Eseménydús hónap

Ez egy nagyon eseménydús hónap volt Pindúrtündérnek, több vívmánnyal. Az egyik legjelesebb, hogy megtanult ugrókötelezni. Az elején nagyon el volt keskenyedve, hogy nem megy, de lerajzoltam neki a tanulási görbét, és hogy ki kell jönni a gödörből, és tovább próbálta, és aztán sikerült. Ráadásul nem is a lassú duplaugrósat csinálja, hanem a legnehezebb, legpörgősebb sima ugrást páros lábbal, és már 60 fölött van a rekordja.

Megtanult fűsípolni is, az mondjuk marginálisabb, de megemlítendő.

Node ami a menőség, hogy mindig panaszkodott, hogy már nem akar ovis lenni, és hogy inkább iskolába megy, úgyhogy egyik nap bementünk a könyvesboltba, és vettem neki egyet a "betűzgetős könyvek" sorozatból, ezt. Nagybetűs könyv, elég kevés szöveggel, és most azt csinálja, hogy elviszi az oviba, és egy nap olvas 2-3 oldalt, mi meg nagyon büszkén meghallgatjuk este, hogy mi történt az alpakával. Azóta persze ezt már ki is olvasta, és megvettünk egy másikat, most picit alábbhagyott a lendület, de azért az egyedül olvasás-betűzés élmény megvan. 

Aztán az is volt, hogy a fogtündértől kapott zsebpénzből mindenképp akart venni valamit, hiába mondjuk, hogy ha gyűjtöget, akkor valami menőbbet tud venni. Úgyhogy elmentünk a játékboltba, és az összes létező játék közül az én kislányomnak egy fénykardra volt szüksége. Nördség pipa.

Meg még az is volt, hogy múltkor írtam, hogy elkezdtünk bicajozni távolságban, és azóta elhagytuk a települést (6 km volt oda-vissza, és még nem is volt rettenetesen elfáradva). Legközelebb még messzebbet tervezünk, egyelőre az a megoldatlan probléma, hogy a bukósisaktól állandóan viszket a feje, és meg kell állni. 

Ja, és még egy rajzot kell megmutassak.

Ez egy rákhallepke, aki épp fagyit akar venni. Zseniális.