Kirakósozás

Amúgy a mit csinálok a szabadidőmben témakörben mutatom, mire vagyok aktuálisan büszke: 

Ezt szeptember közepén kezdtem el, tegnap fejeztem be, 2000 darabos. Eddig ez a legtöbb darabos valaha, amit kiraktam. A szabadidőm mértékét jelzi, hogy egy leüléssel kb. 10-15 darabkát tudtam betenni (átlagosan).

Viszont ez hatványozottan élvezetesebb volt, mint anno gyerekkoromban, mikor megvettük az első kétezer darabos családi puzzle-t, mert minden évben adventkor elővettünk egy nagyobb kirakóst, és családilag kiraktuk, és az első, amibe beletört a fogunk, egy kétezer darabos volt, amelyen alul fű, középen barna vadlovak, felül kék ég volt. Na, ez picit könnyebben ment. 

(kár, hogy az a lovas nincs meg, most már beleállnék a kihívásba)

Itt van pár kép a készülésről: 

Heroic Imagination Project

Meanwhile in Maanjitown

Egy kis betegség felborította a hétköznapokat, volt egy éjszakánk, amikor négy megszakítással aludtunk négy órát összesen, de most már talán jó lesz. Közben az alábbiak történtek:

• Elkezdtük a Primal-t nézni, nagyon hangulatos, megkapó képekkel, kifejező grimaszokkal
• Felkértek egy mesekönyv véleményezésére kiadólátogatások előtt (nagyon jó)
• Megtaláltak egy szakdolgozattal, amelyhez olyan fordítókkal szeretne interjút készíteni az illető, akik dolgoztak már videójáték lokalizációjával
• Megtaláltak azzal kapcsolatban, hogy vegyek részt egy kerekasztal-beszélgetésben száz fő fölötti közönség előtt, videojátékokkal (?) kapcsolatban
• Megtaláltak egy olyan munkalehetőséggel, amit nagyon szerettem volna csinálni pár évvel ezelőtt, de most már nem mondok fel emiatt (gyerekkönyvek lokalizációja, koordinációja)

Emellett ugye amiket már mondtam:

• Épp csinálok egy Speak Academy nevű nagyon menő tréninget november végéig
• Elvégeztem a People-centric Approach nevű tréninget a múlt héten
• Épp a héten van a chatbotokról egy jó kis beginner tréningem
• Meg kell csinálnom egy könyv szerkesztését
• Meg próbálok írással is foglalkozni, közepes sikerrel

Ja, és:

• Mivel ennyi dolgom van, gondoltam, elkezdem vééégre a Shadowrun: Hong Kongot, mert f*ck it

Meséljünk együtt

Illusztráció-terv by Hugi

Azt nem értem, hogy miért nem gondoltam én arra, hogy gyerekeknek írjak lapozgatós könyvet?
https://www.naphegykiado.hu/2019/09/12/haho-kiralyfi-merre-vagy-igy-hasznaljatok-uj-interaktiv-mesekonyvunket/
Ja de, gondoltam. Pár évvel ezelőtt pont ugyanilyet akartam csinálni, csak nem találtam rá kiadót (mondjuk nem kerestem olyan intenzíven, csak elküldtem 4-5 kiadónak az ötletemet). Az lett volna a fedőnév, hogy "meséljünk együtt", és kb. ugyanez lett volna: kisgyerekeknek lapozgatós. Persze ha külföldi az ötlet, akkor az biztos jobb, mint ha magyar.
Jó, azt elismerem, az oldalt látszó kis jelek nagy ötlet. Hogy ő is oda tudjon lapozni.
Na mindegy. Legalább ilyen is van.

Kisvárosom ftw

Minap mentem kicsi lányommal vásárolni a közelünkben lévő Zöldség-Gyümölcs Mini Plázába, ami egy nagyon jó minőségű zöldséges bolt, általában a helybeli termelőktől szedik össze a gyümölcsöt, zöldséget (nyilván nem a banánt), és olyan különlegességeket is be tudnak szerezni, mint pl. a rebarbara.
A vásárlásom összege 1950 Ft volt. Adtam egy kétezrest a pénztárosnak, és mondtam, hogy "jó lesz". A továbbiakban nem gondoltam pénzzel foglalkozni, a kislányom kezébe nyomtam egy uborkát, hogy fontosnak érezze magát, a többi cuccot a szatyorba csomagoltam.
Erre egyszer csak nézem, hogy tartja felém a kezét, benne az 50 Ft visszajáró. Ellentmondást nem tűrően a kezembe nyomta, és hozzátette:
- Tegye el a kislánynak.

Ez tökre meghatott. Én még ilyennel nem találkoztam, hogy valaki visszaadta volna a borravalót. Jó helyen lakom. És erre még egy bizonyíték, hogy nálunk pár nap alatt kijavították az összes kátyút (egy-két hete történt, egyik nap még csak be volt jelölve neonnarancssárgával, másik nap már ki volt vágva négyzet alakúra az aszfalt, harmadik nap pedig már lehetett rajta menni hazafelé). Kisvárosom ftw!

Öntözgettem, gondozgattam

Amúgy négy éve ültettük el a szőlőnket, amely majd egyszer árnyat fog adni a csöpp teraszunkon, és úgy tűnik, idén már lesz gyümölcs!

Ezt heveny sikerélménynek élem meg, mert öntözgettem, gondozgattam, kötözgettem, sőt, a négy tőből az egyik az első évben megbetegedett, és akkor még ápolni is kellett, és féltünk, hogy lemarad a többitől vagy akár el is pusztul, de nem, ő is fut a kifeszített kötélre, él és virul. És idén már árnyat is fog adni.

Régi mozik hangulata

Ez a váró egyik asztala

Hétvégén időutaztam abba az érába, ahol a mozik még nem többtermesek voltak, nem csócsált mindenki popcornt és szürcsölt jó hangosan kólát közben, a várakozás perceiben mindenki halkan beszélgetett egy kellemes helyen, és a film hanghatásaiba nem rengett bele a gyomrom. Sőt, a jegyeladó néni az egyik vendég után hozta a sapkáját, ami szintén emberi, kedves dolog, és erősítette bennem, hogy ez egy jó hely.
A szentendrei moziról beszélek, ahol tipikusan művészfilmeket adnak, de azért az aktuális slágerfilmeket is vetítik. A Tomb Raidert láttam amúgy, jó volt (mondom ezt úgy, hogy nincs 100 óra játékidő mögöttem). Nyilván bele lehetne kötni egy-két helyen, de én azt kaptam, amit vártam. A csaj teljesen hiteles (a hátán az izmok!), a csavar érdekes, a látvány hozza az elvártat, és ha azt hiszed, hogy a trailerben lelőttek mindent, akkor mondom: nem.

Az vagy, amit teszel

Közben elvégeztem a Hősök Tere tréningjét két modullal (The Bystander Effect és The Growth Mindset). A szervezet azzal foglalkozik, hogy társadalmi normává emelje az odafigyelést és a magunkért és másokért való kiállást.
Nagyon sokat tanultam az alatt a pár óra alatt, amit a tréningen tölthettem, leginkább arról, hogy milyen tényezők gátolják azt, hogy másoknak segítsünk (akár közvetlenül, akár közvetve), és mit tehetünk azért, hogy ezeket a gátakat magunkban feloldjuk.
Természetesen nem arról van szó, hogy _mindig_ és _mindenkinek_ muszáj segíteni, mert csak akkor leszünk jófejek, hanem a mikro- és tágabb világunk "jobbá tételéről".
Régen ezt nagyon fontosnak tartottam, aztán lemondtam róla, de most friss energiát és új szemléletmódot kaptam, amit hasznosítani tervezek.
Furcsa fintor, hogy nagyon régen (tán igaz se volt), amikor még írói álnevem is volt, sok dedikáláson azt írtam mások könyvébe, hogy "Az vagy, amiben hiszel." Erre most jön egy szervezet, akik azt mondják: "Az vagy, amit teszel." És magamban is érzem ezt a változást, a hit (nem vallási hitről, hanem ön- és másokra irányuló bizalomról van itt szó) fontos, de a cselekedet még fontosabb.
Köszönöm az oktatóknak, és folyt. köv.
Érdeklődőknek vonatkozó videó.

Bevallottam

Elmondom, mi a coolság csúcsa: az eSZJA portál.
Én kb. tíz éve magam csinálom az adóbevallásomat, egy ideje már nemcsak a sajátomat. Mindig volt valami izgalom, új verzió, nem találom a honlapon a letöltendő doksit, helytelen kitöltések, satöbbi. Volt komoly kihívásom is, osztalékos, részvényes.

És most, 2017-ben elértünk oda, hogy NEM KELL ezzel xarakodnom! Jippi!

Ebben az évben annyit kellett tennem, hogy felmentem az ügyfélkapura, rákattintottam az eSZJA portálra, megnéztem az adóbevallás-tervezetet, összevetettem a kapott 16M30-as és egyéb papírokkal, stimmelt, és rákattintottam az Elfogadásra.
Ja, utána még négy kattintás volt nyilatkozni az 1%-okról.

Köszönöm, NAV, /főhajtás.

(nem, nem kaptam pénzt tőlük reklámra)

Életem olyan, mint egy lepkéé

Életem olyan, mint egy lepkéé, csak én nem virágról virágra repülök, hanem beteg gyerekről beteg gyerekre. Két hete a picike volt vírusos, múlt héten Kistücsök fülgyulladása emelte a hangulatot, és közben ilyen remek döntéseket hozhatok, hogy zsuppoljam-e be a két gyereket lázzal, mindennel, és várjak a fülészeten a váróban egy órát velük, vagy a háziorvos tippje alapján adjak-e be antibiotikumot...
Pedig amúgy jó a helyzet; egyre többet gondolkodom azon, mit csináljak jövőre, amikor Tündérpocok már nagyobb, viszont én még nem dolgozom. Ötlet rengeteg, írás is, továbbképzés is, nyelvtanulás is (hova kéne repülni, melyik virágot válasszam?), de közben meg nevetséges, hogy arra sincs időm, hogy kiolvassam végre a The Prefectet, néha arra sincs, hogy reggel rendesen felöltözzek, pedig van ám, amikor nagyon akarok csinálni időt, mert készülök Pindúrtündér szülinapjára, meg elkezdtem gondolkodni a karácsonyon is (távlatokban egyelőre), meg tényleg akarok írni valamit, és sétálás közben egész jól is lehet gondolkodni.