Inkább második félév

Ha az évnek csak a második felét nézném, azt mondanám, szuper volt ez a 2017. Külföldi nyaralás, munkába visszatérés, kisebbik csemete is két évesnek levés és így már sokkal több dolgot együtt csinálni tudás, némi kreatívkodás (sajnos nem írás, de mégis), szépülés, meg minden.
Csak azt az első félévet, csak azt tudnám feledni... Nagyjából el is telt a január-februári és április-májusi két egymástól teljesen független, viszont antibiotikumra rezisztens tüdőgyulladásommal. És a család többi tagja is volt beteg bőven idén. Úgyhogy inkább hagyjuk is.
Összességében bejött, amit kértem, hogy jobb legyen 2016-nál (az nem volt annyira nehéz), de azért örülnék, ha 2018 még ennél is jobb lenne. Azt már biztosan tudom, hogy különleges lesz, de remélhetőleg pozitív értelemben.

Receptek és zsebek

Idén a legtöbb időt egy olyan karácsonyi ajándékkal töltöttem, amelyről egyszer már írtam, XIX. századi és századfordulós receptek digitalizálása. Több mint kétszáz recept volt összesen, a legnagyobb munkát az jelentette, hogy kisilabizáljam a gyönyörű kézírásokat, és az egyes lapoknak megtaláljam a folytatását (néha nem is sikerült). Miután kész voltam a beírással, kiválogattam azokat, amelyek mai konyhában, mai környezetben, mai alapanyagokkal is elkészíthetőek, és nem ismertek annyira (nyilván volt püspökkenyér és mézeskalács recept, ezeket kihagytam). Ebből lett egy jó kis válogatás, amelyből mindegyiket meg akartam főzni/sütni, de persze erre már nem volt elég időm a munka és az egyéb készülődés közben, úgyhogy végül egy elég vékonyka kivonatot készítettem. Minden kipróbált receptet lefotóztam, és még InDesign alapképzésben is részesítettem magam, hogy szép legyen a kiadvány, amely végül készült belőle. Öt példányt nyomtattattam ki, és meg vagyok elégedve.

Fél év munkája (de nagyon élvezetes volt)

Az egyik étel: babtorta

Ha már ott voltam, akkor a saját recepteskönyvünket is összerendeztem és kicsinosítottam, persze erről elfelejtettem fotót csinálni... 

Aztán csináltam pár zsebes tárolót:

Meg a kisfiamnak készítettem a vonatkészletéhez egy fát (ebből majd talán készítek többet is, egyre volt időm):

És ipari mennyiségben gyártottam felakasztható cuki hóembereket:

Éééés még csináltam valamit, amit szintén elfelejtettem lefotózni, úgyhogy inkább le se írom, mert egyeseknek lelövi a meglepit...

Kacsa-macsa

Pindúrtündérnek nagyon tetszett ez az advent. Nem pontosan értette, hogy mit várunk ennyire, de minden reggel lelkesen mondta, hogy "aludtunk", azaz ki lehet nyitni egy fiókot az adventi naptárban, néha ajándékba hozott nekem egy karácsonyt (=hozott egy dobozt), és a Mikulás nagyon tetszett neki. Azóta is folyamatosan énekli a Hull a pelyhest, jó hangosan, egész szépen eltalálva a hangokat, és kívülről tudva a szöveg 90%-át (a többit kihagyja).

A két beszédbeli hiányosságot egy hónap alatt pótolta. Vannak névelők és van felszólító mód is (jöjjél, maradjál, várjál). Egyeztetési gondok vannak még néha (kéjekszépen a parit), és talán a legtöbb gondja azzal van, hogy még nem tudja elég jól kimondani a gondolatait, látszik, hogy néha frusztrálja, hogy szeretne valamit mondani, és nem sikerül... De amúgy gyönyörűen beszél.

Sőt, most már ő is elkezdett viccelődni a szavakkal. A tesója hatására az ikerszavak neki is nagy slágerek. A saját kreálmánya a "kacsa-macsa" és az "állat-mállat". De a viccelődésből a legjobb ebben a hónapban az volt, amikor Zsuzsi baba leesett, és Mili közölte: "Zsuzsi bamba".

Egy ideig tetszett neki a "miért" kérdés is, de aztán megunta, azóta inkább azt mondogatja, hogy "tudod...", így: "Ez az enyém, Anya, tudod", "Nagykislány vagyok, Anya, tudod", "Kati maci kell, Anya, tudod"...

Nagyon ügyesen ugrál páros lábbal, szívesen segít a konyhában, teljesen jól érti, hogy lehet a macikkal szerepjátszani, és a karácsonyi ajándékok közül a kedvence a zenélő-fütyülő-öntéshangot hallató teáskanna.

Számok és pénzek

Kistücsök egy meglepő fordulattal egyszer csak szociális lett. Másról se szólt a hónap, mint hogy mindenki azt mondta nekem, hogy milyen kedves, válaszol a kérdésekre, köszön, vicceket mesél, vagy csak simán beszélget, barátnőmmel, az ovistársa anyukájával, mindenkivel. Valami egyszer csak elindult benne, és én ennek nagyon örülök.
Az oviban talált magának egy kis barátot, aki képes és hajlandó lemásolni a számokat, amiket ő ír (számolni nem tud jól, viszont szorgalmasan másolja, amit Kistücsök rajzol). Néha ilyen feladatokat mond neki: "Itt egy könnyű zöld szám" -> ez mondjuk a 12-es, illetve "Itt egy nehéz piros szám" -> ez például a 67. Máskor pedig kivágják a számokat kis négyzetekre, tegnap hoztam haza a fakkjából az összes cetlit, egy teli zacskó, állítólag megvan 300-ig.

Számok tekintetében egyébként az új sláger a kivonás. Eddig nem szeretett kivonni, nem tetszett neki, de most valahogy erre irányult a figyelme. Olyannyira, hogy a zsebpénzét is elköltötte, és vett 450 forintért (ez 6 heti zsebpénze) egy kivonásos kártyacsomagot.
A zsebpénzét amúgy nem szereti elkölteni, mert azt szereti, ha minden érméből (200, 100, 50, 20, 10, 5) van legalább egy. Amikor ki kellett fizetni a kártyát, akkor mindenáron úgy akarta, hogy a kétszázas megmaradhasson - és szerintem most értette meg ezt az érték-ellenérték dolgot, mikor kiderült, hogy a kétszázast is oda kell adni érte.

Ebben a hónapban a második izgalom az volt, hogy én visszamentem dolgozni. Ő elég jól vette ezt a tényt, igazából az ő szempontjából annyi változás történt, hogy nem én megyek érte az oviba, hanem az apukája, fél órával később, illetve nem vagyok otthon még egy órát, mikor hazaér. De jól viseli, most már tényleg elég önjáró. Már olyan is előfordult, hogy ő maga választotta ki reggel a ruháit, és fel is vette őket.
Az első héten egyik nap, mikor mentünk befelé az oviba, én teljes harci díszben a munkához, hirtelen azt kérdezte az autóban:
- Anya, te miért vagy ilyen szép?

A harmadik nagyon izgalmas dolog az volt, hogy egyik reggel 6 körül (még sötét, de a gyerekek már félálomban) áramszünet volt. Gábi falfehéren jött ki a szobából, és kérdezte, hogy ez mi volt. Elmagyaráztam, hogy áramszünet, és hogy azt senki nem csinálja, csak a vihar, és mindjárt visszajön az áram. De látszott rajta, hogy fél, és aznap este nem akarta, hogy kimenjek a szobából, és kérdezte, hogy ugye nem lesz megint áramszünet? Úgyhogy beszéltünk sokat a félelemről és a sötétről - amit eddig gyanítottunk nála, de sosem mondta el, most átszakadt - és azóta van áramszüneti elemes lámpa az ágya mellett.

Volt beteg is ebben a hónapban, le is fogyott kicsit, azóta mindenből repetázik, hogy pótolja... Nyilván sokkal kevesebbet tudok foglalkozni vele, mint eddig, és ezt mind a ketten érezzük, de azért nagyon igyekszem odafigyelni rá. Ma négy és fél éves.

Kedves manók!

Na, ezt soron kívül elmesélem.
A plukkidós családi manóink (Pepi manó, a szeretetmanó; Lili manó, a mesélésmanó; és Mona manó, a rendmanó) általában mágneses számokkal ajándékozzák meg a kisfiamat, ha sikerül teljesítenie, amit kérnek. Már minden számból adtak egyet, csak néha a nagy játékban elvész egy-egy szám. Például most a kettes elveszett, már legalább két hete keresem a lakásban.
Tegnap épp elmentünk a céges karácsonyi partyra, úgyhogy nem voltunk a gyerekekkel este - de előtte, még készülődéskor oda jött hozzám Kistücsök:
- Mondd meg a manóknak, hogy küldjenek nekem kettest.
Nem értem rá, éppen sminkeltem, próbáltam lerázni:
- Mondd meg nekik te. Vagy ha szerinted arra nem figyelnek, akkor írj nekik levelet.
Ennyiben maradtunk. Aztán 11 körül hazaértünk, gyerekek rég alszanak, és a manófán ott egy kis két oldalán teleírt cetli:

/olvadoz
Most kereshetem egész nap azt a kettest, hogy meglegyen, mire hazajön... <3

Kincses-koboldos

Szokás szerint le vagyok maradva, de múlt héten megjelent a Kobolds and Catacombs kieg, amit - bevallom őszintén - nem vártam annyira, mert sok olyan lapot láttam a reveal közben, ami egyáltalán nem tetszett (vagy csak simán béna, vagy annyira random, ami már sok az én ízlésemnek).
A lapokról és a kiegről egészében még nem is tudok rendesen nyilatkozni, mert még nem tudtam olyan sokat játszani (szokásos kifogások: nappal tréningen vagyok, éjjel karácsonyi ajándékokat gyártok, a kettő között a gyerekekkel foglalkozom, illetve alszom). Viszont van egy újdonság, ami miatt ez a kieg csudálatos: a "dungeon run".
Előnyei:

• nem kell hozzá gyűjtemény, tehát kezdők is játszhatják
• nagy változatosság a sok boss-szal és deckbuilding opcióval (tápok, random lapok)
• gyors
• azok, akiknek nagy a gyűjteménye vagy több az ideje, alapvetően nincsenek előnyben, és nem is szerezhetnek előnyt abból, ha megcsinálják a dungeon runt minden kaszttal -> tehát ez csak fun, ami jó

Eddig nem sikerült főbosst ölnöm, szokás szerint kevés a mák, de hát valamire kell fogni...

My Silver Lining

Tök másról akartam írni, de közben beérkezett a céges inboxomba a pénteki lélekemelő videó, amelynek a zenéje egyszerűen tökéletes.
First Aid Kit az együttes, korábban még nem hallottam róluk (nyilván svédek, mi más?), de azonnal úgy megfogott, hogy negyedszer hallgatom. Ezt:

Pónik és sapik

Azt meg amúgy egy csomó ideje felejtettem el megírni, mit csináltam a kislányom szülinapjára.
Előszedtem a saját pónijaimat ezeréves dobozukból, először is kidobtam azokat (általában az utángyártottakat), amelyeknek a műanyaga tönkrement, és ilyen undi ragacsos mállott lett. Maradt pár eredeti Hasbro póni (összesen 5 db - ebből egy unikornis!, egyelőre 3-at adtam oda neki, kettő talonban), egy készlet patkó, egy korona, három elég ramaty állapotban lévő udvarhölgyi sapi, két sima műanyag sapi (rajta füllyukkal, hogy szépen fel lehessen tenni a fejükre), egy fésű a sörénynek, és ami fontos: az öltöztetőházikó (szintén eredeti, 1983-as My Little Pony Grooming Parlour).
Kábé nettó nyolc óra munkám van a felújításban: minden megtisztítása a dzsuvától, hajak és farkak kifésülése, megtrimmelése, sapik felújítása szalagokkal, gumival, és a házikó teljesen újrafestése, újraragasztása, még OBIban is voltam, hogy új tükröt ragaszthassak rá.
Az eredmény kielégítő lett nekem és a Törpindúrnak is.

Összegezve

Felkelt a hold

Most, hogy már egy munkahét majdnem eltelt, gondoltam, megosztom az első benyomásokat.
Először is be kellett vezetni néhány axiómát, hogy a napok egyértelműen teljenek, és ne legyenek felesleges gondolatfutamok, amikor más hasznos dolgokkal is tölthetem az időt.

1. Munkába járni jó.
2. Az időjárást nem tudom befolyásolni.
3. A forgalmat sem.
4. A beérésen idegeskedni, sietni csak addig érdemes, amíg elindulok, utána már rajtam kívül áll.
5. Ugyanez hazaéréssel.
6. Mostantól hardcore fokozatban játszom a Zélet c. játékot.

Így, hogy ezeket leszögeztem, könnyedén lendültem át a héten elém vetődött minden akadályon. Jó volt kibújni a remetelukból visszatérni, kicsit pörögni, és még hasznos munkát is végeztem!

A munkába járás elképesztő előnyei:

• Emberek!!!
• Nem kell senkit fegyelmezni
• Nem (csak) gyerekekkel kapcsolatos témák -> kütyük, sport, öltözködés, karácsonyi ötletek, stb., tényleg, igazi kincsesbánya
• Tanulás -> mindig is szerettem tanulni, és most van is mit, motiváció, lehetőség és idő is van rá
• Office 365 -> nekem otthon nincs, és amit eddig láttam belőle, az csupa jóság (erről talán később bővebben)
• Étel -> nemcsak hogy nem nekem kell főzni, de változatos, ízletes kaját kapok, akármikor vehetek levest, salátát, és nem én mosogatok utána
• Ital -> de most komolyan, micsoda luxus már: kávé, tea, kakaó, kakaós kávé, szénsavas víz, tej, citromlé van, mi kell még?

Néhány hátrány is van persze.

• Napi 50%-kal kevesebb gyerekekkel levés -> ez egyelőre borzasztó - nyilván mindenki megszokja majd idővel
• Napi kb. egy óra plusz autózás -> ez kevésbé hátrány, amióta végre felmásoltam a hangoskönyvemet a pendrive-omra (csak a papírkönyvemmel nem haladok)
• Egész nap ülés -> ezzel nem fogok tudni mit csinálni, hiába állok fel óránként, sokkal de sokkal kevesebbet mozgok, mint korábban (és tornázni sincs időm azóta)
• Kifolyik a szemem -> utoljára tényleg négy és fél éve néztem ennyit monitort, azóta max 2 óra naponta (erre majd vigyázni kell picit)
• Túrórudi-automata -> hát ez szerintem azért van itt, hogy a dolgozók akaraterejét próbára tegye... egyelőre ellenállok
• Étel -> sajnos van süti is minden nap a kantinban, újabb akaraterőpróba
• Ital -> az elmúlt héten több kávét ittam, mint tavaly összesen

Nagyjából így. Összegezve: jól érzem magam.