Úszás, festés, vásárlás

Pindúrtündér is tanul ám a nyáron: angol szavakat, magyar betűket, úszást, Európa zászlóit, meg ami épp szembejön. Agya mint a szivacs, mindent fölvesz. Rajzolgatunk, festegetünk mostanában, néhány olyan képet is festett, ami elképesztő, például a visegrádi várról, amelynek tetején ott lobog a magyar és az EU zászló, és mellette ott van egy bicikli, mert anya és apa biciklivel ment a várhoz legutóbb (egy hónapja szó se volt róla, kb. akkor meséltük).

Vásárolni mindig eljön velem, főleg ha zöldségeshez megyünk, ő válogatja a portékát, magyarázza, hogy miből mennyi kell, aztán segít bepakolni. De a hónap legnagyobb cukisága az volt, amikor egyik este meséltem, hogy majd holnap el kell mennem vásárolni, lefektettem őket, leültem a gépemhez, majd fél tízkor megjelent mellettem (már rég aludni kéne), és odatett az asztalomra egy kis papírkát. Az volt ráírva, hogy "piros arany Apának". Tudniillik hogy nehogy elfelejtsem, hogy azt mindenképp venni kell. (Vettem másnap.)

Az úszótábort ő nagyon élvezte, legalábbis a beszámolók alapján. Sokat fejlődött is, lelkesen magyarázta otthon, hogy a kezünket kacsacsőrbe kell tenni, és utána lapátolni, satöbbi. Amióta kapott egy óriási fagyialakú matracot, azóta már az ugrálás is megy, sőt, a fejest is elkezdtük (ehhez persze nem ideális a matrac, de azzal kell dolgozni, ami van).

Az EB-n megpróbálta megnézni a magyar vonatkozású meccseket, és egész keveset fészkelődött közben. Amelyik este 9-kor kezdődött, azt is nézte félidőig. A foci kapcsán persze sokat beszélgettünk az országokról, és azonosítottuk őket

a zászlókkal, úgyhogy pár alap zászlót már felismer simán. Múltkor jött a Nagyi egy piros-fehér-kék papucsban, mire Pindúrtündér rámutatott, és közölte: "Holland papucs". 

Az édességeket még mindig nagyon szereti, múltkor azt mondta, hogy "még éhes az édességes oldalam", úgyhogy néha van összetűzés, amikor nem engedem, hogy minden cukrot összeegyen, de azért szerintem elég jól balanszoljuk a dolgot. Névnapjára kapott egy uzsonnás dobozt kistáskával, palackkal, úgyhogy azóta ő az uzsonnafelelős, ha megyünk a tóra. Nagyon élvezi, és így, hogy bele van vonva a folyamatba, megelégszik annyi gyümölccsel, amennyi belefér a dobozába.

Nyáron tanulni?

Azt gondolná az ember, hogy vakáció alatt nem fejlődik egy gyerek, pedig dehogynem. Sőt, talán ilyenkor igazán. Már fizikailag is: nyáron nyúlnak legtöbbet (legalábbis az enyémek).

Aztán itt volt az úszótábor. Kistücsök az első nap úgy jött haza, hogy nem tetszik neki, és mikor kérdeztem, hogy miért nem, azt válaszolta: inkább szeretne játszani a medencében, mint hogy mindig szót kelljen fogadni. Amúgy ezt meg is értem, de utóbb kiderült, hogy nem ez a gond, hanem rászóltak erélyesen, hogy vegye fel a papucsát, és ő utálja felvenni a papucsát, amikor vizes a lába, és ez okozta a konfliktust. A második naptól két papucsot vitt, egy vizeset és egy szárazat, és megoldódott minden. Na, nem volt egyszerű kihúzni belőle, de nem adtam fel. A maradék négy nap már tetszett, és tényleg rengeteget fejlődött úszásban. 

A szülinapjára kapott Dixitet, és azóta játszottunk már párat. Az elején elég nyögvenyelősen ment, hiszen nem voltak hozzászokva az asszociáláshoz, ezért mindig a képet írták le, és így vagy mindenki kitalálta, vagy senki. De aztán szép lassan rájöttek a dolog nyitjára, és most már remek játékaink vannak. Nagyon jó hatással volt rá ez a játék - ezt gyanítottam, hogy így lesz amúgy. Van az a kép, amikor ül egy alak egy padon, és fölötte az égen betűk vannak csillagok/eső helyett. Na, erre ilyet mondott múltkor: "A betűeső jó, mert akkor lehet tanulni". Azt gondolná az ember, hogy csak azért mondta, hogy nekem kedveskedjen, de nem. Abból tudom, hogy ő ezt tényleg így gondolja, mert máskor meg Super Mario 64 közben nagy erőkkel csinálta a Tick Tock Clock nevű, amúgy elég nehéz utolsóelőtti pályát, és valahol mindig leesett. Mire meg találtam jegyezni, hogy Figyelj, most nagyon sokszor leesel, inkább egy kicsit hagyd abba és pihenj. Mire ő:

- Nem baj, mert mindig máshol esek le, és lehet tanulni belőle.

Amúgy azóta megcsinálta, már a harmadik csillagot is.

Szabadidejében mostanában amúgy szinte folyamatosan a szintén szülinapjára kapott Turing Tumble-lel játszik (bár mostanra eljutott egy olyan szintre, hogy túl nehezek neki a feladatok, valahol #40 körül), vagy pedig Mario-s pályákat gyárt papíron. Lassan kell vegyünk majd egy Super Mario Maker-t... csak ahhoz egy konzolt is. Arra meg még mindig kicsit húzom a számat. De mondjuk ha választani kell ez és a Minecraft között, akkor ez.

Meg néha megengedjük neki, hogy így a nyári szünetben is matasson a Scoolcode-dal, hogy ne felejtse el két Logiscool szemeszter között, úgyhogy múltkor csinált ilyen lenyomatos-rajzolós kis programot, amelyben mindenféle alakzatokkal lehetett feltölteni a hátteret. És rajzolt egy ilyet:

A robotcsalád meg a pacicsalád már eleve tök cuki szerintem, de mondom neki:

- Nem elég az egy nagy nap az égre? Minek a sok kicsi?

Mire ő:

- Nem, mert már este van, és feljöttek a csillagok. És a csillagok is valójában pici napok.

Jól van, egyre nehezebb megfogni, és még nem is kezdett el istenigazából magától olvasni... Most épp keresem azt a könyvet, ami érdekli annyira, hogy magától a kezébe vegye, már próbálkoztam klasszikusabbal és kortárssal is, az állatos könyvek eleve kizárva, amiben nagyon hosszú egy fejezet, az is, szóval még nem találtam meg az igazit. Legutóbbi két próbálkozásom egy Pókemberes képregény (nagyon nem) és az Ifjabb Tom kapitány sorozat első része (so-so) volt, de azt is inkább csak én erőltetem.

Na nem baj, még van idő azért.

Pálvölgyi-barlang

Hétvégén ellátogattunk a Pálvölgyi-barlangba. Érdekes, hogy a Szemlőhegyiben voltam már életemben több mint tízszer, de a Pálvölgyiben talán ha egyszer, még gyerekként. Maga a barlang is érdekes persze, és nagyon izgalmas a sok meredek lépcső és gyönyörű képződmény, de az élmény felét ezúttal Laci bácsi, az idegenvezetőnk adta. Először is megvárt bennünket, mikor már indult a csoport, és mi még a pénztárban vettük a jegyeket. Aztán végig vicces, kedves és érdekes volt, amiket mondott. Engedte, hogy a gyerekeim kapcsoljanak le vagy fel egy-egy lámpát, bekiabáltunk a boszorkánykonyhába vacsoráért, szóval teljesen interaktív és élvezetes volt. 

A hab a tortán az volt, amikor elmondta, hogy megmutatja a teljes barlangi sötétséget. Ilyenben még nem volt részem, és nagyon izgalmas volt a "pitch black" fogalmát sajátkézből megtapasztalni. Utána még felkapcsolt egyetlen elemlámpát, azt demonstrálva, hogy a barlangászok mit látnak a lámpájukkal, az is érdekes volt, persze, de a teljes sötétség méginkább.

Észre sem vettük, úgy elrepült az egy óra. Kiérve amíg kicsit megmelegedtünk, egy nagyon jól kialakított, bunkerszerű kis építmény járataiban játszottak a gyerekek, az is lehetne több játszótéren. Ha nagyobbak lesznek, akkor meg mehetünk valami érdekesebb kalandtúrára is.

PTBP (Proud to Be President)

Yesterday was the first Toastmasters meeting with my presidency - because I was elected as president of our club from the 1st of July to the 1st of July next year. Yay!

The election itself was in my opinion not solely because of my shining personality and supreme power as a possible president, but rather because I was the only one who - after some encouragement and negotiations - volunteered.

We'll see how it turns out. Until then, this was my first speech as a president (of course I learned it by heart):

"According to the club leadership handbook, the club mission is the following: „We provide a supportive and positive learning experience in which members are empowered to develop communication and leadership skills, resulting in greater self-confidence and personal growth.”

As the new president of this club, I will do my best to ensure these values and mission statement in the upcoming year. This club is way more than a place to learn about communication and leadership though. When I arrived at my first Toastmasters meeting, I wasn’t sure what to expect and I wasn’t sure that I would like to be a member, I was just curious. But one meeting as a guest was enough to decide. I felt for the first time that I don’t have to feel ashamed of my ahs and ums. I felt for the first time that I won’t be laughed at (neither openly nor behind my back) for any mistakes that I make or for a not too perfect speech. Here in this club everyone knows that mistakes and stumbling are part of a learning journey. For me, being part of a community where mistakes are not only accepted but encouraged, is a treasure."

Földvár felé

Balatonföldváron nyaraltunk. Mínuszról indult, mert hát ugye déli part, de még így is kiválóan éreztem magam, sőt, megszerettem a települést. Az apartmanunknál kívánni se lehetett volna jobbat, tiszta, tágas, két hálószobás, közel a strandhoz, a házak szépek és jól karbantartottak, a környék rendezett, a strand pedig kellemes, árnyékos, mindenért lehetett bankkártyával fizetni (kivéve a vízibicikliért, de még így is jó volt, hogy nem kellett egy vödör kápéval szaladgálni), a víz reggel még tiszta volt, és szerencsére a hétköznap miatt nem is voltak olyan sokan. 

Az elektromos autómmal mentünk, tudtuk, hogy nem elég oda-vissza (bár amúgy majdnem), és előre kinéztük a töltőt Szántódon, az apartmantól nyolcszáz méterre. Egyik reggel elkanyarodtam oda, bedugtam az autót, és visszasétáltam az apartmanba, majd délután elhoztuk. Nem nagy ügy, cserébe nem kellett most sem pöfögni. Nagy piros pont, hogy volt töltő, nem a nyolcvanas években éreztem magam, mint amikor két éve az északi partra mentünk nyaralni (mindenhol csak kp, és minden úgyanúgy nézett ki, mint harminc éve - mondjuk a műanyag evőeszközökön még itt se léptek túl), nyilván általánosítok, de ez most határozottan tetszett.

A déli part alacsony vizét persze nekem felnőttként nehéz megszokni, a gyerekeknek viszont nagyon tetszett, főleg az "ásás", amikor a lábukkal lukat faragtak a homokba, illetve az, hogy a bójához sétálni kellett egy csomót, és még ott is leért a lábuk. Ehhez az életkorhoz pont jó volt, aztán majd megyünk az északira, ha üzembiztosan tudnak úszni.

A strandoláson kívül egyetlen dolgot tettünk még: elsétáltunk a kikötőig, és megnéztük a sok szép vitorlást. Biztos volt egy csomó programlehetőség még a környéken, de most nem vágytunk ilyesmire.

Jóvót, és legközelebb nem kell gondolkodnom, hova megyek a déli parton.