Ugrálás és videók

Kistücsök kilenc és fél éves lett. Ebben a hónapban a tanulásé volt a főszerep - egyrészt a közelgő felvételi miatt, másrészt azért, mert ami eddig ment, hogy a napköziben elkészüljön a házija, az mostanában nem megy. Rendre marad egy kis magyar házi, amit aztán vagy késő este vagy korán reggel kell megcsinálni, és ez mindkettőnket eléggé kifáraszt. Volt egy hét, amikor azzal próbálkoztunk, hogy jöjjön haza egyedül ebéd után (úgyhogy megvolt az első hat hazajövetel teljesen egyedül), és akkor itthon, nyugiban csinálhatja a házit meg, de valahogy az se jött be. Most már nem nagyon van ötletem, mit lehetne.

Az adventvárás idén egy 300 darabos puzzle, amelyet előre összetettünk, majd minden napra 12 db összefüggő darabkát tettünk a zokniba. Így szépen minden nap épül-szépül egy téli kép, és szerintem nagyon jó hangulatot áraszt. Néha persze hiányolják a csokit, de a Mikulástól annyit kaptak, hogy már nem kell több.

Voltunk zsúron a Superfly-ban, ami nagyon tetszett Kistücsöknek, mindegyik ilyen trambulinparkot szereti, és a zsúr is tök jól sikerült. Én legalábbis nagyon jót beszélgettem a szülőkkel, hehe.

Voltunk cirkuszban is, erről írtam is, sőt, életünkben először porondülés első sorban, úgyhogy Kistücsök kapott egy pacsit az egyik artistától. 

A legújabb elfoglaltság, hogy kiderült, egy LevelUp nevű csapat vicces Super Mario animációkat csinál, pl ezt, és most előfordul, hogy a házikészítés motivációja egy-egy ilyen videó megnézése. Amúgy tényleg viccesek.

Kábé ennyi, amúgy business as ususal. Várjuk a Karácsonyt.

Tíz a századikon

Kistücsök múltkor elújságolta, mikor hazaért, hogy kapott pirospontot nyelvtanból. Amúgy jó nyelvtanból, de a pirospont mégis ritka, úgyhogy megkérdeztem, mire kapta. Kiderült, hogy emlékezett a személyragra, és megmondta. Dagadt a mellemben a büszkeség rettentően. Az egy dolog, hogy jó matekból, de az se baj, ha most minél több jegye ötös lesz félévkor, mert beleszámít majd a pontszámba. Gyúrjuk az agyát rendesen.

Most van több dolog is. Lesz Zrínyi matekverseny holnap, aztán iskolai versmondó verseny pénteken, aztán lesz bolhapiac, amire készülünk. Közben szülinapi ajándékot is kell csinálni, úgyhogy eltelnek hamar a délutánok.

Sopronban a dédunokatesójával nagyon egymásra találtak és egy húron pendültek. Kirándulás közben elkezdtek számolni, hogy 1-2-3-4...10, aztán 20-30-40...100, 200-300-400...1000, satöbbi, és eljutottak googolig. De tényleg. És ezt nekem végig kellett hallgatni.

Amúgy semmi extra, telnek a napok. Játékokat talál ki, folded art surprise-okat rajzol, vasalós gyöngyözünk, tegnap még fociztunk is a kertben. Kanasztázunk sokat, meg elővettük újra az Aranyásókat. Kreatívkodunk, az új kedvenc a wcpapírguriga-állatok.

Business as usual

Mostanában nincs idő csak simán üldögélni és játszani. Ha hazaérünk a délutáni elfoglaltságok után, akkor házit kell csinálni, verset kell tanulni, vagy már túl késő van, vagy csak simán nem kezdünk bele semmibe arra a fél órára. Kistücsök érzi ezt, kezd fáradni, nagyon kéne az eltörölt őszi szünet. Ahogy sötétednek a napok, legalább nem ébred fel már hatkor meg hat előtt, az is valami.

Mivel mostanában egész sokat utazunk együtt, amíg kosárlabdára viszem, és kettesben ülünk az autóban, legalább ott tudunk beszélgetni. Még olyasmikről is, mint hogy nem tetszik neki az aktuális videojáték, mert a szűk és sötét barlangban fél, hogy kiugrik valami a sarokból, ezen speciel teljesen meglepődtem, mert egyrészt korábban nem volt ilyen félelme, másrészt a Scrat's Nutty Adventure azt hittem, cuki és félelemmentes játék. 

A kosár amúgy még mindig tetszik neki, sikerélményei is vannak, meg mozog is, remélem, jó kis hobbi lesz. Szegény szerintem még nem tart ott, hogy megkérdőjelezné. Ha visszük, megy. De azért úgy látom, nem bánja. Ezenkívül járunk egy felvételi-előkészítőre is, először nyilván én akartam, hogy menjen, de legutóbb már egy beszélgetésben így emlegette, hogy egy év múlva ő már gimnazista lesz, szóval elkezdett hozzászokni a gondolathoz. Remélem, nem szivatjuk feleslegesen.

Az egyik hír a hónapra, hogy a tesójával összedobták a zsebpénzüket egy Lotti Karotti játékra, amivel vendégségben ismerkedtek meg. Azóta megy a recsegés-ropogás a nappaliban, de money well spent, úgy tűnik, mert sokszor játszanak vele.

Még mindig kitalál játékokat, legutóbb egy poliposat, ami amúgy még cukin is van lerajzolva. Sajnos mivel kevesebb az ideje, egy huzamban kevesebbet is tud alkotni, és néha elmegy a kedve vagy csak már el van fáradva, de azért igyekszem mindig megnézni, megdicsérni, mikor csinálja ezeket, hogy értse: ez kincs.

A két kis dinós, Unicefes küldemények kapcsán sokat beszélgetünk a Földről és az országokról, ami szerintem nagyon sokat segít egy általános világmegértésben, és tök menő, hogy ennyire vágja, mi hol van a földgömbön. Édesapám vesszőparipája volt mindig a földrajz, és felnőtt fejjel kezdem megérteni.

A Plukkido manókat már gondoltam, lassan le kéne szerelni, túl nagyok ehhez a gyerekek, úgyhogy 2-3 hétig nem adtam semmilyen feladatot. Erre mikor már éppen megszüntettem volna az egészet, egyszer csak felragasztott egy cuki kis üzenetet a táblára, hogy "Pepi manó, légyszíves írjál új levelet". Lehet ennek ellenállni? Most a csámcsogást próbáljuk redukálni, más már nem nagyon maradt...

Amúgy semmi extra, telnek a napok, a hideg folyamatosan fenyeget, de még próbáljuk kihasználni az utolsó napsugarakat.

Futás, kosár, gondevés

Elkezdődött a suli, Kistücsök negyedikes lett. Még mindig kicsit dilemmázok azon, hogy megszivassam azzal, hogy kevesebb mint tízévesen kell felvételiznie, de nagyon szeretném, ha ötödiktől nagyon erős matekja lenne. A környéken nem nagy a választék nyolcosztályosból, még tanakodunk. 

Amúgy jól indult az év, az elején mindig otthon vagy a suliban hagytunk valamit, de sikerült belerázódni mindenkinek. A házi feladat írása még hagy kívánnivalót, volt, hogy csütörtök reggel hattól csináltunk házit, hogy kész legyen, de azért egyre jobb a helyzet. 

Már nyáron megbeszéltük, hogy idén muszáj már valami mozgós különóra, mert nem bírja levezetni az energiáit. A kosárlabdát választottuk közösen a környéken elérhető sportegyesületek listájáról, eddig kétszer voltunk, és úgy tűnik, tetszik neki. Eddig is jól bánt a labdával, és a kidobózás a kedvenc elfoglaltsága, tehát nemcsak a focit, de kézben tartott labdát is kedveli, valamint valószínűleg magas is lesz, örökölt magasság lehetőséget a felmenőktől mindkét oldalon. Persze még korai bármit kijelenteni, de szerintem tarthatóbb lesz, mint az úszás, amit minden évben elkezdünk, aztán a sátor késői felépítése, hideg, eső és betegség miatt mindig abbamarad valahogy. Utazni kell ugyan kicsit, de nem vészes.

Idén nincs iskolatej, úgyhogy Kistücsök folyadékbeviteli forrásának 60%-a megszűnt (eddig ivott egy bögre tejet reggel és egyet este, és a kettő között kb. csak iskolatejet odabent), úgyhogy most már minden reggel viszi a kis palackját, legtöbbször fél liter mentateával, aminek a felét egyelőre hazahozza, de  küzdünk, hogy jobb legyen az ivása.

Arra meg ultrabüszke voltam, hogy mikor a gyerekeknek beküldtem Actimelt reggel, hogy pótolják az iskolatej miatt kiesett tejterméket, plusz szegény Kistücsök ne haljon éhen ebédig, mert idén 13:20-ra jutnak az ebédlőbe, és mind a két gyerek _előzetes egyeztetés nélkül_ kimosva hazahozta az actimeles palackot, hogy a szelektívbe tegyük. <3

Nyilván a hónap legnagyobb eseménye, hogy ő is részt vett a Crazy5K versenyen, az elején teljesen idétlenül és energiapazarlóan futott, persze ki is fulladt párszáz méternél, aztán elkezdtünk együtt levegőt venni, sétálás közben nagyokat lélegezni, aztán együtt futni, és folyamatosan tanítgattuk, hogy mivel tud hatékonyabb lenni, és az utolsó 500 méter hossznál már egész értékelhetően futott. Szerintem a futást magát nem élvezte (nyilván), a mászást annál inkább, és a végén megértette, hogy ez egy teljesítmény, és hogy büszke lehet rá. Örülök, hogy még egy lépést tettünk a mozgás szeretetének ösvényén, mert szüksége lesz rá később.

Végre elindult a Logiscool is, azt nagyon várta, és most idén jónak tűnő online oktató van, aki értelmesen tud beszélni, megosztja az arcát, és kérdezgeti a gyerekeket. Nagyon kíváncsi vagyok, hová tud eljutni majd velük, többen is vannak, mint a szokásos 3-4.

Az elfoglaltságok között továbbra is kiemelkedő sláger a folded art surprise, amiből most nyitottuk a negyedik vázlatfüzetet. Emellett továbbra is készülnek a képregények, csak lassabban, mert most robotokról van szó, és azokat kicsit nehezebb megrajzolni, mint egy citromot. Emellett még a repülős akármennyitjátszhatszatelefonon-ból megmaradt a Sliding Seas szeretete, napi négy pálya engedélyezett, mostanában ebből inkább hat is lesz, de ennyi talán belefér, plusz szerintem ez egy nagyon cuki játék, és jól is van megcsinálva, hogy kihívás is legyen, sikerélmény is, gyűjtögetés is, meg csak simán a sziget nézegetése is.

Ja, még egy dolog: köröm- és kézbőrrágás. Ezt egészen magas szinten űzte eddig Kistücsök, már mindennel próbálkoztunk, keserű körömlakktól rágóékszeren keresztül leukoplastig, és végül úgy tűnik, az akaratára apellálva tudunk előrehaladni. Azt mondtam neki, ha két napig nem rágja a kezét, akkor megveszem neki a Jégkorszakos Switches videojátékot (pont le volt akciózva, nyugi). És akaratból megállta három napig. Most persze nincs igazán motiváció, mert azért nem veszünk minden héten videojátékot, de most már értem, hogy csak akkor fogja abbahagyni, ha megvan rá az akarata, úgyhogy ezzel megyünk tovább.

Még egy dolog volt ebben a hónapban: egy rémálom. Napokig csak felébredt éjszaka, és jött, hogy rosszat álmodott, és nem tudtuk kiszedni belőle, mi lehetett a baj. Aztán szerencsére leírta a gondevőnek, és végül sikerült beszélgessünk egy kicsit. Attól félt, hogy erdőtűz lesz az erdőben, és az bejön a házba, mivel az erdő tőlünk egy percre van. Meg persze attól is, hogy amíg alszik, addig tűz üt ki a ház belsejében is. Elég sokat dumáltunk a tűzbiztonságról, és megnyugodott szerencsére. Legyen a gondevőnek halleluja!

Nemsokára negyedikes

Kistücsök nagyon fegyelmezetten viselkedett végig az utazás alatt. Értette, hogy valahol máshol vagyunk, és igyekezett odafigyelni a környezetre, nem nehezítette a dolgunkat, és rengeteg minden ragadt rá, angol nyelvből és a kultúrából is. A repülőúton se szenvedett, hanem elfogadta a körülményeket, és abból építkezett. Egyébként nem is féltem attól, hogy nehéz lenne a repülőút, ilyen tekintetben szerencsére jók vagyunk (mármint hogyan kell elfoglalnia magát az embernek 11 órán keresztül).

Autóban is rengeteget ültünk, ezért többször játszottunk barchobát. Régebben csak zöldségre és gyümölcsre játszottunk, de az már kicsit unalmas lett, és bepróbálkoztunk azzal, hogy tárgyakra is lehet gondolni. Először picit nehezen ment, de aztán meglepően jól belejöttünk. Kistücsök első két barchoba gondolása a villanyvezeték és a fura amerikai közlekedési lámpa volt, amelyiken egy piros van, és aztán egymás mellett két sárga és két zöld. Hát igen, az ottani lámpák nagyon tetszettek neki.

Fura, de mostanában valahogy nem találjuk meg a közös játékot a családdal, mert ha az egyik ezzel szeretne játszani, akkor a másik azzal biztos nem, és fordítva... De Kistücsök mindig kapható kanasztázásra, esetleg más, hosszabb társasjátékokra, így néha szoktunk kettesben is játszani.

A kötelező olvasmány feldolgozása (elolvasás, olvasónapló) kicsit nyögvenyelősen megy, reményeim szerint legalább felerészben azért, mert nem érdekli a Négyszögletű Kerek Erdő, és talán jobban menne valami olyannal, amit ő maga választhat - de azt is látom, hogy a szövegalkotás sem az erőssége, bármikor elmondja szóban, miről szólt a fejezet, de ha le kell írni, az más, az nagyon vontatottan megy. Sokan azt mondták nekem, hogy hagyjam, hadd csinálja egyedül, megtanulja legalább, hogy nem számíthat másra, hanem magának kell, de én inkább ott ülök mellette és támogatom benne, mert nem szeretném, hogy örökre megutálja az irodalmat még azelőtt, hogy rájöhetne, mennyire jó olvasni.

A Star Wars-os falu és a ride-ok nagyon tetszettek neki is Disneyland-ben, és hogy mindezeket értse is, gyorsan még az út előtt megnézettük vele a 4-5-6-ot. Levideóztuk, miközben az "én vagyok az apád" mondat elhangzik, priceless.

Amióta visszajöttünk, kicsit lusti, mindig nyíg, ha sétálni kell, úgyhogy kell majd a sportolás szeptembertől. A sulit már nagyon várjuk, minden nap bekötünk egy-két füzetet, a tolltartóban már rendet raktunk, szóval izgi.

Kilenc

Kilenc. Éves. Lett.

Befejezte a harmadik osztályt, holnap lesz az évzáró. Közben kiderültek a háziversenyek eredményei: a 3-4-es matekversenyen második lett egy negyedikes után, az alsós helyesírási versenyen harmadik lett. Én már annak is nagyon örülök, hogy elindult mindkettőn, de az eredmény is remek. A Logiscool évet is zárta egy nagyon aranyos kis mókusos projekttel, amely azóta több mint száz sütit gyűjtött, erre kiemelkedően büszke (a másik két közösségi projekt egy pattogós és egy űrhajós). 

Ebben a hónapban sikerült már hármasban elmennünk biciklizni, mondjuk nem sokat egyelőre, de tök jó volt libasorban tekerni a szép Dunaparton. Remélem, megyünk majd négyen is, és az, hogy elesett egy kanyarban, nem fogja kedvét szegni.

Élményajándékként tegnap elmentünk a Rumini kalandszobába, a Holdbékák mocsarára, az elején kicsit csalódott volt, hogy nem trambulinpark, mint tavaly, de amikor megérkeztünk a hajóhoz, már tetszett neki. A rejtélyeket is tök jól segített megfejteni, nem spoilerezek, de nagyon élveztük.

A legújabb hobbi a képregényrajzolás. Órákat el tud tölteni vele, és nagyon cukik, mindegyik 12 oldalas, össze van ragasztva 3 db A4-es lap középen. Azóta talán már nyolc teljes "könyv" elkészült, az alábbi címekkel:

1. Citri kincset keres
2. Zöld csapat
3. Szélkaland
4. Kincses kaland
5. Hegyi bambusz
6. Fenyőerdő
7. Vendégség ubiéknál
8. Óriáscsúszdák

Mindegyiknek zöldségek és/vagy gyümölcsök a főszereplői, egy oldalt mutatok. 

Voltunk megint hallásvizsgálaton. Már egyszer elvittük suli előtt, mert amúgy semmi baja, csak például amikor voltunk A dzsungel könyve előadáson a Pesti Színházban, a zeneszámok alatt állandóan befogta a fülét. Kiderült, amit már eddig is tudtunk, hogy túlhallása van, de most talán kezdünk is vele valamit. Kíváncsi vagyok.

Még mindig rágja a körmét, még mindig nehéz rávenni, hogy kimozduljon a komfortzónájából, de hihetetlen jókat lehet vele beszélgetni, és simán lehet partnerként kezelni mindenben, mert megérti és elfogadja a kereteket, és kreatívan mozog bennük. Imádom az eszét, imádom a természetét.

Tollas, ökrök, könyvnapló

Kistücsök egy hónap múlva kilenc. Éppen ma néztünk séta közben pár osztálytársat, akik fociedzésen voltak, és beszéltük, hogy biztos úgy vannak a csoportok, hogy 5-6 évesek, 7-8 évesek, és 9-10 évesek, mire mondta, hogy ő még csak a 7-8-ban játszana, az osztálytársai meg már a 9-10-ben. Igen, mert már van bőven olyan osztálytársa, akik 10 évesek is elmúltak. Ez végig fogja kísérni az életén, de remélem, valamikor átfordul majd előnybe a dolog.

Nagyon sok minden történt ebben a hónapban, de talán a legfontosabb, hogy elkezdett egyedül könyvet olvasni. Kellett hozzá egy kis motiváció, de most már a harmadik könyvet kezdi olvasni egyedül (két Ifjabb Tom kapitány után most a Göröngyös úti iskola), és talán még élvezi is. Könyvnaplót írunk minden könyvről, amely így néz ki:

Kiegészítve a befejezés dátumával.

Voltunk vándorcirkuszban is. Itt több soron meglepetést okozott nekem a fiú: először is, hogy el akart jönni, mert ő nem annyira kedvelője az állatoknak, és tudta is, hogy a cirkuszban vannak állatok, de mégis mondta, hogy meg szeretné nézni az előadást. Amúgy tetszett is neki. Másrészt az lepett meg, hogy amikor a bohóc jött egy labdával, amit a porondülésen ülőknek dobott, hogy dobják vissza (mi természetesen nem a porondülésen ültünk), akkor kitárta a kezét, hogy ő is szeretne labdázni a bohóccal. Na ilyet sose képzeltem eddig róla, mindig inkább meghúzódott, nem akart részt venni az ilyesmiben. Most viszont konkrétan még mondta is: inkább legközelebb üljünk a porondülésen.

Ja, meg mesélt is egy történetet, hogy az osztálytársakkal a játszótéren voltak, és ő egyedül mászott a mászókán, mire odajöttek hozzá a lányok, hogy miért van egyedül, és elhívták homokozni, és olyan menő folyókat építettek együtt, hogy végül az egész osztály beszállt. Egyrészt ilyen hosszú egybefüggő történetet még nem hallottam a suliról, másrészt tetszett, hogy így bevonódott a közösségi életbe.

A Robbanó Cicák még mindig kedvenc társas, de most kaptunk ajándékba egy Vigyázz6-ot is, és az is nagyon bejön neki. Kár, hogy nem annyira élvezetes hárman, úgyhogy ezt csak vendégekkel tudunk játszani.

Új kedvenc kerti elfoglaltság a tollasozás, kb. bármikor rá lehet venni, és mivel én is szeretek, ez remek lehetőség mozogni kicsit. Egész jók is vagyunk már, 20 fölötti a rekord labdamenet. Vettünk egy legkisebb hálót is a Decathlonban, jelzés értékkel.

Ja, meg volt nyelvtanversenyen. Azt mondta, nagyon nehéz volt, és csak 45 perc volt a feladatokra, és nem tudott végig érni rajtuk a megadott idő alatt. Én pedig azt válaszoltam, hogy ha megtette a maximumot, amit meg tudott tenni, akkor remekül teljesített, és gratulálok. Helyezést nem tudunk, de nagyon örültem, hogy nemcsak a matekra megy el, ez később jól fog jönni neki.

Közösségi játékok

Két hónap, és Kistücsök kilenc éves lesz. Nagyon várja, mostanában eljutott oda, hogy idegesíti, hogy ő a második legkisebb az osztályban, és már bőven vannak 10 éves osztálytársai. 

Az elmúlt hónap legizgalmasabb történése az volt, hogy Apával csináltak egy nagyon jó kis Logiscool-játékot (illetve rögtön kettőt), amelyeket azóta is továbbfejlesztenek - és ezek már közösségi projektek, tehát meg lehetett osztani másokkal is. Ez nagyon izgalmas új perspektíva, hiszen így már nem csak magának készíti a programokat, hanem megérkezett a "megítélés" is, hogy mások adhatnak sütit rá, ha tetszik nekik (adtak is amúgy). Ez nagy izgalomban tartja az egész családot, és persze emiatt több is lett ebben a hónapban a gép előtt ülés, mint eddig. Ami persze nem gond, csak tendencia - egyelőre.

Azért nemcsak a gép előtt ülés az elfoglaltság szinonimája. Csináltunk mindenféle érdekeset, gyöngyöztünk, volt még pár folded surprise, amiről múltkor írtam, matekoztunk is, gyöngyöztünk, kirándultunk, húsvétra készültünk (locsolóverssel, bábjátékkal). A tavaszi fáradtság szerintem kicsit kijött rajta, mert mostanában nagyon elfárad a nap végére, és semmihez sincs kedve, de remélem, ezen fog segíteni egy kicsit majd a nyár.

Vannak dolgok, amikben nem akar részt venni, és bosszant, például a kerti elfoglaltságokban, de másrészről pedig van pár dolog, amiket már teljesen magától megcsinál, pedig régen szólni kellett érte, például a tiszta ruhák elrakása a szekrénybe. Sőt, ebben a hónapban bevezettük azt is, hogy a teregetést ő vállalhatja el, ha szeretne egy kis plusz zsebpénzt, és az esetek nagyon nagy százalékában meg is csinálja.

A minap megnéztük az éves videókat kábé egyben, és ilyenkor mindig megdöbbentő, hogy már milyen sok idő eltelt. Sőt, megkaptam a "rendelést", hogy ha majd tíz éves lesz, akkor ne csak éves videót csináljak (9-10), hanem összefoglalót is (0-10), úgyhogy jövőre fel lesz adva a lecke. 

Múzeumok hónapja

Kistücsök még régebben kapott egy régi mp3-lejátszót a nagymamájától, és akkor nem érdeklődött annyira, de mostanában, mint említettem, a népdalok és klasszikus zene után megkezdtük a rockzenei nevelésüket is, és ezért létrehoztam egy "Rock history for kids" listát Spotifyon, és ez annyira tetszik nekik, hogy azóta mindig azt kell hallgatni az autóban. És eszembe jutott az mp3 lejátszó, és elárultam neki, hogy fel tudom tölteni oda is a számokat, és akkor akármikor meghallgathatja a kedvenceit. Na, azóta pontosan tudja, hogy melyik szám egészen pontosan hány másodperc, és melyik melyik után jön. 

Aztán a legutóbbi írásom óta megvolt a MatekÁSZ megyei forduló is. Még nem tudjuk az eredményt, de szerintem elég jó lett, remélem, bejut az országosra is. Meglátjuk. 

Van egy új kedvenc elfoglaltság: a folding surprise rajzolás. Angolórán kezdték el, de Kistücsök leírta a konkrét webcímet, és otthon kérte, hogy nézzük meg. Találtunk egy csomó youtube videót, amelyeket lemásolt, kedvencünk a kihajtogatós föld és a gyümölcsök, de most már kitalált magától is egy csomót, pl. fából és bokorból erdő meg ilyesmi. Ez egyelőre kifogyhatatlan móka, mindennap rajzol a tesójával egyet legalább. Legnagyobb örömünkre általában az erkélyen a délutáni napsütésben.

Voltunk a Természettudományi Múzeumban, szerintem tetszett neki, főleg a dinoszauruszok meg a kitömött medve. Voltunk a Retro Design Centerben is, azt mondjuk valószínűleg jobban élveztük, mint ő, de neki is tetszettek a régi autók, főleg a Trabant. Voltunk a március 15-i forgatagban meg a Hadtörténeti Múzeumban megnézni a huszárokat, az nem annyira érdekelte (várható volt). Meg voltunk a Szamos Marcipánmúzeumban, az amúgy szerintem tetszett neki, de legjobban azt élvezte, hogy megkereshette, melyik marcipánszobrot készítették a legtöbb ideig és melyik készült a legtöbb marcipánból. 

Olvasni még mindig lusta egyedül, de azért elég jól haladunk az Ifjabb Tom kapitányokkal. Most a következő ötletem a lapozgatós könyvek, találtam egy párat, amelyeket nyolc évesen lehet olvasni (nem a KKK könyvek és főleg nem a Halállabirintus), majd meglátom, hogy megfogja-e.

Matekverseny, társasjáték

Elég sűrű volt ez a hónap. Kistücsök megkapta a félévi bizonyítványt - először azt mondta, mindenből ötös lesz, de aztán kiderült, hogy csak az egyik tanár tantárgyai közül, és aztán kiderült, hogy abból sem. Négy tárgyból kapott négyest, nem nagyon estünk össze emiatt, de azért szerintem őt frusztrálja kicsit. Volt ebben a hónapban olyan is, hogy nem volt nála a munkafüzete, mert itthon hagyta, kapott egy feketepontot, ezzel öt lett volna, így kapott volna egy egyest, de a tanárnő levonta az öt pirospontját, és így nem kapott egyest. Ami persze jó így, ésszel tudjuk, de ez is eléggé frusztrálta szegénykémet. Beírta a leckefüzetébe ahhoz a hétfőhöz, hogy "ÍRÁS: :("

A matek viszont szerencsére azóta is megy neki, és szereti is. Ahogy elkezdtünk utánanézni, mi kell ahhoz, hogy esetleg felvegyék egy nyolcosztályos gimnáziumba, láttuk, hogy központi a matekfelvételi. Poénból kinyomtattunk egy felvételi feladatsort, és megcsináltattuk vele (harmadikos ugye). Megcsinálta, csak több mint negyvenöt perc alatt. De megcsinálta az összes feladatot helyesen. Én csak pislogtam.

Matekverseny is volt ebben a hónapban, a MatekÁSZ, sajnos online volt, így ugye senki nem garantálhatja, hogy nem csalnak a gyerekek. Én ott ültem végig Kistücsök mellett, és csak technikai segítséget nyújtottam, hogy hova kattintson, ha kész meg ilyenek. Viszont megcsinálta mind a tizenkét feladatot kb. 38 perc alatt a 60-ból. Kíváncsi vagyok, hány hibátlan lesz összesen (100%?).

Ja, meg amúgy ebben a hónapban fejeztük be a Super Mario Odyssey-t is, Kistücsök leboxolta Bowsert megint, nem elsőre, de kb. ötödikre, nagyon menő volt. Azóta pont akciós volt a MarioKart 8, úgyhogy most azzal nyomulunk. Kevésbé mély időbefektetés, cserébe kompetitív, amitől néha egyikük vagy másikuk elkedvetlenedik.

Volt még egy olyan ebben a hónapban, hogy Kistücsök játszott felnőttekkel Robbanó Cicákat, és állítólag tök felnőttesen viselkedett, azaz nem háborodott fel és nem lett rosszkedvű, ha felrobbant, hanem játszott tovább, és csinálta a trükköket is, a végén pedig még nyert is egyet. Elég jó a társasokban, és jól esett hallanom, hogy megérte sokat beszéljünk a vereség és újrapróbálás témakörében.

A mátrai utazást szerintem élvezte, nagyon érdeklődő volt, azt hittem, az üvegfúvás fog legjobban megmaradni neki, de aztán a Siroki várat mondta, hogy az volt a legjobb. Az utazás alatt rengeteg 70-es, 80-as évekbeli rockzenét hallgattunk, ezek annyira megtetszettek neki, hogy azóta csináltam egy lejátszási listát Spotify-on, hogy mindig meglegyenek. Még mindig a Final Countdown a kedvenc, de már feljöttek a második helyre mások is.

Az utóbbi hónapban egyébként valamiért elengedte magát: kevésbé hallja meg, amit mondok, és akkor se csinálja. Újabban megint kézzel eszik, amit nem igazán értek, és lepattannak róla az intelmeim is. Ha kérdőre vonom, megsértődik. Gyanítom, hogy valami bántja belülről, egyszer át is jött, hogy rosszat álmodott, aztán meg nem volt hajlandó azt sem elmesélni... Na mindegy, remélem, kibukik előbb-utóbb.

Meg még egyvalamit nem tudok, hogy csináljam: mozognia kéne valamit rendszeresen. Az év elején úsztunk, és az tök jó volt, de aztán feljebb mentek megint a számok, abbahagytuk, és az az igazság, hogy minden pénteken már teljesen összeomlik, annyira fáradt, nem is nagyon tudom, hová tehetnénk még be, pedig nem is megy kiemelkedően sok helyre: angolozik heti egyszer és sakkozik heti egyszer. Valószínűleg segítene, ha megtalálnánk, melyik sport tetszene neki, mert a focit mindig ajánlgatom, de nem akar (pedig itthon nagyon szereti, csak gondolom a csapatba nem akar menni), más meg nem nagyon van a környéken úszáson kívül. A kidobó a kedvence a suliban, úgyhogy lehetne valami kosárlabda, de ahhoz még kicsi. Mindegy, még kiderül.

Képregényrajzolás

Lassan a harmadik osztály első félévének végéhez érkezik Kistücsök, és az utóbbi időben megint elég sokat tanultam vele, pontosabban többnyire csak a jelenlétemmel támogattam a tanulását. Most már egyre önállóbb, és a pandémiának köszönhetően már kiválóan használja az MS Teams-et. Egyre kevésbé szégyenlős megszólalni is az éteren keresztül - kezdetben mindig csak akkor unmute-olta magát, amikor abszolút szükséges volt, és akkor is már a mondat közepén visszakapcsolta a mute-ot, így alig lehetett érteni - ez azért már sokat fejlődött, volt egy olyan angolórája is, amelyen nem volt bent a tanár, és nem búcsúzott el azonnal a többiektől, hanem beszélgettek egy csomót meg egymásnak mutogatták a desktopjaikat, hehe.

A legjobban azokat a feladatokat élvezem, amikor látszik, hogy az anyag tök száraz (pl. elég csoffadt a környezet tankönyvben a tápanyagok fejezet), és mi feldobtuk itthon mindenféle kutatással, kiegészítő érdekességekkel. Kísérleteztünk is már többször, pl. a sós víz fagyáspontjával legutóbb. És itthon valahogy jobban mennek a szorgalmi feladatok is, több kedve van megcsinálni, legutóbb pl. ritka gyógynövények hatásait gyűjtöttük ki az internetről. 

Jó látni, mennyire vág az esze, majdnem gyorsabban vonja ki a háromjegyű számokat egymásból, mint én. Logiscoolban legutóbb hibátlan lett a tesztje, kár, hogy azt nem láthattam. De pl. ilyen apróságokban is, hogy az Aknakeresőben is nagyon menő.

A zene mindig is érdekelte - hol erősebben, hol mérsékeltebben, de mindig ott volt. Mostanában elkezdtük az Alma együttes/Dzsungel könyve/Richard Clayderman/Enya nyomvonalról letaszítani őket, és szépen nekiálltunk a könnyűzene történetének. The Beatles megvolt, Queentől csak a best of, aztán áteveztünk a nyolcvanas évekre, és az autóban mindig valami újat hallgattatunk velük. A Final Countdown az abszolút kedvenc. azt mindig le kell játszani, utána meg órákig éneklik, ha beragad. Le akartam tölteni a kottáját Kistücsöknek, de ingyenesen nem találtam sehol, ahol az egész dal megvan, mindig csak az első oldalt - tök szomorú, hogy nincs egy ingyenes, normális kottagyűjtemény valahol. Vagy van?

Az aktuális legújabb hobbija amúgy a képregényrajzolás. A suliból kapta a feladatot fogalmazásból, hogy rajzoljon egy ötpaneles képregényt, kitaláltunk rá valamit, és aztán azt folytatta, most már szerintem túl van húsz panelen is, és nagyon élvezi. Reggel, mikor bemegyek 6:40-kor ébreszteni, már az asztalánál ül, és színezi a következő képet. Remélem, erre a lelkesedésre még sokáig fog emlékezni.

A kicsi zöld ceruza

Kistücsök nyolc és fél éves. Néha már úgy gondolok rá, mintha mindent értene, mindent kipróbálhatna, megnézhetne, pedig azért még nem. Máskor meg még mindig kicsiként gondolok rá, hogy á ez még nem való neki, á azt még nem bízom rá, pedig helytelen. Ügyes ő, okos is, nem kérdés. Mindig csak az a kérdés, mivel gazdagítsuk a lelkét.

És neki érzékeny lelke van, vigyázni kell rá. Banális kis dolgok is megérintik néha. A tolltartójában a piros és a zöld ceruza fogy a legjobban, és mivel a táska néha repül-puffan, a tolltartóban lévő ceruzák egy idő után eltörnek belülről, és lehetetlen kihegyezni őket. Múltkor megpróbáltam a zöldet kihegyezni, és olyan picike lett, hogy már nem lehetett tovább fogni. Mondtam, hogy ettől bizony meg kell válnunk... ő pedig megkönnyezte.

Érdekes volt megfigyelni azt is, hogyan közeledik a tengerimalacokhoz. Tényleg mint a Kis Herceg és a Róka. Ő nem annyira kedveli az állatokat (ez alól szerintem a macskák az egyedüli kivételek), és magától biztos nem szeretne rágcsálót, de így, hogy nem neki kell gondoskodnia róluk, csak az élvezetes részben van ott (simogatás, etetés), így egyre jobban a szívéhez nőnek. Gügyög nekik, kézzel ad nekik tápot, stb. Szerintem jót tesz neki, hogy a tesójának van kisállata.

Még mindig nagyon nehéz rávenni, hogy kimozduljunk otthonról, de aztán mindig nagyon élvezi a kirándulást, futkározást. Sőt, idén végre megint mehettünk korcsolyázni, és eddig csak kétszer voltunk, de már nagyon belejött. Ő az óvatos, inkább nem esős fajta, de már simán megy egyedül.

Most épp egy kicsit nihilben vagyunk videojáték-ügyben, mert rendeltünk Switch Oledet, de nem érkezett meg, és mivel arra vártunk, nem vágtunk bele újabb kalandokba, így gyorsan még egyszer kijátszották a Super Mario World 2: Yoshi's Island-ot, ezúttal nyilván sokkal könnyebben ment. A végső Bowser-legyőzés második próbára volt meg. Így lehet kiválóan érzékeltetni a gyakorlás fontosságát és a szakértelem/ügyesség fejlődését.

Adventi kalendáriumnak idén bűvésztrükköket kaptak (írtam róla, hogy én nem vagyok maradéktalanul elégedett), ez nagyon tetszett Kistücsöknek, szívesen előveszi őket még mindig. A legjobban az eltűnő-megjelenő gömb tetszik neki, ami gyerekként nekem is a kedvencem volt, még fénykép is van róla, amikor varázsolok, hehe. Vicces, mennyi emléke előjön az embernek, amelyekről már el is feledkezett...

Saját zsebpénzből

Ahogy megyünk bele az őszbe, egyre gyorsabban telnek a napok, néha csak pislantunk, és jövő hét van. Szerencsére, mondhatom, mert ugye ennek része az, hogy elkerül minket a betegség (nemcsak a koronavírus, hanem egyéb általános nyavalyák is), illetve nincs gond a suliban, csak a szokásos: új tanárnő mindig meglepődik, hogy Gábi nem ugrik elsőre a nyakába, hanem kell neki idő, amíg elfogadja. Azért megígértem, hogy az őszi szünetben beszélünk vele, hogy figyeljen oda jobban, és próbáljon meg többet jelentkezni órán, és azt a módszert alkalmaztam, ami pár évvel ezelőtt az első úszásórákon bevált: akkor delfint rajzoltam a kezére tollal, és mondtam, hogy a delfinek segítenek neki a vízben, most meg egy cicát rajzoltam a kezére, és azt mondtam, hogy ez a "figyelőcica", ha ránéz, jusson eszébe, hogy figyelni kell az órán. Eddig bevált - legalábbis úgy tűnik.

Kistücsöknek amúgy elég sok pénze gyűlt össze a több mint két év zsebpénzgyűjtögetés alatt. Egyik nap megtudta egy osztálytárstól, hogy van LEGO Super Mario, úgyhogy megkért, menjünk el a játékboltba, mert el akarja költeni a zsebpénzét. Elvittem, és pont belefért a kezdőkészlet neki, azóta a nappaliban fel van állítva a pálya, és amikor "unatkozik", azaz idle, akkor mindig azzal játszik. Megmondta, hogy legközelebb is ilyenre gyűjt, és azt is tudja, melyik készletet szeretné megvenni. Mondtam neki, hogy hosszú idő lesz, de nem zavarja. Képes hosszútávra tervezni, és elég türelmes is.

Voltam vele fogorvosnál is. Ez volt az első olyan alkalom, hogy nem az iskolával mentek csak sima átnézésre. Szerencsére nincs lyukas foga meg ilyesmi, csak tőlem örökölte a fogkövesedést, úgyhogy azt kellett leszedni neki. Eredetileg a helyi fogorvoshoz akartunk menni, de mint kiderült, csak PCR vagy antigén teszttel lehetett volna, és ha már eddig megúsztuk, hogy a gyerekeinknek az agyában turkáljon egy fülpiszka, akkor már szeretném kihagyni - úgyhogy elmentünk magánrendelésre. A doktornéni ultraaranyos volt, minden eszközt bemutatott, válaszolt a kérdésekre, lifteztek is egy kicsit a széken, Kistücsök pedig nagyon bátor és érdeklődő volt, nagyon büszke voltam rá. Nem is álltam mellette, csak ültem egy kicsit messzebb a szobában.

Még mindig lehetetlen megverni Dobble-ben, még mindig nagyon szereti a számokat, és pénteken megy szavalóversenyre. 

Sakk, zene, rajzolás

Már a negyedik játékot végeztük ki úgy, hogy semmit nem segítettünk mi felnőttek, csak drukkoltunk, és hatalmas küzdelemben, sok újrapróbálgatással, végül kijárták a Kirby Super Star-t is. Ennek az volt a nagy előnye a többihez képest, hogy itt egyszerre lehetett játszani a két játékossal co-opban, nagyon tetszett nekik. És a szerepeket is jól osztottuk le: Kistücsök volt Kirbyvel, mert ő jobban tudott vigyázni magára, Pindúrtündér meg vette fel a segítőket, és mindig a szituációhoz alkalmazkodva a legjobb karakterrel volt. 

Egyébként ebben a hónapban több nagyon fontos dolog is történt. Először is Kistücsök felcsapott képregényrajzolónak, íme az első munkája:

Meg elkészítette első zeneművét is:

Elkezdett járni sakk szakkörre is, egyelőre nem erőltetik meg nagyon, viszont élvezi, és ez a fontos. Nekem anno gy kicsit mélyvíz volt a sakk szakkör, amikor kb. tízévesen elkezdtem, az első alkalommal egy nálam négy évvel idősebb gyerek fojtómattot adott kb. negyed óra alatt... De őt úgy tűnik, nem érte ilyen sokk, aminek örülök.

Aztán az új elfoglaltság Apával a fejelés, már egész jól megy, és gyakorolják is. 

Még mindig nagyon szeret feladatokat készíteni és azt szétosztani a családban, hogy oldjuk meg, persze meg is oldjuk őket, mert ennél jobb inspiráció nem is kell. 

Amúgy most éppen nyugi van, business as usual. A suliban vannak magasságok és mélységek, jött már fekete pont, de inkább csak azért, mert benézte a házit, és mást csinált meg, amúgy tudásban még mindig jó a helyzet, és ez a fontos. És most már egyre kevésbé fordul elő, hogy elveszít vagy elfelejt valamit, szóval látszik a progress itt is. Lehet, hogy még a végén tényleg megérik negyedikre annyira, hogy akár egy másik településre járjon iskolába.

Saját készítésű játékok

Én úgy még nem kaptam ki kanasztában, mint ebben a hónapban Kistücsöktől. Még amikor 120-szal kezdett, akkor is mindig ő tudta letenni előbb a pontot, hogy felvegyen. Értem én, hogy a tanítvány túlszárnyalja a mestert, nade nyolc évesen? Mi lesz akkor később?

Nyolc és negyed, persze. Amúgy azóta se játszottunk kanasztát, a szeptember a saját játékok alkotásáról szólt. Volt saját készítésű céltábla a házi készítésű íjhoz, saját Mariokart pálya két müzlis kartonból,  LEGO-ból épített ügyességi pálya, ahol egy lego elemnek kellett végigcsúsznia egy labirintuson, valamint egy kétjegyű számok összeadását gyakoroltató játék, amelyben még hátsó ragasztott zsebek is voltak a kártyákon. Néha még játszunk a régi jó kis közösen fejlesztett kártyajátékunkkal, meg múltkor elővettük újra a Carcassonne-t, de a készen kapott játékok mostanában nem dívnak. Ja, még egy mánia volt ebben a hónapban: a papírrepülő-gyártás. Volt olyan időpillanat, mikor a gyerekszoba és a nappali is teljes négyzetméterében be volt terítve hajtogatott papírrepülőkkel. De nem ám egyfélével, már tud vagy ötöt.

A suli amúgy jól megy, jönnek a piros pontok, néha csinálunk közösen házit, de az többnyire írás vagy olvasás gyakorlása, kedvelem az új tanárnőt, mert követel, és Kistücsöknek olyan gyöngy betűi vannak a negyedikes vonalazású füzetben harmadikos létére, hogy csuda. Na, persze nem indultunk felhőtlenül, rögtön első nap le kellett rajzolni a legszebb nyári élményt, aztán délután a szülőin nekünk meg kellett keresnünk, melyik alkotás a mi csemeténké, én kerestem nagy szemeket meresztve a sok rajz között, de nem találtam egyet sem, amit felismertem volna, aztán a tanárnő rámutatott egy üres lapra a jobb szélen, hogy az az enyém. Kicsit pityorogtam tőle, de aztán persze otthon megbeszéltük. Az volt a gondja Kistücsöknek, hogy nem volt nála sárga színes, és csak olyan élmények jutottak eszébe, amelybe kellett sárga. Végül otthon rajzolt nekem egy tök menő Aquaglide-pályát sárga mentőmellényekkel.

Az iskolába járás egyik highlight-ja meg az volt, mikor a leckefüzetet egyszer hazahozta, és megláttam, hogy csinált leckefüzet-könyvjelzőt (!) hozzá. Még bele is tette a vonalzó műanyag tokjába, hogy ne menjen tönkre. 

Úszásra járunk heti kétszer, de már lassan kicsi neki a tanmedence, a tanárnéni rendszeresen átküldi a nagymedencébe egy pár hosszra. Kell a mozgás, neki is, nekünk is. 

Ja, és még ebben a hónapban volt a könyvfesztivál is, igyekeztem rávenni, hogy dedikáltassa a kedvenc könyvét, úgyhogy először ki kellett deríteni, melyik a kedvenc könyve (Kertész Erzsi: A tevefutam), utána ki kellett nézni, mikor dedikál a szerző, és szerencsére még kedve is volt hozzá, nagyon aranyos élmény volt. Élete első dedikálása, yay!

Egy újabb győzelem

Az utóbbi időben rengeteget bátorodott Kistücsök, és ezt nemcsak mi vesszük észre, hanem mások is. Kábé fél éve kezdődött talán, és mostanra már mindenben tetten érhető az úszástól az állatokhoz való közeledésen keresztül a dolgokra felmászásig. De akár beszédben is: korábban úgy kellett harapófogóval kihúzni belőle pár szót vendégségben, most legfeljebb az első öt percben van megilletődve. Ez végleg akkor derült ki, mikor voltunk a Mecsextrém kalandparkban, és miután végigment a lecsúszós pályán, és mondtam neki, hogy menjen a tesójával végig egyszer a gyerekpályán, közölte, hogy ez túl könnyű volt, és ő mindenképp végig akar menni a junior pályán is (4 cm-rel nagyobb, mint amennyit egyáltalán fölengednek oda). És végig is ment rajta.

A nyár pihenéssel és szórakozással telik, tavazunk, társasozunk, miegymás. Egy könyvet választottunk a nyárra, hogy azt majd ő egyedül végigolvassa (Ifjabb Tom kapitány 1.), aztán végül egyedül olvassa, de ott vagyok mellette, mert magától nem olvasná. Nem tudom, hogy csak simán nem akar olvasni, vagy csak még nem találtuk meg azt, ami igazán érdekli... majd kiderül. Most már harmadikos lesz, úgyhogy a készség biztosan nem lesz akadály.

A suliba az alapcuccokat már beszereztük, amikről kaptunk infót, füzetek, vinyetta, ilyesmi. Még pár dolog kell, illetve persze az első héten mindig derülnek ki dolgok. De örülök neki, hogy ő is annyira kedveli a papírárut, mint én, és hosszasan válogattunk a füzetek között, azóta már be is kötöttünk kettőt.

Újra fellángolt benne a vasalós gyöngyözés, mindig Super Mario-val kapcsolatos dolgokat készít, de már nem mindig csak olyat, amit letöltöttem a netről, hanem magától is kitalál dolgokat, pl. a fagyasztógombát vagy a láva elleni gombát.

Apropó, Mario: a Super Mario 64-et február óta gyúrták, és most sikerült végigjátszani. A legutolsó Bowser-harcnak kb. 25-ször veselkedett neki, és egyszer meg is csinálta, csak örömében leugrott a pálya szélén, így vesztett - és még ez után is csak annyit csinált, hogy újra bement a csőbe, és újra végigcsinálta az egész harcot. Nagyon büszke voltam rá, a kitartására, a koncentrációjára, az ügyességére. Ezt a játékot csak ketten gyerekek játszották végig, az elején még alig bírták irányítani a 3D figurákat, nem értették, merre kell vele menni, és most meg így legyőzték a főbosst is.

Egyetlen mozdulattal sem segítettem nekik, persze néztünk sok youtube-videót arról, hogy melyik pályát hogy kell megcsinálni, meg nyomtattunk térképet, meg minden. De én nem irányítottam a figurát egyszer sem.

Emellett egyre többször fordul elő, hogy Kistücsök saját játékot gyárt. Egyik reggel, mikor ő már fenn volt fél hétkor, mi meg csak nyolckor, a másfél óra alatt készített egy olyan játékot, amelyikhez rajzolt vagy nyolc táblát, különböző színű számokkal, és minden sorban csak az egyik színből növekszik eggyel a szám (mindig másikból). És az volt a játék, hogy ketten fogunk a kezünkben egy-egy táblát, a játékmester pedig színeket mond, és ha eltalálja, melyikkel halad tovább a számsor, akkor eggyel lejjebb teszed az ujjad - és ki ér le előbb. Hihetetlen sokat dolgozott vele - és csak azt rontotta el, hogy nem minden tábla ugyanannyi sorból állt. De elképesztő, hogy néha mennyi energiát tesz bele egy-egy ötletébe. És ez később nagyon jól fog neki jönni.

Nyolc

Nyolc éves lett. Szeret ugrálni, logiscoolozni, focizni, videojátékozni, szeret bármilyen játékot, amiben számok vannak (karikadobálás, célbadobás, stb.), nagyon szeret másoknak feladatokat készíteni, legózni, kedveli a közlekedési lámpákat. Remekül eszik, és továbbra is naponta nézi a súlyát, leginkább a számok miatt. Majdnem harminc kiló.

Egyre több az önállósági törekvése, és ezeket hagyom is. Ilyen banális dolgoktól kezdve, hogy maga töltsön szörpöt, odáig, hogy ő akarja kinyitni kulccsal a bejárati ajtót vagy egyedül csomagolja be a holmiját. Kapott tőlünk a szülinapjára egy Turing Tumble-t, az elején együtt csinálták Apával, de azóta egyedül oldja a feladatokat, nem vár útmutatásra. Ezek kellenek, mert nem lehetek mindig ott, hogy figyelmeztessem a feladataira. A suliban az utolsó héten már egész héten lehetett hazahozni könyveket, amelyek már nem kellettek bent. Ő nem figyelt, és utolsó nap hozott haza mindent, jó nehéz volt a táska a sok cuccal.

Látszik, hogy egyre több a mozgásigénye, ahogy egyre nagyobb fiú lesz. Szeptembertől biztosan kell valami mozgásos különóra neki. Mikor megyünk a tóra, mindig magától kéri, hogy ússzák át keresztbe. Nemcsak a mozgásigénye nagyobb, hanem a bátorsága is. Megtapasztalta a csapatmunka élményét is, egyik nap mikor jött haza a suliból, mesélte, hogy volt valami csapatverseny, és hátrányban voltak, de a legvégén egy bravúros húzással nyertek. A csapatmunka az ő generációjának esszenciálisan fontos képessége lesz, úgyhogy ezt muszáj erősíteni/bátorítani.

A foci EB-t követjük az elejétől, rajzoltunk csoportokat, ő könyveli az eredményeket, tippel a meccsekre előre, és persze szurkolunk a magyar csapatnak nagy izgalommal. Valószínűleg ebben is a számok tetszenek neki a legjobban, de végignézte mindkét meccset.

Eszméletlen jó lett Európából így, hogy csináltuk a társast, meg van az EB. Nyilván kell majd a saját élmény az országokhoz, de megtalálja mindegyik országot egy térképen, a nagy részüknek a zászlaját is felismeri. Sokat beszélgetünk más országokról, és remélem, majd fel is fedezhetjük együtt.

Egyik nap épp mosogattam, és kaptam segítséget Pindúrtündértől. Viccesen mondtam neki, hogy lassan te is megtanulhatod a mosogatást. Mire ő megkérdezte: "Miért, az nem a lányok munkája?" Úgyhogy kínálkozott az alkalom, hogy elmeséljem neki: a ház körüli feladatok megosztása jó esetben a pár megbeszélése alapján történik, és nem azon múlik, hogy a lányok vagy a fiúk mit "szoktak" csinálni. Van, ahol Apa főz, van, ahol Anya főz, satöbbi. És minél jobban megosztjuk a feladatokat, annál több időnk van egymásra és magunkra. Ez tetszett neki, kíváncsi vagyok, hol tartunk majd tíz év múlva ez ügyben. 

Ha ő nyolc éves, akkor ugye én is nyolc éves anyuka vagyok. Életem legszebb és legnagyobb munkája anyának lenni, és mostanában különösen sok lehetőségem volt megfigyelni a gyerekeim fejlődését. Nem cserélném el még egy irodalmi Nobel-díjért se.

Vers, dalok, bicikli

Egy hónap múlva nyolc éves lesz Kistücsök, én pedig nyolc éves anyuka. Nagyon fura ez, mert ezer évnyi dolog történt, és mégis mintha tegnap lett volna. Mostanában sokat néztem régebbi fényképeket, és azt gondolom, sok mindenben hasonlítunk mi ketten a kisfiammal. Ugyanakkor megvan a saját, szerethető és eszméletlenül érdekes egyénisége, megvannak a preferenciái, a hangulatai, a sikerélményei. Jót tett neki, hogy visszamehetett az iskolába, mert gyűjtheti a jó jegyeket, pirospontokat, focizhat a többiekkel, és tovább tanulhatja, ami még nem annyira megy neki: hogy vigyázzon a saját holmijára, legyen felelősséggel értük.

A suli nyilván megy. A legnagyobb probléma azzal van, hogy ami kevésbé érdekli, ott is megtalálni a motivációt, mert ha sikerül megtalálni, akkor viszont gyakorlatilag azonnal magába szívja a tudást. Legutóbb a környezetismerettel volt ilyen, a tápanyagokról elég száraz és unalmas volt a tananyag, úgyhogy otthon böngésztünk cimkéket, olvastunk cukor- meg fehérjetartalmakat, és onnantól már nem volt olyan kérdés, amivel meg tudtam volna fogni. De nem is a rövidtávú memóriába ír ám, meg kellett tanulnunk a Darázs garázs c. verset, lefelelt belőle április végén, és a minap egy hónap kihagyás után előkerült. Rákérdeztem, van-e kedve felidézni, és felmondta hiba nélkül. 

A számomra legmegdöbbentőbb teljesítmény az volt, amikor visszament a suliba két héttel a többiek után (még kicsit visszatartottuk a gyerekeket, amíg dolgozott az oltás), és kiderült, hogy énekből felelni kell, de nem ám abból, amit otthon gyakoroltunk, hanem egy általa teljesen ismeretlen dalból. A szöveget nyilván nem tudta, a tanító néni megengedte, hogy azt nézze a könyvből, de a dalt magát a könyvből a kotta alapján elénekelte hibátlanul. Azt eddig is tudtam, hogy amióta elkezdtünk zongorázni, érti a kottát valamennyire, de sose használtuk ismeretlen dal leéneklésére.

A legújabb szokása illetve napi izgalma az, hogy minden reggel és este megméri, hány kiló, és ezt utána hangosan be is jelenti. Sőt, néha vacsi előtt és vacsi után is megméri, és így adatot nyer arról, mennyi vacsorát evett meg. Ez valamiért nagyon izgalmas neki, de kétlem, hogy amiatt, mert konkrétan a súlya érdekli, inkább a számok misztikus változása.

A hónap legnagyobb vívmánya a biciklizés. Az előző bicaj már nagyon kicsi volt neki, és eredetileg abban egyeztünk meg, hogy akkor kap újat, mikor 8 éves lesz, de találtam egy elég kedvező ajánlatot, úgyhogy vettem neki egyet használtan, és csak a hátsó féket kellett kicserélni. Eddig mindig bizonytalankodott a pótkerék nélküli bicajozással kapcsolatban, de azt hiszem, megtört a jég, és most már átcsaphat élvezetbe majd. Nyilván gyakorolni kéne, és ahhoz nyilván jó lenne, ha nem esne egész héten az eső.

Voltak nálunk kétszer is vendégek kisebb csemetével, és Kistücsök nagyon cuki volt mindkétszer, igazi minta-nagytesó, aki a kicsikkel türelmes, megmutatja, mivel hogy kell játszani, és hajlandó odadobni a tollaslabdát próbálgatni... Mint egy kis tanárbácsi, nagyon érdekes volt látni.

Persze készülünk a szülinapjára, és megkérdeztem, mit szeretne ajándékba. De nem mondott rá semmit, csak azt, hogy majd gondolkodik. Néha újra rákérdezek, kitalált-e valamit, de csak annyit mond mindig, hogy nem. Vajon lehetséges az, hogy egy majdnem nyolc éves kisgyerek úgy érzi, megvan mindene, vagy aggódjak?

Mit kívánsz erre az évre?

Kistücsök két hónap múlva nyolc éves. A múlt héten volt egy olyan feladat írásból a munkafüzetben (kicsit megkésve), hogy mit kívánsz magadnak az újévre. Mondtam, hogy nem baj, április van, kívánjon valamit magának az év további részére. Először elmosolyodott, mintha eszébe jutott volna valami, aztán viszont tíz percig csak nézett rám, és nem volt hajlandó sem elmondani, mi jutott eszébe, sem leírni. Nyilván nem akartam a szájába adni, hogy "akkor írd azt, hogy szeretnél elmenni a Balatonra" vagy ilyesmi, meg akartam várni, hogy magától írjon valamit. De nem írt. Bezárkózott, és nem tudtam semmilyen módszerrel vagy trükkel rávenni, hogy kívánjon bármit. Látszott rajta, hogy nem tudja, mit merhet kívánni a tavalyi év után. Az édesapja kellett hozzá, hogy végül leírjon valamit. Ezt írta: "Szeretnék elmenni a tavalyi névnapomról a trambulinos helyre." Mert tavaly márciusban a névnapjára megígértük, hogy amikor vége lesz a vírusnak, akkor elmegyünk a Skyland-be. Ezt folyamatosan nyilvántartottuk, nem felejtettük el. Engem a tekintete rázott meg. Hogy nem mer nagyot kívánni.

A mindennapokban egyébként jól vagyunk. Az online oktatás is jól ment, bár néha kicsit idegőrlően lassú volt a haladás, nem csodálkoztam, hogy szegény kétrét hajlott unalmában. Tegnap óta nincs online oktatás, és mi nem mentünk iskolába/óvodába. Még nem döntöttük el, meddig. Ami anyagot kapunk, azt megcsináljuk továbbra is. 

Megvettem a Ticket to Ride: Europe társasjátékot, ami nagyon tetszik Kistücsöknek. Ha van egy órácskánk, mindig azt szeretne játszani (az első négyet ő nyerte, és azóta is nagyon kemény ellenfél). Vagy kanasztát. Már kellett vennünk műanyag kártyát, mert a papírkártyát szétjátszottuk. Meg néha elővesszük a sima, régi Catan telepeseit (már nem a juniort). De ott a kockák nem statisztikailag dobnak, úgyhogy teljesen random a nyerés.

Csinált saját játékot is a tesójával egyik nap, a "bolygós játékot". Levették a LEGO űrsiklót a polcról, és rajzoltak hozzá bolygókat úgy, hogy ki lehetett vágni mindegyikből egy kis vizet. Az űrsikló leszállt az összes bolygón, és összegyűjtötte a vizet róluk, majd visszahordta a földre.

Húsvétkor csináltunk megint bábjátékot, hihetetlen, mennyire megjegyzik a szövegeket ennyi évesen, az én szövegemben is mindig kijavítottak. Jól szórakoztunk, sokat nevettünk közben. Erre már csak hab volt a tortán, hogy idén is új locsolóverset tanultunk, hogy meglegyen a változatosság.

Polip, kecske, tulipán

Fonálpolip

Megtanítottam a gyerekeket kanasztázni. Azóta Kistücsök csak kanasztázni akar. Előszedtem a régi, még a koleszban használt franciakártya-paklimat, de annyira retkes volt már, hogy kellett újat bontani, most azzal játszunk (legalább minden nap négy meccset, de ha sikerül családilag leülni, az az igazi, négyen).

Előtte ugye az Uno Flip volt az egyik nagy kártyás sláger, annyira, hogy már nem lehetett vele játszani, mert mindegyik kártyának tudja, mi van a hátulján. De legalábbis a +5-öket pontosan tudja mindegyiket. Mondjuk nem bánom, hogy a kanasztára áteveztünk, azért az Uno-t is lehet unni egy idő után.

A másik, ami ebben a hónapban jellemzi a mindennapokat, az az alábbi szavak mértéktelen használata: "láb", "kecske", és legfőképp "büdös".A fekete hármas is "büdös hármas" a kanasztában. De gyakorlatilag bármire mondja, ami nem tetszik neki. A környezet házi is büdös. A kecske pedig szóösszefüggésekben is szerepel, random előfordulással, például bármilyen kérdésre válaszként.
- Milyen tészta legyen ebédre?
- Kecskés tészta.

Origamiztunk is

Ez persze nagyon vicces, úgyhogy sokat nevetünk. Főleg a gyerekek.

Az online oktatás egyre jobban megy, előfordult már egyszer-kétszer, mikor nekem is meetingem volt, hogy egyedül kellett hagynom a nagyfiút, és megoldotta a mikrofon ki-bekapcsolást, jelentkezést ügyesen. Egyetlen dologra kell csak odafigyelni nála: hogy ha a gép előtt ül, akkor azonnal az egérrel a képernyőt nézi végig, hogy hol milyen gombocskák, funkciók vannak, és így elfelejt figyelni arra, hogy a tanár tulajdonképpen mit is mondott.

A tananyag jól megy, matek nyilván, de nyelvtan, olvasás is. Olvasásból a tankönyvi olvasmányok annyira nem izgatják, de múltkor volt egy kedves történet, A nehéz kétgarasos, az megtetszett neki, és mikor fennhangon olvasta, más hangot kölcsönzött az édesapának, mint a kisfiúnak. Annyira meglepődtem, milyen ügyesen csinálta! Én is mindig így olvasom az esti meséket, de akkor is menő volt a kis másodikostól ilyen különbségtétel.

Kint pelotázni szoktunk

A Mario-sapka gyakorlatilag állandó része lett a hétköznapoknak, mindig felveszi és hordja, otthon is. Ezért az utóbbi időben elég nehéz volt olyan fényképet készíteni róla, mikor nincs rajta.

Az erdőben sokat sétálunk, kirándulunk. Azt meg eddig is tudtuk, hogy neki nagyon jó a kognitív térképe. De nemrég felfedeztünk egy új utat, az egyik irányból kétszer végigjártuk, múlt vasárnap pedig a másik irányból közelítettük meg, és poénból megkérdeztük tőle, hogy na, merre lehet az új út? Döntenie kellett a jobbra és balra között, és kb. száz métert megtenni. És simán tudta visszafelé is, pedig abba az irányba sosem járt rajta.

A zongorázást mostanában zárójelbe tettük, mert most épp nem fizetek elő a SimplyPiano-ra, nem érte meg. Tök jó lenne egy ugyanilyen alkalmazás, de legalább részben magyar dalokkal, népdalokkal.