Szóval emlegettem a
Plukkidót. Gondolom, én is, mint mindenki, a FB-n láttam a hirdetést. Az tetszett meg benne, hogy azt a módszert alkalmazza, amit én magamtól is (jutalmazás), viszont egy külső (=tőlem független) motiváció, amiről elhittem, hogy lendíthet a dolgokon. Aranyosak a rajzok (a Maszat-könyvek ismerősek, úgyhogy van már egy pozitív viszonyulás).
Apró gondot jelentett nekünk, hogy mivel maga a tábla is mágneses (ami nekem nem volt egyértelmű, mikor rendeltem), viszont mi nem tehetjük a hűtőre, mivel akkor a kistesó is tudja matatni, így kellett szerezni egy fém táblát, amire rárakhattuk az egészet, hogy a falon lehessen, biztonságos magasságban.
Kistücsöknek vettem (értelemszerűen), azzal a céllal, hogy kedvesebb legyen a tesójával. Utólag azt hiszem, jobb lett volna valami könnyebbel kezdeni a manómászást, hogy hozzászokjon a dologhoz, de mi belecsaptunk a levesbe, és ezzel a céllal kezdtük.
Nálunk a manólevél dolog nem vált volna be, úgyhogy úgy vezettük be, hogy egyik nap ovi után már ott volt a falon, és megvártam, amíg rákérdez, hogy az micsoda. Azt mondtam, hogy egy manófa, és ott egy kis családi manó. A családi manók azért jönnek el egy családhoz, hogy segítsenek nekik. Ez mondjuk meg van alapozva néhány kitalált esti mesével, ahol mindenféle manók (vízi manó, erdei manó, színmanó stb.) vannak, és már többször említettem neki még a készlet feltevése előtt, hogy vannak családi manók is.
Először egyáltalán nem tetszett neki a dolog, vagy csak nem akarta, hogy ott legyen valami új dolog, elfordult tőle, nagy ívben elkerülte, nem állt meg előtte nézegetni meg semmi. Néha odamentem a táblához, mintha hallgatóztam volna, és apránként elmeséltem neki, hogy a manó elmondta, hogy Pepi manónak hívják, és hogy szeretne felmászni a fa tetejére, mert oda fújhat lufikat a szél, de csak akkor van elég ereje felmászni, ha kedvesek vagyunk egymással.
Az első nap csak ilyen passzív módon telt. Onnan vált érdekessé a dolog, amikor a manó magától (=Kistücsök tudtán kívül általam mozgatva) feljebb ment egy kedves tett után. Na, onnantól viszont lett nagy figyelés, sok pusziadás a huginak, meg minden. Aztán másnap reggelre feltettem a lufit tényleg, hogy látsszon, hogy tényleg odafújja a szél a lufit.
Mikor a manó felmászott a hídig, és megszerezte a lufit, akkor azt ígérte (általam), hogy másnap reggelre ad egy ajándékot. És tényleg, másnap reggelre adott egy labdát. Azóta már adott fagyit és piros almát is, sőt, amikor nagyon boldog lett, mert nagyon kedvesek voltunk egymással, akkor kinőttek a levelek a faágon, amelyiken éppen állt.
Egyszer bevezettem egy olyan sztorit, hogy megjelent egy bagoly, és Pepi manó a bagollyal akart beszélni, de az nem jött be, az nem volt olyan motiváló, hiába mondtam, hogy a bagoly tudja, hol van Pepi manó varázskönyve. A bagoly érdekesebb volt Pindúrtündérnek, igazából ő is vette észre, és nagyot sikkantva mutogatott rá. Aztán meg egy csomó ideig mutogatta, mikor elrepült, hogy hol volt.
Szóval szerintem jó ez a Plukkido, kíváncsi leszek, ha váltunk célt, akkor is működik-e majd.
