Benyomások

Az utóbbi napokban legalább háromszor kezdtem neki egy posztnak, de mindegyik úgy kezdődött, hogy bocs, hogy nem írtam, aztán nyafogással folytatódott. Az ok viszonylag egyszerű: napközben egyszerűen nincs időm írni, este meg nincs erőm. Viszont most reggel van, megpróbálom így.
A múlt héten egyedül voltam otthon, ami önmagában elég kibírható, főleg ha az ember elhavazza magát munkával, így otthon sem kell gondolkodnia.
A baj az, hogy nem ment. Gondolkodtam egy csomót, és ez folytatódott a héten is. Annak ellenére, hogy majdnem ki sem mozdultam otthonról, elég erős és mély élmények, benyomások értek mostanában (próbálom időrendben):

• Kaptam egy rossz kritikát, és a hétvégén elment egy csomó idő az ezen való agonizálással - most azt mondanám, feleslegesen. Ebből egyrészt afféle gondolatok jöttek-jönnek, hogy miért is jó sajnáltatni magunkat, illetve hogy mennyivel erősebb egyetlen rossz vélemény/gondolat/cselekedet, mint öt jó. És hogy egy jó-gonosz harcáról szóló fantasynek erről kéne leginkább szólnia.
• A kezeim közé került Andrzej Sapkowski A végzet kardja című kötete, a megjelenés után mindenképp írok róla. A fickó legalább két dolgot zseniálisan csinál, amiért mindenképp tanulni kell tőle. Ja, és a könyv is jó. Nagyon. Ha lehet, jobb, mint az előző.
• Befejeztem a Battlestar Galactica második szezonját. Ez régi adósságom a nerdségemnek, de mellesleg tetszik is a sorozat, nem is értem, anno miért nem követtem. Nyilván megvannak a maga hibái, és az Enterprise közelébe nem ér, de jók, szerethetők a karakterek, van nagyívű történet, ami érdekel, egyszerre grandiózus (emberiség története) és egyszerre egészen emberi.
• Végigjátszottam a Diablo 3-at normalon. Ez önmagában nem nagy teljesítmény, viszont így a sztori részt abszolváltam. Jó lett. Pár helyen meglepett a fordulat, pár helyen az lepett meg, hogy nem csinálták nyálasabbra (mint azt mostanában szokás). Az utolsó helyszín telitalálat volt.
• Befejeződött a House, amit viszonylag régóta követtem részről részre. Az utolsó két epizódtól féltünk kicsit, úgyhogy lemaradtunk, most néztem meg a 21-est (még a special és a 22 van vissza). Ez a 21-es epizód ez zseniális. Már csak ezért megérte megnézni az egész sorozatot. Aki abbahagyta a hatodik szezonnál, annak azt javaslom, feltétlenül folytassa, mert kb. olyan neki, mint amikor csak egy félbehagyott mondatot kap. Nagyon remélem, hogy nem cseszték el az utolsó epizódot.
• Kaptam egy videót Sesamtól, amelyben Gaiman a philadelphiai művészeti egyetemen tart beszédet. Ez a beszéd önmagában zseniális, és életemnek ebben a szakaszában elengedhetetlenül fontos is volt, hogy megnézzem. Két dologról nem beszélt: egyrészt hogy mi van azokkal, akiknek nem sikerült. Látom rá a példát, és annyira szomorú, hogy elfacsarodik a szívem. Másrészt pedig egy kicsit ferdített: szerintem egy ember életét nem lehet úgy felépíteni, hogy csak és kizárólag egy hegy felé megyünk. És arról nem beszélt, hogyan lehet egyszerre több hegy felé menni. Lehet egyáltalán? Én inkább árammal példáznám a dolgot. Lehet sorosan és párhuzamosan kapcsolni életünk útvesztőjét, és mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya is. Mérlegelni kell, melyik a jobb.
• Június 8-án Pécsen, este 7-től lesz a Zenit újabb könyvbemutatója, ezúttal mindhárom szerzővel, azaz velem is. Ami kicsit sűrűvé teszi azt a napot, tekintve, hogy másnap hajnalban indulok nyaralni Észak-Angliába - de mindenesetre ott leszek, és kérdéseket fognak feltenni nekem. Remélem, nem azokat, amiket mostanában én teszek fel magamnak.

Heti exkluzív #4

No, múlt héten írtam, hogy a regényem munkacíme Vril volt. Az ok pedig annyi, hogy központi szerepet kap benne egy fiktív zenekar, akiknek először ezt a nevet adtam.

A szó hangzása tetszett ugyan, de nem voltam megelégedve, nem lehetett tökéletesen ráhúzni a regényre, mint szimbólumot, és akad némi ijesztő konnotációja is. Rengeteget agyaltam, számos ötletnek örültem meg, hogy ez aztán a király zenekar-név, de rákerestem gugliban, és mindegyik létezett már... Hiába, nincs új a nap alatt.

Végül úgy döntöttem, csalok, és hagyom a mítoszokat és legendákat, hagyom az angolul jól hangzó szóösszetételeket és hagyom a hagyományos megközelítést, és nyelvet váltok. Fogtam a legfontosabb képet, ami bennem élt a zenekarról, a könyvről, a mondanivalómról, meg a világmindenség meg minden, talán még saját magamról is, és ráeresztettem a google translatort, és az eredmény egy szerintem hihető, érdekes, megjegyezhető, de ugyanakkor nem kommersz név lett.

Hogy mi, azt nem árulhatom el, nyilván.

Heti exkluzív #2

A múlt heti exkluzívban leírtam az általánosan tudható dolgokat a megjelenés előtt álló regényemmel kapcsolatban. Ma mesélek egy kicsit a keletkezéstörténetéről.

Az első regényem megírásakor, 2003-2004-ben még végzős egyetemistaként rengeteg időm volt, de miután elkezdtem dolgozni, sem időm, sem energiám nem volt hosszabb írásra: maradtam a novelláskötetekben való szereplésnél. Ötleteket persze gyűjtöttem bőven, de valahogy sosem tudtam nekikezdeni egy ilyen hosszú lélegzetvételű műnek.

Időből azóta sincs sok, kedv viszont lett, a már említett 2009-es skandináv körtúra után, illetve annak hatására (igen, ez azt jelenti, hogy a regényemben erősen jelen lesz a skandináv kultúra). Akkortájt kezdődtek a Dreamworld világának első ötletelései az "Alkoss világokat" vagy valami ilyesmi című pályázat után. Wintermute barátom, aki a Kontakthiba c. novellájával (amely később regénnyé bővítve, Szintetikus álom címen jelent meg, és rögtön Zsoldos-díjat is kapott) a második helyezést érte el, kapott egy felkérést, hogy írjon a Dreamworld világára. Ő azonban nem rajong annyira a fantasyért, így megkeresett engem, és közösen kitaláltunk egy történetet, amelyben a fantasy részeket én írtam volna, a Földön játszódókat ő.

A projekt részünkről meghiúsult (tudtommal azóta két könyv jelent meg, mindkettőt Anthony Sheenard jegyzi), a fantasy rész ötletmagva azonban nem hagyott nyugodni. Elhatároztam, hogy írok egy áltörténelmi fantasyt a viking kor előttről, és felhasználom benne a jól kitalált kis karaktereimet. El is kezdtem, kb. 50 ezer leütésig jutottam, amikor is a távoli világokból múltból felbukkant Massár Mátyás, akit én '99 óta ismerek, és akivel 2000 környékén igen sokat dolgoztam együtt a Távoli Világok projekten, sőt, még egy regényt is írtam Tűzszív címmel - hogy miért nem jelent meg, arról egy külön postot is lehetne nyitni. Mátyás elhintette, hogy lenne egy induló projekt, modern fantasy, és nincs-e kedvem regényt írni.

Mondtam: kedvem van, de épp benne vagyok egy regényben. Találkoztunk, egyeztettünk, átgondoltuk, csűrtük-csavartuk, és csak sikerült kitalálni, hogyan illeszkedjen az alapötletem a Zenitbe. A végleges szövegnek nagyjából semmi köze az eredeti Dreamworldös koncepcióhoz, összesen két karakter maradt meg. Na de miből lesz a cserebogár!

Heti exkluzív #1

Mivel megígértem, hogy minden héten elárulok valami izgalmasat a regényemről, mára azt terveztem, hogy először összeszedek minden publikus infót, ami eddig megjelent, utána pedig elhintek egy kis infómorzsát.

A regényem címe: Se vas, se tűz. Ez tökéletesen beleillik abba a címadási koncepcióba, amiről még régebben írtam, de nemcsak ezért tetszik nekem, hanem mert idézet. Hogy honnan, azt egyelőre nem árulhatom el.

Az Alexandránál fog megjelenni, amely tény számomra még mindig néha hihetetlen, viszont elég izgalmas. A könyvem a Zenit sorozat harmadik kötete lesz. Az első két könyv nélkül is tökéletesen érthető, azaz önmagában áll, viszont mivel shared world-ről van szó, lesznek azért kapcsolódási pontok, amelyek csak a sorozat követőinek lesznek izgalmasak. Tehát ha valaki még nem esett neki az első két könyvnek, és van kedve/ideje/energiája, akkor áprilisig simán kiolvashatja az első két kötetet:
1. Horváth György: Ólompegazus
2. Massár Mátyás: Balor szeme
Amúgy a FB-n éppen nyereményjáték van, meg lehet nyerni az első két könyvet... Csak mondom. :)

Mert hogy a jelenlegi tervek szerint a regényem április 19-én fog megjelenni, a könyvfesztiválra (ezt már írtam, nem reklámozom többet).

Összeszedtem a cikkeket, amelyek eddig megjelentek a sorozatról és az első két könyvről:
SFmag beharangozó
SFmag kritika az első két könyvről
SFmag interjú Massár Mátyással
SF Portal az Ólompegazusról
SF Portal a Balor szeméről
Zetapress a sorozatról

A két első könyvet jelölték a KIMTE Fantasy Irodalmi Díjra is, szerintem simán esélyesek. Tök objektíve is!

Asszem egyelőre ennyi - és akkor jöjjön a heti exkluzív: ha film készülne a Se vas, se tűzből, akkor a főszereplőmet Alison Pill játszaná. :) Maud-ként láttam először a The Pillars of the Earth-ben amúgy.

Jólszituált operátor hölgy

Elnézést, kicsit betegeskedtem, úgyhogy szünetelt gyakorlatilag minden (el sem akarom képzelni, mennyi olvasatlan dolog van a Readeremben...). A két nap otthonmaradás a meggyógyuláson kívül még arra volt elég, hogy fordítsak egy keveset, megszerkesszem egy könyv egynegyedét, kaját főzzek magamnak, és befejezzem egy könyv kiolvasását.

Közben a világban felpörögtek az események. Például kiderült, hogy az egyszerű, SFmagot nem olvasó és a blogomban elhelyezett linkekre rá nem kattintó embernek egyelőre fogalma sincs a regényem már publikus részleteiről, úgyhogy a holnapi postot ennek fogom szentelni. Másrészt pedig a múlt szerdai könyvbemutatóról olvastam egy "külsős" véleményt, ami teljesen feldobott. Még úgy is, hogy én "jólszituált operátor hölgy"-ként szerepelek benne.

Ez a bejegyzés az.

És előjött a rejtelmes ködből...

Lelepleződtem!
No, ha már így alakult, akkor a közeljövőben lehetséges, hogy elhintek pár spoilert a remélhetőleg hamarosan nyomtatásban is megjelenő regényemmel kapcsolatban... Stay tuned.