Kék virágok, sárga lepke

Most, hogy negyvenegy és fél év után mégis rászoktam a kávéra, vásároltam egy személyiségemhez illő kávésbögrét.

Amúgy innen, és mosogatógépben mosható, szép, és szerintem nem is drága. Vegyetek ti is.

Eseménydús hónap

Ez egy nagyon eseménydús hónap volt Pindúrtündérnek, több vívmánnyal. Az egyik legjelesebb, hogy megtanult ugrókötelezni. Az elején nagyon el volt keskenyedve, hogy nem megy, de lerajzoltam neki a tanulási görbét, és hogy ki kell jönni a gödörből, és tovább próbálta, és aztán sikerült. Ráadásul nem is a lassú duplaugrósat csinálja, hanem a legnehezebb, legpörgősebb sima ugrást páros lábbal, és már 60 fölött van a rekordja.

Megtanult fűsípolni is, az mondjuk marginálisabb, de megemlítendő.

Node ami a menőség, hogy mindig panaszkodott, hogy már nem akar ovis lenni, és hogy inkább iskolába megy, úgyhogy egyik nap bementünk a könyvesboltba, és vettem neki egyet a "betűzgetős könyvek" sorozatból, ezt. Nagybetűs könyv, elég kevés szöveggel, és most azt csinálja, hogy elviszi az oviba, és egy nap olvas 2-3 oldalt, mi meg nagyon büszkén meghallgatjuk este, hogy mi történt az alpakával. Azóta persze ezt már ki is olvasta, és megvettünk egy másikat, most picit alábbhagyott a lendület, de azért az egyedül olvasás-betűzés élmény megvan. 

Aztán az is volt, hogy a fogtündértől kapott zsebpénzből mindenképp akart venni valamit, hiába mondjuk, hogy ha gyűjtöget, akkor valami menőbbet tud venni. Úgyhogy elmentünk a játékboltba, és az összes létező játék közül az én kislányomnak egy fénykardra volt szüksége. Nördség pipa.

Meg még az is volt, hogy múltkor írtam, hogy elkezdtünk bicajozni távolságban, és azóta elhagytuk a települést (6 km volt oda-vissza, és még nem is volt rettenetesen elfáradva). Legközelebb még messzebbet tervezünk, egyelőre az a megoldatlan probléma, hogy a bukósisaktól állandóan viszket a feje, és meg kell állni. 

Ja, és még egy rajzot kell megmutassak.

Ez egy rákhallepke, aki épp fagyit akar venni. Zseniális.

Tollas, ökrök, könyvnapló

Kistücsök egy hónap múlva kilenc. Éppen ma néztünk séta közben pár osztálytársat, akik fociedzésen voltak, és beszéltük, hogy biztos úgy vannak a csoportok, hogy 5-6 évesek, 7-8 évesek, és 9-10 évesek, mire mondta, hogy ő még csak a 7-8-ban játszana, az osztálytársai meg már a 9-10-ben. Igen, mert már van bőven olyan osztálytársa, akik 10 évesek is elmúltak. Ez végig fogja kísérni az életén, de remélem, valamikor átfordul majd előnybe a dolog.

Nagyon sok minden történt ebben a hónapban, de talán a legfontosabb, hogy elkezdett egyedül könyvet olvasni. Kellett hozzá egy kis motiváció, de most már a harmadik könyvet kezdi olvasni egyedül (két Ifjabb Tom kapitány után most a Göröngyös úti iskola), és talán még élvezi is. Könyvnaplót írunk minden könyvről, amely így néz ki:

Kiegészítve a befejezés dátumával.

Voltunk vándorcirkuszban is. Itt több soron meglepetést okozott nekem a fiú: először is, hogy el akart jönni, mert ő nem annyira kedvelője az állatoknak, és tudta is, hogy a cirkuszban vannak állatok, de mégis mondta, hogy meg szeretné nézni az előadást. Amúgy tetszett is neki. Másrészt az lepett meg, hogy amikor a bohóc jött egy labdával, amit a porondülésen ülőknek dobott, hogy dobják vissza (mi természetesen nem a porondülésen ültünk), akkor kitárta a kezét, hogy ő is szeretne labdázni a bohóccal. Na ilyet sose képzeltem eddig róla, mindig inkább meghúzódott, nem akart részt venni az ilyesmiben. Most viszont konkrétan még mondta is: inkább legközelebb üljünk a porondülésen.

Ja, meg mesélt is egy történetet, hogy az osztálytársakkal a játszótéren voltak, és ő egyedül mászott a mászókán, mire odajöttek hozzá a lányok, hogy miért van egyedül, és elhívták homokozni, és olyan menő folyókat építettek együtt, hogy végül az egész osztály beszállt. Egyrészt ilyen hosszú egybefüggő történetet még nem hallottam a suliról, másrészt tetszett, hogy így bevonódott a közösségi életbe.

A Robbanó Cicák még mindig kedvenc társas, de most kaptunk ajándékba egy Vigyázz6-ot is, és az is nagyon bejön neki. Kár, hogy nem annyira élvezetes hárman, úgyhogy ezt csak vendégekkel tudunk játszani.

Új kedvenc kerti elfoglaltság a tollasozás, kb. bármikor rá lehet venni, és mivel én is szeretek, ez remek lehetőség mozogni kicsit. Egész jók is vagyunk már, 20 fölötti a rekord labdamenet. Vettünk egy legkisebb hálót is a Decathlonban, jelzés értékkel.

Ja, meg volt nyelvtanversenyen. Azt mondta, nagyon nehéz volt, és csak 45 perc volt a feladatokra, és nem tudott végig érni rajtuk a megadott idő alatt. Én pedig azt válaszoltam, hogy ha megtette a maximumot, amit meg tudott tenni, akkor remekül teljesített, és gratulálok. Helyezést nem tudunk, de nagyon örültem, hogy nemcsak a matekra megy el, ez később jól fog jönni neki.

Oh crappy day

...meg vannak azok a napok, amikor anyukám kórházban, nekem meg full meghal a gépem, és újra kell húzni a Windowst, és több mint négy órát töltök az IT-n, közben életem legnagyobb égését mutatom be egy fontos meetingen, és reggel elfelejtettem pénzt adni a gyereknek, amit be kellett volna vinnie. 

Crap.

For All Mankind

Már a hétvégén befejeztük a második szezont, de azóta se volt időm megírni: a For All Mankind c. sorozat szuper. Egyszerűen kiváló. SPOILER.

Részleges sikerek

Vannak azok a napok, mikor ez a létező világok legjobbika, aztán meg vannak azok a napok, amikor ráncos a homlokom, ragad a padló a kosztól, és egyáltalán nem segít a kávé az ébren maradásban. Na, az elmúlt hetekben csak ilyen napok voltak. 

Melóban nagyon sok volt most a todo, és mondjuk kevesebb nem lett, csak elhaladtunk egy mérföldkő mellett. Alapvetően szeretem a pörgést, amikor még nem billen át oda, hogy már a minőség rovására megy. Általában büszke vagyok rá, hogy semmi todo-t nem felejtek el, sem munkában, sem magánéletben, aztán vannak azok a napok, amikor mégis. Mert sok. Na, azokat nem szeretem.

Azért vannak részleges sikerek is: találtunk jó néznivalót (For All Mankind), találtam jó karaktert LoL-ban (Leona), találtunk időt palántázni (pari, paprika, cukkini), illetve zajlik a mini felújításunk (amivel persze szintén további teendők vannak). Meg majálisoztunk is kicsit (Szentendrén, a Skanzenben, tök jó volt).

Már csak jó könyvet kéne találni, meg pályázatra írni, meg készülni a Toastmasters beszédemre, meg decoupage-olni egy érmetartót, meg ilyenek.