I'm only half evil

Tegnap kaptam egy zseniális ajándékot Essztől! Annyira örültem neki! Aki olvasta a Se vas, se tűz c. könyvemet, az érti.

Annyira jó, hogy még az arca is gonosz meg a szeme is nagy! Végre mindenki láthatja, hogy nem én találtam ki a gonosz elfeket.

Elengedni a gyeplőt

Tegnap megjelent egy újabb kritika a könyvemhez (köszönöm!), és rájöttem, hogy már elengedtem. Mármint a könyvet. Most olyan távolinak tűnik, mintha nem is én írtam volna. Félreértés ne essék, nem le- vagy megtagadni akarom, csak elértem abba a lelkiállapotba, amikor már nem szeretném görcsösen, hogy mindenkinek tetsszen a világon.
Nem tudom, hogy ez jó-e, vagy rossz. Rossz azért, mert elvesztettem a lelkesedésemet, legalábbis azt a félét, amelyik a megjelenés környékén fogott el, jó azért viszont, mert ez így egészséges, különben egy író sosem tudna új alkotásba fogni.
Más kérdés, hogy én most nem fogtam bele semmibe (illetve abbahagytam). Okok vannak, tervek nincsenek. Azt hiszem, most már megvárom a nyár végét ezzel.

+designt kell váltanom a blogon, mert másnak is megtetszettek a madarak :)

/wave

Hamarosan indulok Pécsre, ahol a Zenit bemutatkozik a Könyvtéren. Ahhoz képest elég kevéssé izgulok, hogy ez az első igazi közszereplésem. Késő este érünk vissza, holnap hajnalban pedig már repülünk nyaralni, juhú! Csupa izgalom az élet - vagy ahogy Martin mondaná: "Life is magical and full of joy."
Meg vagyok elégedve az utolsó heti hajrámmal: rengeteg mindent befejeztem, elintéztem, megírtam, lejelentettem, leadtam, összetettem, megbeszéltem és megnéztem. Nem mindent persze, de így is nyugodt szívvel megyek el két hétre.
Kétlem, hogy találkozni fogok internettel az úton, úgyhogy viszlát 24-éig... ha mégis, legalább lesz meglepetés.

Heti exkluzív #11

A májusi Könyvjelzőbe készült interjúban többek között beszélek azokról a karakterekről is, amelyek több könyvben is megjelennek. Ennek kapcsán gondoltam, hogy elmesélem: az első három regényt időben kábé egyszerre kezdtük el írni, így elég könnyű volt a közös karakterek kezelése. Bár teljesen különböző történetekről van szó, találtunk kapcsolódási pontokat bőven.
Az egyik ilyen az Arad nevű rejtélyes figura volt, akit én találtam ki (kb. ott járhattunk időben, hogy megírtam a trondheimi szentély jelenetét), viszont annyira megtetszett Gyurinak, hogy beépítette a saját történetébe. Természetesen egyeztettünk róla, nem is keveset, és a végeredmény mindkettőnknek tetszett. Az már csak érdekesség, hogy az ő regényében jelent meg először. Ugyanez pepitában például Gyuri karaktere, Simon, aki pedig Mátyásnak tetszett meg.
Ez az igazi próbája egy shared world-nek szerintem: hogy a szerzők képesek-e tiszteletben tartani mások szereplőit, de ugyanakkor hajlandóak-e lemondani a sajátjukról. Jól meg lehet-e beszélni a több könyvben előforduló azonos szereplőket, tárgyakat, helyszíneket? A mi csapatunk ebből jelesre vizsgázott.

Heti exkluzív #10

Mára új témát hozok: miért szeretem az osztott világokat (shared world / shared universe). Ezt a kifejezést ugye arra használják, amikor több szerző alkot egyazon világra - rengeteg példa létezik erre, és egyáltalán nem új a dolog, például rögtön ott a Star Trek. Rengeteg alkotó hagyta rajta a keze nyomát, mégis teljesen koherens.
Munkásságom elég jelentős hányada ilyen osztott világra íródott, és sokan kérdezték, hogy ez miért jó nekem, illetve ha már egyszer szakítottam egy osztott világgal, akkor hogyhogy megint belecsöppentem egybe, miért nem írok saját magam önálló kötet(ek)et.
A válasz elég egyszerű: nem vagyok elég magabiztos ehhez.
Magyarországon jelenleg az a jellemző, hogy az emberek előbb vesznek le egy ismeretlen szerző tollából származó könyvet a polcról, ha tudják hová kötni (=van rajta valamilyen logó), mint ha "csak" mondjuk a kiadó hírneve a garancia a minőségre. Tehát ha írnék egy saját könyvet, és még kiadót is találnék rá, valószínűleg sokkal rosszabb esélyekkel indulnék a fogyási adatokat (vagy, ha nem akarok ennyire materiálisan fogalmazni, az olvasókhoz való eljutást) tekintve, mint ha egy sorozatba csatlakozom bele.

De nem csupán e téren nem vagyok elég magabiztos, hanem történetek terén sem. Két regény és pár novella után még nem vallom magam profi prózaírónak, szükségem van rengeteg visszajelzésre, véleményre, akár még alkotás közben is, hogy jó irányba megyek-e, hol lapulnak logikátlanságok a történetemben, hol kell még csiszolni, satöbbi. Erre aztán igazán alkalmas egy osztott világ, ha a szerzők között kölcsönös a tisztelet és a közös érdek előtérbe helyezése.

Azt viszont nem tudom, hogy ez alkat kérdése-e. Simán lehet, hogy vannak olyan alkotók, akik sosem lesznek elég magabiztosak egy önálló szöveghez, és akadnak olyanok, akik már az első könyvükbe sem engednek beleszólást mondván, hogy az biztosan úgy jó, ahogy kitalálták. Vagy mindenki végigmegy az én ösvényemen, és az vajon idővel a magabiztosság napfényes tisztására visz?

Heti exkluzív #9

Bár ezen a héten már postoltam a Se vas, se tűzzel kapcsolatban, az mégsem volt igazán exkluzív. Agyaltam rajta, mit írjak most, mert még nem telt el annyi idő, hogy bátran spoilerezzek a szövegből (majd jövő héten, hehe).
Végül arra jutottam, hogy elmesélem, miért tetszik annyira a borítóm.

Az még hagyján, hogy jól van megfestve, de a szimbólumrendszer nagyon jól el lett találva, teljes mértékben visszaadja a könyv lényegét: a modernitás és történelem / valóság és fantázia kettősségét, a két lány jellemét, és a nyílt tengert mint központi motívumot.
1. Modernitás és fantasy. Ez már az urban fantasyre önmagában jellemző, de az én regényemben még egy plusz értelemben megjelenik (mármint azon túl, hogy a misztikum a mi általunk ismert világba szűrődik be): mégpedig a két idősíkkal. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a földön, napjainkban játszódó jelenetekkel párhuzamosan fut egy történet i.sz. 400 körül is.
2. Két lány. Tetszik, hogy Maddy álmodozón elnéz a világba, míg Nienke határozottan az olvasót figyeli. Nienke két lábbal áll a földön, Maddy pedig ül egy sziklán, mintha el kellene gondolkodnia azon, amit tapasztal. Mégis azzal, hogy Nienke kissé Maddy mögött áll, kifejezésre kerül az is, hogy Maddy a főszereplő - és az is, hogy Nienke elengedhetetlen része a történetnek (és Maddy életének). Mellesleg a ruháik is telitalálat.
3. Nyílt tenger. Azon túlmenően, hogy van több konkrét ilyen jelenet is, két szimbolikus értelemben is fontos ez. Az egyik a történetben hangsúlyos szerepet kapó zenekar, amelyről korábban már írtam. Maga az Opinn Sjór jelentése is ez: nyílt tenger. A viking hajóval a skandináv tematika is megjelenik a borítón, illetve a tenger és hajó mint a (valós és spirituális értelemben vett) utazás, a kiismerhetetlen misztikum és az elvágyódás jelképe, önmagában ábrázolja a fantasy lényegét. Az meg már csak hab a tortán, hogy a görög szereplőm segítségével egy kicsit megfűszereztem a történelmet ezen a téren...

A Se vas, se tűz tagfelhője

Hackett kolléga mintájára én is csináltam egy tagfelhőt a Se vas, se tűzből.

Nekem volt benne pár meglepő, például hogy Brett többször fordul elő, mint a Thórskappi, de talán nem annyira spoiler, mint amennyire fun.

Heti exkluzív #8

Bocsánat, hogy eltűntem megint, de az elmúlt pár napban azon izgultam, hogy tényleg megjelenik-e a könyvem időben, illetve hogy minden rendben van-e vele.
Jelentem, tegnap megfoghattam saját kezemmel a kicsit, ellenőriztem a legfontosabb részeket és javítási kérelmeket, eddig mindent rendben találtam. Emellett a könyvfesztiválon oda lett téve az újdonságok közé az Alexandra polcán, ami elég menő, illetve megjelent egy cikk a regényről a Könyvjelzőben, Stemler Miklós tollából. Ezt beszkenneltem, mindenki elolvashatja, ha ide kattint. Őszintén meglepődtem, mert egészen úgy tűnik, mintha tényleg elolvasta volna, mert megértette a szándékomat és a lényeget.
Ezenfelül amiről biztosan tudok: lesz egy interjú is velem a Könyvjelzőben, illetve az SFmagnak már odaadtam a tiszteletpéldányt, számító módon arra apellálva, hogy hátha az én könyvemről is írnak kritikát.
Becsszó nem fogok minden nap a könyvről írni, ezért hoztam létre oldalt a linkgyűjteményt, oda gyűjtöm majd, ha valami új dolog van.
A heti exkluzívot viszont folytatom 13-ig, mert egy csomó mindent el akarok mesélni!

Heti exkluzív #7

Megkaptam a borítóképet!!!11!

Megjelenés: április 19. (A XIX. Nemzetközi Könyvfesztiválra)

Előrendelhető pl. itt. De aki igazán jót akar tenni velem, az személyesen, egy Alexandra boltban vegye meg, mert a saját hálózatban személyesen vásárolt könyvek fogyási adatai azonnal monitorozhatóak, és ebből vonnak le messzemenő következtetéseket. :)

Madeleine Magnusson PhD-hallgató a göteborgi egyetemen, botanika szakon. Kanada növényvilágát kutatja, rendszeresen fut, egészségesen étkezik - és metálzenét hallgat. Kedvenc együttesének már évek óta minden koncertjére eljár, akár külföldre is. Egyszerű rajongóból azonban váratlanul önjelölt nyomozóvá avanzsál, mikor kiderül, hogy a zenekar dobosa eltűnt, a rendőrség pedig tehetetlen. Az elején maga is csak tapogatózik, de ez annak is köszönhető, hogy korábban sosem szembesült nehezebb nyomozói feladattal, legfeljebb mások szobanövényeiből következtetett a tulajdonos személyiségére. Az események kicsúsznak a kezéből, és mire felveszi a fonalat, már egy ősi saga szövegét kell értelmeznie, miközben olyan lényekkel találkozik, akik nem férnek bele természettudományos világképébe. De szerencsére nincs egyedül: holland barátnője félelmet nem ismerve segíti az úton, és ha így is csüggedne, a zene mindig lelket önt belé.

Heti exkluzív #6

Ott hagytam abba, hogy választottam nevet a főszereplőmnek. De ez még így nem elég, hiszen az életben sem a teljes nevünkön szólítjuk egymást. Minimum becenévre szükség van, de sokszor akár nickre is. Arról nem is beszélve, hogy a család általában másképp hív, mint a barátok / kollégák.
Sőt! Már az önmagában is karakteralkotó hatású, hogy egy szereplőt a teljes nevén hívnak a többiek, vagy becenéven / gúnynéven stb. A becézés közelebbi kapcsolatot, a ráragasztott, többnyire iskolai "nick" akár még bizalmas viszonyt is jelölhet. De ha például valakit még a családja is a teljes nevén hív, az hűvösebb kapcsolatra vagy pedig igen komoly, szigorú emberre utalhat.

Az én szereplőm nem ilyen komoly és szigorú, így biztos voltam benne, hogy lesz beceneve. Már csak azért is, mert az engem megelőző két könyvben is használtak becenevet a szerző kollégák.
Az Ólompegazusban rögtön nem is becenevet, hanem nicket:
Utas András -> Kóborhold
A Balor szemében pedig egyszerű, közérthető és közismert rövidítést:
Gyárfás Zoltán -> Zoli
Persze itt is meg van bolondítva azzal, hogy az amerikaiak hogy hívják szegényt, de ez más kérdés.

Én szerettem volna mindkettőt a karakteremnek, becenevet és nicket is. Becenevet azért, mert fiatal lányról van szó, nicket pedig azért, hogy érzékeltessek egy bensőséges kapcsolatot. Persze szegény olvasót sem tanácsos összezavarni; általában az a bevált megoldás, ha eleve a becenéven vezetjük fel a szereplőt, és esetleg a későbbiekben hozzuk be a teljes nevét vagy egyéb megszólításokat. Én is így tettem.

Becenéven már nem kellett annyit gondolkodni, egyszerűen Maddy lett a lány. Ami a nicket illeti, nos, azért sajnos el kell olvasni a könyvet, de legalább az első tíz-húsz oldalt. :)

Várni, csak várni

A következő két hónap szuper lesz, alig várom!

Ápr 1 -> A Game of Thrones 2. évad (ez után az ízelítő után végképp alig lehet kibírni még egy hetet)
Ápr 2 -> szerződésem véglegesedése
Ápr 15 körül -> regényem megjelenése
Ápr 27-Máj 1 -> ötnapos londoni előnyaralás
Máj 15 -> Diablo 3

Izgalmak a köbön...

Heti exkluzív #5

Kezdek kifogyni azokból a témákból, amelyeket még a regény megjelenése előtt elárulhatok, de mára egészen kiváló ötletem támadt. A névválasztásról fogok írni.

Borzasztó fontos kérdés, nemcsak regényírásban, de bárhol, ahol nevet kell adni annak, amit csinálsz. Internetes nicktől MMO-beli néven keresztül írói álnévig mindenféle területen előjön ez a kérdés (hogy a gyermekünknek adandó névről ne is beszéljek), és ezek mindegyikéről tudnék hosszasan beszélni, de most a regény kapcsán a főszereplő nevének megválasztására fogom kihegyezni a témát.

Jó nevet szerintem elég nehéz választani. Kell, hogy tetsszen a szerzőnek, de figyelembe kell venni azt is, hogy az olvasó hogyan fog viszonyulni hozzá, hiszen neki költöztetjük bele az életébe. Legalábbis én figyelembe szoktam venni azt is, hogy egy olyan ember, aki épp akkor ismeri meg a szereplőmet, milyen asszociációk felé indulhat - nyilván akad olyan szerző, aki csak rádob egy nevet a karakterére, és kész.

Nyilván van pár dolog, ami meghatározza a nevet: származás (magyar, külföldi, fantasy?), nem, de akár társadalmi réteg, vallás, satöbbi. Emellett szerintem nagyon fontos a hangzás, főleg külföldi neveknél (magas hangrendű általában pozitívabb, míg mély hangrendű negatívabb konnotációhoz vezet - tehát pl. Lilien és Ursula közül szerintem tíz ember közül tíz Ursulát fogja gonosznak mondani), illetve a hossz. Általában szerintem nem szerencsés túl hosszú nevet választani, a rövideknél pedig a kéretlen asszociáció lehet probléma (a rövid neveket már rég "lefoglalták" a nagy klasszikusok).

Erre tevődik rá a szerző személyes preferenciája. Azaz hogy használhat neveket valós személyektől kölcsönözve, ha mondjuk hasonló karaktert akar megformálni, és segít neki az írásban; vagy akár bizonyos betűket kedvel, másokat meg nem, így amelyeket kedvel, azokat a pozitív (vagy fő-)szereplőinek adja, a nem kedvelteket pedig az antagonistáknak.

A Se vas, se tűz főszereplőjének neve igen kalandos úton keletkezett. A gyökereket 2005-ben kell keresni, amikor is megszületett a nickem az első WoW karakteremmel. Az elkövetkező években igyekeztem névalkotási szokásaimban hű maradni magamhoz, méghozzá úgy, hogy minden karakterem neve *MA betűkkel kezdődött. Viszont nem mindig volt időm fejből kitalálni fantázianeveket, így csentem: először A Vörös Halál karneváljából [Madeleine] (kedvenc karakterem a Giovanni vámpírcsaj), majd a Braveheart-ból [Maronne] (amúgy helytelenül, mert mint kiderült, a "máronn" kiejtést Murron-nak írják), közben persze néha poénból születtek ilyenek, hogy [Maáb, Mandulka, Margó, Manyi, illetve szintén poénból egy indiai autómárkáról Mahindra].
Mikor a regényt kezdtem írni, egy svéd, egyszerre komoly és játékos lánynak kellett nevet adnom, akit lehet akár becézni is. Szerencsére akkor épp svéd illetőségű cégnél dolgoztam, így elég egyszerű volt a napjainkban használatos nevek közül választani, csak ki kellett nyitnom az address book-ot.
Eleve kizártam azokat a neveket, amelyek először eszébe jutnak egy magyar embernek a svédekről [Ingrid, Hanna, Helga, Birgitta és társai], viszont nem akartam túl egzotikusat sem. Böngészés közben megakadt a szemem azon, hogy mennyi Maria van (a legnépszerűbb név odafent), és közvetlenül ez előtt pedig ott volt A NÉV.
Nem volt új számomra, sőt, kifejezetten kedves emlékek kötődtek hozzá (személyes vonatkozás), vegyes hangrendű, úgyhogy egyszerre komoly és vidám, viszonylag rövid, mert kiejtve két szótag, az address bookban volt vagy 4-5 ilyen nevű kolléga, tehát tényleg adnak ilyen nevet a svédek a lányuknak...

Úgyhogy jelentem, főszereplőm neve Madeleine.

Annyira belejöttem ebbe a nevezősdibe, hogy a jövő héten a jó becenevek fontosságával folytatom. Stay tuned.

Heti exkluzív #3

Ma rövid leszek, mert kicsit le vagyok maradva magamhoz képest.

A regényem munkacíme egészen sokáig, a nyers szöveg 3/4-ének elkészültéig az volt: Vril. Hogy pontosan miért, arra bezony a jövő hétig kell várni. :)

Heti exkluzív #1

Mivel megígértem, hogy minden héten elárulok valami izgalmasat a regényemről, mára azt terveztem, hogy először összeszedek minden publikus infót, ami eddig megjelent, utána pedig elhintek egy kis infómorzsát.

A regényem címe: Se vas, se tűz. Ez tökéletesen beleillik abba a címadási koncepcióba, amiről még régebben írtam, de nemcsak ezért tetszik nekem, hanem mert idézet. Hogy honnan, azt egyelőre nem árulhatom el.

Az Alexandránál fog megjelenni, amely tény számomra még mindig néha hihetetlen, viszont elég izgalmas. A könyvem a Zenit sorozat harmadik kötete lesz. Az első két könyv nélkül is tökéletesen érthető, azaz önmagában áll, viszont mivel shared world-ről van szó, lesznek azért kapcsolódási pontok, amelyek csak a sorozat követőinek lesznek izgalmasak. Tehát ha valaki még nem esett neki az első két könyvnek, és van kedve/ideje/energiája, akkor áprilisig simán kiolvashatja az első két kötetet:
1. Horváth György: Ólompegazus
2. Massár Mátyás: Balor szeme
Amúgy a FB-n éppen nyereményjáték van, meg lehet nyerni az első két könyvet... Csak mondom. :)

Mert hogy a jelenlegi tervek szerint a regényem április 19-én fog megjelenni, a könyvfesztiválra (ezt már írtam, nem reklámozom többet).

Összeszedtem a cikkeket, amelyek eddig megjelentek a sorozatról és az első két könyvről:
SFmag beharangozó
SFmag kritika az első két könyvről
SFmag interjú Massár Mátyással
SF Portal az Ólompegazusról
SF Portal a Balor szeméről
Zetapress a sorozatról

A két első könyvet jelölték a KIMTE Fantasy Irodalmi Díjra is, szerintem simán esélyesek. Tök objektíve is!

Asszem egyelőre ennyi - és akkor jöjjön a heti exkluzív: ha film készülne a Se vas, se tűzből, akkor a főszereplőmet Alison Pill játszaná. :) Maud-ként láttam először a The Pillars of the Earth-ben amúgy.