Környezetvédelem by me

Amúgy pénteken voltam bankban (á, ne is kérdezd), és a lesújtó élmény mellett a nap fénypontja az volt, hogy nem volt papír sorszám! Sikerült ide is eljutni, hogy nincs szükség egy kb. 5 percig használt papírra, amit utána azonnal kidobunk (sok esetben fényes, valami vegyszerrel készített papírra), hanem elvárják az ügyféltől, hogy képes legyen egy számot megjegyezni 5 percig. Vagy tovább. Nekem sikerült.
Mostanában a korábbinál is erősebben érdekel a környezetvédelem téma. Magamat bright green-nek tartom, tehát nem tartok mindent ördögtől valónak, ami a civilizáció velejárója, de ugyanakkor igyekszem odafigyelni arra, hogy minél kevesebb legyen az ökológiai lábnyomom. Hiszem, hogy nem várhatunk változást "odafentről" addig, amíg mi magunk nem tesszük meg a legtöbbet a mikrokörnyezetünkben. Ennek megfelelően szelektíven gyűjtöm a szemetet, odafigyelek az újrahasznosításra, komposztálok, igyekszem nem venni felesleges cuccokat, nem pazarlom az ivóvizet, vászontáskát használok bevásárláskor, gyűjtöm és leadom a fáradt olajat, stb.
A következő küldetésem a zöldség-gyümölcs vásárlása saját szatyorban, a szívószál teljes kiiktatása a háztartásból (kisgyerekeknél azért nagy könnyítés, de talán megértünk rá), illetve a fa fogkefe kipróbálása.
Ezt az egész környezetvédelem iránti érdeklődést egyébként kb. általános iskola hetedik táján fejlesztette ki bennem a kémiatanárnőnk, akivel grüne punktokat gyűjtöttünk, buszok által kibocsátott szennyeződést mértünk a levegőben, és jártunk az Öko-hétre, ahol még versenyeztünk is. Ott tanultam meg az alapokat, amelyekre a mai napig építek. De a bare minimum, amit minden embertől elvárnék 2019-ben:

1. ne dobjon el szemetet hulladékgyűjtőn kívül (erdőben, utcán, autóból ki, stb.)
2. nyomjon össze minden hulladékot, hogy levegőt ne dobjon ki (ld. petpalack, tejes doboz, stb.)
3. ne nyomtasson feleslegesen
4. vigyen saját szatyrot a bevásárláshoz
5. vásároljon a lehető legkevesebb olyan terméket, ami sokat utazik a világ másik feléről

Bocs, de nem bocs.

Ágak-bogak

Legközelebb zöldhulladék-elszállító vállalkozást indítok. De most komolyan. Öreg gyümölcsfáink megmetszéséből és már korábbi hulladékból felhalmozódott kb. 15 köbméter zöldhulladék a kertünkben, amit már elég szomorúan kerülgettünk, mert tudtuk, hogy legalább három péntek este, mire elégetjük.
Gondolkodtunk a konténer-rendelésben, utánanéztem, egy 10 köbméteres konténer ára gyakorlatilag a fizetésem harmada, és akkor ugye nekünk kell beletenni, tehát nem ússzuk meg a cipelést.
Felhívtam először három sima zöldhulladék-elszállító céget, akik azzal fárasztottak, hogy kiállási díj, meg óradíj, meg ha nem tudnak közvetlenül mellé állni a teherautóval (hol tudnak?!), akkor még cipelési óradíj, és a végére többre jött ki, mint a konténer.
Aztán kaptam tippet, hogy daráltassam le, mert az milyen környezetbarát, és még olcsóbb is. Úgyhogy kértem két ágdarálós ajánlatot, akik szintén azon szenvedtek, hogy nem tudnak melléállni, és ők meg a másik véglet voltak: hasraütésre mondtak egy árat (alig kevesebbet, mint a konténer), de az csak a darálás, és legyünk szívesek mi kivinni az utcára a járdára, vagy ha nem, akkor még huszonötezer, ja, és ha még el is akarjuk szállíttatni, az még tizenötezer.
Már épp kezdtem lemondani az egészről, és megszervezni, hogy nekünk legyen három péntekünk, amikor metszegetjük az ágakat és égetjük a fát ahelyett, hogy végre pihennénk is valamit, amikor is jött megmentőnk, a kivitelező, akinek mindenre van megoldása. És ráadásul az a jó benne, hogy nem gyanús meg sanda megoldása, hanem ismeri a jó és becsületes embereket, akik képesek és hajlandóak jól dolgozni. Ajánlott valakit, akit tegnap felhívtam, ma reggel meg már jött is elvinni, olcsóbban, mint az összes banda, akiket megkérdeztem.
\o/

Kertész leszek

Közben meg kitört a tavasz, úgyhogy elkezdtünk kertészkedni. Nagy bátran ültettünk áfonyát a fenyőfa alá, illetve szőlőt és málnát a terasz elé. Én nekiestem a szomszéd agresszív orgonájának, pontosabban az elpotyogtatott kis hajtásoknak, amelyek meg akarták fojtani a mi szépséges kis japán birsünket. Hihetetlen, mennyire durván nő az orgona, teljesen elveszi az életteret más nővényektől.
Cserépbe pedig ültettünk paradicsomot, metélőhagymát, szamócát és petrezselymet, illetve a tavalyi bazsalikomok magját is elültettük, kíváncsi vagyok, hogy abból lesz-e valami.

A szirmok a szomszéd cseresznyefájáról vannak

Ja, és közben Anyu egyik barátnőjétől megtudtam, mi a titka annak, hogy az embernek mindig gyönyörűek legyenek a növényei: ki kell dobni, amelyik elszáradt, és venni kell újat a virágboltban... hehe.

AquaTube

Meg vagyok elégedve.
Amikor az ember számára összefolynak a napok, az idő múlását például a vécépapír fogyásával lehet figyelni. Aztán persze rezignáltan konstatálni, hogy na, megint elfogyott egy guriga.
Ma viszont felvillanyozódtam: a gurigán ismeretlen írást láttam, amely azt állította, hogy ezt a gurigát bedobhatom a vécébe, mert biológiailag lebomlik.

Itt van róla több infó: Zewa AquaTube
Kis lépésekkel, de haladunk! Annyira megörültem, hogy rögtön elmentem a szelektív gyűjtőhöz, és kidobtam az eddig felhalmozott 23 db. petpalackomat...

Tökéletes matrica

Amúgy a zöld iroda jegyében volt nálunk egy kiváló előadás nemrég arról, hogy mi történik a szeméttel, miután mi már nem látjuk. Először volt egy bevezetés a Föld általános szeméthelyzetéről, a szemétszigetekről és más effélékről, aztán rátértünk Magyarországra. Beszéltünk az újrahasznosítás fontosságáról; a fickó, aki amúgy tényleg a környezetvédelemben dolgozik, hozott egy csomó újrahasznosított terméket, köztük elég meglepőeket is (pl. állványrögzítő elem alumínium dobozokból újrahasznosítva).
A számomra új infó az volt, hogy egy sima társasházi lakásban is lehet komposztálni pl az erkélyen, illetve hogy egyes társasházak összeállnak, hogy a kertben lehessen ilyesmit, és tök jó dolgokat termesztenek rajta. Ez persze elképzelhetetlen ilyen kommunális szinten a társasházban, ahol most lakunk (öt év alatt még a kapucsengő felújítását sem sikerült kiküzdeni), de ha lesz egy pici kertünk, akkor ezzel lehet kezdeni valamit.
A végén vihettünk mindenféle prospektusokat és ajándékokat is, és kaptam egy TÖKÉLETES ajándékot, egy matricát a postaládánkra:

Eredetileg kételkedtem a dologban, mert mi kb. naponta 4 szórólapot kaptunk, de most már több mint egy hete ki van ragasztva a postaládánkra, és tényleg csak a releváns leveleket dobják be nekünk. Teljesen üdítő változatosság!

Habos oldal

Hatalmas lelki megnyugvás kerített hatalmába, mikor kolléganőkkel beszélgettünk, és véletlenül szóba került a mosogatás témája. Először is nem én vagyok az egyetlen elvetemült, aki nem kifejezetten kedveli ezt a tevékenységet. Másrészt, és ami még fontosabb, nem én vagyok az egyetlen elvetemült, aki nem mossa el a mosatlant mindig azonnal (főleg reggeli után, mikor amúgy is rohanunk munkába), sőt, előfordul, hogy két-három napnyi is összegyűlik, és addig kiveszek egy új tányért/poharat/bögrét a szekrényből. Amúgy erre van ideológiám is: folyóvízben mosogatni kifejezetten utálok, és rosszul esik a vízpazarlás, úgyhogy mindig rendesen állóvízben mosogatok, két medencében, és azt akkor éri meg megtölteni, ha van megfelelő mennyiségű cucc.

Szóval természetesen mindez csak környezettudatos dolog.

Viszont jól esett, hogy megértő társakra leltem ebben a szokásban, azzal a kitétellel, hogy pont mostanában kell lassan leszoknom róla, és rászoknom a mindent azonnal-ra, mert pár hónap múlva már erre lesz szükség.

Aritmetika mindenkinek

Már egy ideje meg akarom osztani ezt a nyolc részből álló videót. Szerintem kötelezővé kellene tenni mindenkinek középiskola első osztálytól kezdve.

A témája a "fenntartható fejlődés" fenntarthatatlansága és az egyszerű aritmetika kapcsolata, különös tekintettel a népességnövekedésre és a korlátozott erőforrások (pl. kőolaj) használatára. Ez a videó annyira fontos és érdekes szerintem, hogy akartam hozzá készíteni angol és magyar feliratot, de ez időhiányban elmarad (egyelőre).

A címe elég lényegretörő, viszont meglepő módon igaz. Az előadó Dr. Albert Bartlett, a Colorado-Boulder Egyetem fizika professzor-emeritusa. Nincs egy óra, szánjátok rá az időt. A képminőség néhol hagy kívánnivalókat maga után, de szerencsére nem számít - a mondanivaló a lényeg.

A videó a bácsi honlapján található, tíz perces darabokra vágva. Amúgy a honlap többi része is megér egy megnézést.

Mindennapi poharunkat add meg nekünk ma

Mint a bright green környezetvédelem lelkes képviselője és híve, jelenleg épp azon gondolkodom, hogy vajon melyik jobb?
A. a vízautomatáknál mindig van eldobható műanyag pohár, de ezeket szelektíven gyűjtjük (környezetszennyezés)
B. minden elhasznált poharat folyamatosan el kell mosogatni mosogatógéppel (erőforráspazarlás + kevesebb környezetszennyezés)

Illetve a kérdés lényege persze az, mi lenne a harmadik, legjobb megoldás.