Beköltözés-nap

Tegnap volt egy éve, hogy beköltöztünk a házunkba. Péntek óta pedig home office-ban vagyok, úgyhogy ha az egy év alatt nem éreztem volna magaménak, most kínálkozik az alkalom, hogy még jobban megszeressem az otthonunkat.
Nem telt el gyorsan ez az egy év, sok minden épült-szépült azóta is, hogy beköltöztünk. És akkor nem is arra gondoltam, hogy még hónapokig pakoltunk kifelé a dobozokból, hanem mondjuk a kocsibeálló (aminek csak teteje van, oldala nincs, viszont cserepes), és ennek járuléka, hogy végre eltűnt minden cserép a kertből, tehát lehet jobban szaladgálni. Aztán termesztettünk zöldséget (paradicsom, paprika, cukkini, uborka, meg egy kis karalábé és zeller). A gyümölcsökkel tavaly hadilábon álltunk, de ősszel vettünk még pár gyümölcsfát (barack, meggy), amikhez nagy reményeket fűzök.
Virágot is ültettünk a gyerekekkel, már jövöget a nárcisz, tulipán. Azon a helyen korábban egy nagy sitthalom volt, most már szép füves, kertszerű az is. Emlékszem, tök nagy meló volt.
A házban is volt sok változás, jöttek bútorok, felkerültek képek a falra, otthonosabb lett, na. Van még hova fejlődni, még legalább két beépített szekrény hiányzik, és egy utolsó doboz még tartja magát, de az egyáltalán nem vagy csak évente egyszer kellő dolgokat végre feltettük a padlásra, és így a lakótérben már elviselhető mennyiségű a cucc.
Szóval igazán otthon lett a házunkból ez alatt az egy év alatt, és most már álmomban is itt lakom. Eldöntöttem, hogy minden évben megünnepeljük a beköltözést, úgyhogy idén is rászántuk az energiát.

Kapa és gereblye

A hétvégén sikerült a ház környékéről végleg eltüntetni a sittet, elegyengetni a sok csatornaásás után maradt hepehupákat, és gyönyörű új termőfölddel, majd fűmaggal bevetni az egészet. 

Sajnos nem készült előtte-kép, de ez lett utána:

Itt eredetileg sittes földkupacok voltak ránőtt, térdig érő  dzsindzsával. Az én fő eszközöm az irtókapa és a gereblye volt.

Jól megérdemeljük a pihenést, ami pedig holnaptól jön: az idei nyaralásunk Balatonnál lesz, úgyhogy stay tuned, valószínűleg nem fogok közben írni.

435 nap

Közben pénteken jött a lakatos betenni a gyalogos kaput és az autóbeálló kapuját, már eddig is tudtuk, hogy gyönyörűen dolgozik, de ismét szépet alkotott.
Ami azért hír, mert ezáltal kész lett a házunk.
Persze sose lesz kész, mindig vannak még apróságok, de az emberek elmentek, és én az építkezés szempontjából késznek tekintem.
Tehát 2018. március 2 - 2019. május 10.
Eszméletlen mákunk volt a kivitelezővel, akit sosem múló hálánk fog üldözni. Először ugyanis az építésszel volt mákunk, aki tökéletesen eltalálta, mit szeretnénk, és utána ő ajánlotta a kivitelezőt, aki pedig minden apró részletig igényesen, odafigyelve dolgozott, sokszor a saját kezével. Igen, drágább lett az eredeti ajánlatnál. Igen, stresszeltünk azért így is bőven. De szerintem viszonylag zökkenőmentesen megúsztuk ezt az építkezés-műveletet, és most már rajtunk múlik, hogyan csinosítjuk tovább a portát.
Mérföldkő ez is.

Beköltöztünk

Szóval szombaton beköltöztünk.

Konyha, beköltözés előtt, takarítás után

Az elmúlt három napban olyan fáradtak voltunk a nap végére, hogy kb. állva elaludtunk, de az elsődleges cél sikerült:
- gyerekszoba teljesen élhetőre varázsolása (még pár doboz maradt, de elfogadható lett)
- nehéz bútorok átvivése nagyon jófej baráttal
- konyha funkcionálissá tétele
- dobozok eltüntetése a legegyértelműbb helyekről

A másodlagos cél persze még messze (otthonná varázsolás), de majd küzdök, mint malac a jégen.

Fürdőszoba bútor majdnem házilag

Hétvégén csináltunk egy ilyet:

Amikor kész lesz, akkor már a jobb oldali fiókos elemben is benne lesz a 4 fiók, középen pedig 2x két ajtó és mindkettőben egy polc. Azért nincs ott, mert a csapot még be kell szerelni. És majd még lesz "szoknyája" is, hogy ne menjen alá a kisegér.

Úgy kezdődött, hogy pont 260x50 cm-es egy kis beugró a fürdőszobában, és amikor gondolkodtunk rajta, hogy két mosdókagyló kéne, akkor ahhoz két bútor is kéne, az meg már elég borsos, akkor jó lenne, ha csak simán pult lenne az egész beugróban.

Kértünk árajánlatot asztalosoktól egy oda tervezett bútorra, és beszereléssel együtt nagyságrendileg 400 ezer forint lett volna. Ami rendben is van, csak sejtettük, hogy a véghajrában azért számolgatni kell a pénzt, és valljuk be, nem a fürdőszobabútor a lakhatóság alapfeltétele.

Úgyhogy elgondolkodtunk a teljesen házi készítésen, ami szintén jó lett volna, csak akkor nem tudtunk volna színben ennyire stimmelni a koncepcióval, és nagyon nagy meló lett volna az alját megcsinálni.

Ezzel el is érkeztünk a kompromisszumhoz és a csaláshoz: alulra vettünk 260 cm-nyi leggagyibb konyhabútort munkapult nélkül az RS-ben, és a tetejére vettünk lapszabászatban gyönyörű vízálló munkalapot vágás nélkül (mert a két vágás is lett volna vagy 30 ezer).

A hétvégén meg összeállítottuk a négy konyhaszekrényt (mínusz fiókok), összecsavaroztuk az egészet, rácsavaroztuk a pultot, és kivágtunk két lyukat a két süllyesztett mosdókagylónak. Ez ugye úgy történt, hogy férj (<3) vágta, én meg fogtam a drótot.

Itt van egy kép munkafolyamat közben:

A mosdókagylóhoz szerencsére adtak kivágási sablont, úgyhogy ezzel a résszel nem volt gond.

Reményhal

Naszóval: nem, még nem költöztünk be.
Minden nap átmegyünk, és megnézzük, mit haladtak, és most már úgy tűnik, van fény az alagút végén (és nem vonat).
A hétvégén sikerült egyeztetni a kivitelezővel az ütemezést. Belül még az alábbiak vannak vissza:

• a festés befejezése
• parkettázás
• szegélyek felrakása
• konyha befejezése (jelenleg 90%)
• szerelvények és lámpatestek felrakása
• belső ajtók beszerelése
• internet beszerelése

Ha ezek készen vannak, akkor költözhetünk is! A T-date jelenleg a március 9-10-i hétvége.

A konyhát beépítették a múlt héten, amitől eszméletlenül megdobódott az egész hely otthonossága (van benne egyáltalán valami poron kívül), persze nem tették be az üvegeket és még pár apróságot.

Az új hír pedig az, hogy megérkeztek a csodálatos kovácsoltvas korlátjaim! <3

Úgyhogy a lepényhal meg először.

A hátralévő kültéri munkákat egyelőre fedje balladai homály.

Mindennap cardio

Január 10-én akartam írni arról, hogy milyen Leányfalun lakni, mivel akkor telt le az egy hónap... de mivel ez elmaradt, legyen január végi összegzés.
Szóval másfél hónapja költöztem (nem végleges helyre, de ez most a beszámoló szempontjából mindegy). Ezalatt az alábbi benyomások értek:
1. A levegő még sokkal jobb. Eddig se laktunk xar helyen légszennyezettség szempontjából, de ennél nehéz lenne jobbat találni.
2. Az erdő ilyen közelsége (a szembeszomszéd mögött kezdődik) elképesztő szabadságot ad a kirándulásoknak, szabadidős programoknak. Ja, és a csend.
3. A hóeltakarítás / szórás elég gyatra. Többet várnék a hegyi utak takarításával kapcsolatban, főleg egy gazdagabb településen. Pozitívum: mindennap cardio, amikor hó van (le a hegyről, fel a hegyre gyalog).
4. Az emberek hozzáállása kedves. Egyszer egy tök ismeretlen fickó kedvesen letakarította az autómról a havat, mikor látta, hogy nekem csak kaparóm van, neki meg seprűje is.
5. Magyarország teljes poloskaállományának a fele ide koncentrálódott. Már-már immunis vagyok rájuk, mert másfél hónapja minden este kiteszek 6-8-at (nem túlzok), és mindig marad még egy-kettő, amelyik az esti játék közben a kezemre / monitoromra / nyakamba száll. Elég idegesítő.
6. Többet utazom, mint korábban. Ha pont elkapom a dugót, akkor fél órával is, ami némileg elkeserítő, mert amúgy csak 10 perccel több az út. Persze másrészről legalább többet olvasok is.
7. Még nem minden utcát bejárnom, de nem találtam meg minden nekem kellő boltot, ami korábban sétatávolságra volt. Ez persze valamit valamiért, hiszen például van a közelünkben strand, ami egy kicsit jobb. Jó lesz majd ki is használni.
8. Van szelektív üveggyűjtés!!! Ez nem volt korábban, úgyhogy nagyon örülök.

Az ideiglenességet megszoktuk nagyjából, most már csak az okoz folyamatos gyomorgörcsöt, hogy nem tudjuk, hol fog megállni az építkezés költsége (mert mi ugye nyilván úgy gondoltuk, hogy mi mások vagyunk, mint mások, és nekünk nem lesz több, mint amennyit ajánlatban kaptunk...) - és így már lassan fél éve spórolunk, mert addig, míg ez ki nem derül, mozijegyet venni is bűntudatom van, nemhogy esetleg új ruhát vagy bútorokat vegyek a leendő házba. És persze anno kategorikusan megmondtam, hogy nem költözöm be, amíg nincs teljesen kész a ház kívül-belül, mert ezer olyat láttam, hogy már bent laktak, és még kilátszott a szigetelés meg minden. És persze be fogunk költözni mi is úgy, hogy kívül még semmi nincs kész, és majd ott fognak dolgozni tavasszal a bácsik, miközben mi odabent éldegélünk.

Fontossági sorrendek

Naszóvalelnézést.
Az előző hét arról szólt, mint írtam, hogy becsomagoltam a közös életkénket. Igyekeztem eladni mindent, amihez nem fűzött nosztalgikus érzés, és túl nagy volt költöztetni, ez részben sikerült is. Ami durva, hogy ennek ellenére nem fértünk bele egy teherautóba, úgyhogy kétszer kellett fordulni.

Hétfő reggel kezdtük a költözést, délután fél négyre sikerült kezet fogni a költöztetőbácsikkal, akik valószínűleg a föld legjobb költöztetői amúgy. Úgyhogy jelentem, megérkeztünk ideiglenes szállásunkra.
A közös életkénk jelenleg egy fél garázsban, egy icipici, fűtetlen szobában és egy fél nappaliban van felhalmozva, nagyjából így:

Nyilván vannak fontossági sorrendek, tehát az első, amit elővettünk, az adventi LEGO naptár.
Azóta persze rendeződtünk valamelyest, sőt, eddig mindent megtaláltam, ami eszembe jutott, hogy kéne. Az elv pedig az, hogy a lehető legkevesebb dobozt nyitjuk ki, míg azt mondják a házunkat készítő bácsik, hogy be lehet költözni. Ez jelenleg január második felére várható. A ház szerkezetkész, szerda óta fűtés is van, úgyhogy ami visszavan, az a burkolás (hideg, meleg) és a festés.
Egy stresszfaktorral ezennel kevesebb lett az életkémben.

Csempék, teendők

Szóval picit a házról és az építkezésről. Eredetileg úgy volt, hogy "karácsonyozni már biztos ott fogunk". Pár hete nyilvánvalóvá vált, hogy nem. Viszont a régi helyről el kell mennünk, december 10-e a költözés tervezett napja. 

Most éppen így áll a helyzet: 

A vakolás majdnem kész. Az ablakok november végén jönnek. A hidegburkolást két hét múlva kezdik. A gépészethez a csövek mind megvannak, az áram behúzva. A ház kívülről szigetelve, vakolva, a szépítés tavasszal lesz. 

Az új fejlemény, hogy tegnap megszereztem az utolsó csempéket is, a konyhacsempe hiányzott (nyilván csak 3 különböző helyről lehetett megvenni az összes csempét (összesen több mint 100 doboz lett). A legjobb csempebolt, ahol voltam, a CsempeStílus Pomázon. Szép és kimerítően változatos a választék, nagyon kedvesek az eladók, minden flottul ment a megrendelés és a szállítás során. Például ilyet vettem náluk:

A következő lépés részünkről a maradék cuccok összecsomagolása, ami egyelőre némileg aggasztó, de végül is még van szabim. Ehhez majd konténert is kell rendelnem, már kinéztem, honnan fogok. Sajnos az évi egy ingyen nekünk járó lomtalanításról lemaradtunk, október 31-ig kellett volna. 

Aztán most ilyeneken kell gondolkodunk házi feladatként, hogy:

• Milyen párkány legyen (kint-bent)
• Hogy nézzen ki az ablak körül a díszkeret
• Milyen színűek legyenek a falak
• Hogy legyen a fürdőszobában a szekrény (ezt mi csináljuk majd, ha minden igaz)
• Milyen belső ajtókat szeretnénk (ezt már elvileg kitaláltuk)

Sok a dolog, kevés a fóka. De bízva bízunk.

Két hét szabi

Na.
Két hét szabin voltam, közben az alábbiakat csináltam:
1. Elvégeztem egy céges tréninget, így már doc lead lettem. Ez egy technikai titulus, most már több mindent tudok csinálni a rendszerben. Azért szabi alatt végeztem, mert október 23-25-ig tartott, és minden nap csak fél nap, így volt legegyszerűbb.
2. (A szabi lényegi funkciója) Nagy erőkkel elkezdtük az összecsomagolást a decemberi költözéshez, a feladat az volt, hogy nagyjából mindent pakoljunk el a két hét alatt, ami nem kell a mindennapi élethez (=könyvek, babacuccok, nyári ruhák, stb.) az elkövetkező két hónapban. Ez elég jól sikerült, dobozokkal tele már minden szoba, de azért még mindig rengeteg a cucc - alig lesz elég hétvége.

3. Eladtam egy kis kanapét és egy tálalót, ami már nem kellett. Még van pár cucc, amit nem szeretnék költöztetni, úgyhogy már alig bírom nyomon követni, mit tettem fel FB-ra, Jófogásra, Vaterára, stb. De azért igyekszem.

4. Megérkezett a csempéink fele, egy hatalmas teherautó hozta, amely alig fért az utcába, és aztán nem hozott raklapvillát a bácsi, ezért egyesével kézzel kellett lepakolni, miután négy órát késett. És nem hozták az egyik csempét, amit rendeltem. Picit mérges voltam.

5. Kitakarítottam egy kb. hat éve nem használt helyiséget, és aztán szépen felújítottuk költségkímélő módon, hogy műhely lehessen belőle (festés, linó lerakása szegéllyel). Még nincs kész, de már nem sok hiányzik. Alapvetően elégedett vagyok az eredménnyel ahhoz képest, hogy most csináltuk először.

Emellett kirándultunk, játszottunk, sőt, még egy mozi is belefért (First Man, beszámoló talán később, tetszett).

Dö Big Nyúz

Ma vált valósággá - és ezáltal publikussá - az év legnagyobb híre: Leányfalura fogunk költözni.
A folyamat már korábban elkezdődött, ugyanis egy némileg elhanyagolt házat kell hozzá jelentősen felújítani, ami miatt el kellett adnunk a jelenlegi ingatlanunkat, viszont most már minden úgy tűnik, mintha sínen lenne, és egyelőre sehol egy alagút.
A régi helyről december 15-ig kell kiköltöznünk. Az új hely most így áll:

Úgyhogy lehet drukkolni vagy kuncogni, vérmérséklettől függően. Mindenesetre most az "unalmas óráim" csempenézéssel, kályhatervezéssel és ablakméricskéléssel telnek. A közeljövőben lehet, hogy lesz még ez ügyben post.