Van mindenféle

Van mindenféle. Szorongás az orosz-ukrán háború miatt, a választás miatt, a kislányom iskolája miatt. Örülés a fizuemelés miatt, céges megbecsülés miatt, sikerek miatt. Arconpörgés, hogy mit is kell csinálni, hol van nekem hozzáadott értékem, megtalálni a szépséget a hétköznapokban. Tavaszvárás, kertrendezés, bútorfestés, palántázás. Olvasás, és most egy kicsit a polcok átrendezése, át kell gondolnom, melyek voltak azok a (nem scifi és fantasy) könyvek, amelyek a legnagyobb hatással voltak rám, mert azokat szeretném a hálószobába bevinni (már részben kész, talán lesz belőle post is).

Írás. Elkezdtem valamit. Közben folyamatosan feszít, hogy hülyeség, túl sok könyv van a piacon, és most a béka segge alatt az önbizalmam, úgyseleszbelőlesemmi, de most egyelőre élvezem annyira, hogy jó legyen hobbinak is, hogy ne akarjak többet. Még ismerkedünk egymással, mint a Kisherceg a rókával, biztos, hogy vízválasztó lesz.

Lehet, hogy a munka szív le mostanában (kaptunk plusz egy csapatot, akiket terelgetni kell), lehet, hogy csak az anxiety, de a múlt héten többször elaludtam este 6 körül a kanapén, és még mindig nem érzem magam kipihentnek. Pedig jó sorozatok is vannak, csak nem jutok odáig, hogy írjak róluk, és néha akkor is elalszom valamin, ha amúgy tökre érdekel. Ja, és megnéztük az új Batmant (tetszett, 7/10, nagyon sötét volt, és pár apróság jobb lett volna máshogy, de Robert Pattinson jó Batman).

Ezek.

Az esernyőm története

Múlt héten egyik nap pont akkor volt a legnagyobb szakadó eső, mikor mentem a gyerekemért az iskolába. Mivel ugye nem lehet bemenni az iskola területére, kint kell állni a kapu előtt. Amikor jó idő van, az udvaron szoktak játszani a gyerekek, de esőben nyilván nem, úgyhogy tudtam,  hosszabb ideig fog tartani, mire sikerül összeszedni a csemetét. Tehát kivettem az autóból az esernyőmet, és odaballagtam a kapuhoz, és mivel ez a rendszer, szóltam Messengeren a tanároknak, hogy megérkeztem, leküldhetik őt.

Aztán vártam.

Mellettem egy fiatal (ránézésre 16 év körüli) lány állt, láthatóan szintén várt valakire, és ázott az esőben, mivel se sapkája, se kapucnija, se esernyője. Először megkérdeztem, hogy szólt-e már, jön-e, akit vár. Mondta, hogy igen, a tesóját várja, és hogy sose jött még érte, ez az első. Mondtam, hogy könnyebb, mikor nincs eső, és rámosolyogtam. Vártam fél percet, aztán szóltam neki, hogy álljon az esernyőm alá addig is. Megköszönte, odaállt.

Aztán vártunk még öt percet.

Aztán kijött az én gyerekem, az ő tesója meg még mindig nem. Úgyhogy odaadtam neki az esernyőmet, megmondtam, hogy én autóval vagyok, és hogy amikor legközelebb a sulinál jár, adja le a portára az esernyőt. Jó nagy szemeket meresztett meglepődésében, de szerencsére elfogadta, én meg gyorsan elmentem, hogy ne gondolja meg magát.

Ma végre eljutottam oda, hogy bementem a suliportára, és ott várt az esernyőm.

True happiness comes from helping others.

Dunno

Befejeztem egy lektorálási munkát, befejeztem egy könyvmamut-olvasást, befejeztem a farsangi jelmezeket, befejeztem az Expanse 5. szezont, befejeztem az aktuális release munka-feladatait, mégis valahogy elkerül az az elégedettség-érzés, amely miatt az egész megéri. Tornyosul a további olvasnivaló, tornyosulnak az elvégzendő tréningek vagy megnézendő e-learningek, tornyosulnak a további varrnivalók, tornyosulnak a visszajött írások, amelyeken dolgozni kéne (a horroros is, a másik is), tornyosulnak az ötletek, amiket nincs időm vagy energiám megírni, tornyosulnak a néznivalók, a gémelnivalók, a beszkennelni- és kivagdosnivalók, a kezdődő kertimunkák, a rendberaknivalók, eh.

Lehet, hogy csak az a gond, hogy emiatt a hülye idő miatt vasárnap óta nem voltam kint a házból, csak az iskoláig és vissza.

Vagy az, hogy az iskola meg az ovi miatt most megint vírus-bizonytalanság van.

Vagy az, hogy nem fértem bele a saját tíz évvel ezelőtti farsangi jelmezembe.

Vagy az, hogy nem alszom ki magam hat és fél órákkal.

Vagy az, hogy jó lenne személyesen találkozni barátokkal, kollégákkal, és néha belémnyilall.

Fenesetuggya.

Hasznos kis hangya

Tegnap éreztem először úgy, hogy igazán hasznos kis hangya vagyok. Eddig is csináltam már ezt-azt, de többnyire mechanikus munkákat. De tegnap igazán kellett gondolkodni, és igazán igyekeztem minden tudásomat és tapasztalatomat kamatoztatva segíteni. 

Ezenkívül előadást is tartottam tegnap, nem nagy dolog, csak arról, hogy mások hogyan könnyíthetik meg az én munkámat (némileg önző előadás, hehe). Ami egész jól sikerült szerintem.

És mellesleg sütöttem magos kenyeret reggelire, és bevásároltam délután. Este pedig még maradt egy minimális energia nyomdázni a gyerekekkel, Peaky Blinderst nézni és olvasni a Xenót, amin ülök már egy ideje sajnos, és ez nem a könyv hibája, hanem az időhiányé. De még így is... just a perfect day.

Ősz

Miután három határidős munkából kettőt megcsináltam (közben jött még egy, de hát piha), ma úgy döntöttem, szerzek egy csomó szép őszi levelet díszítésként. Egy órán át sétáltam a környéken, és azt kell mondanom, a lakhelyünktől literally 6 méterre van a legszebb őszi avar.

Ezzel nem azt mondom, hogy nem kell kirándulni, sőt. De azért menő.

Most már tavaszig nincs semmi

Elment az idei karácsonyfánk, ezzel hivatalosan is vége a szezonnak. Kifejezetten jól telt: szeretetben, békében; magamhoz mérten sokat kreatívkodtam, és a fa is talán idén volt az eddigi legszebb. És Kistücsök is idén volt olyan idős, hogy először kezdte kapisgálni, miről is szól ez az egész.
És persze én is sok szuper ajándékot kaptam, fel se bírom sorolni.

A karácsonyfa leszedése valahogy mindig olyan nemszeretem feladat, az utcára kidobott, lekopaszított, kiszáradt karácsonyfák látványa pedig még lehangolóbb (milyen szerencse, hogy most ebből kimaradok, mert nem mehetek ki a lakásból egy tüdőgyulladás utózöngéi miatt). De azt hiszem, egy kicsit magunkat sajnáljuk ilyenkor: hogy most már tavaszig nincs semmi, csak tél, csend, és jó esetben hó.

Go, go, tél

Nekem amúgy nincs bajom ezzel a nagy hideggel. Egyrészt ugye meghalnak a nyomi kártevők és egyéb rovarok, de ezt mindenki mondja. Másrészt szerintem sokkal lehangolóbb, amikor ilyen 5-6-10 fok van, kabát kell, de nincs igazán hideg, folyton szürke felhős az ég, és az embernek nincs kedve menni sehova, mint mikor szikrázik a napfény, esett némi hó (vagy nem), rendesen látszik a lehelet, tiszta a levegő, és csikorog a hideg. Igen, felveszem a harisnyát a nadrág alá, a bélelt bakancsot, a legmelegebb kabátot a legmelegebb kesztyűvel, és a család többi tagjára is ezeket adom. Harmadrészt ha nagyon hideg van kint, akkor majdnem folyamatosan fűtünk bent, ami azt jelenti, hogy mindig meleg a csempe a nappali étkező részben, ami nagyon kellemes. Negyedrészt amúgy is hozzá kell szokni, mert ha a globális felmelegedés kicsinálja a Golfot, akkor lesz itt még hidegebb is télen.
Ha fújna mellé a szél is, na, azt nem szeretném egyáltalán. Meg valószínűleg akkor se szeretném annyira, ha sokat kellene mennem gyalog. De így: go, go, tél!

Hópelyhek

A verőfényes napsütésben mondjuk
picit nem odaillőnek tűnnek

Múlt vasárnap nem értettem, miért teszi ki mindenki már most a karácsonyi fényeket, mikor még csak november van, aztán este realizáltam, hogy már advent első vasárnapja volt... Úgyhogy a héten én is elkezdtem egy kis hangulatot cseppenteni a lakásba: kitettem az adventi ajtódíszt, amit tavaly csináltam, készítettem adventi koszorút, papírból kivágtam hópelyheket az ablakra, Kistücsök pedig felragasztotta, és most éppen az ajándékokon kezdtem el gondolkodni.
Ezt az időszakot korábban már sokkal jobban megírtam, most csak annyit tudok hozzátenni, hogy jó lenne, ha közben nem lenne beteg az egész család. Kifejezetten hatékonyabban tudnék készülgetni.

Begöndörítette

Az vajon mit jelent rám nézve, ha a viszonylag régóta játszott játékomban (Criminal Case) eddig sosem változtatott cool FBI ügynök avatáromat:

Hirtelen elhatározással egyszer csak átdesignoltam erre:

És ráadásul tetszik?

Tavaszváró apró

Az alábbi élmények értek mostanában:

• Láttam hóvirágot és rügyező fákat -> van remény, hogy lesz tavasz! Ami azért jó, mert már nagyon elegem van ebből a télből.
• A Manner nápolyis csomagomban az egyik nápolyi gyárilag feldöntve volt benne, és ilyet még soha nem láttam ezelőtt -> ami régen tökéletes volt, az most nem az; sic transit...
• Amikor tegnap beállítottam az ébresztőt (igen, minden nap beállítom, mert mindig máskor kell kelni), és kiírta, hogy 5 óra 56 perc a jelzésig, majdnem elsírtam magam -> ilyen sok órát nem mondott az ébresztőm tavaly november vége óta
• Kaptam tejproteines pakolást a hajamra -> otthoni wellness, ha máshol még nem lehet (és finom az illata, ellentétben pl a korábbi hajszesszel)
• Meg tudtam nézni egymás után két negyven perces sorozatepizódot (mondjuk a másodiknál már voltak kihagyások, amikor lecsukódott a szemem) -> hamarosan képes leszek újra filmet nézni!

Színes falevelek

Hirtelen és rapszodikusan állt be az ősz. Egyelőre annyi változás történt az életkémben ezzel kapcsolatban, hogy sétáláshoz pulcsit kell vennünk, illetve a rajzolófüzetbe szőlőt és színes faleveleket rajzolok cseresznye és áfonya helyett.

Azok a hetek

Vannak azok a hetek, amikor szép az idő, vagy legalább hó van, vagy legalább nem fúj a szél és nem esik az eső, és vannak azok a hetek, amikor végig nem lehet kimenni sétálni.
Vannak azok a hetek, amikor minden második nap van valami kis program, ami kizökkent a remeteségből, és vannak azok a hetek, amikor átmegyek növénybe, aki érleli a kis gyümölcsét.
Vannak azok a hetek, amikor sok a munka, és azért panaszkodom, és vannak azok a hetek, amikor egyáltalán nincs, és azért.
Vannak azok a hetek, amikor van kedvem blogot írni, és vannak azok a hetek, amikor nincs.

Chill

Most tél van és csend és hó és... nyugalom. 

Picúr kiszámíthatóan kel reggel, alszik el délután, kel délután és alszik el este, a kettő között sokat játszunk a karácsonyra kapott új játékokkal és persze a régiekkel, délelőtt és délután is sétálunk, jól eszik, sokat nevet, úgyhogy már-már panglossi a világ.

És így tulajdonképpen nekem is tetszik ez a tél annak ellenére, hogy nem kifejezetten szeretem a hideget: van némi hó is, amitől valahogy mindig vidámabb az évszak, sokat sétálok, nem stresszelem magam sokat dolgokon, sokat nevetek, el tudom végezni a dolgaimat, és este még szabadidőm is van.

Nem tudom, volt-e ilyen telem valaha, és hogy lesz-e még.

Kreatívkod

Na, ilyen se volt még, hogy egy hete nem írtam... Mentségemre szóljon, hogy a szabadidőm nagy része kreatívkodással telik, és még nem vagyok kész. Majd mesélek, ha nem lövöm le a dolgot.
Emlékszem, tavaly nem volt ennyire karácsonyi hangulatom, Tavaly gyakorlatilag nem tudtam elmenni otthonról ajándékokért, és nem volt energiám kreatívkodni. Idén elég jó a helyzet, aludni meg majd karácsony után fogok.
Az a jó a kreatívkodásban, hogy amíg készíti az ember, addig folyamatosan arra gondol szeretettel, akinek csinálja, és így már az előtt hat a szeretet ünnepe, hogy ténylegesen eljönne.

Fólia

Ez a süni is igyekezett a kuckójába, mikor lefotóztam

Közben meg szép csendesen beköszöntött az ősz, amit először azért nem vettünk észre, mert a vénasszonyok nyara majdnem jobb volt, mint az egész nyár - de aztán elmentek ők is, és most "Int a pitypang-bóbita, s más vidékre száll."
A sokféle szín és a laposan vándorló nap mindig szép, de megmondom, mit nem szeretek az őszben: a nyirkosságot. A cipőm nedves lesz a sétától, a kimosott ruhák két nap után sem száradnak meg teljesen, és ez a hűvösség rátelepszik az emberre is, mint egy fólia.
Remélem, az idei tél értékelhetőbb lesz, mint a tavalyi.

Toy Story

Ez meg minden idők legszomorúbb séta közbeni látványa:

Frank Weston Benson képének szereplője vagyok

Három nap szenvedés után Dresden filest olvasni a békés délelőtti napsütésben... priceless. Egészen meggyógyítja az ember lelkét.

Várom a tavaszt.

Első igazán családi karácsony

A Google megpimpelte a képemet. :) A bal alsó sarokban Picúr favonatának pályája. Sosem lehet elég korán kezdeni...

Zélet

Na, Picúr most már volt születésen, esküvőn és temetésen, úgyhogy most már felkészült a Zéletre.
Ráadásul mindegyiken tudta, mit kell: sírás-nevetés-sírás.

Sweet November

Most, hogy az októbernek is vége, le kell szögeznem, hogy ez volt életem legszebb októbere - mind fizikai (végig gyönyörű idő és kellemes meleg volt), mind szellemi (hosszú séták Bömbölyeggel, cseperedésének otthon figyelése, általános életöröm) értelemben.
A november megérkezett esővel, hideggel, de az ilyenkor szokásos befordulásra már jóelőre kitaláltam / beszereztem pár ellenszert:

• pattogó tűz a cserépkályhában
• babanevetés
• sok olvasnivaló
• gondolkodás a karácsonyi ajándékokon
• motoszkáló regénygondolat