Bakhát

Amúgy azért nagy a csönd megint, mert mikor leadtam az előző munkámat, elhatároztam, hogy most mindenféle mást csinálok. És amikor én elhatározok valamit, akkor az úgy is van mindig közbejön valami. Most például egy közepesen jól fizető, ormótlanul nagy, cserébe rövid határidős fordítási munka, amelynek keretein belül megtanultam mezőgazdálkodni (mert történetesen egy farmmenedzselős játék).
Úgyhogy napjaim jelenleg a traktorok, kombájnok, bakhátkészítő gépek és szőlőskertek világában telnek, de akaratom acélos, és most már tényleg nem vállalok ez után több munkát. Punktum.

A harmadik rész

Volt egyszer egy lány, nevezzük Annának. Épp elvégezte az egyetemet, és már dolgozott is egy-két helyen, de sehol sem sokáig, valahogy nem találta a helyét. Aztán egyszer csak felhívta egy ősrégi, ámde sok-sok éve nem látott ismerős, hogy ugye ő tud angolul, meg valamiféle korrektor vagy mi. Anna habogott egy kicsit, mert ugyan dolgozott már korrektorként, nem érezte a magabiztosságot. Az ismerős viszont úgy tűnt, még bizonytalanabb abban, mit is csinál egy korrektor, úgyhogy inkább elmondta: van egy számítógépes játék, amelyiknek magyarítva lesz a szövege, és kéne valaki, aki átnézi a fordításokat, hogy megfelelnek-e az eredetinek.
Anna sosem csinált még ilyet, de beleegyezett a dologba, mondván, ha nem próbálja ki magát benne, sosem fogja megtudni, mennyire menne jól.
Először megkapta a lefordított glosszát, már azon látszott, hogy lesz mit csinálnia. Szívét-lelkét beletéve, legjobb tudása szerint javaslatokat tett a kifejezésekre, közben igyekezett felhasználni minden fantasy-ismeretét és kreativitását is. Aztán hamarosan érkeztek a fordítások. Neki kellett összefésülni az egészet, beszélni a fordítókkal, javítani, nem ritkán újrafordítani a szövegeket, és közben kiderült, hogy másfélmillió leütés az több szöveg, mint amit valaha életében javított korrektorként.
De csinálta, éjszakákon át, lelkesen, egyre jobban beleszeretve a világba, a szövegbe... és a munkába.
Készen lett határidőre. Ekkor jött az újabb meglepetés: kiderült, hogy neki, mint (most már) proofreadernek, az is a feladatköre, hogy elmenjen egy szinkronstúdióba, ahol felveszik a szövegeket, és felügyelje a felvételt, valamint segítse a színészek munkáját azzal, hogy értelmezi a szövegeket, elmondja a szituációt, stb.
Anna két hétig járt reggel nyolcra a stúdióba, és nagyon élvezte. Pár hónappal később rendes állásban felvették a céghez, de már nem szövegeket kellett átolvasnia, hanem irányítania a folyamatokat. Nagyon szerette csinálni.
A játék elkészült, és olyan sikert aratott, hogy jött a folytatás. Anna eddigre olyan sok tapasztalatot gyűjtött a véletlenül megtalált szakmájában, mint kevesen az országban. Ezzel és egy több évig válogatott csapattal vágott neki a második résznek, amelyik sokkal jobban sikerült, mint az első. Ennek már feladatköre teljes tudatában, az első percétől az utolsóig a részese volt, minden apró részletet ismert és tudott a szövegekből, számos esetben kellett döntést hoznia, de nem bánta. A sorozat első része annyira beléivódott, annyira a részévé vált, hogy a második részt mintha saját maga írta volna. A magyar szövegbe a lelkét tette bele.
Aztán elérkezett a harmadik rész. Eltelt közben pár év, Anna még több tapasztalatot szerzett, még több munkát végigcsinált, de az első igazán komoly honosítás, amely elindította afelé, hogy azzá váljon, aki lett, mindig megmaradt az emlékezetében, olyan élesen, mintha újra és újra ott lenne a stúdióban. Izgatottan várta a harmadik rész szövegeit, tudása teljességét nyújtva készült a hatalmas munkára, még tovább csiszolta a társakat, tökéletesítette a munkafolyamatokat.
Várta a szövegeket. De azok nem érkeztek meg.
Anna, az egyetlen személy az országban, aki minden szöveget olvasott mind a két részből, nem dolgozhatott a harmadik részen. Sosem tudta meg, kinek adták a munkát a fejlesztők, kiről gondolták, hogy több szeretettel készítené el hozzá a magyar fordítást. Csak remélni merte, hogy nála jobbak vállalták el, és azért rendezték ezt így odafenn, hogy a harmadik rész legyen minden idők legjobb honosítása. Ahogy azt Anna is szerette volna.

Loktúl

Amúgy közben megint van egy csomó egyéb projekt, ami sose baj, de most először történt az meg velem, hogy vissza kellett mondanom egy munkát, mert annyira interferált egy másikkal, hogy nem mertem bevállalni.

Viszont ennek kapcsán találkoztam egy új lokalizációs toolal, ami már önmagában is elég érdekes dolog. Az a neve, hogy Get Localization, webes felület, persze pénzbe kerül. Az a mostanság nagyon népszerű elképzelés, hogy felveszed a projektedet, feltöltöd cloudba a szöveget, amit lokalizálni szeretnél, megadod a nyelveket, felveszed a kapcsolatot a fordítókkal/proofreaderekkel, minden egy helyen, van közös szótár, lehet commentezni, aztán végül simán letöltöd az adatbázist, és happiness. Ez amúgy nagyjából működik is.

A gond ott kezdődik, hogy pl. nem lehet keresni célnyelvben, csak forrásnyelvben. Ez szerintem akkora baklövés, hogy nem is értem. Én mint proofreader, látok egy stringet a UI-n, és ki kell találnom, vajon hogy lehetett angolul, és úgy rákeresni. Minél rövidebb a szöveg, annál macerásabb.

Aztán a másik egyelőre érthetetlen dolog számomra (bár ez nyilván feature), hogy lehet szavazni a fordításokra, és szavazás szerint rangsorolja őket. A végleges szöveg az első pozíció lesz. De hogy mitől lesz 2. rangú az, amit bejelavítok, az rejtély.

Aztán a harmadik, amitől égnek áll a hajam, hogy az én projektemet 15 nyelvre fordítják. Akármelyik objektumhoz érkezik megjegyzés, arról e-mailes értesítőt kapok! Akármilyen nyelven. Ezzel kapcsolatban semmilyen beállítást nem találtam, hogy bocsi, én csak a saját nyelvemre releváns megjegyzéseket akarom elolvasni, úgyse tudok csehül vagy mittomén...

Nyilván nem használok minden feature-t, meg nem ismerkedtem meg a dologgal annyira behatóan, de azért szerintem van mit fejlődni a srácoknak... Például egy igazán jó, hasonló lokalizációs toolt szívesen vennék, ha valaki tud ilyet.

(OFF: az Act I végi átkötő videó awesome!!! /me <3 Blizzard)

Trónok harcát fordítók harca

Lassan végéhez közeledik A Game of Thrones - Genesis (bocsánat: a Trónok harca - Eredet) fordítása, így ígéretemhez híven írok egy postot a lokalizáció folyamatáról és nehézségeiről.

Előzetesen fontos infó, hogy a játékot franciák fejlesztették. Szeretek franciáktól lockitet kapni, mert vicces. Általában az angol szöveg is tele van koherenciahibákkal, typóval, de az ilyesmiken az edzett honosító csapat nem akad fenn. Ebben a kategóriában a legaranyosabb az volt, mikor találtam egy ilyen string ID-t, hogy:
"GetLaid"
És ennek a stringje az volt, hogy:
"Give birth"
Ja, mondom, ezek szinonimák? Akkor jó...

Amúgy a lockit egyébként elég tisztességes volt, könnyen kezelhető, nagyjából átlátható, részekre van osztva, úgyhogy szavunk nem lehetett.

No, és akkor jöjjenek azok a problémák, amelyekkel meg kellett küzdenünk:

1. Folyóvidék
A gond ott van, hogy az eredeti könyvfordítás is következetlen. Van ugye The Reach, délen, a Tyrellek földje, amely a leggazdagabb föld egész Westeroson. Erről a Trónok harca 484. oldalán ezt olvashatjuk:
"Mace Tyrell, Égikert Ura, Dél Kormányzója, a Határvidék Védelmezője, a Folyóvidék Főbírája"
Ez az angol eredetiben:
"Lord Mace Tyrell is Lord of Highgarden, Defender of the Marches, High Marshal of the Reach, and Warden of the South."
Ennek alapján tehát a Reach = Folyóvidék. Ezt alátámasztja pl. a Trónok harca 79. oldal is:

"Saját távoli őse, Szikla Loren király megpróbált szembeszállni a tűzzel, amikor egyesült a Folyóvidéki
Mern királlyal, hogy ellenálljanak a Targaryen hódításnak."
Ez a király az angol eredetiben:
"King Mern of the Reach"

Eddig rendben vagyunk. Viszont előkerült egyszer csak az úgynevezett Riverlands is, a Tullyk földje, a Három Folyó környéke. Én kapásból eleve erre asszociálnék a "Folyóvidék" szó hallatán, és ezt alá is támasztja a Trónok harca 483. oldala is:
"A Hóditó Háborúk idején a folyóvidék Fekete Harren, a Szigetek Királyának uralma alá tartozott."
A dolgot bonyolítja, hogy pl. a magyar oldalon Síkvidéknek hívják The Reach-et, ez viszont sehol nem szerepel a könyvekben, tehát nem tudom, honnan vették.
Úgyhogy ezzel a problémával szenvedtünk a legtöbbet. Mit lehet ilyenkor tenni? Szakadjunk el a kánontól, és fordítsuk valamelyiket másnak? Nem lehet, mert megölnek a fanok. Írjuk mindkettőt Folyóvidéknek? Nem lehet, mert stratégiai játék, és a user befonja a haját, mikor nem oda megy, ahova a küldetés miatt kéne.

A megoldás itt végül is az lett, hogy:
Riverlands = Folyóvidék
The Reach = Folyóvölgy

Indoklás: ránéztünk a térképre, és így döntöttünk.

2. Agreement - Pact
Itt sokat segített, hogy az egyik fordítónk jogi guru. A gond az volt, hogy a játékban többféle megegyezést lehet kötni: városokkal, várakkal, az ellenséges Házzal, stb. Erre ugye a magyarban sokféle szó van: megegyezés, megállapodás, egyezség, szerződés, paktum stb. Csakhogy figyelni kell a hosszúságra is (tipikus irányvonal, hogy a magyar nem lehet több, mint az angol string 125%-a). Tehát pl. pact nem lehet egyezség, és főleg nem megegyezés.
Arra jutottunk, hogy a "megállapodás" hivatalosabb, mint a "megegyezés", ez utóbbi susmusosabb, fű alattibb. De figyelnünk kellett arra is, hogy ezek hogy hangzanak a mondatokban, milyen szóösszetételekben szerepelnek (pl. kicsit béna, hogy "szerződést kötöttél egy másik Házzal", sosem volt ilyen a könyvben), plusz figyelnünk kellett arra is, hogy szerencsétlen játékos ne tévessze el a két szót ránézésre (ti. ha mindkettő "meg"-gel kezdődik, össze lehet téveszteni).

Végleges szöveg:
pact = egyezmény
secret agreement = titkos megállapodás

Ezek ugyan kissé kilógnak a hossz-szabályból, de majd a tesztnél megnézzük.

3. Hiring
Itt egyrészt a magyar nyelvben erőltetetten hangzik a főnéviesített "felbérlés", "felbérlési panel", másrészt nemcsak zsoldosokat lehet hire-lni, hanem lovagokat is. Tehát a játékmechanizmusban minden új egység igéje a "hire". Nekünk viszont illdomos lenne megkülönböztetni a pénzért való felbérlést, a sereg felállítását, a kémek megbízását, stb., ha már a játék készítői nem gondoltak erre, vagy nem ültették át szövegre a dolgot.
Aham, csakhogy ugyanaz a panel tartozik minden új egységhez, tehát nem lehet több szót használni. Egyetlen szót kellett tehát találni.

Végleges szöveg:
hiring = felfogadás
És ennek származékai: felfogadási panel stb.

Ez talán a kettő között van, mindenre jó: felfogadni lehet testőrt, kémet, lovagot, akárkit.

Ez a három komolyabb probléma volt, még pár szón lamentáltunk, hogy minél inkább illeszkedjen a világba, de amúgy szerintem elég jól sikerült a lehető legtöbbet kihozni a rövid határidő ellenére.

UPDATE
Azt el is felejtettem megemlíteni, hogy a lockitet egyébként úgy kaptuk meg, hogy az az oszlop, amelyikbe bele kéne írnunk a magyar stringeket, ÍRÁSVÉDETT volt! Ennek mi értelme, azt nem tudom. Ha akartam volna, simán kicopyzom az egész tartalmat egy másik excelbe, és elmentem. Nem?

Strange chat

This post is dedicated to my sweet ex-colleagues in Prague so this time I'm writing in English.
I worked with you guys for almost three years and I really miss it - the fun and the good relationship, although we never met in person.
One of the funniest experiences last week represents the whole thing very well. We are working with google spreadsheets in one of the projects with many languages, and it's quite on-the-fly localisation: we receive the mail to translate this or that, open the spreadsheet ourselves (not our resources) and simply put the translations in there.
Now last week I was filling the HU column when suddenly far below the translation area a string appeared in the CZ column, stating: "Zsofia was faster :D"
And then we started to chat.

I can tell that I never imagined to use a google spreadsheet for chatting but it was so fun I felt like hugging Filip. Thanks guys for the distant friendship and I definitely promise to go to Prague some day.

Sentinel

A szinkronról már elég régóta szeretnék írni, de most szerdán megint aktuálissá vált, amikor is megnéztem a Transformers 3-at IMAX-ben. Az mondjuk továbbra is piszokság, hogy nem adnak eredeti nyelven filmet IMAX-ben, de végül is megértem. Feliratozni nehéz, a szinkront meg úgyis meg kell csinálni, és a nép nem tud angolul annyira. Oké. De akkor legyen már rendesen megcsinálva a blockbuster film szinkronja, a terem buráját!
Szerencsésnek mondhatom magam ebből a szempontból, mert volt alkalmam a kulisszák mögé látni.
Amikor kijött a Warcraft 3, és rájöttem, hogy a dryad egységnek ugyanaz kölcsönzi a hangját, mint aki a Diablo 2-ben Charsiét, elámultam, hogy ez mennyire menő lehet, hogy ennyi gémer ismeri a hangodat, és felismernek, és egyébként is milyen jó munka lehet már, és elhatároztam, hogy én mindenképpen játékokat akarok szinkronizálni. Nem sokkal ezután a véletlen a szemem elé sodort egy hirdetést, hogy egy budapesti iskola szinkronszínész-tanfolyamot indít. Úgy voltam vele, hogy ha nem próbálom meg/ki, akkor örök időkre bánni fogom, és sosem tudom meg, mire vagyok képes. Nosza, elmentem, felvettek, és ki is jártam a két éves képzést, kaptam róla papírt, sőt, utána még hívtak is "tömegezni" egy-két helyre, csak munka mellett nem tudtam rá elég időt szánni, és nem indultam el ezen az úton. Hogy mi mindent tanultam ez alatt a két év alatt és milyen élmények értek, arról szerintem majd máskor írok egy egész postot, most másodlagos.
Viszont az első év végén, mikor lokalizációs koordinátor lettem, megkezdődtek a The Witcher című játék munkálatai, és történetesen én lettem az az ember, akinek felügyelnie kellett a szinkronmunkálatokat. Semmilyen szinten nem voltam felkészülve erre a feladatra, de a tőlem telhető legalaposabban és legtöbb energiával csináltam. Végigültem a castingot, majd két héten keresztül reggel 8-tól este 6-ig a stúdióban ültem, nyomon követtem a felvételt, segítettem kiejtésben, szövegkörnyezetben, ha valami kérdéses dolog akadt, és tiszteletreméltónál tiszteletreméltóbb színészeknek én mondtam el három mondatban, milyen karaktert kell megformálniuk. Életreszóló élmény volt.
Ezután még rengeteg játékszinkront készítettünk együtt a Masterfilmmel, és bár ez más mint egy sorozat vagy film szinkronizálása, abba is alaposan beleláttam, ahogy megismerkedtem, megbarátkoztam a stúdió embereivel, többek között és elsősorban Zentai Máriával. Marcsi megismeréséért hálát adok a sorsnak, hihetetlen alapos, munkájára igényes, karakán nő, akivel nagyon jókat beszélgettünk szünetekben, felvétel előtt-után.
No, visszakanyarodva a Transformers 3-hoz. Lehet, hogy csak rég hallottam szinkronizált filmet, meg azt is elismerem, hogy Hugo Weavinget és Leonard Nimoyt nehéz feladat lehet magyarra ültetni, de akkor is rossz volt ez a szinkron. Értelemzavaró fordítást most nem tudok felidézni, de sok magyartalan mondat, és egy olyan hátbaverő baki a film közepén, amitől majdnem hangosan felkiáltottam.
A beszélő neveket ugye fordítjuk, ez a hagyomány, rendben is van. Anno mi is fordítottuk a játékokban. Tehát akkkor nyilvánvaló, hogy az autobotok nevét is magyarítani kell. Optimus Prime mondjuk jó, hogy nem lett Legjobb fővezér, viszont Sentinel Prime ugye le lett fordítva Őrszem fővezérnek. Erre a film közepén elhangzik egy ilyen mondat (nem biztos, hogy jól idézem, a lényeg a lényeg):
"Meg kell védeni Sentinelt!"
He?

Értem én, hogy gyorsan kell dolgozni, sokszor napok alatt fordítani, napok alatt felvenni az egész szinkront. A fordító hibázhat. Szokott is. Nem gond. De amikor én koordinátor voltam, akkor ugye azért dolgoztam proofreaderrel, hogy az alapvető hibák ki legyenek szűrve. Mint például az, hogy egy név angolul marad. De ha véletlenül még a proofreader sem szúrja ki, akkor ott van a koordinátor - ha van, és ha olyan, mint én voltam, hogy igyekszik minél jobban belenézni a munkába. És ha van szinkron, akkor ott a rendező, a hangmérnök, és a színész, aki kimondja. Hány emberen ment át ez a hibás mondat? Szerintem ez már csúnya, főleg egy ilyen filmnél.

A The Witcher 2 lokalizáció története

Tavaly szeptember 5-én kaptuk meg az első anyagot fordításra (a prológus és az első felvonás szövegeit). Addigra természetesen már leegyeztettem, kikkel fogok együtt dolgozni a projekten. A legjobb fordítóimat kértem fel a feladatra (nemcsak a fordítás minőségének szempontjából, hanem elérhetőség, kommunikáció, lelkesedés és fantasy-hozzáértés szempontjából is). A mastert most április 22-én fogadtam el, és bár azóta is jöttek frissítések, apróbb szövegek, update-ek, nagyjából azt mondhatom, hogy aznap zárult a munka oroszlánrésze. Most megnézem a végleges szöveganyagot, hogy írjak egy-két számot.

Witcherrel töltött napok száma: 230
Lokalizációban résztvevő emberek: 9 + én
Végleges szöveganyag: 1.713.466 leütés (1.299.718 ingame + 413.748 DTP)
The Witcher 2 könyvtár mérete a winyómon: 1,479 GB (csak doc, xls és pdf)
Teszteléssel töltött idő: 34 nap
A lengyel kapcsolattartóval folytatott gmail-es conversation-ök száma: 189
A gmailes postaládám százalékos telítettségének mértéke: 90% (a projekt előtt: 67%)

Azt mindenképpen le kell szögeznem, hogy a CDP RED is sokat fejlődött az előző rész óta, nemcsak maga a játék. A szervezettség és a lokalizációs csomagok minősége messze felülmúlta a 2007-es állapotokat. Amikor megláttam az első excelt, már tudtam, hogy szeretni fogom ezt a projektet.

Ellentétben az első résszel, ahol szereplő szerint sorbatéve (!) kaptuk meg a szövegeket, ezért lilánk nem volt, hogy egy "I do." vajon mire lehet válasz, itt szépen fekete csíkkal elválasztva a párbeszédek, azon belül szürkével a választási lehetőségek szerinti folytatások, a párbeszéd rendesen egymás alatt, a beszélőt feltüntetve, és a végén a választási lehetőségek, amelyek LINKELTEK a folytatásra, tehát még azzal se kellett szenvednünk, hogy kitaláljuk, hol folytatódik a dolog. Zseniális. Az egyik legigényesebb lockit, amit láttam.
Aztán nekiestünk a fordításnak. A szövegeket nem egyszerre kaptuk, hanem egymás után sorban, így szerencsére szépen eloszlott, nem kellett hajrázni, lehetett törődni az apróságokkal, finomságokkal. A The Witcher 1 lokalizáció során (ahol még nem voltam loc koordinátor, de proofreaderként és a szinkron felügyelőjeként elég sok közöm volt a folyamathoz) felállított alapelvekhez a második résznél is ragaszkodtam, úgymint:

• A Witcher 1 munkálatai előtt elkészített és a Witcher 2-re update-elt glossary-t használtuk (kifejezések, azaz karakterek, helyszínek, szörnyek, növények, tárgyak stb. tekintetében)
• Káromkodásokban a modern szófordulatokat hanyagoljuk (ellentétben az angol szöveggel), tehát "középkoriasítjuk" a káromkodásokat
• Nincs magázás egyáltalán, nem magáz senki senkit (a középkori beszédstílusnak megfelelően)
• A királyok királyi többesben beszélnek

Ez utóbbi szerintem egy olyan ízt adott már az első résznek is, és itt a második részben különösen fontossá vált, hiszen itt már három különböző király is megszólal, ami szerethetővé és mégis elérhetetlenné teszi ezeket a karaktereket. Emellett a második részben egyetlen helyen megtörtük ezt a királyi többest (egy nagyon fontos és nagyon bensőséges jelenetben), és ez még az eredetinél is jobban kiemeli az itt elhangzó mondatokat.
A fordítás során a leghosszabb levelezés a "Dun Banner" kapcsán volt. Az első szövegekben ugyanis, amiket megkaptunk, ez simán egy tárgynak, egy lobogónak tűnt. Később rájöttünk, hogy ez egy katonai egység neve, és akkor aztán beindult a brainstorming. Át kellett adnunk, hogy ez egy híres csapat, hogy barna a ruhájuk, hogy nem mindig engedelmeskednek a feljebbvalóiknak, de bátrak, és az első sorokban harcolnak, valamint hogy könnyűlovasság. Nehéz feladat volt, számos megoldást találtunk, de egyik sem tetszett igazán. Egy ideig alliterálni is akartunk, így sokáig "Barna Bandérium" voltak, de végül a "Barna Kompánia" mellett maradtunk.
Elég sokszor futottunk abba a problémába, hogy a neveket az angol audió máshogy ejti ki, mint ahogy mi képzeltük, és ilyenkor a ragokat egyesével kellett átnéznünk. Roche-nál eltaláltuk, hogy valószínűleg franciásan ejtik majd: "rós", így ott nem volt ilyen gond, de többek között a "dh'oine" szónál már oda kellett figyelni. Ugye a The Witcher 1-nél ez nem merült fel, hiszen ott szinkron is készült, és azért ültem két hétig minden nap a stúdióban, hogy megmondjam, mit hogyan fogunk ejteni a magyar változatban. Itt viszont a magyar feliratok az angol audió alatt látszanak, tehát igazodnunk kellett az angol kiejtéshez, hogy a játékos ne érezze idegennek a szöveget.

A fordítás december 3-án lett kész. Ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy letettük volna a lantot, sőt. Innen jött számomra a legkeményebb rész: a rengeteg update és xls-verzió között rendet tartani, figyelni, hogy minden bekerült-e a következő exportba, ha nem, beletenni, megfelelő színnel ellátni a változásokat, átnézni a fordítók munkáját, hogy mindegyik sort megváltoztatták-e, ahol az angolban változás történt, nem hagytak-e ki valamit, stb. RENGETEG update-et kaptunk, gyakorlatilag ez ment végig márciusig, sőt, az utolsó update-et akkor kaptuk meg, amikor már kint voltak a tesztelő srácok Varsóban. Erről mindjárt bővebben, csak előtte még újfent megdicsérem a lengyel kollégákat: anno a The Witcher 1-nél nagyon sokat szenvedtünk az update-ekkel, volt, ami harmadszorra, sokadszorra sem került be, mert nem importálták, figyelmen kívül hagyták, nem kapták meg, azt hitték, hogy már nem aktuális, stb. Most viszont szerencsére nekem is sikerült rendet tartanom és a lengyeleknek is, így csak egyszer-kétszer fordult elő, hogy valamit újra el kellett küldeni, vagy újra bele kellett tenni egy xls-be a korábbi változtatásokat.

A tesztelés kicsit rapszodikusan kezdődött. Eredetileg az volt a megállapodás, hogy tesztelhetjük itt Magyarországon majd a játékot, persze különféle elég durva titoktartási szerződés mellett. Az utolsó pillanatban azonban kiderült, hogy mégsem engedik ki a kezükből a buildet, és Varsóban kell tesztelni, azaz nekem kb. egy hét alatt kellett megszerveznem, hogy találjak rá megfelelő mennyiségű (4) embert, akik: 1. ráérnek ennyi időre külföldre menni 2. hajlandóak a szokásosnál kevesebb juttatásért részt venni a kalandban (hiszen a repjegy és a szállás mellett a cég nyilván kevesebbet tudott nyújtani) 3. képesek és hajlandóak elfogadni a szigorú processeket, valamint hajlandóak aláírni a titoktartási szerződéseket. Ugyan elég sok lehetséges tesztelővel állok kapcsolatban, akikben megbízom, és akik már többször bizonyították, hogy jól tudják tesztelni a honosításokat (azaz jól tudnak angolul és magyarul, jók a hibakeresésben és jól tudnak számítógépes játékokkal játszani), mindhárom pontot csak három ember teljesítette, így végül negyedikként az egyik fordítót küldtem ki.
A srácok összesen egy hónapot töltöttek Varsóban, két turnusban, tehát egy ember két hetet. Március 7-én kezdtük a tesztelést, mint utóbb kiderült, előrébb jártunk, mint a bétateszterek, tehát sokszor olyan hibákba, bugokba, fagyásokba ütköztek a tesztelőink, amelyekre még nem volt meg a megoldás. A process az volt, hogy ők megkapták a szövegeket tartalmazó excel fájlokat, játszották a játékot, ha valamit hibásnak érzékeltek, arról screenshotot készítettek, majd a nap végén ezeket a screenshotokat átnézve az excelben külön oszlopban javaslatot tettek a szöveg megváltoztatására. Ezeket az excel fájlokat én megkaptam, este átnéztem, és amit helyesnek ítéltem, azt áttettem a megfelelő oszlopba. Másnap reggel pedig ők ezzel a javított xls-sel dolgoztak tovább. A játékba heti egyszer lettek beimportálva a szövegváltoztatások, a végefelé többször is. Itt is nagyban lehetett támaszkodni a lengyel kollégákra, akik készségesen segítettek mindenben, valamint a tesztelés második hetétől megérkeztek a cseh és orosz kollégák is.
Annak idején a The Witcher 1-ben én utaztam ki Varsóba egy hétre tesztelni, és életre szóló élmény volt. Most is mentem volna, ha megtehetem, ez biztos.

Egy hibás screenshot (pl. angolul maradt szövegek)

A tesztelést április 8-án hagytuk abba, de utóbb kiderült, hogy megelőztük a többi nyelv tesztelőit, ezért még 1-2 update-et kaptunk a magyar build lezárása után, és ezek ellenőrzésére még egyszer ki kellett utaznia egy tesztelőnek Húsvét előtt.
A mastert Húsvét utáni kedden hagytam jóvá, akkor került nyomdába. Azóta a D1 patchre, azaz a megjelenés napján letölthető frissítésre készültünk, még az utolsó simításokat végeztük el. Tegnap későn értem haza, így csak azért telepítettem fel a játékot, hogy lássam, letölti-e a D1 patchet - és igen, úgyhogy megnyugodtam... Láttunk már olyan játékot, ahol elkészítettük a D1 patchet, és egy hónappal a játék megjelenése után sikerült beimplementálni.

Hatalmas munka volt, de szerintem megérte. Az én számból szubjektíven fog hangzani, de a PlayON-CDP legszínvonalasabb lokalizációja lett, és meg merem kockáztatni, hogy az eddigi legjobban sikerült magyar honosítás.