Reggeli izgalmak

Most, hogy már két hete vagyunk felelősségteljes állattartók (legalábbis emlős témában, mert halakkal elég jól elbíbelődtünk eddig), most már úgy gondolta a sors, hogy jöhet egy kis izgalom.

Két tengerimalacunk (Fahéj és Alma) közül a kisebbik, Alma tegnap estére már folyamatosan cuppogott, csámcsogott, viszont nem volt hajlandó enni semmit, akármit kínáltunk neki. Fogyott is egy kicsit, és az alomban jól látszott, hogy sokkal kevesebb a kaki, mint szokott, tehát lehetett gyanakodni, hogy tényleg nem evett napközben.

Sajnos este jöttünk rá, hogy ez így nem jó, nézegettük a fogait, próbáltuk kínálni minden finomsággal, semmi. Felhívtam két állatorvost és az ügyeletet, mind mást mondtak, nyilván, gondolom elég nehéz egy ilyen kisállat esetében a távdiagnosztika. Végül abban maradtunk, hogy nem visszük be ügyeletre (majd kiderül, hogy ez hiba volt-e), hanem reggel első utunk az állatorvos.

Na, én még sose voltam állatorvosi rendelőben, és eddig nem is volt rá szükség, hogy tudjuk, ki a jó, kihez kell menni, stb. Tegnap este végigbújtam a netet, kiderült, hogy elég sok állatorvos van a környéken, végül egy elég közelit választottam, aki a honlap alapján szimpatikus volt.

Ott szobroztunk nyitásra, egy aranyos néni jött oda hozzánk, mondta, hogy milyen picike még ez az állat, mondtam neki, hogy alig két hónapos, aztán én fogtam, ő pedig belenyúlt a szájába csipesszel, először kihúzott egy kisebb répadarabot, aztán még egyszer megnézte, és kihúzott szegénykémnek a torkából egy akkora répadarabot, ami már nekem is megakadna a torkomon... A lükéje nem bírta megrágcsálni, és emiatt aztán hiába kínáltunk neki bármit. Azt mondta az állatorvos, hogy ő még ilyet nem látott, hogy rágcsáló nem tudott valamit megrágcsálni - nagyon jó, hogy pont mi produkáltunk új példát.

Most már otthon vagyunk, túl az első izgalmon, de azért én még egy kicsit aggódom, hogy sikerül-e újraindítani az emésztőrendszerét. Küzdj, Alma, küzdj!

Csalódás kígyókkal

Tegnap szürreális élményben volt részem. A falunkba érkezett egy társulat, akik a faluházban adtak elő. Az ígéret az volt, hogy egy hüllő show-t fogunk látni, kiegészítve cirkuszi elemekkel.

Már voltunk egyszer hüllőbemutatón még Pomázon, és ott az egész termet telepakolták mindenféle kígyókkal, békákkal, még egy tarajos sül is volt, gondoltam, ez is hasonló lesz. Kár, hogy előbb kellett kifizetni a jegyet, mint hogy megláttam a setupot, mert összesen három terrárium volt a teremben, ebből az egyikben három (!) kígyó, a másik kettőben két madárpók lakott. Ez volt a teljes felhozatal.

Az előadás pedig két részből állt egy szünettel, összesen kb. hat műsorszámmal. Majdnem minden műsorszámot ugyanaz a fickó játszotta: először egy humorosnak szánt, rendkívül szánalmas részeg pincéres sketchet láttunk, aztán ő volt a bohóc, aztán zsonglőrködött, végül kést dobált. Segítője egy idősebb és két fiatalabb nő volt, de ők végig csak asszisztáltak, kivéve egy műsorszámot, ahol az egyik lány hulahoppozott. Amikor öt karikát kellett pörgetnie, egész ügyes volt, nem tudom, miért kellett az ő számának a végére az, amikor felvett vagy harminc karikát, mert azokkal én is tudok annyi ideig pörögni, amennyi ideig ő csinálta (kb. 3 mp).

A tetőpont a zsonglőrködés volt: egymástól elvett buzogányokat még nem láttam máshol. De kb. ez az egy volt érdekes valamennyire, a mélypont pedig az a műsorszám volt, amit gondolom szintén humorosnak szánt a fickó, mikor is megmutatott egy bénán mosógatógépnek kidíszített dobozt, és közölte, hogy ez a mosogatógép víz, áram és vegyszer nélkül mosogat. Nyilván azonnal kitalálható volt, hogy egy állat van a belsejében, és már nekem volt kínos néznem, hogy ez így 2020-ban egy szórakoztatónak szánt műsorszám lehet valahol Európában.

A hüllő show abban merült ki, hogy az előadás második felében (ami állt összesen a tombolasorsolásból, a késdobálásból és ebből) kivették a három szerencsétlen kígyót a terráriumból, és körbevitték a közönségnek, hogy mindenki megsimogathassa őket.

Ha a három humorosnak szánt rettenetből csak a bohóc jelenetét tartanák meg, többet zsonglőrködnének, és vennének még tíz állatot, akkor esetleg megérné az árát a belépő.

Guppik

Időközben meg guppi-nagytenyésztők lettünk.
Az úgy volt, hogy Kistücsök tőlünk többek között halakat kapott szülinapjára: 9 neonhalat, 2 guppit és egy páncélosharcsát. A guppik jól érezték magukat, úgyhogy született kishal, de csak egyet sikerült átmenteni egy befőttesüvegbe. Ő Kitti.
Kittinek vettünk babahaltápot, és felneveltük szépen külön, majd visszatettük az akváriumba. Időközben azonban megszületett a második eresztés, itt szemfülesebbek voltunk, úgyhogy 7 kicsi guppi úszkál most a befőttes üvegben, és később észrevettünk még három kicsikét Kitti mellett az akváriumban, de őket már nem tettük külön, gondoltuk, hét elég lesz. De úgy tűnik, ez a három is túlélte az első napokat, úgyhogy hamarosan tíz guppigyerek cseperedik fel.
Kell valakinek pár guppi?

Állatkerti séta

Meg amúgy szombaton jártunk az Állatkertben, nagyon jól sikerült. Béreltünk tilitoli kocsit, hogy ne az legyen, mint két éve, hogy teljesen kimerült az akkor éppcsak nem három éves Kistücsök, hanem maga az állatok közti közlekedés is élmény volt. Annyira, hogy elfelejtettem fényképezni, ezért nem készült értelmes kép róla...
Előre kitaláltuk, hogy melyik állatokat szeretnénk megnézni, és ezeket Kistücsök szépen begépelte Wordben. Kerestem mindegyikhez képet, kinyomtattam, és már kész is volt a "checklist":

Legtöbb időt a vízivilágban töltöttünk a halak nézegetésével, de ezt már korábban is sejtettük, mert azt mindketten mondták, hogy szeretnék megnézni. Megvártuk a fóka-show-t is, az is nagy sikert aratott, és még a paprikát és salátát evő teknősök is. Volt pár állat, amit nem találtunk meg, vagy már nem akartunk arra is kitérni, mert elfáradtunk, de legalább lesz legközelebb is néznivaló.
A nagy szomorúságom az volt, hogy a majmokat nem láttuk rendesen, mert nem voltak bent a házban (nyilván, mivel jó idő volt), a kifutón viszont nem igazán lehetett őket látni.
De azért így is jól sikerült, annyira, hogy elhatároztuk, hogy valószínűleg az egyik ötéves szülinapi ajándék egy akvárium lesz.

Holnemvolt

Hosszú idő után eljutottam ismét az Állatkertbe. Nem jártam még ott a Vidámpark állatkertesítése óta, és azt kell mondjam, kifejezetten kellemes lett az eredmény. A Holnemvolt Park jól kialakított, érdekes, már kicsi gyereknek is élvezhető (két évesnek még nem igazán, mint kiderült), és egész sok játék megmaradt valamilyen formában.
Jó ötlet a háziállatos rész, aranyosak a pici kecskék a simogatóban (bár azt hiszem, ez már korábban is volt, csak máshol), és örülök a madárszanatóriumnak is. De a legjobban annak, hogy üzemeltetik a hullámvasutat.
A régi területből csak a nagy állatokat néztük most meg (az is sok volt Picúrnak), az nagyjából olyan volt, mint amire emlékeztem a legutóbbi látogatásról, de jól esett újra végigsétálni az ismerős sétányokon. A majomházat ezúttal sem hagytuk ki (kötelező elem), de sajnos kevés állat volt bent, kint meg nem nagyon lehetett látni őket, így a megfigyelés ezúttal a páviánok répaevésére korlátozódott.
Jó ötlet az állatkert és a vidámpark ötvözése, és szerintem jó a kivitelezés is. Ha nagyobbra növünk, jövünk még biztosan.

Még pókok

Ha meg már pókok, akkor az a gyanúm, hogy át akarják venni a világ felett a hatalmat.
Eleve Hearthstone-ban is itt volt ez a nagy pók, amiről előzőleg írtam, de emellett:

1. Sikerült megnéznem végre az Amazing Spiderman 2-t (és nem is volt olyan borzasztó, mint az első rész, bár ezzel nem mondtam sokat)
2. A film megnézése után elmentem wc-re, és a vízben kapálózott egy pók (nemtom mit keresett ott, de úgy döntöttem, nem készültem fel a szuperhősnek levésre, és nem akartam, hogy megcsípjen, úgyhogy inkább lehúztam)
3. Láttam szabadon kószáló legnagyobb pókot valaha (a kép az után készült, miután laposra tapostuk ijedtünkben, rengeteg szósz jött ki belőle)
4. Azt álmodtam, hogy találtam egy pókot Pöttöm ágyában

Ez nem lehet véletlen, valami készül!

Sétálunk, sétálunk

Én eddig úgy tudtam, hogy a versike csak sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs... De most kiderült, hogy:
Sétálunk, sétálunk
Erdőt, mezőt bejárunk
Dimbet-dombot megmászunk
Mikor aztán elfáradunk
Egy kis dombra lecsücsülünk
Csüccs

Na, ezt mondókáztuk, és közben ezeket láttuk:

Galambdúc

Gyík

Lepke

Arachnid Lair

Ma erőt vettem magamon, és bemásztam a terasz alá, ahol az előző tulajok kb. 15 éves, lapra szerelhető szekrényei hevertek eddig. Fel akartam számolni a rumlit, és közben reméltem, hogy nem találok ijesztő dolgokat, mint például egértetem, macskaalom, stb.
Ezeket nem is találtam, viszont elhívhattam volna valami pókőrült biológust, mert amennyi pókfajt találtam, arról tanulmányt lehetett volna írni.
Itt a két legszebb példány:

Picinke

Az erkélyünkre jár egy igen pofátlan cinke. Egyrészt nem hagyja lefotózni magát, ami már eleve pofátlanság. Amikor meglátom, ott illegeti magát, de mire a szemem elé kapom a fotógépet, lusta szárnylebbentéssel elrepül. Másrészt a kitett magok helyett a hibiszkuszom gyökerét eszi, úgyhogy be fogom szedni a hibiszkuszt.
Viszont mégis nagyon kedves nekem ez a madárka. Tök vicces látni, hogy szegény már szeptemberben elkezdett gyúrni a télre, és degeszre tömte magát kajával, hogy mindjárt hideg lesz, és mivel még mindig nincs hideg, viszont van egy csomó étel, annyira dagi, hogy alig bírja fenntartani magát a levegőben. Persze majd lefogy... és akkor talán a magokat is megeszi.
Egyszer úgyis lefotózom!

Babnevelde

Van egy olyan dolog, hogy Jumping Bean. Ez egy olyan magszerű barna dolog, amelyikben egy lárva él, fogyasztja a mag puha belsejét, és ha melege van, akkor ugrál.
Na, én kaptam hat darab autentikus ilyet szülinapomra Ámerikából egy kis átlátszó dobozban, tökre örültem neki. Néha éjszakánként persze el kellett gondolkodnom, mi a fene kopog a szobában, de aztán rájöttem, és tulajdonképpen megnyugtató.
Node a lényeg: két napja kikelt három lárvám, és aranyos molylepkék porozták be a dobozomat. A bean-eken kis lyuk látszik, ott jöttek ki, és a dobozban ott van a bábhéjuk is.

Persze elengedtem őket, ne haljanak már meg a dobozban úgy, hogy sose látták a nagyvilágot... úgyhogy ha egy hónapon belül Magyarországot ellepik a mutáns vérmolylepkék, akkor igen, én voltam.