A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kütyü. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kütyü. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. augusztus 13., kedd

Reinkarnáció


||
\/


Abból a pénzből, amit a Karakból kaptam, vettem egy Xiaomi Roborock S50 robotporszívót. Azért, mert a nappali-konyha-étkezőnkben nincs küszöb, nincs szőnyeg, és elég sok kis apró morzsa-kosz összegyűlik szinte mindennaposan, és ezekre tökéletes.
Órákig olvastam utána, mit kell venni, vannak olcsó modellek is, aztán meg határ a csillagos ég, ez viszont mindent tud, ami nekünk kell, szisztematikus bejárás, HEPA szűrő, felmosás, lidaros érzékelés, androidos alkalmazás, amiben nyomon követhetem, mit csinál, és távolról is elindíthatom:
Az új legjobb gép-barátom.

2019. január 9., szerda

Piro(gráf)mánia

Ezt nézzétek, milyen gyönyörű lett a telefontokom! Karácsonyra kaptam hugimtól igazi fára pirográffal rajzolt egyedi, kézzel készített csudálatos kis táblácskát lótuszmintával, és megtaláltam a tökéletes helyét.

2018. december 18., kedd

Pixel 3

Véletlenül úgy alakult, hogy lett Pixel 3 telefonom. <3<3
Anno a Nexus 5x-em volt a nagy kedvenc, csudajó kamerával, minden tökéletes volt, csak a memória miatt cseréltem le, de a Samsung A5-tel egyáltalán nem voltam megelégedve. Hiába, hogy a több memória miatt nem dobta el a Hearthstone magát folyton, ha nem szinkronizált rendesen semmi, és a fotók is eléggé kutyaütők voltak rajta.
De most!
A Pixel 3-at kb. egy hete használom, és eddig semmin nem akadt fent, mindent tökéletesen csinál, kézre áll, azonnal kinyitja magát az ujjlenyomat-olvasó (ami a Samsungnál rettenetes pain), a képek fantasztikusak, a szinkronizálás egy álom, szóval bódottá.

2018. május 18., péntek

AFP

Tegnap bent hagytam a cégnél a telefonomat (that is a first). Először rettenetesen bosszantott, hogy mi van, ha hívnak, meg nem tudom megnézni a forgalmat az autóban, meg nem tudtam parkolni Simple-lel, csak a jó öreg petákbedobásos módszerrel, meg egyáltalán, nem tudja senki, hol vagyok és nem tudok telefonálni se, ha baleset ér vagy mittomén.
Este már nem hiányzott annyira, tulajdonképpen belenyugodtam, hogy ma reggelig nem lesz telefon, és kezdett nem hiányozni.
Ma reggel pedig tök jól éreztem magam, hogy nem kell azonnal csekkolnom a leveleket és üzeneteket, sokkal hasznosabb dolgokkal töltöttem az időt... és kicsit eszembe jutott a Wall-E, ahol mindenki külön kis buborékban bámulja a monitorját, és arra gondoltam, hogy néha kéne tartani ilyen "away from phone" napokat, és lehetne ilyen opció, hogy beállítom a telefonon, hogy most nem vagyok ott.
A sztori vége meg annyi, hogy mesélem reggel a két és fél éves lányomnak, hogy "Képzeld, otthagytam a telefonomat a munkahelyemen, úgyhogy most nincs telefonom". Mire ő teljes komolysággal és csupa szív kedvességgel megnyugtatott:
- Nem baj, Anya. Majd én kölcsönadom az én telefonomat.
Elfutott, és odahozta nekem a játéktelefonját (egy régi Nokia, amelyet még 2008 környékén használtam).

2017. szeptember 30., szombat

Aranyos kis robot

Néha szeretnék feltaláló lenni. Amolyan Gru-féle. Kicsit robinhúdos, kicsit gonoszankacagós, és meg lennék győződve róla, hogy találmányaim az emberiség érdekeit szolgálják.
Az egyik első dolog, amit készítenék, egy (pontosabban sok) levegőben repkedő kis robot lenne, amelyik éles lézerfénnyel megsüti azok kezét, akik az autóablakból kidobják a cigicsikket. Vagy egyéb szemetet. Vagy tulajdonképpen mindenkinek megsütnék a kezét, aki eldobja a szemetet az utcán. És aki az erdőben dobja el a szemetet, annak nem megsütné a kezét, hanem levágná. De amúgy ilyen aranyos kis robot lenne, nem bántaná az utcaképet.

2016. szeptember 29., csütörtök

Limitált kitekintés

Szóval adott egy senior, akinek t-s az e-mail címe, és számítógépen nézi, Outlookkal. Először fog a kezébe okostelefont, mert tönkrement az előző, és rávettük, hogy milyen jó lesz neki ez (szerencsére kezelni tudja). Elmagyarázom neki a három legfontosabb funkciót, és beállítom neki a gmailben, hogy letöltse a t-s leveleket is.
Egy hét múlva megyek, finoman panaszkodik, hogy jó ez a telefon, és jó ott olvasni a leveleket, de azóta a gépen nem jönnek meg a levelek, és szeretné ott is.
Mondom mi a fene, tuti direkt figyeltem rá, hogy ne legyen ez a gond, benn hagytam a pipát, hogy maradjon a szerveren a levél.
Megnézem, tényleg. Nézem a súgót, benne van, hogy néhány szolgáltató akkor is letörli a leveleket letöltés után, ha az van beállítva, hogy ne tegye.
Szuper, akkor kerülőút: állítsuk be a gmail letöltését az outlookba (ezzel kicsit möbius-hurokba fogva a leveleket, de mindegy). Beütöm gugliba, hogy kell, elkezdem csinálni, nem megy. Kiderül, hogy egy 2003-as helpet nézegetek, most már tök máshogy kell. Jó, kezdjük elölről.
Ekkor kellene elkezdenem elindulni. Nem baj, megcsinálom, nem hagyom ott neki.
Megnézek egy immár dátumhelyes útmutatót, megcsinálom, nem megy. Szerencsére van tovább szöveg, mit csinálj, ha nem megy címmel. Azt is megcsinálom, még mindig nem megy. Most már nagyon indulni kéne.
Huszáros mozdulattal eldöntöm, hogy visszaállítom az eredeti állapotot, és majd máskor szívok vele: törlöm a gmailből a pop letöltést, küldök egy próbalevelet a t-s címre, és várom, hogy majd letölti az outlook.
Nem tölti. Nézem a folyamatrészletezőt, felkiáltójel van a t-s letöltésnél. Mi a fene lehet az, nem is piszkáltam!
Megnézem, azt mondja, betelt az üzenetkvóta az outlookban, nem tud több levelet fogadni. Megnézem, 16 ezer levél van a pst-ben. Mit csináljak, ami a leggyorsabb megoldás? Rendezem méret szerint, letörlöm az első ötven 10 megánál nagyobb levelet. Tekercsel. Kiteszi a fejlécre, hogy (Nem válaszol). Az anyukád térde kalácsa!
Bezárom feladatkezelőben az egészet, megnyitom újra. Azt mondja, nem megfelelően lett bezárva a személyes mappafájl, úgyhogy most ellenőrzi, nem hibás-e. 30 mp van vissza.
Eltelik fél perc, kiírja, hogy most már 40 mp van vissza. Aztán már 50, aztán egy perc, aztán két percnél megáll, és negyed óráig nézem a zöld csíkot. Egyszer nyomok mégsemet, akkor mondja, hogy ő ugyan meg nem nyitja a fájlt, amíg nem végzett. A pipibe.
Befonom az ujjaimat, mire végez, már azt hiszem, megint kifagyott, de nem, végül csak megnyílik. És elkezdi letölteni a leveleket abból az időből is, amikor már be volt állítva a gmail.
Azaz: nem törölte le a t a leveleket, tényleg ott voltak a szerveren. Csak simán betelt az outlook, ez volt az eredeti gond. Teljesen feleslegesen szívtam nettó egy órát.

Azt valaki mondja már meg, hogy ha betelik egy pst, az Outlook mi a rákért nem nyit teljesen magától egy másikat, hogy a szerencsétlen felhasználónak ezzel ne kelljen foglalkoznia?!

2015. szeptember 3., csütörtök

Beethoven vs. Metallica

Tegnap ismét valami rejtélyeset csinált az autórádióm. Most épp felhagytam a rádióhallgatással, egy régi micro sd kártyára másoltam fel klasszikus zenét, amely korábban egy telefon memóriája volt. Hallgatom nagyban Beethovent, andalító dallamok szép halkan, ezért a letekert ablaknál jól fel volt hangosítva a készülék, erre a zenedarab közepén egyszer csak megszólal a Metallica: Death Magnetic albumról a That Was Just Your Life, de annak sem az eleje, hanem úgy a közepe, jó hangosan.
Azonkívül, hogy a frász tört rám, nem is értettem, hogy az autórádióm ilyen Kürt Computer fan, hogy leformázott kártyáról letörölt fájlokat képes beolvasni? A Metallica számnak persze nem lett vége, hanem úgy fél perc múlva visszatért Beethoven.
És aztán a visszafelé úton még egyszer megismétlődött, egy másik számmal az albumról.
Két lehetőség van. Az autórádióm mégiscsak öntudatra ébredt, és tiltakozik Beethoven ellen, vagy pedig az én lelkemet érezte meg, hogy tegnap épp sikerült egy kicsit "kirúgni a hámból", és kimenőt kaptam estére hugimmal találkozni.

2015. február 9., hétfő

Hardcore módban az erdőben

Szombaton szülinapozás keretében elugrottunk Mátrafüredre terepsegwayezni.
Már a környezet is szép, bár ez nem meglepő a Mátrában:
A segway meg egy nagyon kezes kis eszköz, amíg a kerekei tapadnak a földhöz (sárban, jégen nem olyan szuper). Az aszfalton 30-cal is lehet suhanni, és nagyon vicces, amikor a járókelők tágra nyílt szemmel nézik, hogy miféle csudabogár vagyok (pedig állítólag már pár éve csinálják ezt a falu környékén).
A társaság, akik csinálják, jó fejek, kicsit szeleburdik voltak, mert először másokat vittek el a mi túránkra, de szerencsére pár perc után rájöttek erre, és visszamehettünk. Először egy oktatáson vettünk részt, és utána mehettünk a túravezető után.
Megnéztük a Kozmáry-kilátót, ahonnan jól körbe lehet nézni, és még a Kékestető is látszik, aztán navigáltunk egy picit az erdőben, és elmentünk ennek a pataknak az egyik forrásához is.
Párszor estem, de csak a fentiek (jég, sár) miatt, nyáron ez a móka nyilván eggyel kevésbé izgalmas. Mondták is a srácok, hogy legközelebb mehetünk a haladó túrákra, mert most megtanultunk mindent, ami kell hozzá...

2014. június 30., hétfő

George

Szóval titokban már korábban megkaptam, de hivatalosan a születésnapi ajándékom volt egy Moto G, úgyhogy csak most írok róla. A keresztségben a George nevet kapta.
Nagyon tetszik ez a telefon: minden a Google-re van optimalizálva, nagyon gyors, legújabb Android verzió van benne, kétnaponta merül le (pedig használom), végre nem legkisebbre van állítva a fényerő, mint az összes eddigin, hogy kibírja nagy nehezen az egy napot, elég könnyű ahhoz képest, hogy mekkora, és általában véve király.
Három olyan dolog van, amit kicsit nehezebb volt megszokni:

  1. Az oldalán van a power gomb. Ezt tipikusan fotózás közben nyomtam meg sokszor az elején... De megszokható.
  2. Leszedi az sms-ekben az ékezetet a betűkről. Utánaolvastam, ez feature. Csak fura. Mindegy, így is el lehet olvasni, és most már minden illetékes tudja, hogy nem én szoktam le az ékezetekről, hanem a telefonom. Ez persze a külföldről érkezett, kártyafüggetlen verzióra vonatkozik, a magyar nyilván nem csinál ilyet.
  3. Nem hajlandó beemelni a Facebookos eventjeimet a naptáramba. Utánaolvastam, ez is feature, mert hogy nem szeretik egymást, és van kerülőút, de az meg nem tetszik.
Minden más kiváló rajta, elégedettségem magasfokú.

2014. február 6., csütörtök

Házi habszivacs készítése

Ha szeretnél áthatolhatatlan, kemény habot készíteni házilag, hajtsd végre az alábbi lépéseket:
  1. Dugítsd el a mosogatógépedet. Meg fog állni mosogatás közben, és az alján ott fog állni az enyhén rózsaszín, Szellemirtókra emlékeztető víz.
  2. Kétségbeesett arccal önts egy fél flakon Mr. Muscle-t a lefolyóba, lehetőleg kb. a közepébe. Megfigyelés: a víz nem távozik a gépből még 10 perc után sem.
  3. Tíz perc után önts a rózsaszínből kissé átlátszóvá váló vízre még egy kanna forró vizet. Megfigyelés: a víz még mindig nem megy lejjebb.
  4. Vonakodva csukd be a gépet, és indítsd el azt a programot, amelyik a legmelegebb vízzel a legkevesebb ideig mos.
  5. Szárítás előtt állítsd meg a gépet, és nyisd ki az ajtaját. Voilá, ott az áthatolhatatlan, mérgező habszivacs! Azt nem mondtam, hogy el is lehet távolítani egyben...
Amennyiben meggondolod magad, és mégsem szeretnéd a habot a gépedbe, akkor kapirgáld ki egy műanyag edénnyel a mosogatóba, közben eressz rá vizet, hogy kipukkogjon. Amikor már csak kevés hab maradt a gép elérhetetlen zugaiban, önts a mosogatószer-adagolóba annyi ecetet, amennyi belefér, és indítsd újra ugyanazt a programot.
Eredmény: a tiéd lesz a világ legtisztább mosogatógépe.

2013. szeptember 29., vasárnap

Technofóbia

Azt eddig is tudtam, hogy a katonák néznek infrában a sötétben, de ma döbbenetes felfedezést tettem: az IP kameránk infra fényében átlátszik Kistücsök bodyjának oroszlános mintája az egyébként teljesen átlátszatlan rugdalózón.
Ami durva.

2012. december 13., csütörtök

A tablet és a modem

Na, az történt, hogy anyunak vettem karácsonyra egy WayteQ xTAB-70dc tabletet (előre megkapta, hogy tudja használni). És ebben a pillanatban az univerzum összeesküdött ellenünk, hogy ehhez a tablethez márpedig nem fogok tudni internetet csatlakoztatni.