Földvár felé

Balatonföldváron nyaraltunk. Mínuszról indult, mert hát ugye déli part, de még így is kiválóan éreztem magam, sőt, megszerettem a települést. Az apartmanunknál kívánni se lehetett volna jobbat, tiszta, tágas, két hálószobás, közel a strandhoz, a házak szépek és jól karbantartottak, a környék rendezett, a strand pedig kellemes, árnyékos, mindenért lehetett bankkártyával fizetni (kivéve a vízibicikliért, de még így is jó volt, hogy nem kellett egy vödör kápéval szaladgálni), a víz reggel még tiszta volt, és szerencsére a hétköznap miatt nem is voltak olyan sokan. 

Az elektromos autómmal mentünk, tudtuk, hogy nem elég oda-vissza (bár amúgy majdnem), és előre kinéztük a töltőt Szántódon, az apartmantól nyolcszáz méterre. Egyik reggel elkanyarodtam oda, bedugtam az autót, és visszasétáltam az apartmanba, majd délután elhoztuk. Nem nagy ügy, cserébe nem kellett most sem pöfögni. Nagy piros pont, hogy volt töltő, nem a nyolcvanas években éreztem magam, mint amikor két éve az északi partra mentünk nyaralni (mindenhol csak kp, és minden úgyanúgy nézett ki, mint harminc éve - mondjuk a műanyag evőeszközökön még itt se léptek túl), nyilván általánosítok, de ez most határozottan tetszett.

A déli part alacsony vizét persze nekem felnőttként nehéz megszokni, a gyerekeknek viszont nagyon tetszett, főleg az "ásás", amikor a lábukkal lukat faragtak a homokba, illetve az, hogy a bójához sétálni kellett egy csomót, és még ott is leért a lábuk. Ehhez az életkorhoz pont jó volt, aztán majd megyünk az északira, ha üzembiztosan tudnak úszni.

A strandoláson kívül egyetlen dolgot tettünk még: elsétáltunk a kikötőig, és megnéztük a sok szép vitorlást. Biztos volt egy csomó programlehetőség még a környéken, de most nem vágytunk ilyesmire.

Jóvót, és legközelebb nem kell gondolkodnom, hova megyek a déli parton.