Kecske, póni, kacsák

Pindúrtündér egyszerre mesemondó, szóalkotó, vagány csaj és egy kis hölgy. Bármikor kitalál egy kis mesét kacsákról, akiknek mesél az anyukájuk, vagy nyuszikról, akik elmennek világgá, de aztán visszajönnek. Szívesen szerepjátszik a plüssállatokkal, de azok hiányában akár a kezéből csinál "kézmanót", és azzal is tud. Kedvencem, amikor a plüssmacihoz beszél úgy, hogy valójában engem kérdez. "Maci, szerinted mit énekeljünk?"

Ami az éneklést illeti, egyre szebben megy neki (bár néha szándékosan kornyikál vagy nagyon magas hangon visít, ami némileg idegesítő), de a dalszövegeket nem tekinti szentnek és sérthetetlennek, hogy finoman fogalmazzak. Ha valamit kitalált, akkor az onnantól inkább úgy van, bárhogy is próbálom kijavítani. Így lehet "Boci, boci megfázott, varrtam neki köpenyt", illetve az ábécé-dal is úgy van, hogy "el-en-o-pé-tú". 

Néha megfordítja a szavakban a mássalhangzókat, pl. "kocsoládé", vagy "cseköp", nem tudom, hogy ez mennyire szándékos, mert mindig nevet rajta. De olyan szóalkotást is hallottam már tőle, hogy "Ne nyúlj hozzá, ez az én dolgolatom".

Többnyire felnéz a tesójára, és mindent szeretne csinálni, amit ő, akkor is, ha nem megy (kisebbik gond) illetve pont akkor szeretne ugyanazzal játszani, mint amikor ő (nagyobbik gond). Általában jól eljátszanak, a konfliktus mindig ebből kezdődik, ha valamivel mindketten egyszerre szeretnének játszani, és egyszemélyes. Ilyenkor van csapkodás is, de igyekszünk minimumra szorítani. És mostanában egyre több az, hogy akár fél óráig is eljátszanak ketten mindenféle nyafogás nélkül.

Pindúrtündér nagyon empatikus is. A plüssállatok érzelmeit is teljesen érti, de amikor apa meg volt fázva, akkor is odament gyógypuszit adni, nekem pedig mesélte, hogy "Szegény kis apa beteg." A sebeket is érti, hogy fáj, sőt, szolidarít: ha a tesójának a bibijére kell ragtapasz, akkor rögtön ő is talál valami (többnyire fiktív) bibit, amire feltétlenül kell ragtapasz.

A vízben egyáltalán nem fél, karúszó nélkül többször próbálgatta már az elsüllyedést, ami elég ijesztő, de ott vagyunk mellette mindig, és igyekszünk inkább bátorítani arra, hogy legyen vízmagabiztossága. Mindenhová felmászik továbbra is, mezitláb futkározik a fűben, és egyre ügyesebben ugrál páros lábon. Minden magos gyümölcsöt simán fogyaszt, nem aggódom akkor sem, ha ringlószilvát adok neki, tudom, hogy ügyesen kiköpi a magot. 

De kis hölgy is, nem mindegy, hogy van a haja és milyen csat van benne, és imád új ruhát kapni. Simán felvesz már minden ruhadarabot, maximum a szűkebb nyakúaknál kell neki segíteni egy kicsit. Egyedül mos fogat, és méghozzá nem is bénán, és továbbra is rengeteget iszik. Ja, és néha random megsértődik dolgokon, és akkor nem lehet neki puszit adni. De amúgy cuki még mérgesen is. Közli, hogy "Most mérges vagyok rád, Anya."

Ja, és úgy üli meg a pónit, mint egy igazi hercegnő.

Földrajz és fűszerek

Öt éves és egy hónapos Kistücsök, és most pont azon a határon vagyunk, hogy ha sikerül elaludnia délután, akkor este fél tízig is ugrál, ha nem alszik, akkor viszont már hat-hét felé nyűgös vagy éppen hiperaktív. Úgy szoktuk, hogy addig csendesen feküdnie kell az ágyban, amíg a tesója elalszik, aztán eldöntheti, hogy alszik-e vagy sem. Korábban ez bejött, mert mindig ő aludt el előbb, mostanában viszont engem ébreszt félálomból, hogy most már menjünk le.
Őt is kissé megviselte az óvodai ügyelet. Nem mutatta, de a szokásosnál is kevesebbet beszélt az oviról, és néha nagyon gyámoltalanul nézte, ahogy megyek el, mikor idegen szobában kellett hagynom idegen óvónénikkel. De most ennek szerencsére vége, és kezdődik a vakáció. Írtunk is vakáció-várót, halványan megírtam a betűket, és ő minden nap visszafelé kitölthette. Már kívülről tudja az Ó-IÓ-CIÓ stb-t.
A hónap legnagyobb izgalma amúgy a foci világbajnokság volt. Az elején nem nagyon érdekelte a dolog, meg nem értette, mit akarok mindenféle buta zászlókkal, de az elején csak annyit csináltunk, hogy kiszíneztük a fekete-fehér nyomtatott zászlókat, és meséltem a csoportokról, hogy négyből csak kettő jut tovább. Aztán én kezdtem a zászlók alá írni a pontokat (pöttyöztem, hogy követhető legyen), és ez már tetszett neki. Jól áthúztuk, akik nem jutottak tovább.
Aztán lerajzoltam kézzel az első 16-ot, meg az ágrajzot, és onnantól teljes érdeklődéssel volt az egész iránt. Mindig megnéztük a nyolc órási meccsek első tíz percét, és választott kedvenc csapatot is (a dánokat, amíg a horvátok megverték őket, aztán a horvátokat, gondolom, mert ott már jártunk). Közben észrevétlenül folyt a fejébe némi földrajztudás, mert a szülinapjára kapott szuper kis A4-es világtérképet és Európa-térképet is, úgyhogy mindig megnéztük, ki honnan jött. Most emiatt ott tart, hogy tudja a hat földrészt, tudja, hogy mi hol vagyunk, tudja a három óceánt (ezek nagyon tetszenek neki), és értette, hogy amikor kiestek a brazilok, onnantól csak európai csapat volt. Párnak megjegyezte a zászlóját is, ez gondolom majd később kiesik, de most szereti legóból is kirakni a zászlókat.
A legdurvább az volt, amikor a végefelé magyaráztam neki, hogy Magyarország egyik szomszédja Románia, de ők nem voltak a világbajnokságon, erre rámutatott Ausztria zászlajára, hogy ők is a szomszédaink, és ők se voltak a vb-n. Ehhez tudnia kellett, hogy szomszéd, fel kellett ismernie a zászlót, emlékeznie kellett az ország nevére, és emlékeznie kellett, hogy nem voltak az első 32-ben. Teljesen büszke voltam rá.

Az ötéves védőnői vizsgálaton megállapították, hogy jól lát, jól hall, lúdtalpas, meg tudja különböztetni a színeket, egész mondatokban beszél, le tud rajzolni egy embert, és képes fél lábon ugrálni. A védőnő kérdéseit Kistücsök annyira banálisnak érezte, hogy a végére egészen felbosszantotta magát. Mikor a védőnő kérdezte egy kék tollról, hogy milyen színű, akkor ő, aki kb. másfél éves kora óta tudja a színeket, felháborodva közölte, hogy "Kéééék." Ja, és azt is megkérdezte a védőnő, hogy hány éves. Tompítani igyekezvén a kérdés egyszerűségén, azt is megkérdeztem, hogy én hány éves vagyok. Nyilván tudta azt is.

Szülinapjára rengeteg szuper ajándékot kapott, felsorolni is nehéz lenne. Ez évben először tartottunk szülinapi zsúrt is, jó sok kisgyerek eljött, szerintem Gábi nagyon élvezte. Volt jégtojás, zoknikeresés a kertben, meg rengeteg étel. De a legjobban az tetszett, hogy ő igyekezett mindenkihez odamenni egy kicsit. Talán csak annyit változtatnék a zsúron, hogy legközelebb nem kérünk ajándékot, vagy esetleg egy közöset, mert annyi ajándék volt, hogy alig bírtuk megjegyezni. Azóta is azokkal játszunk.
Itt csak egyet mesélek el, ez pedig az, amit én magam készítettem neki, bocs, önző vagyok. Vettem Kreaktív Hobbi-ban tíz darab mini üvegcsét, darabja 100 Ft. Felcímkéztem őket, töltöttem bele kb. az aljára fűszereket, majd vattával betömködtem, és kész. Ki nem jönnek a fűszerek, és tudja, hogy nem is lehet rázogatni, de tud vele játékfőzni, és lehet szagolgatni, igazi illata van. Nagyon sokat játszunk vele, nagyon szereti.

Remélem, most a vakáció alatt majd sikerül vele picit többet foglalkozni. Kaptuk például az öt éves sakkos foglalkoztatót is, a négy éveset már végigcsináltuk, és nagyon szerette, úgyhogy ez biztosan terítéken lesz. Meg a sok pancsolás a tóban, és egyéb együtt játszások.

Szabira megyek

Most elmegyek két hét szabira. Az alábbiakat tervezem:

• alvás
• alvás még
• strandolás
• tábortüzezés
• moziba menés
• olvasás
• Hearthstone-ozás
• kirándulás
• fagyievés
• szeder teljes lelegelése a közeli bokorról

Szóval a lehető legtöbb lazulás.

Kajaküldés

Június közepe óta felújítják az éttermünket, úgyhogy a több mint ezer alkalmazottat a környező éttermeknek / büféknek / street foodosoknak / stb. kell felszippantania. Ami nemcsak sorokat okoz, hanem sétálnivalót is (mondjuk ez inkább pozitív, mint negatív). Így a kollégák nagy része elkezdte kipróbálni a mindenféle kajafutárokat (én is). Ez jelentős terhet rótt a recepciónkra, de hősiesen viselik. Segítségükre egy hűtő érkezett a recepcióra, és most már mindenki szépen kiveszi onnan. A fizetés még egy kicsit macera a borítékokkal és visszajárókkal, ezért én nem szivatván őket olyan ételfutárt igyekeztem választani, ahol van online fizetési lehetőség.
Többet is kipróbáltam, és össze is vetettem a korábbi (2012 előtti) ilyen irányú élményeimmel, és ennek alapján végül a CityFood jött ki nálam legjobbnak. Kifejezetten ízletesen főznek, majdnem mindenből van kis adag, ami nekem bőven elég, viszonylag költséghatékony a környékbeli lehetőségekhez képest, lehet online fizetni, és eddig még mindig itt volt 11-re.
Az egyetlen vonatkozás, amelyben nagyon zavar ez a kajaküldés, az a rengeteg műanyag doboz. Ezeket ugyanis ugye újra lehetne hasznosítani, csak ahhoz el kellene mosni, és a megfelelő hulladékgyűjtőbe dobni. Nem tudom, hányan mossák el rajtam kívül, de a lelkemnek fáj, mikor kinyitom az ömlesztett hulladékos kukát, és benne ott a sok ételmaradékos-koszos bedobott műanyag.

Shy gypsy

Ma ebéd közben/után kollégákkal régi jó kis játékokat idéztünk fel (Might & Magic, Wizardry, NWN, Oblivion, meg persze Diablo 2 és az online hardcore 94-es szintű paladinom, Eligor!), és véletlenül eszembe jutott a 7th Guest is. Meg az, hogy azt soha nem tudtam végigjátszani, mert nem tudtam akkor még angolul, és nem bírtam túljutni egy kamrán, ahol konzervdobozokon betűk voltak, és ezekből egy értelmes mondatot kellett volna kirakni. Úgy, hogy az egyetlen magánhangzó az Y volt. Esküszöm, az unokatesóimmal és hugimmal napokig bújtuk az angol-magyar szótárat, hogy találjunk csak y betűs szavakat, de nem bírtuk kirakni.
Már el is felejtettem, de most, kb. 25 év után eszembe jutott, és most háháá, megnéztem:
"SHY GYPSY SLYLY SPRYLY TRYST BY MY CRYPT"
Pukkadjatok meg.

Ügyelet

Már egy csomó ideje meg akarom írni, hogy az ovis és bölcsis nyári ügyelettől kikészülök. Az oktatási intézmények nincsenek felkészülve a(z egyébként kormány által támogatott) 21. századi családmodellre, hogy mindkét szülő dolgozik, mondjuk 8 órában, és a nagyszülők is dolgoznak vagy messze vannak.
Amikor megyek be reggel, és akkor tudom meg, hogy melyik csoportszobában kell hagynom a gyerekemet tök ismeretlen óvónénivel tök ismeretlen gyerekek között egy tök ismeretlen csoportszobában, és ő néz gyámoltalanul az ajtóban, és látom rajta, hogy ott fog maradni, mert bátor is és kötelességtudó is, de tudom, hogy nap közben csak ki lesznek hajtva az udvarra és ennyi. A bölcsis gyerekemet is random (nagyobb) gyerekekkel kell hagynom random csoportszobában, ahol óvónénik vannak, és persze igen, majd ovis lesz szeptembertől, de most még szüksége lenne némi törődésre, és persze ő is bátran bemegy, és jó haverságban van az óvónénikkel, csak közben meg már két hete kel fel minden nap éjszaka (jó, most pont hétvégén szerencsére nem), pedig ilyet már másfél éves kora óta nem csinált, és kábé mióta ügyelet van, azóta majdnem minden nap bepisil, pedig már három hónapja teljesen szobatiszta volt. És nem vagyok biztos benne, hogy az ő hibája (vagy bárkié).
Nem lehetne az, hogy mondjuk a nyári szünet ne öt (kisiskolásoknál 11!) hét legyen, amit lehetetlenség megoldani anélkül, hogy a két szülő két különböző időpontban vegyen ki szabit (ami szerintem szintén elég nonszensz), hanem mondjuk jobban elosztani az évben a szüneteket, és nyáron is csak mondjuk egy hónap szabi legyen, amit még valahogy ki lehet sakkozni, és lehet, hogy a gondozóknak is jobb lenne, ha elosztva mehetnének szabadságra, mert nem őrülnének meg évközben, hanem pihenhetnének ők is? Vagy bármi más? Vagy ezt hogy oldják meg más országokban?

Fellini

A múlt héten management visit volt (majd erről is kicsit), meg miegyéb, úgyhogy kifáradtam, és ez hatással volt a beszámolási kedvemre.
Tegnap viszont egy olyan helyen voltam, amit nem értek, hogy eddig miért nem ismertem. Ez a Fellini a Római-parton. Már amikor megláttam a part közvetlen közelében a raklapból készült színes ülőalkalmatosságokat, tudtam, hogy ez a hely tetszeni fog. Ezt az érzést erősítették lampionok, nyugágyak és a kellemes zene. Ezt tovább erősítette az, amikor kikértem az első limonádémat (végül levendulásat, majd erdei gyümölcsöset ittam), és kiderült, hogy nem eldobhatós műanyag pohárban kapom, hanem letéti díj van, és a poharamat újrahasználhatom. Aztán még tovább fokozódott az elégedettségem, mikor kiderült, hogy az étel nemcsak jó (padlizsánkrémes lepénykéket ettem zöldségrudakkal, de aztán valaki más elvitt előttem egy Balkán Balhét, és onnantól inkább azt akartam enni, olyan guszta volt), de a tányérok papírból, az evőeszközök fából vannak. És még süti is van (nem próbáltam).
Az ételek elkészültéig egy zászlósort kell nézni meredten, mert ha kibomlik a te számod, akkor kész a kaja. Ez annyira a Dunapartra illő, kedves módszer, hogy nem tudom rendesen szavakba önteni.
Szóval a helyszín kiváló volt, csak a társaság múlta felül.
A honlapjukról derült ki számomra, hogy moziféleség is van, ami meg poén.