Benyomások

Az utóbbi napokban legalább háromszor kezdtem neki egy posztnak, de mindegyik úgy kezdődött, hogy bocs, hogy nem írtam, aztán nyafogással folytatódott. Az ok viszonylag egyszerű: napközben egyszerűen nincs időm írni, este meg nincs erőm. Viszont most reggel van, megpróbálom így.
A múlt héten egyedül voltam otthon, ami önmagában elég kibírható, főleg ha az ember elhavazza magát munkával, így otthon sem kell gondolkodnia.
A baj az, hogy nem ment. Gondolkodtam egy csomót, és ez folytatódott a héten is. Annak ellenére, hogy majdnem ki sem mozdultam otthonról, elég erős és mély élmények, benyomások értek mostanában (próbálom időrendben):

• Kaptam egy rossz kritikát, és a hétvégén elment egy csomó idő az ezen való agonizálással - most azt mondanám, feleslegesen. Ebből egyrészt afféle gondolatok jöttek-jönnek, hogy miért is jó sajnáltatni magunkat, illetve hogy mennyivel erősebb egyetlen rossz vélemény/gondolat/cselekedet, mint öt jó. És hogy egy jó-gonosz harcáról szóló fantasynek erről kéne leginkább szólnia.
• A kezeim közé került Andrzej Sapkowski A végzet kardja című kötete, a megjelenés után mindenképp írok róla. A fickó legalább két dolgot zseniálisan csinál, amiért mindenképp tanulni kell tőle. Ja, és a könyv is jó. Nagyon. Ha lehet, jobb, mint az előző.
• Befejeztem a Battlestar Galactica második szezonját. Ez régi adósságom a nerdségemnek, de mellesleg tetszik is a sorozat, nem is értem, anno miért nem követtem. Nyilván megvannak a maga hibái, és az Enterprise közelébe nem ér, de jók, szerethetők a karakterek, van nagyívű történet, ami érdekel, egyszerre grandiózus (emberiség története) és egyszerre egészen emberi.
• Végigjátszottam a Diablo 3-at normalon. Ez önmagában nem nagy teljesítmény, viszont így a sztori részt abszolváltam. Jó lett. Pár helyen meglepett a fordulat, pár helyen az lepett meg, hogy nem csinálták nyálasabbra (mint azt mostanában szokás). Az utolsó helyszín telitalálat volt.
• Befejeződött a House, amit viszonylag régóta követtem részről részre. Az utolsó két epizódtól féltünk kicsit, úgyhogy lemaradtunk, most néztem meg a 21-est (még a special és a 22 van vissza). Ez a 21-es epizód ez zseniális. Már csak ezért megérte megnézni az egész sorozatot. Aki abbahagyta a hatodik szezonnál, annak azt javaslom, feltétlenül folytassa, mert kb. olyan neki, mint amikor csak egy félbehagyott mondatot kap. Nagyon remélem, hogy nem cseszték el az utolsó epizódot.
• Kaptam egy videót Sesamtól, amelyben Gaiman a philadelphiai művészeti egyetemen tart beszédet. Ez a beszéd önmagában zseniális, és életemnek ebben a szakaszában elengedhetetlenül fontos is volt, hogy megnézzem. Két dologról nem beszélt: egyrészt hogy mi van azokkal, akiknek nem sikerült. Látom rá a példát, és annyira szomorú, hogy elfacsarodik a szívem. Másrészt pedig egy kicsit ferdített: szerintem egy ember életét nem lehet úgy felépíteni, hogy csak és kizárólag egy hegy felé megyünk. És arról nem beszélt, hogyan lehet egyszerre több hegy felé menni. Lehet egyáltalán? Én inkább árammal példáznám a dolgot. Lehet sorosan és párhuzamosan kapcsolni életünk útvesztőjét, és mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya is. Mérlegelni kell, melyik a jobb.
• Június 8-án Pécsen, este 7-től lesz a Zenit újabb könyvbemutatója, ezúttal mindhárom szerzővel, azaz velem is. Ami kicsit sűrűvé teszi azt a napot, tekintve, hogy másnap hajnalban indulok nyaralni Észak-Angliába - de mindenesetre ott leszek, és kérdéseket fognak feltenni nekem. Remélem, nem azokat, amiket mostanában én teszek fel magamnak.