The Protagonist

Amúgy van ez az ingyenes, de mégis elég jó személyiségteszt, amelyen kiderült, hogy én "Főszereplő" típus vagyok. Ami hízelgő, de a leírás elég pontos, úgyhogy picit ijesztő is. Plusz most azt mondom, "jó lenne, ha így lenne", de ugye ezt is megírták, hogy ezt fogom gondolni, úgyhogy zizi.

Simán megéri azt a negyed órát, amit eltöltöttem a kitöltéssel és az eredmény olvasásával. Azt nem tudom, mennyire hatékony egy előfizetéses virtuális pszichológiai tanfolyam, de maga a teszt funny.

Itt lehet kitölteni:
https://www.16personalities.com/hu
Ez az én profilom:
https://www.16personalities.com/profiles/a22235bfbfcc4

Könnyebbik út

Azon is gondolkodtam mostanában, hogy milyen sokszor mondjuk azt, hogy "Nem tudom ezt vagy azt megcsinálni", és hogy ezek hány százaléka jelenti valójában azt, hogy "Nem akarom megcsinálni".
Magamon is észreveszem sokszor, hogy így keresek kifogást, aztán rájövök, hogy magamat is igyekszem becsapni, de amióta figyelek erre, a környezetemben is rengeteg példát találtam.
Nyilván sokszor mondunk mást, mint amit gondolunk, de ez az eset azt hiszem, nemcsak önáltatás, nemcsak kifogáskeresés, hanem a könnyebbik út. Ha nem tudom megcsinálni, akkor el van intézve, nem kell vele többet foglalkozni. Ha nem akarom megcsinálni, akkor ezzel szembeszállhat egy másik akarat, vagy csak simán megpróbálhatnak meggyőzni, hogy mégis akarjam, hogy az jó lesz. De mindenképp van folyománya.
Azért jutott mindez az eszembe, mert szerintem én korábban sosem mondtam azt, hogy valamit nem tudok megcsinálni (legalábbis nem lerázás céllal, hanem ha ilyet mondtam, akkor tényleg komolyan is gondoltam). Mi változott?
Hiszen tudom, hogy a könnyebbik út hosszútávon mindig beszűkít, és sokszor zsákutca...

Itt nincs dolgom

Azt gondolom, elég jól megértem és átérzem mások problémáit. Sőt, szeretném is megoldani őket - amit a szűk környezetem már egész jól tolerál, csak néha megyek az agyukra (szerintem). Szeretem, ha a kis mikrovilágomban rendben mennek a dolgok, és a mikrovilágba nemcsak a családom tartozik bele, de szeretteim és közeli barátok is. Ha tehetném, én lennék Mr. Wolf, aki csak megérkezik, rendet csinál, és elmegy (csak nem olyan problémával).

Sokszor azon veszem észre magam, hogy párbeszédeket játszom le a fejemben, hogy hogyan lehet tálalni kedvesen, ha úgy érzem, tényleg van megoldásom egy problémára. Aztán most, hogy öregszem (hehe), már néha nem találok megfelelő tálalást, vagy csak simán inkább nem tolakodom. 

A fentiek fényében az pedig kifejezetten boldoggá tesz, ha elmegyek valahova, körbenézek, és azt mondom magamban: "Itt nincs dolgom." Ha úgy látom, rendben van minden, harmónia és elégedettség árad, és nincs az a fajta ki nem mondott feszültség, amelyre mindig ráhangolódnak az "antennáim".

Ma ilyen helyen voltam.

Tehenek és Süsü

Szóval már egy csomó ideje akartam írni az absztrakcióról.
Engem kezdettől fogva jobban érdekelt Kistücsök értelmi fejlődése, mint a fizikai (na persze nagy élmény végigkövetni, hogy "már fogja a játékot a kezében" odáig, hogy "már megáll egymagában" és tovább), és szerintem ez az igazi élmény: látni, ahogy egyre többet felfog a világból, egyre többet megért abból, amit mondok, és igyekszik kommunikálni ő maga is.
Az értelmi fejlődésnek pedig egy sarkalatos pontja, hogy milyen elvont gondolkodásra képes.
Már akkor is megörültem, amikor rájött, hogy a látóteréből kikerülő dolgok nem tűnnek el végleg, és háton fekve felvette a füle mellé ejtett játékot (de rég volt!), de most egyszerűen ugrólépésben fejlődik, minden nap mutat valami izgalmas újdonságot. Ugye több hét volt anno, amíg rájött, hogy van olyan is, hogy megnyom egy gombot, és annak hatására máshol történik valami (pl. kapcsoló), ez nagy sláger azóta is. Aztán rájött, hogy a könyvben a bokor mögé bújt nyuszi az mindig ugyanaz a nyuszi a bokor mögött, akárhányszor kukucskál be mögé, így már a "hol a nyuszi" kérdésre is tud válaszolni. Sőt, ezt olyan játékok esetén is tudja, amiket mondjuk hetente egyszer lát a nagyszüleinél. Tehát emlékszik.
Az absztrakció egy nagyon fontos lépése volt az is, amikor megértette, hogy ha valamit megnevezünk valahogy, az nem biztos, hogy csak annak az egy bizonyos tárgynak a neve, hanem egy gyűjtőnév (pl. kutyus), és a könyvben ugyanúgy kutyus van, mint a plüssállat vagy az igazi állat a sétáláskor.

Amúgy elképesztő, hogy mennyire jól tudnak jelleg alapján prototipizálni: pl. van egy játékunk, amelyiken csak állatfejek vannak, mégis felismerte csak a feje alapján az oroszlánt anélkül, hogy megmondtam volna neki, mi az. A másik ilyen széles palettán mozgó állat a tehén, na abból már legalább húszféle ábrázolást láttam, fogalmam sincs, hogy Gombóc lát-e bennük valami közöset egyáltalán, vagy csak megjegyzi mindegyikről, hogy a Mehemedes verset mondjuk arra az állatra.
Néha nagyon stilizált rajzok vannak egy-egy mesekönyvben, és ott gyerek legyen a talpán, aki össze tudja vetni az ottani gömb alakú méhecskét a normális, virágban turkáló élő verzióval stb. Ezért mostanában a minél élethűbb rajzokkal illusztrált mesekönyveket kedvelem.
Plusz el kéne menni az állatkertbe.

Nagyon várom a többi lépcsőfokot az elvont gondolkodáshoz vezető úton, a színértéstől a meseértésig és tovább... de egyelőre azt is élvezem, hogy két-három éneket már felismer, és még a megfelelő sor előtt elénekli, amit tud:
- Ó, ha rózsabimbó lehetnék -> DAAA (a végén a "jaj" helyett)
- János bácsi keljen fel -> DNDON (Ding-deng-dong helyett)

Szertartás

Kistücsök tegnap volt 21 hetes.
Átlagosan napi 7 pelenkával számolva eddig összesen 21*7*7 = 1029-szer pelenkáztam be.

Amit az ember százszor megcsinál, az monoton. Amit ezerszer, az szertartás.

Agykontroll

Azt kell mondanom, hogy az agykontroll alapvetően jó dolog. Én legalábbis elég sok gyakorlatot tudtam hasznosítani életem során, pedig csak a gyerektanfolyamot végeztem el anno 14 évesen (ha jól rémlik, a jobb oldali könyvből tanultunk).
Ez most azért jutott eszembe, mert ma megpróbáltam megkeresni egy konkrét dolgot a dobozrengetegben, és először csak simán kibontottam párat, amiben tippre benne lehetett, de nem volt egyikben sem, úgyhogy megelégeltem a dolgot, és leültem gondolkodni. Felidéztem pontosan, hogy milyen formájú dobozba tettem, kb. a dobozolás melyik szakaszában, és mikkel együtt tettem el.
Aztán szépen odamentem a megfelelő dobozhoz, és simán kivettem belőle.

Ford bácsi tanácsa

Ma volt career planning előadás a cégnél, amikor is megtudtam, milyen szuper lehetőségeim vannak, ha tudom, mit szeretnék csinálni a jövőben. Megnéztünk egy kis motiváló videót is. Az is elhangzott, hogy ha valakit túl sok minden érdekel, akkor elveszti a fókuszt, és nem lesz sikeres a céljai elérésében. Bad to be me...

Node mindenesetre a végén mindenki kapott egy személyes ajándékot: egy idézetet, ami mindenkinek más, és ami esetleg elgondolkodtat, hogyan tovább. Az enyém ez volt:

"Nem építhetsz hírnevet arra, amit csak a jövőben fogsz elvégezni."
/Henry Ford/

Ez nagyon tetszik, és bár magam is így gondolom, mostantól még jobban szem előtt fogom tartani.

Azt mondta az öreg bölcs

Aki másnak tanácsot ad, fogadja meg maga is.

Let Yourself Go

Innen.