Mi az, amit én dolgozom

Tegnap utaztunk hazafelé autóval kettesben Kistücsökkel, és (sokadszor) beszélgettünk a munkáról és a pénzről, nyilván az ő szintjén, de hogy például az iskolatáskát is úgy tudjuk megvenni, hogy én bejárok dolgozni, és kapok pénzt a munkahelyemtől. És hogy sokféle munka van, és mindenki csinál valamit.
Mire megkérdezte, hogy mi az, amit én dolgozom.
Volt már a munkahelyemen persze, és azt is tudja, hogy géppel dolgozom, de hirtelen kihívásnak tűnt megmagyarázni egy hat évesnek a technical writing lényegét.
Végül valami olyasmit mondtam, hogy a gépben vannak programok (ezt tudja), amelyeket a fejlesztők készítenek, és én leírom, hogyan működik, hogy aki elkezdi használni a programot, az tudja, mit lehet és hogyan. És persze hoztam példaként, hogy ha veszünk egy társasjátékot, annak is van leírása, hogyan kell játszani vele.
Magyarul elég hülyén hívják a szakmámat ("dokumentációíró"), de azért remélem, megértette annyira, hogy az iskolában ebből ne legyen gond. Majd legfeljebb azt mondja, hogy társasjátékokat írok... Több is veszett Mohácsnál. :)

Reggeli történet

Ma ahogy beléptünk a folyosóra az oviban reggel, hallottam, hogy az egyik ovistárs kislány sír. Az anyukája pedig ráförmedt:

A képnek nincs köze a történethez, csak ma reggel fotóztam

- Utálom ezt a szándékos műsort! Szia!
És betuszkolta a lányt az öltözőbe, majd elment.
Ilyenkor persze mindig kicsit nehezebb átöltözni, nyilván senkit nem hagy hidegen, hogy az öltözőben ott sír egy kislány. És nyilván tudom, hogy ez az esetek nagy részében csak a szülőnek szóló műsor, én is kaptam ilyet bőséggel. Úgyhogy idáig még nem is írnék róla. Viszont ahogy ott hüppögött a kislány, majd némi téblábolás után "anyuci" motyogással kiment a folyosóra, igyekeztem megszólítani, hogy ne szökjön meg. Mondtam, hogy tudom, hogy ilyenkor picit nehéz, de délután majd találkoznak újra, és már folytattam volna, hogy addig csináljon neki valami ajándékot (mert ez szokott hatni), ő rám nézett, és elpanaszolta, hogy nem is az anyukája jön érte délután. Egy pillanatra abbahagyta a sírást, én biztattam, hogy azért este biztosan találkoznak majd, de aztán újra lebiggyedt a szája, és azt mondta:
- Olyan keveset vagyok vele!
Erre nem volt kész válaszom. Fontolgattam a "tudod, miért megy dolgozni anyukád?" illetve a "te már nagy kislány vagy" témaköröket, de egyik se volt az igazi, és végül így maradtunk, mert az óvónéni eddigre bevitte a szobába.
Mindez persze akár lehetne is mindennapos dolog, még a nagycsoportos óvodások is tudják rosszul viselni az elválást, akár csak átmenetileg is (pl. Kistücsök is matrica mostanában), de így még nem jött az arcomba ez a kevés együttlevés dolog. Néha én is így érzek ugyanis, hogy keveset vagyok a gyerekekkel, este fél 6 háromnegyed 6, mire hazaérek, ők meg vacsi, fekvés már fél nyolckor. Az elmúlt két hétben sokat voltunk együtt a szabi alatt, és az talán kicsit feltöltött mindannyiunkat. Remélhetőleg elég lesz a karácsonyi szünetig.

Mese-mese-meskete

Számos bokros teendőm közepette még azzal is foglalkozom éppen, hogy a csemetéimnek megfelelő mesét keresek. Ugye a boundary conditions: legyen érthető és érdekes egy 5 és egy 2 éves gyereknek is, ne legyen túl lányos (Szófia, pónik, ilyesmi kiesett), ne legyen több mint 20 perc, és ne tanítson az én értékrendemmel nem egyező dolgokat nekik.
Eddig ezek mentek nálunk jól:

• Kockásfülű nyúl - ez aranyos, rövid, mindkettejüknek tetszett, de Kistücsöknek már talán egy kicsit kevés/kicsi
• Klasszikus Disney - ezek a régi kis 7 perces Disney mesék, van Pluto, Mickey egér, Chip and Dale és Donald, ezek rövidek, aranyosak, nézzük szívesen, viccesek, könnyen érthetőek
• Bogyó és Babóca - ez is aranyos, rövid (talán túlságosan is), könyv is van belőle, tehát ismertek a szereplők, és néha eszméletlen baromság a történet (random összeveszés, random kibékülés), és értem én, hogy mese, de néha engem nagyon zavarnak az aránytalanságok / valóságtól teljesen elrugaszkodott természeti dolgok
• Thomas - ez pont jó méretű, jó történetekkel, de Pindúrtündért nem nagyon köti le a vonatok élete
• Mancs őrjárat - ez most a sláger, aranyos is, jó méretű is, szerethető szereplők, a koncepció, hogy mindig segítenek, kedves (mint a Kockásfülű), kicsit harsány azért
• Mása és a medve - vicces, rövid, mindketten szeretik, szóval jó, de van néhány rész, amit szerintem nem is gyerekeknek szántak, nem értik egyáltalán, csak nekem vicces, plusz van néhány kicsit félelmetes rész (pl. orvosos injekcióstűs), ami meg nem tudom, miért kellett bele

Aztán ezekkel próbálkoztunk még:

• Kisvakond - teljes sikertelenség (utólag meg is értem)
• Magyar népmesék - amikor utoljára próbáltuk, akkor még nem is volt érthető, helyenként pedig kifejezetten félelmetes
• Maja a méhecske - ez szerintem tetszene nekik, de az a koncepció, hogy egy renitens méhecske nem akar dolgozni a kaptárban, mert nincs kedve, nem annyira tetszik (plusz néha elég ijesztő, pl. leég a galacsinhajtó bogarak háza, vagy az erdőben sötét este repülnek), úgyhogy előnéztem, elvetettem
• Süsü a sárkány - úgy emlékeztem, hogy ez aranyos, és én szerettem, de most újranéztem pár részt, és rettenetes...
• Hupikék Törpikék - amikor utoljára néztük, még nem volt érthető, és néha picit félelmetes is
• Mickey egér játszótere - ezt a gyerekek szeretik a mikkentyű miatt, de rettenetes gagyin van megrajzolva a 3D animáció, elég harsány, és a végén a tánc annyira idétlen, hogy kiégnek az agysejtjeim
• Micimackó és barátai - ez is elég csúnyán van megrajzolva, és miééééért kellett lány legyen? És miért ők is problémamegoldó hősök, miért nem lehetett sima történeteket kitalálni ezekkel az egyébként aranyos szereplőkkel?
• Vízipók-csodapók - ezt régen imádtam, egyet is értek vele, de még nem érthető nekik, nem köti le őket
• Kung-fu Panda - az első részt imádják, bár elég hosszú, majdnem fél óra, de előnéztem a többi részt, és mindegyik vagy félelmetes, vagy érthetetlen nekik, vagy mindkettő

Idáig jutottam. Nyomozás folytatása hamarosan.

Kedves manók!

Na, ezt soron kívül elmesélem.
A plukkidós családi manóink (Pepi manó, a szeretetmanó; Lili manó, a mesélésmanó; és Mona manó, a rendmanó) általában mágneses számokkal ajándékozzák meg a kisfiamat, ha sikerül teljesítenie, amit kérnek. Már minden számból adtak egyet, csak néha a nagy játékban elvész egy-egy szám. Például most a kettes elveszett, már legalább két hete keresem a lakásban.
Tegnap épp elmentünk a céges karácsonyi partyra, úgyhogy nem voltunk a gyerekekkel este - de előtte, még készülődéskor oda jött hozzám Kistücsök:
- Mondd meg a manóknak, hogy küldjenek nekem kettest.
Nem értem rá, éppen sminkeltem, próbáltam lerázni:
- Mondd meg nekik te. Vagy ha szerinted arra nem figyelnek, akkor írj nekik levelet.
Ennyiben maradtunk. Aztán 11 körül hazaértünk, gyerekek rég alszanak, és a manófán ott egy kis két oldalán teleírt cetli:

/olvadoz
Most kereshetem egész nap azt a kettest, hogy meglegyen, mire hazajön... <3