1436

Az első és legtovább halogatott dolog, amin változtatok, ez a blog. Nevezetesen hogy nem írok ide többet.

Naplót elég régóta írok, fogalmam sincs, mikor kezdtem. Blogot 2004. augusztus 25-én kezdtem írni, még az indiramyles.hu-ra, egy kedves ismerős csinált hozzá blogmotort, menő volt. Annak már csak az exportja van meg természetesen. Oda mindent IS leírtam, ami történt velem, nyavalygást, élményeket, elég személyes dolgokat is, erről szerencsére később leszoktam. Ez 2008-ig ment.

Aztán 2008 és 2011 között a Freeblogra írtam, annak is megvan a blogexportja. Kicsit kevésbé terjedelmesen, kicsit kevésbé belemászva a környezetemben lévőkbe, de még mindig kábé mindenről.

2011. árprilis 9-én értem ide a Bloggerre. Ezt már lehet látni oldalt. Ezt kedveltem a legjobban, jó a kezelőfelülete (kivéve a telefonos), és könnyen lehet szerkeszteni. Aztán megszülettek a gyerekeim, és a havi gyerekbejegyzések, útibeszámolók illetve a filmek-sorozatok-játékok mellett sok magvas gondolatra nem volt idő/energia. 

Közben amúgy maga a blog mint műfaj is átalakult. A szakmai blogoknak látom értelmét, a személyeseknek nem annyira. Annyira sok a content, hogy az emberek inkább podcastot és/vagy videókat fogyasztanak, hosszan olvasni nem szokás. 

És persze az is van, hogy amikor igazán lett volna valami mély gondolatom, azt meg ilyen-olyan okok miatt nem írtam le ide. Mert megosztó, mert valakivel vagy valamivel kapcsolatos, mert a nézeteimet már nem feltétlenül akarom mindenkivel megosztani. Nem írtam covidról kifejezetten, nem írtam háborúról, választásokról, tanárokról és oktatásról, és egyáltalán nem írtam írásról se az utóbbi időben. Így, ebben a formában ennek nincs értelme. Ezt már párszor pedzegettem, de megérett. Isolde is megírta, hogy közben fordult a világ egyet.

A grafomániám nem vész el, csak átalakul:

• havi gyerekbejegyzések -> külön fájlban folytatom
• film/sorozat/játék/úti beszámoló/egyéb publikus dolog -> FB
• általam szépnek gondolt fényképek -> Insta
• olvasás nyilvántartása -> még gondolkodom, hogy Goodreads-e
• egyéb szenzitívebb gondolatok/vélemények -> személyesen
• gondolatok az írásról -> sehol?
• szakmai gondolatok -> sehol?

Ez az 1436-ik post. 

Középszerűség

És akkor üröm az örömben: a szokásos évi nyavalygás. Megint nem kerültem be, és megint ott vagyok a vállveregetés listán (Sziloszán és Vitriya). Jó volt, de mégse.

Szokás szerint le vagyok sújtva.

Talán most kicsit jobban, mint tavaly, mert tavaly tudtam, hogy vaj van a fülem mögött, és nekem ugyan tetszett, amit beküldtem, de azt is értettem, hogy másoknak miért nem, most viszont a lelkemet is beletettem ebbe, mindent beleadtam, semmit nem tartottam vissza, ez lett az eddigi legjobb. Sőt. Nem tudok ennél jobbat írni. Ez a max. 

Lehet, hogy ha több időm lenne tanulni, akkor tudnék még rajta fejleszteni, de nincs. Úgyhogy most úgy érzem, el kell búcsúzzak a novella műfajtól, mert ha nem tudom immár tendenciózusan elég jól csinálni ahhoz, hogy kiadható legyen, akkor inkább nem csinálom. Középszerűségre kár az időt fecsérelnem.

Vakációóó!!!

Holnap fél 4-kor kelés. Nem tudom, mikor leszek legközelebb gép- illetve internetközelben, majd meglátjuk. Hűséges útitársam, Gomba viszont már nagyon izgul, és készen áll minden kellemetlenségtől megóvni.

A repülőutazás kicsit kevésbé vonzó most, hogy a 14 órán keresztül maszkban kell majd lenni, de valahogy eltelik majd az is.

Vakációóóó!!!

Meanwhile in my stomach

Vártam egy hetet, hogy biztosan leírhassam, de a múlt héten figyeltem fel arra, hogy talán mintha nem köhögtem volna egész nap. Elkezdtem tudatosan figyelni, aztán mindig elfelejtettem, de aztán sikerült végre verifikálni: vége. A refluxom elaludt. Nem mondanám, hogy megszűnt, mert bizonyos elővigyázatosságokat azért betartok (nem enni egyszerre túl sokat, sok folyadékot inni, nem enni csípőset, nem inni bubisat, nem enni 3 órával lefekvés előtt), de minden más oké, nincs diéta, jöhet a csoki. És megvolt az első olyan masszázs is, ahol nem köhögtem, mikor vízszintesbe feküdtem, mert amúgy ez volt a legkellemetlenebb az egészben, elmenni olyan helyekre, ahol vízszintesbe kellett váltani, és utána magyarázkodni, hogy nem vagyok covidos, csak refluxom van...

Utánagondoltam, nem volt könnyű. Úgy emlékeztem, 2019 március környékén kezdődött a dolog, de megnéztem a blogomban, és döbbenten olvastam, hogy nem: 2018 március az. 

Négy év.

Négy évig szenvedtem ezzel. 

Mondjuk sokkal jobb lett, amióta home office-ban dolgozom, kb. akkor hagytam el a gyógyszereket is, de sosem voltam tünetmentes - mostanáig. Mi történt? Nem tudom. Nem mondanám, hogy stresszmentesebb lett az életem, sőt, most van min gondolkodni bőven. 

Mi segített? A gyógyszerek biztosan nem. Kaptam egy tuti tippet, hogy egy teáskanál repceméz éhgyomorra reggel, na az szerintem segített, sokat. De hogy mitől múlt el valójában, fogalmam sincs.

Certified for coaching

Now this was quite a journey.

I joined the company's Toastmasters club with January 1, 2019. I had 11 speeches and a panel discussion since then, my path was the "Effective coaching". I learnt a lot, about speaking confidently in front of others and a lot of other things as well. 

Today I had my last speech reflecting on my experience, but I started the whole story from high school because I felt that was also relevant in this. Back then I was terrified to join the school's dispute club and after all those years, I reached the level where I would gladly pick up the challenge. Funny because is still feel I'm at the beginning of the whole learning curve. Maybe got out of the pit. :D

I'm alive!

Múlt pénteken volt a team building, amit szerveztem, addig eléggé abban voltam benne (tök jól sikerült szerintem, majd mesélek), aztán valahogy négy napig nem bírtam rendesen aludni, és már olyan fáradt voltam, hogy kedden hazahoztam a gyerekeket, leültem a kanapéra, és aludtam fél hétig. Szerencsére azóta elmúlt, úgyhogy a fáradtságnak vége, cserébe valamitől kaptam egy jó kis gyomorrontást, azzal szenvedtem, de most már talán annak is vége, úgyhogy ma már igyekeztem bepótolni a sok kiesett tennivalót, talán utol is értem magam. Mármint a mindennapi teendőkkel, most nem beszélek nagy dolgokról.

Kicsit bosszant, hogy ilyen ritkán jutok blogíráshoz, a Project Hail Mary után nem akartam más scifit olvasni, mert nem lett volna olyan jó, úgyhogy gyorsan elolvastam a Harmonia Caelestist, A 22-es csapdáját és most Az alkimistát, régről való pótlásként. Néztünk What If-et, Rick&Morty új évadot, Sex Education új évadot, filmből Free Guy-t. Megvettük az Arkham Horror 3rd edition legutolsó kiegészítőjét kicsit megkésve, azt is kipróbáltuk már (jó sztori, fura karakterek, majd lehet erről is írok még). 

Munka van sok, mellette team building szervezés volt, Toastmasters lvl5 projekt, UA Roadshow szervezői besegítés, közben tartok egy soft skill workshopot és készülök annak az advanced verziójára is, meg tartok egy kísérleti minitréninget, meg részt vettem egy nagyon kellemes morning workshopon ("The force that keeps pushing us to go on" címmel), meg majd megyek rendes hivatalos scrum master tréningre is, ha minden igaz, yay! Úgyhogy az év hátralévő része elég sűrű lesz.

Amúgy heti egyszer járok be most dolgozni, és az pont feldob, nem kéne minden nap a forgalom, a koránkelés, az idegeskedés, hogy hazaérek-e a gyerekekért, de így heti egyszer kifejezetten üdítő találkozni a kollégákkal, együtt ebédelni, más teákat inni, mint otthon, meg mondjuk nem melegítőgatyóban lenni, hanem megtalálni a normális ruhákat. Túrórudi-automata nincs már (sajnos és szerencsére), és néha túl hideg van, de azért mindent összevetve jó benn. És már gym is van újra.

A minap beszéltem az indiai kollégákkal, és az egyik csaj mondta, hogy "Winter is coming", és ha majd elutazik északra a szülővárosába, akkor majd jobban fogja érezni, én meg rákérdeztem, hogy ő is kedveli-e a Game of Thrones-t, és mondta, hogy persze, és hogy India földrajzi adottságaira elég jól illik Westeros, ami vicces, mert eddig nem gondoltam bele. Na, majd a legközelebbi JIRA-s mémet GoT alapokra helyezem...

Nyílik a szamócavirág

Szamócavirágok a kertben

Megkaptam a második oltásomat is (múlt pénteken). Közben lassan elkezdődik az év legjobb része, kezd elég meleg lenni ahhoz, hogy pólóidő legyen, érik az eper, és nyárillattal telik meg a levegő. Ez a két dolog együtt elég erős hatással van rám. Belül folyamatosan ujjongok, tervezgetek, mit lehetne, hogy lehetne, sosem látott lelkesedéssel gondolok egészen hétköznapi dolgokra, és közben igyekszem visszafogni is magam, langsam bitte, mindennek eljön az ideje.

Remélem, lassan kinyílik újra a világ, benne kinyílnak újra a lelkek, mint az enyém, és lerázzuk magunkról az egy év gyűlölködést, egymásra köpködést, talán még tanulunk is valamicskét az egészből. 

Eddig eléggé robot üzemmódban voltam, tettem, amit kell, de most, hogy benne van a levegőben a nyár és a covid-védtelenség végének ígérete, érzem, ahogy kisimulnak az idegek. Csináljunk jó dolgokat!

Hírlevelek

Nemrég feliratkoztam a Future Crunch nevű hírlevélre, amely azt ígéri, hogy "Join more than 40,000 people from around the world who receive a regular dose of intelligent optimism in their inbox every fortnight." Na, nekem pont erre volt szükségem, és az első számban, amit megkaptam, már volt is magyarországi hír (pedig ez egy nemzetközi lap, elég sok érdekes, jövőbe mutató, pozitív hírből válogathatnak).

Kicsit korábban feliratkoztam Kánai András hírlevelére is, aki kábé ugyanezt csinálja magyarul, négy fő témában: saját cikkek, pozitív hírek COVID témában, jövőre mutató érdekességek, illetve olyan környezetvédelemmel kapcsolatos hírek, amelyek az általam is követett bright green irányba mutatnak. Ezt a hírlevelet is nagyon kedvelem, sőt ajánlom. A régebbi hírleveleket is el lehet olvasni talán, próbaképpen.

Érdekesség amúg, hogy Andrást még régről ismerem személyesen, az ELTE-ről, a scifi szemináriumról, ahogy rengeteg érdekes és értékes embert gyűjtött össze S. Sárdi Margit tanárnő.

Nagy szükség van ezekre, mert a mindennapi médiától az ember már depressziós lesz.

40

Nem elég, hogy megettem
Egy fél üveg lekvárt
Gyakran kijárt
Vaj s kenyér is
Ez igen speciális
Na, hol a másik fél dzsem?

Heroic Imagination Project

Megint vajákolok

Közben leadtam egy lektorálást és egy újabb fordítást, Vaják ügyben, még titkos, stay tuned.

Beköltöztünk

Szóval szombaton beköltöztünk.

Konyha, beköltözés előtt, takarítás után

Az elmúlt három napban olyan fáradtak voltunk a nap végére, hogy kb. állva elaludtunk, de az elsődleges cél sikerült:
- gyerekszoba teljesen élhetőre varázsolása (még pár doboz maradt, de elfogadható lett)
- nehéz bútorok átvivése nagyon jófej baráttal
- konyha funkcionálissá tétele
- dobozok eltüntetése a legegyértelműbb helyekről

A másodlagos cél persze még messze (otthonná varázsolás), de majd küzdök, mint malac a jégen.

Bréking

Tegnap hazafelé az autóban megszületett a következő regényem ötlete (korábban is voltak ötletek, de ez AZ!). Még egy picit emésztettem azóta, sőt, hangosan el is mondtam, és még mindig nem tűnik nagy hülyeségnek, ráadásul nagy kedvem van megírni, úgyhogy már csak pár kérdés maradt.
1. Mikor van az a time window, amikor írni fogok?
2. Milyen nyelven fogom megírni?
3. Odaadjam valakinek a szinopszist, hogy megszakértse, vagy csak írjam?
4. Nem kéne előtte írni egy-két novellát, hogy visszarázódjak az írásba?

Ezen a ponton még nincs spoiler, bocs.

Reményhal

Naszóval: nem, még nem költöztünk be.
Minden nap átmegyünk, és megnézzük, mit haladtak, és most már úgy tűnik, van fény az alagút végén (és nem vonat).
A hétvégén sikerült egyeztetni a kivitelezővel az ütemezést. Belül még az alábbiak vannak vissza:

• a festés befejezése
• parkettázás
• szegélyek felrakása
• konyha befejezése (jelenleg 90%)
• szerelvények és lámpatestek felrakása
• belső ajtók beszerelése
• internet beszerelése

Ha ezek készen vannak, akkor költözhetünk is! A T-date jelenleg a március 9-10-i hétvége.

A konyhát beépítették a múlt héten, amitől eszméletlenül megdobódott az egész hely otthonossága (van benne egyáltalán valami poron kívül), persze nem tették be az üvegeket és még pár apróságot.

Az új hír pedig az, hogy megérkeztek a csodálatos kovácsoltvas korlátjaim! <3

Úgyhogy a lepényhal meg először.

A hátralévő kültéri munkákat egyelőre fedje balladai homály.

Movin'

Rajk László (mai Pannónia) utca
Hajnal utca
Csipke út
Üllői út
Szentendrei út
Ányos utca
Csipke út
Hajnal utca
(kolesz költözések ki-be)
Pannónia utca
Visegrádi utca
Zsálya utca
Pácoló utca
Búza utca
Istenhegyi út
Dobó István utca

Eddig ennyiszer költöztem. Ma +1.

Dö Big Nyúz

Ma vált valósággá - és ezáltal publikussá - az év legnagyobb híre: Leányfalura fogunk költözni.
A folyamat már korábban elkezdődött, ugyanis egy némileg elhanyagolt házat kell hozzá jelentősen felújítani, ami miatt el kellett adnunk a jelenlegi ingatlanunkat, viszont most már minden úgy tűnik, mintha sínen lenne, és egyelőre sehol egy alagút.
A régi helyről december 15-ig kell kiköltöznünk. Az új hely most így áll:

Úgyhogy lehet drukkolni vagy kuncogni, vérmérséklettől függően. Mindenesetre most az "unalmas óráim" csempenézéssel, kályhatervezéssel és ablakméricskéléssel telnek. A közeljövőben lehet, hogy lesz még ez ügyben post.

Hülyeségek

Bekészített szendvicsek a vendégeknek
(és én se felejtek el enni legalább)

Elég jól jellemzi a hetemet, hogy én, aki általában büszke vagyok rá, hogy nem felejtek el semmit (vagy majdnem semmit), legalábbis ami a tennivalókat illeti, tegnap két dolgot felejtettem el az ovikba vinni / megcsinálni, ma szintén elfelejtettem bevinni egy papírt, aztán elindultam a nagy esőben kis balerinacipőben, ami persze tök vizes lett, aztán bevittem a csemetémet az oviba, és rájöttem, hogy az autóban hagytam a szundipajtásait, aztán bent cégnél meg felmentem valamiért az asztalomhoz, és mire felértem, már nem tudtam, miért mentem, és vissza kellett menjek a földszintre, hogy rájöjjek (és utána visszamenni).
Egész héten egy igen komoly rendezvényen vagyok a cégnél, és igyekszem kivenni belőle a részem, amennyire lehet. De ha legközelebb is ovikezdésre szervezzük, akkor legközelebb kihagyom. Az nekem nem vállalható, ha túl sok a dolog, és ezért egyik se megy rendesen.

Szabira megyek

Most elmegyek két hét szabira. Az alábbiakat tervezem:

• alvás
• alvás még
• strandolás
• tábortüzezés
• moziba menés
• olvasás
• Hearthstone-ozás
• kirándulás
• fagyievés
• szeder teljes lelegelése a közeli bokorról

Szóval a lehető legtöbb lazulás.

Írtam

Amúgy írtam egy novellát. Ráadásul scifit, amiben mondjuk nem nevezném magam túl tapasztaltnak. Kb. 37 ezer leütés, jövőben játszódós, és van benne néhány számomra kedves utalás.
Hogy mi lesz belőle, az még egy kérdés, majd frissítek. De igazából nem is feltétlenül az utóélete volt a lényeg, hanem a kérdés, hogy ennyi kihagyás után képes vagyok-e még egyáltalán írni, ha igen, akkor megtalálom-e rá az időt és az energiát, illetve határidőre le tudok-e adni ilyesmit. És tripla igen, úgyhogy ez már önmagában teljesítmény. Mondjuk követelt némi áldozatot az estéim terén, de lesz ez még jobb is talán.
Spoiler egyelőre nincs.

Az ezeregy éjszaka meséi

Igazából nem is tudom, mikor kezdtem a blogolást (ja de, 2004-ben). Kb akkor, amikor ez még menő volt. Először nyilván a freeblogon, aztán, mert én ugye egyéniség vagyok, a saját honlapomon kértem a honlapkészítőmet, hogy oldja meg, hogy oda blogoljak, aztán mikor szakítottam szegény Indira Myles-szal, akkor jöttem ide, 2011. április 9-én.
Az első bejegyzésem arról szólt, milyen sokféle néven szólítanak, milyen sokféle "arca" kell legyen az embernek. Mostanában legtöbbször Anya vagyok, gyakran Zsófi, nagyon ritkán Mandzsi, és azóta van egy titkos nevem is, amit nem árulok el. A kisfiamtól kaptam.
Ez az ezeregyedik postom itt (az ezredikre akartam erről írni, csak közbeszólt a huszadika). Valószínűleg volt még egyszer ennyi 2004-2011 között. Ami már elég durva szövegállomány, és nem tervezem abbahagyni. Remélem, hogy az unokáim majd nem szenvednek a végigolvasásával (a többsége, ahogy ez már csak lenni szokott a blogoknál, nyafogás). De ha majd nyolcvanéves mamóka leszek, és sírva nevetni lesz kedvem, előveszem, és én magam elolvasom, esetleg kivonatot készítek belőle az utókornak.
Időm szerintem lesz rá.