Meanwhile in Maanjitown

Egy kis betegség felborította a hétköznapokat, volt egy éjszakánk, amikor négy megszakítással aludtunk négy órát összesen, de most már talán jó lesz. Közben az alábbiak történtek:

• Elkezdtük a Primal-t nézni, nagyon hangulatos, megkapó képekkel, kifejező grimaszokkal
• Felkértek egy mesekönyv véleményezésére kiadólátogatások előtt (nagyon jó)
• Megtaláltak egy szakdolgozattal, amelyhez olyan fordítókkal szeretne interjút készíteni az illető, akik dolgoztak már videójáték lokalizációjával
• Megtaláltak azzal kapcsolatban, hogy vegyek részt egy kerekasztal-beszélgetésben száz fő fölötti közönség előtt, videojátékokkal (?) kapcsolatban
• Megtaláltak egy olyan munkalehetőséggel, amit nagyon szerettem volna csinálni pár évvel ezelőtt, de most már nem mondok fel emiatt (gyerekkönyvek lokalizációja, koordinációja)

Emellett ugye amiket már mondtam:

• Épp csinálok egy Speak Academy nevű nagyon menő tréninget november végéig
• Elvégeztem a People-centric Approach nevű tréninget a múlt héten
• Épp a héten van a chatbotokról egy jó kis beginner tréningem
• Meg kell csinálnom egy könyv szerkesztését
• Meg próbálok írással is foglalkozni, közepes sikerrel

Ja, és:

• Mivel ennyi dolgom van, gondoltam, elkezdem vééégre a Shadowrun: Hong Kongot, mert f*ck it

Két hét szabi

Na.
Két hét szabin voltam, közben az alábbiakat csináltam:
1. Elvégeztem egy céges tréninget, így már doc lead lettem. Ez egy technikai titulus, most már több mindent tudok csinálni a rendszerben. Azért szabi alatt végeztem, mert október 23-25-ig tartott, és minden nap csak fél nap, így volt legegyszerűbb.
2. (A szabi lényegi funkciója) Nagy erőkkel elkezdtük az összecsomagolást a decemberi költözéshez, a feladat az volt, hogy nagyjából mindent pakoljunk el a két hét alatt, ami nem kell a mindennapi élethez (=könyvek, babacuccok, nyári ruhák, stb.) az elkövetkező két hónapban. Ez elég jól sikerült, dobozokkal tele már minden szoba, de azért még mindig rengeteg a cucc - alig lesz elég hétvége.

3. Eladtam egy kis kanapét és egy tálalót, ami már nem kellett. Még van pár cucc, amit nem szeretnék költöztetni, úgyhogy már alig bírom nyomon követni, mit tettem fel FB-ra, Jófogásra, Vaterára, stb. De azért igyekszem.

4. Megérkezett a csempéink fele, egy hatalmas teherautó hozta, amely alig fért az utcába, és aztán nem hozott raklapvillát a bácsi, ezért egyesével kézzel kellett lepakolni, miután négy órát késett. És nem hozták az egyik csempét, amit rendeltem. Picit mérges voltam.

5. Kitakarítottam egy kb. hat éve nem használt helyiséget, és aztán szépen felújítottuk költségkímélő módon, hogy műhely lehessen belőle (festés, linó lerakása szegéllyel). Még nincs kész, de már nem sok hiányzik. Alapvetően elégedett vagyok az eredménnyel ahhoz képest, hogy most csináltuk először.

Emellett kirándultunk, játszottunk, sőt, még egy mozi is belefért (First Man, beszámoló talán később, tetszett).

Sikerek és kudarcok

Szombaton egy "How to turn your failures into career advantage?" workshopra mentem, ahol többek között a growth mindsetről és a learned optimism-ről tanultam. A growth mindsettel kapcsolatban már tavasszal elvégeztem egy tökjó tanfolyamot, ez most kicsit máshonnan, a hibázásból, kudarcból indul ki, és azt hangsúlyozza, hogy a kudarchoz való hozzáállás, a kudarc értelmezése adja meg, hogy milyen sikereink lesznek a jövőben. És az a jó benne, hogy ennek látom gyakorlati példáit akár a saját életemben is: amikor a kudarcot úgy fogtam fel, hogy legközelebb majd jobban csinálom, akkor sikerült, amikor pedig lelombozódtam, és hagytam az egészet, akkor nyilván nem volt lehetőség sem a sikerre.

Ez a videó mutatja be a growth mindsetet a legjobban azok közül, amiket láttam. Mindenképpen ajánlom.
És sokadjára jut eszembe a témában Gaiman 2011-es újévi kívánsága. Make mistakes.
Az már más kérdés, hogy a gyakorlatban ezt mennyire vagyok képes alkalmazni, és mennyire torpanok meg egy esetleges kudarctól, vagy akár annak lehetőségétől. És mennyi kudarc kell ahhoz, hogy végül feladj valamit - mert az se jó, ha mindig nekimegy az ember a falnak, hogy ha elég jól csinálom, egyszer biztos betörik...