Legnehezebb hét

A múlt hét volt életem egyik legnehezebb hete, azóta meg volt a hétvége, ami sűrű volt, és a hétfő, amikor leesett a hó, és otthon ragadtam, úgyhogy csak most tudom utolérni magam beszámolóban is.
Szóval lassan két hete megvolt a Mensás kerekasztal-beszélgetés, amelyre rengeteget készültem, cserébe nem szólaltam meg szinte semennyit, csak néha tettem fel egy-egy kérdést (ami persze nem baj, a téma érdekes volt, és legalább protekciósan kérdezhettem). és ezen is túllettünk.

Aztán meg volt a Speak Academy kurzus, amelyre az utolsó előtti feladat egy tíz perces beszéd felvétele volt videóra, azt is nagy nehezen kiizzadtam magamból - a poén kedvéért nyilván ugyanazon a napon volt a felvétel, mint a kerekasztal... Aztán az utána levő másfél hetem volt rá, hogy a workshopra készüljek, ahová is három darab 3-5 perces beszédet kellett megírni és begyakorolni annyira, hogy ne legyen ciki a másik 13 ember előtt. Ezek voltak a témák:

• If you could have dinner with anyone (either alive or not), who would that person be, what would you ask that person and why? 
• If you could become famous for something, what would you like it to be for? 
• In what three ways would you motivate the rich to give/help the poor more?

Végül ezt is elég jól abszolváltam. Szombaton volt maga a workshop, elég sok hasznos dolgot tanultam belőle, amit nemcsak nyilvános beszéd során tudok hasznosítani, hanem sima kommunikációban vagy a mindennapi munkámban is. Utólag megérte a sok belefektetett energia, de azért közben sokszor morogtam, hogy nem erre vállalkoztam. Az oklevélről azért nem tudok képet mutatni, mert volt rajta egy typo, és emiatt nem kaptuk még meg. :)
Levezetésként még szombaton a workshop után kipróbáltuk a budakalászi, közösségi összefogással épült jégpályát, és nagyon meg voltam elégedve, hogy ilyen van, és hogy teljesen jó volt minden a jégtől az öltözőig, kapaszkodós tolnivalóktól a személyzet kedvességéig. És elértünk abba a korszakba, hogy a család minden tagjának egyélű a korcsolyája.

A szombat ezzel ment el, a vasárnap meg Pindúrtündér zsúrjával, készültem játékokkal, csináltunk tortát (én egyet jól el is rontottam, de szerencsére volt megmentőm), aztán ott lettünk hagyva három felnőtt hét gyerekkel, vicces volt.

Múlt héten kellett még az ovis adventi vásárra is készülni, arra dobtunk össze csinos kis pumpkin-cupcake-eket, rendes frostinggal, karácsonyi cukordíszítéssel, kb. fél óra alatt elfogyott az egész, úgyhogy legközelebb többet kell.

Ja, és múlt héten volt még egy jelentős esemény: elvittem a csapatomat (16 embert) az iskolánkba CSR team outingozni, kavicsot talicskáztunk, korlátot és falat festettünk, raklapból padokat építettünk. Mind a szülők-tanárok, mind a csapat részéről pozitív volt a visszhang, én csak összehoztam az igényeket (igen, elég sokat kellett szervezni, meg stresszeltem is, hogy minden klappoljon, és mindenki jól érezze magát), de végül jól sikerült. Képek előtte-utána:

Betonperem, elhagyatottság

Még le kell festeni három padot, de amúgy

Nincs kész, de tavasz elején már birtokba lehet majd venni, ami tök jó.

Játéktartó polc

Szóval adott volt egy 265x266-os féltetős beugró a gyerekszobában, amelyik úgy adta magát, hogy ott kéne lennie a játékos polcnak. Ez volt a terv:

A Zatik faáruházban megvettük a faanyagot, aztán jöhetett a csiszolás, lazúrozás, pocket screw-k behajtása, majd az egész összeállítása úgy, hogy gyerekbiztos legyen (= ne tudják magukra rántani, miközben belekapaszkodnak): falra fúrni, a parkettaszegélyeknél kicsit kivágni a lábból, a polcokat összeilleszteni, hogy ne essen le közöttük játék, a polcokat mind egyesével odacsavarozni, hogy ne lehessen felbillenteni.
Mikor itt tartottunk, nagyon elégedett voltam, hogy már mindjárt kész vagyunk:

Aztán bő négy órával, hat kivetőpánttal, némi körfűrészeléssel és anyázással később ez lett:

És a részleges birtokba vétel után:

Nagyságrendileg 70 ezer forint és rengeteg munkaóra. De megérte, szuper lett!

Fürdőszoba bútor majdnem házilag

Hétvégén csináltunk egy ilyet:

Amikor kész lesz, akkor már a jobb oldali fiókos elemben is benne lesz a 4 fiók, középen pedig 2x két ajtó és mindkettőben egy polc. Azért nincs ott, mert a csapot még be kell szerelni. És majd még lesz "szoknyája" is, hogy ne menjen alá a kisegér.

Úgy kezdődött, hogy pont 260x50 cm-es egy kis beugró a fürdőszobában, és amikor gondolkodtunk rajta, hogy két mosdókagyló kéne, akkor ahhoz két bútor is kéne, az meg már elég borsos, akkor jó lenne, ha csak simán pult lenne az egész beugróban.

Kértünk árajánlatot asztalosoktól egy oda tervezett bútorra, és beszereléssel együtt nagyságrendileg 400 ezer forint lett volna. Ami rendben is van, csak sejtettük, hogy a véghajrában azért számolgatni kell a pénzt, és valljuk be, nem a fürdőszobabútor a lakhatóság alapfeltétele.

Úgyhogy elgondolkodtunk a teljesen házi készítésen, ami szintén jó lett volna, csak akkor nem tudtunk volna színben ennyire stimmelni a koncepcióval, és nagyon nagy meló lett volna az alját megcsinálni.

Ezzel el is érkeztünk a kompromisszumhoz és a csaláshoz: alulra vettünk 260 cm-nyi leggagyibb konyhabútort munkapult nélkül az RS-ben, és a tetejére vettünk lapszabászatban gyönyörű vízálló munkalapot vágás nélkül (mert a két vágás is lett volna vagy 30 ezer).

A hétvégén meg összeállítottuk a négy konyhaszekrényt (mínusz fiókok), összecsavaroztuk az egészet, rácsavaroztuk a pultot, és kivágtunk két lyukat a két süllyesztett mosdókagylónak. Ez ugye úgy történt, hogy férj (<3) vágta, én meg fogtam a drótot.

Itt van egy kép munkafolyamat közben:

A mosdókagylóhoz szerencsére adtak kivágási sablont, úgyhogy ezzel a résszel nem volt gond.