Ömlesztve

Hétvégén Sopronban jártunk. Erről nyilván már hétfőn akartam írni, de ez a hét munka szempontból még rosszabb volt, mint a szabim előtt (ja, mert a múlt héten meg szabin voltam, nagyon kellett már, nem csináltam semmit, az egyetlen dolog, amit fel tudok mutatni, az az, hogy végre rend van az asztalomon). Csutkáig voltam meetingekkel, alig haladok a dolgaimmal. Eddig mindig, ha letettem aznapra a lantot, akkor elégedett voltam, hogy mennyi mindent elvégeztem, de mostanában csak a rossz érzés kerülget, listázom, mi minden nincs még kész, mit kell nem elfelejtenem.

Persze elfelejtek mindig valamit. Hétfőn a gyerekek teáját, kedden már nemtom, szerdán hogy fogkefét és fogkrémet kellett bevinni, ma meg elmosni a shakeremet reggel, és még este is ott bűzölgött, tök gáz. 

Sopron amúgy szép volt, mint mindig, és most a gyerekeknek is meg tudtuk mutatni - valamennyire. Sajnos némileg lelombozva értesültünk róla, hogy az összes múzeumot bezárták a fűtésszezonra, egyedül a Tűztornyot tudtuk megnézni, de kirándultunk egy jó nagyot a Károly-kilátóhoz, és az némileg kompenzált. Előre megnéztem, hogy milyen jó: pont oda vezet az ún. Boszorkány-meseösvény, amelyről mindenki ódákat zeng, és valószínűleg mikor építették, tényleg szuper lehetett, de most nem volt kitöltendő papír az elején, és a pecsétek majdnem mind le voltak törve, a feladatok már csak részben megcsinálhatóak. Mindegy, Pindúrtündér még így is élvezte, az is valami. 

De amúgy én ezt nem értem. Ki az, aki letör egy gyerek-meseösvényen pecsétet? Ki? És miért? Van erre magyarázat, vagy ez csak az élet egyik nagy talánya? Lesújtó, kábé annyira, mint az erdőben eldobott szemét. Csak azt még el tudom képzelni, hogy valaki kiejti a zsebéből. De nem lehet véletlenül letörni egy pecsétet.

Megnéztük a fertődi Esterházy-kastélyt is, az gyönyörű volt. Hihetetlen szépen újítják fel, igényes még a park is. Persze mindig döbbenetes az ilyen mértékű fényűzést látni, de jól meg is szenvedte az épület a huszadik századot. 

Ez a hét meg úgy eltelt, mintha még el se kezdődött volna. Legalább a Cyperpunk-sorozatot sikerült befejezni, nagyon feelinges volt, de azért jövőre nem fogok emlékezni rá. Kicsit nyomaszt ez a novemberi időjárás, úgyhogy állandóan karácsonyi ajándékokat akarok vásárolni, hogy siettessem az időt. Pedig addig még rengeteg dolog lesz (pl. szülinapozás), plusz teendők. De legalább jön a Dragonflight, nagyon szeretném, hogy jó legyen, és ne olyan, mint az előző kieg, mert az xar volt.

Thor végletesen elbaltázva

Nem tudok napirendre térni afölött, hogy mennyire xar volt a Thor: Love and Thunder. Tiszta szerencse, hogy nem moziban néztem meg, hanem megvártam, míg kijön Disney+-on. SPOILER.

Pótlás - nézni és olvasni

Pótlás.

Látszik, júniusban milyen aktív voltam, ez részben annak köszönhető, hogy a június nálunk mindig sűrű (szülinapok, zsúr, videókészítés, évfordulók, sulizárás, meg minden), részben pedig annak, hogy egy ideje úgy érzem, csak kullogok a tartalmak után, és mire én megnézek/elolvasok valamit, már rég mindenki megtette, és így kábé feleslegesen írok.

Meg egy ideig semmi se tetszett (de ez lehet, hogy nem a tartalmaknak köszönhető, hanem az én lelkiállapotomnak az előző negyedév túlzsúfolt munkafelelőssége miatt). De most szerencsére találtam pár dolgot, ami igen.

Próbálok visszamenni az időben az utolsó beszámolóra, és onnan felgöngyölíteni, mik is voltak mostanában. Kiemelem a highlight-okat kékkel.

KÖNYVEK

Piranesi: A tökéletes Project Hail Mary után biztos voltam benne, hogy scifit nem fogok tudni olvasni egy darabig, mert nem lesz jó. Úgyhogy olvastam Harmonia Caelestist, utána pedig Piranesi-t. Nekem bejött, elég lassan építkezik, és sokáig homályban hagy, de érdekes a hangulata, megfogott. Akciófanatikusoknak nem való, de hihetetlen jó a karakterépítés benne, tanítani lehetne.

A Wizard at Earthsea: Ezt valószínűleg egy 20 évvel korábban kellett volna elolvasnom. Nem fogott meg, unalmas volt. A coming of age történetekkel amúgy is tele van a padlás, és nem mutatott semmi újat - persze nyilván más könyvek támaszkodtak erre, és nem fordítva, ezért kellett volna sokkal korábban elolvasni. 

Murderbot Diaries: Egy kollégától kaptam az ajánlást, hogy ez a sorozat mennyire jó, és nagyhirtelen elolvastam négy könyvet is... de azért nem olyan jó. Oké, vicces egy alapszinten, és nagyon olvastatja magát. De a főszereplő androidsága ellenére gyakorlatilag ember, tehát amin én szenvedtem, mikor egy MI-t akartam a regényem főszereplőjének, annak itt nyoma sincs: hogy idegen legyen, hogy máshogy (gyorsabban) gondolkodjon, összesen annyiban nyilvánul meg, hogy nem szereti az arcát mutatni. Ja, és képes mindent meghekkelni (?!). Szóval IT-ban dolgozóknak nem ajánlatos, mert sok a hülyeség benne, de amúgy kávéhoz egy délután gyorsan lecsúszik. Észre se vettem, hogy véletlenül az 1-2-3 után az 5-iket olvastam el, nem hiányzott sok a sztoriból.

Kaiju Preservation Society: A fenti két csalódás után végre ismét tudtam élvezni egy könyvet. Nagyon jó volt. Szokás szerint zseniálisak a karakterek (Sati a kedvencem, egyszerűen tökéletes), egyszerű de nagyszerű sztori, jól adagolt infók. Scalzi elemében. Mindenkinek ajánlom.

SOROZATOK

Ez nem lesz sorrendben, és igen, ilyen régen nem írtam ezekről.

Snowpiercer S3: Tetszett, nekem ez a sorozat bejön, nem kell túlgondolni, de a karakterek okésak, és jó a feszültség, szívesen néztem.

Peaky Blinders S6: Nekem ez is tetszett, bárki bármit mond. Szerintem simán karakterben voltak a motivációk ebben a szezonban is, és persze nincs lezárva, de direkt. A kislányt nyilván megkönnyeztem. Alfie Solomons a legjobb.

Rick and Morty S5: Ez szerintem nem sikerült annyira, mint a korábbiak. Volt egy pár jó epizód benne, de az általános benyomásom az volt, hogy inkább megúszósra sikerült. Valószínűleg kifulladt a dolog, de ne legyen igazam. Egy epizódot se tudok felsorolni, hogy mennyire megmaradt.

Star Trek: Discovery S4: Ez az epikus vonala a ST-nek most, és hát jó epikus lett, hogy ha nem járnak sikerrel, akkor mindenki meghal... A feszültség mondjuk megvolt, meg érdekelt is, de azért volt pár butaság benne. Az idegenekkel való kommunikáció viszont tetszett a vége felé. 

Start Trek: Picard S2: Az első szezon tetszett ebből, de a második már megint időutazás, nemtom miért, a Discovery-nek se jött be annyira, itt még rosszabb. A karakterek ellaposodtak, és bár Sir Patrick Stewart mindig zseniális, nem menti meg sajnos. 

Star Trek: Strange New Worlds S1: Na ez viszont ST a javából, és végre nem epikus átívelő sztori, hanem sok kis epizód, mindenfélével. Van, hogy nem annyira tetszik (egy páron konkrétan elaludtam), de más epizódok meg nagyon bejöttek. A karakterek szerethetőek, nem gondolták túl őket, de nem is kell. Nurse Chapel jöjjön össze Spockkal!

Love, Death and Robots S3: Fura, mindenki azt mondja, hogy jobb, mint a második szezon, de nekem kevésbé tetszett. Sokkal több az értelmetlen gyilkolás ebben, amin mindig elaludtam. Viszont a hajós epizód ("Bad Travelling") az gyakorlatilag tökéletes. Az utolsó epizódot nagyon akartam szeretni, mert rengeteg szuper megoldás van benne, de nem tetszett a befejezés, és nekem tönkrevágta. Szóval jöjjön még további szezon, csak legyen benne olyan is, mint a "Zima Blue" volt.

The Book of Boba Fett S1: Ja, megvolt. Ha az ember úgy ül le, hogy valami sztori a SW világán, akkor okés. Tetszett, ahogy megbarátkozott a tuskenekkel, de kb csak odáig volt jó szerintem, onnan, hogy próbál Jabba helyébe lépni, érdektelen. Mindent elmond, hogy ennek a sorozatnak a legjobb epizódjában nem szerepel Boba Fett.

For All Mankind S3: Szintén nem leszek népszerű, de ezt a harmadik szezont mintha tök más csinálta volna, mint az eddigieket. Nem annyira igényes, a szereplők kilépnek a karakterükből, butaságok vannak benne tudományos vonatkozásban, stb. Persze így is full nézős, de gyengének érzem ezt a szezont. Adják vissza az első kettő feszességét, alaposságát!

Obi-Wan Kenobi S1: Párszor elaludtam rajta. Nyilván szuper, hogy lehet Kenobit nézni, de az első két rész után azt hittem, abbahagyom - amikor a kislányt kergetik az erdőben, az szánalmas. Szerencsére egy picit jobb lett, és persze volt benne pár nagyon cool jelenet Vaderrel, de azt érzem, hogy a látvány és a feeling mellett elfelejtettek a történetre is energiát fektetni, mert az fos lett.

Ezeket elkezdtük, de egyelőre lepattantunk róluk:

• Oats Studios
• Pacific Rim: The Black

FILMEK

The Last Duel: Ez jól pofánvert minket. Meg kellett volna vágni fél órával, és akkor jobb lett volna. A hármas nézőpont koncepció nagyon tetszett, de nem ajánlom megnézésre. 

The King's Man: Ebből az első volt jó, a többi már rókabőr. Felejthető ez is, még Ralph Fiennes se menti meg.

Death on the Nile: Tisztes iparosmunka. Jól beválogatott szereplők, és persze Agatha Christie története, a látvány gyönyörű, de nem tud többet.

Everything Everywhere All At Once: Na, ez kiváló volt. Mind a történet, mind a megvalósítás remek, minden percét élveztem. 

The Lost City: Ez cuki volt. Kicsit béna, de cuki - nem akart több lenni, mint egy kis szórakoztatás, és annak jó volt. Jókat nevettem az írónő szenvedésein. 

Uncharted: Ami sikerült a The Lost City-nek, az nem sikerült az Uncharted-nek (nem, nem játszottam a játékkal). Megpróbálta komolyan venni magát, és fos lett.

The Northman: Na, ez az a film, ami az idei legrosszabb volt nekem eddig. Valószínűleg azért, mert nagyon sokat vártam tőle, és nagyon akartam szeretni. De úristen, de fos volt, ha tehetném, visszakérném azt a három órát. Pedig vikinges, van benne Skarsgard, mindennek klappolnia kellett volna. Bárcsak azonnal a fiú után futottak volna, amikor leszúrták az apját, akkor előbb vége lett volna. DE MIÉRT NEM FUTOTTAK UTÁNA?????

Doctor Strange in the Multiverse of Madness: Ez nekem meglepő módon tetszett, pedig be lett harangozva, hogy nem olyan jó. Tetszettek a változatos helyszínek, a sztori so-so, a mondanivaló nyálas, de úgy össze volt rakva. Attól ki tudok borulni, amikor egy mindenre képes varázsló csak tűzlabdákat lövöldöz, de azért volt Scarlet Witch-nek pár jó megmozdulása is. A végét is megvettem.

MESEFILMEK

Mostanában néztünk egy pár jót, gondoltam, ezeket is megemlítem.

Csodabogarak: Ez zseniális. Reggel nézzük, hajfésülésnek. Öt perces egy epizód, és van belőle bőven. Aranyos, jópofa, elvétve akad egy-egy gyengébb epizód. A katica nagyon nagy arc.

Duck Tales 2017: Átrajzolták és újraírták az egész Kacsameséket, de ez a második változat szerintem sokkal jobb lett, mint a gyerekkorom sorozata. Egyedibbek a szereplők (tényleg meg lehet különböztetni a három fiút, és nemcsak a ruhájukról), mélyebbek a párbeszédek, van benne dráma, rendes sztori, fejlődés, minden. Kellett egy kicsit megszokni a szögletesebb rajzokat, de most már ez tetszik jobban. Egyedül Glomgold karaktere van elcseszve, teljesen hülye és hiteltelen lett. 

Creature Cases: Véletlenül tettem be, amikor vége lett a Kacsameséknek, és nem találtunk semmi értelmeset hirtelen, és végül kiderült, hogy egész jó. A zenéje nem az én stílusom, de nagyon fülbemászó, a gyerekek folyamatosan éneklik. És jópofa, hogy próbál tanítani dolgokat állatokról.

Asszem, most így ennyi. Ja, rég írtam - majd igyekszem sűríteni.

For All Mankind

Már a hétvégén befejeztük a második szezont, de azóta se volt időm megírni: a For All Mankind c. sorozat szuper. Egyszerűen kiváló. SPOILER.

Matrix: Resurrections

Megnéztem a Matrix: Resurrections-t még tavaly a két ünnep között moziban. Azt tudni kell, hogy anno az első rész annyira beütött, hogy utána elég sokáig nem tértem magamhoz (sikerült még anno úgy megnézni, hogy semmit, de semmit nem tudtam róla előre, és csodálatosan fantasztikus volt), és elég kevés film van, amit többször láttam életemben (kb. egy kezemen meg tudom számolni), de ez azok közé tartozik. Aztán lehet fikázni, de nekem tetszett a második és a harmadik rész is - nyilván nem annyira, mint az egy, de értettem a szándékot, tetszettek bennük a részletek (ikrek, Merovingi, Oracle, Keymaker, a lépcsős harc, aztán még Zion is), játszottam a videojátékkal, végignéztem az Animatrixot, kb. négy univerzum van összesen, amit ennyire magamba integráltam.

Úgyhogy annak lehetősége, hogy még pár órát újra együtt tölthetek ezekkel a szereplőkkel és ezzel az univerzummal, már önmagában elég lett volna. Keanu Reeves-t egyébként is megnézem, teljesen mindegy, mit csinál, mélységesen tisztelem és kedvelem. Nagyon örülök, hogy elvállalta, és persze Trinity is, ha három órán keresztül csak messzenéznek köpenylobogva, akkor is fine. 

És akkor elkezdődött a film, és szerintem zseniális az első egy óra. Ez a csavar, hogy Neo-t betették videojáték-készítőnek, és maga az Architect osztja az észt a pszichológusaként, hatalmas: hiszen én játszottam a videojátékkal (jó, nem úgy, de tényleg), hiszen én kicsiben átéltem ezt a mi valóság, mi nem az érzést a filmek után, az utóbbi idők legjobb inside joke-ja. Sajnos kicsit lelőtték a trailerben, de az a hosszú képsor, amikor peregnek a kék pirulák, közben vitatkoznak a fejlesztők, hogy mit kéne csinálni a Mátrix 4-gyel, közben Neo mindennap fut a futópadon, és a végén ott a gumikacsa a fején, az libabőr!

Aztán van az a rész, amikor gyakorlatilag végigpörgetjük az első Mátrixot, az ugye fun, de nem annyira, nyilván nem nekem szól, hanem azoknak, akik nem látták, vagy nem eleget - de oké. Az a kis poén, hogy az új Morpheus valójában Neo kísérlete, és a doboz a dobozban elmélet alapján kijjebb szabadul, tetszett, belefért. Poén a fehér hátteres beszélgetés, poén a kung-fu (talán picit túltolva). Az aktuális új kapitány jól sikerült karakter, szerethető. tetszik, fine.

És akkor van az a jelenet, amikor visszajönnek a Mátrixba, és Smith várja őket, és jönnek a kikukázott karakterek, és Neo egy szinttel lejjebb harcol, a többiek meg tessék-lássék csapkodnak, de amúgy minek, meg amúgy Smith miért támad rá, vagy aztán később miért gondolja meg magát, meg amúgy kik ezek a többiek, miért nem legalább az ikrek, hogy felismerjük őket? Na és a leggázabb: miért kell a Merovinginek ostobaságokat ordító béna homelessnek lennie? Értem, hogy sokkolás-polgárpukkasztás-csakazértse, de szerintem egy kihagyott lehetőség.

És onnantól a film "csak" okés. Vannak benne érdekes ötletek (pl. a reverse bullet-time), jópofa párbeszédek, Niobe öregen is cool, látványilag gyönyörű a két külön pod, amelyben Neo és Trinity van, aztán az a párbeszéd, mikor gyakorlatilag "kiszól a filmből" Wachowski (a kreatív alkotás és a képzelet vs. a valóság), meg a másik, mikor Neo és Trinity kávézik, és megbeszélik, hogy mi az élet értelme, ezek mind cool elemek. De nem áll össze annyira, amennyire lehetne. A zombis akciójelenet béna, a kiszabadítás és parancsmegtagadás a valóságban full béna, főleg utána ahogy kiderül, hogy akkor mégse kapnak fegyelmit, hanem elmennek a legrizikósabb küldetésre. Pár szereplő teljesen felesleges, csak zaj (a másik hajó kapitánya, Bugs hajóján a csaj - neki egyetlen értelmes párbeszéde van, "It's time I trust her", de azt másnak a szájába is lehetett volna adni). Van egy teljesen kihagyott ziccer szereplő, akiből sokkal többet ki lehetett volna hozni (a "neológus"), és az Analystet játszó Neil Patrick Harris szerintem kiváló volt a szerepében, meg még ezt a logikát is el lehet fogadni, hogy sokkal több energiát termelnek, de a végén valahogy szétesik a Nagy Gonosz Terv, meg bejelentik, hogy vissza kell állni az előző Mátrix verzióra, aminek tökre megörültem, hogy akkor most megint bakelittelefonok lesznek és kilencvenes évek, de ezt is kihagytuk.

Az utolsó jelenet persze cool, ez a de hát mi nem is egyezkedni jöttünk, és mindketten elrepülnek a RAtM-re még mindig libabőr, megkaptam, amiért beültem, köszönöm szépen az élményt, máskor is bármikor.

Egy pici kritikus szem nem ártott volna még a scriptírásnál, de azért én nem szomorkodom ettől a filmtől. Ja, egy utolsó dolog. Szerintem hiba volt nem megvárni Hugo Weavinget. Azt olvastam, csak nem bírták összeegyeztetni az időpontokat, és eredetileg ő játszotta volna Smitht. Minden tisztelettel az újfiú felé, SEMENNYIRE se tudta megközelíteni az eredetit. Kár volt.

Még így is 7/10 nekem, nyilván nem vagyok objektív.

Dűne

Már majdnem azt hittem, nem tudnak többé rendes filmet csinálni, és csak sorozatokat érdemes nézni. De tudnak, ha akarnak. Bár mondjuk ebből is sorozat lesz, mire sikerül feldolgozni az egészet - nagyon remélem. A Dűne könyvsorozat nagyon sokáig a kedvencem volt, de most is all-time top 3. A Dűne film szuper lett. Kicsit becsapott a "Part One" az elején, nem gondoltam, hogy még az első könyv végéig se jut el, de nem baj, jó így. Minél több lesz ebből, annál jobb. SPOILER.

Love, Death and Robots vol 2.

Egy svunggal megnéztük a Love, Death and Robots második évadát. Ebből a sorozatból akármennyit néznék, szóval nyilván jó volt még nyolc epizód, de. SPOILER

Néznivalók

Volt mostanában egy pár nézős élményem, amelyekről nem jutott időm beszámolni, viszont most zanzásítva megteszem. SPOILER.

Január, január, senki se vár

Éldegélünk. Jelenleg újra négyen otthon, mert múlt pénteken kiderült, hogy a suliban majdnem minden tanár covidos lett. Munka, tanulás a naggyal, foglalkozás a kicsivel, ház körüli dolgok, sorozat/wow/boardgame, repeat. A napok hihetetlen gyorsan telnek mostanában, de ezt annyira nem bánom, a január mindig csak a skippelésre volt jó. Mondjuk most ahhoz képest még szánkóztunk is, ami szuper. Bár aki felszór kaviccsal egy amúgy jól szánkózható erdei utat, annak jó nagyot kívánok.

Közben az alábbi élmények értek:

• The Crown negyedik szezon. Gillian Anderson egyszerűen zseniális Thatchernek, csak miatta megérni nézni.
• Elkészítettem a 2020-as fényképalbumot a családról, vannak benne maszkos képek.
• Varrom a farsangi jelmezeket. Egyelőre csak részleges sikerrel.
• Nemsokára elkezdünk kollégákkal egy nagyon menő workshopot tartani growth mindset, bystander effect és hasonló érdekességek témakörében, kis megszakításokkal két éve tervezzük, nagyon izgi. Sokat készülök/készültem rá.
• Beléptem egy önkéntes nyugdíjpénztárba. 
• Beszereztünk egy crosstrainert, mert már nagyon vészes a helyzet.
• Megterveztem álmaim előszobáját, amelyben mindig rend lesz (lol).

Meg ami még nem jut eszembe szokás szerint. Mindenesetre téli álmot nem alszom (bár lehet, kéne).

Így kell rosszul befejezni

 Kicsit megkésve bár, de befejeztük a Discovery 3. szezont is. Alapvetően szerintem ez volt a legjobb szezon, nagyon jó ötlet, hogy előreugrottak az időben, mert így nem kellett a már jól ismert timeline-on feszengni; Admiral Vance nagyon cool volt, jól eltalálták az alapproblémát és a felgöngyölítést, minden... csak az az utolsó epizód, na az ne lett volna. SPOILER

Tenet

A szünet alatt megnéztük a Tenet-et is. Két és fél órás filmre normál esetben nem sok esély van egyelőre, de így, hogy tovább lehetett aludni, bevállaltuk. Nem bántam meg, bár azért nem vagyok maradéktalanul elégedett. Kétlem, hogy bárkinek tudnék még spoilerezni, de azért új sort kezdek, hátha.

Szóval az az élmény megvolt, amit vártam, hogy majd nagyon kell koncentrálnom, hogy értsem, és húezmekkora, meg hogyisvanezakkor. De az az igazság, hogy ez a film csak akkor működik, ha nem gondolsz bele. A két és fél óra gyakorlatilag megszakítatlan akció, nem igazán pazarolják az időt jellemfejlődésre, egyáltalán karakteralkotásra, sokszor a motivációk sem tiszták teljesen. Ez alapvetően rendben van, ha akciófilmet nézek, akkor pörögjön (bár nyilván jobban tud ütni, ha kicsit átérezzük a főszereplő helyzetét, tudunk kicsit azonosulni vele, aggódunk érte, stb.). Az is jópofa, hogy ugyanazokat a jeleneteket látjuk kétszer, és jé tényleg ott van az elmenő autó, meg jé tényleg ugyanabba az autóba ült be, mekkora már. 

De ha véletlenül elkezdesz belegondolni, szétesik az egész. A visszafelé lélegzés meg a megfagyó tűz már gyanús, a csak akkor menj be, ha látod magad kijönni még vicces, meg az utolsó csata a két teammel nagyon pró, de aztán ugye a szokásos időparadoxonos kérdések, amiket elegánsan lesöpör a film azzal, hogy "ne próbáld megérteni", magyarán hogy ha ez most egyetlen idővonal, determinisztikus elképzeléssel (azaz vissza KELL mennie a végén Pattinsonnak, hogy meghalhasson, és megállíthassák a bombát), akkor a jövő-jövőbeli főszereplő, aki már májer, meg be recruitolta Pattinsont, meg az egészet mozgásban tartja, igazán tehetett volna erőfeszítéseket arra, hogy ne legyen ennyire kicentizve ez a robbanás.

Nolannek biztos voltak idővonal-rajzai az egészről, és minél többet gondolkodom rajta, annál jobban összeáll, hogy ki mikor hol volt, szóval a scifi rész szerintem so-so rendben (ha nem gondolunk mélyen bele). De az máig rejtély nekem, hogy miért döntött úgy egy vérprofinak ábrázolt fickó ("ez a mi szakmánkban normális", stb.) úgy, hogy a nőnek élnie kell. Mennyivel egyszerűbb lett volna az egész film, ha úgy dönt, ahogy kellett volna, hogy milliók élete >>> vs. egy szerencsétlen nő. Amúgy meg who cares? De tényleg. Az indiai fegyverkereskedőnő is jobb karakter volt nála.

Ja, és a szereplők néha nagyon bután viselkedtek. Értem, hogy elég felfoghatatlan, amikor van fordított entrópia meg kb. időutazás, de azért az ilyen teljesen egyértelmű esetekben, minthogy UGYANABBA az autóba száll be, amit kb. fél órával azelőtt látott felfordulni az úttesten, meg UGYANABBA a forgóajtóba megy be ugyanakkor, mint korábban, akkor jé, találkozni fog magával, tök hülyék voltak.

Meg amúgy azt nem értettem, mi baja a jövőbeli embereknek a múlttal, miért akarják elpusztítani (ezt is zárójelbe teszi a film azzal, hogy elég, ha ők elhiszik, hogy nekik jobb lesz, nem kell, hogy igaz legyen). Nekem eléggé sántított, hogy azért, mert mi csesztük el az ő Földjüket. 

És a legnagyobb wtf: miért lőtt előbb a nő????!!! Azért annyira nem volt még szar a helyzet, és elég sokszor elmondták, milyen rossz lesz, ha előbb meghal az orosz. Ennyire azért nem tűnt hülyének két óra tizenöt percig.

Még mindezzel együtt is simán nézhető, 7/10.

Umbrella Academy

 Tegnap végignéztük az Umbrella Academy második szezont. Tök szerencse, hogy az elsőt nem megjelenéskor néztük, hanem most pótoltuk be azt is, így lehetett egyben nézni a 2x10 részt, és így egészen kiváló volt. SPOILER.

Space Force

Végignéztük a Space Force-ot. Vígjátéknak szerintem elég rossz (bár ebben ugye én egyáltalán nem vagyok mérvadó), viszont amikor a harmadik rész után eldöntöttem, hogy ez tulajdonképpen nem vígjáték, kifejezetten jó lett. SPOILER.

Westworld 3

Azért nem írok, mert az elmúlt két hétben brutálisan sok dolog lett hirtelen. Rengeteg munka, több, mint ami a nyolc órába belefér, és emelett elég sok side projekt is. Próbálom őket lefaragni, de egyelőre a pánik fázisában vagyok. Én szeretek és tudok is multitaskolni, de most elértem a threadek maximális számát.
Viszont mindemellett sikerült befejeznünk a Westworld 3. szezont. A másodikról lepattantam két epizód után, az nagyon nem tetszett, most viszont többen mondták, hogy a harmadik az jó, és meg kell nézni. És igazuk volt. SPOILER.

Úriemberek

A The Gentlemen meg végre egy tökéletes film. 10/10. Minden ott van és minden úgy van, ahogy kell. SPOILER.

Picard négy rész után

Eddig nekem nagyon tetszik a Picard. Az intro is mutatja, hogy ez egy kicsit más, mint az eddigiek, úgymond "öregesebb", a szó legjobb értelmében: a sztori érett, megfontolt, sok nosztalgiával és mély gondolatokkal. SPOILER.

Geralt és társai

A The Witcher-sorozatot nagyon vártam. Nagyon reméltem, hogy nem rontják el, most már olyan sok szálon kötődöm a világhoz, hogy amikor megkérdezik, mi az a The Witcher, akkor egyszerűen csak annyit mondok: az, amivel az elmúlt kilenc évben tetemes időt töltöttem.
Szerencsére nem rontották el, sőt. Olyan tisztelettel és okossággal nyúltak az anyaghoz, hogy le a kalappal. SPOILER.

Rise of Skywalker

Engem ez a Star Wars IX megvett kilóra. Csak a címét, azt ne így fordították volna magyarra. SPOILER.

The Mandalorian

A Mandalorian jó lett. SPOILER.

Dark Fate

Amúgy a Terminator: Dark Fate meglepő módon egy jó film. Olyan, amilyennek lennie kell. Nem akar több lenni magánál. Van akció, nem lacafacáznak, kemények, van akció, néha még elviselhető humor is fellelhető, utalások az előzőekre, meg akció is van. SPOILER.