Ömlesztve

Hétvégén Sopronban jártunk. Erről nyilván már hétfőn akartam írni, de ez a hét munka szempontból még rosszabb volt, mint a szabim előtt (ja, mert a múlt héten meg szabin voltam, nagyon kellett már, nem csináltam semmit, az egyetlen dolog, amit fel tudok mutatni, az az, hogy végre rend van az asztalomon). Csutkáig voltam meetingekkel, alig haladok a dolgaimmal. Eddig mindig, ha letettem aznapra a lantot, akkor elégedett voltam, hogy mennyi mindent elvégeztem, de mostanában csak a rossz érzés kerülget, listázom, mi minden nincs még kész, mit kell nem elfelejtenem.

Persze elfelejtek mindig valamit. Hétfőn a gyerekek teáját, kedden már nemtom, szerdán hogy fogkefét és fogkrémet kellett bevinni, ma meg elmosni a shakeremet reggel, és még este is ott bűzölgött, tök gáz. 

Sopron amúgy szép volt, mint mindig, és most a gyerekeknek is meg tudtuk mutatni - valamennyire. Sajnos némileg lelombozva értesültünk róla, hogy az összes múzeumot bezárták a fűtésszezonra, egyedül a Tűztornyot tudtuk megnézni, de kirándultunk egy jó nagyot a Károly-kilátóhoz, és az némileg kompenzált. Előre megnéztem, hogy milyen jó: pont oda vezet az ún. Boszorkány-meseösvény, amelyről mindenki ódákat zeng, és valószínűleg mikor építették, tényleg szuper lehetett, de most nem volt kitöltendő papír az elején, és a pecsétek majdnem mind le voltak törve, a feladatok már csak részben megcsinálhatóak. Mindegy, Pindúrtündér még így is élvezte, az is valami. 

De amúgy én ezt nem értem. Ki az, aki letör egy gyerek-meseösvényen pecsétet? Ki? És miért? Van erre magyarázat, vagy ez csak az élet egyik nagy talánya? Lesújtó, kábé annyira, mint az erdőben eldobott szemét. Csak azt még el tudom képzelni, hogy valaki kiejti a zsebéből. De nem lehet véletlenül letörni egy pecsétet.

Megnéztük a fertődi Esterházy-kastélyt is, az gyönyörű volt. Hihetetlen szépen újítják fel, igényes még a park is. Persze mindig döbbenetes az ilyen mértékű fényűzést látni, de jól meg is szenvedte az épület a huszadik századot. 

Ez a hét meg úgy eltelt, mintha még el se kezdődött volna. Legalább a Cyperpunk-sorozatot sikerült befejezni, nagyon feelinges volt, de azért jövőre nem fogok emlékezni rá. Kicsit nyomaszt ez a novemberi időjárás, úgyhogy állandóan karácsonyi ajándékokat akarok vásárolni, hogy siettessem az időt. Pedig addig még rengeteg dolog lesz (pl. szülinapozás), plusz teendők. De legalább jön a Dragonflight, nagyon szeretném, hogy jó legyen, és ne olyan, mint az előző kieg, mert az xar volt.

Kirakósozás

Amúgy a mit csinálok a szabadidőmben témakörben mutatom, mire vagyok aktuálisan büszke: 

Ezt szeptember közepén kezdtem el, tegnap fejeztem be, 2000 darabos. Eddig ez a legtöbb darabos valaha, amit kiraktam. A szabadidőm mértékét jelzi, hogy egy leüléssel kb. 10-15 darabkát tudtam betenni (átlagosan).

Viszont ez hatványozottan élvezetesebb volt, mint anno gyerekkoromban, mikor megvettük az első kétezer darabos családi puzzle-t, mert minden évben adventkor elővettünk egy nagyobb kirakóst, és családilag kiraktuk, és az első, amibe beletört a fogunk, egy kétezer darabos volt, amelyen alul fű, középen barna vadlovak, felül kék ég volt. Na, ez picit könnyebben ment. 

(kár, hogy az a lovas nincs meg, most már beleállnék a kihívásba)

Itt van pár kép a készülésről: 

Homályrév

Már vasárnap akartam írni, hogy szombaton, öt év késéssel, de végül mi is megkezdtük kalandjainkat Gloomhaven világán. 

A csapat jelenleg Brute és Cragheart.

Az első kalandon túlvagyunk, az elején picit megijedtünk, hogy ez a Jaws of the Lion után a hardcore játékverzió lesz, de aztán elég simán átgyalogoltunk a pályán. Pénzt nem sokat fogunk szerezni, de sebaj.

Kis szünet

Talán kezdem kialudni magam. Festettünk műanyag tojást, aztán festettünk papírtojást, aztán festettünk igazi tojást, közben gyöngyöztünk ajtódíszt, festettem lépcsőfokokat, ültettem virágokat, kirándultunk, közben jól megáztunk, sorozatot néztünk, Scrabble-ztünk (ja, mert másodjára is végigjátszottuk a Jaws of the Lion-t, azt nemtom mondtam-e), matekoztunk, házi feladatoztunk, bontottam Voyage to the Sunken City pakkokat, és még dekket is alkottam - szóval mindent is csináltunk, és még visszavan a hétfő.

Kéne még palántázni, kerítést festeni, hátsó házat kipakolni, tengerimalackuckót készíteni, pályázatra írni, mert még ötlet is van, meg kiolvasni a könyvet, amit olvasok, meg rendesen megtanulni supportot játszani LoL-ban, meg lefordítani a Heart of Glorm szabálykönyvet, meg még egy csomó mindent, ami most nem jut eszembe.

Néha kell ez a kis szünet. Feltölti az embert.

Unravel 2

Amúgy kábé már január közepén befejeztük az Unravel 2 c. játékot. Ami számomra az utóbbi idők legjobb játékélménye volt. Egyszerre aranyos, mély, nehéz, de megcsinálható, igazzy co-op, ahol kell a másik, kell gondolkodni, és néha kell rábízni magadat a másikra. Az ügyességi részeknél bénább voltam, de rejtvényeket néha jól megfejtettem, és egyszer-egyszer nagyot villantottam pálcikán ugrálásból vagy a "sünik" kikerüléséből (süniknek hívtuk a fekete gonoszság-esszenciákat). 

Legjobban az 5. fejezet tetszett (Is that all there is), sok jópofa rejtvénnyel, kevés időzített meneküléssel. Legkevésbé a tüzes rész (Ashes to ashes), nyilván ennek ellentéte. Az utolsó fejezet meg kicsit béna volt a csak ügyességi feladatokkal, de azért nyilván az is érdekes volt. Amikor a harmadik fejezetben megérkezett a pulyka, akkor nem értettem, mi lett a jó kis puzzle-játékomból, miért kell szaladni folyton egy ellenségtől, erről nem volt szó. De aztán ahogy egyre ügyesebbek lettünk, úgy már egyre kevésbé stresszelt.

A grafika lenyűgöző volt, hihetetlen részletgazdag és gyönyörű. És a végén a végigjátszás utáni szöveg, na az beütött. A gyerekek pont végignézték, ahogy befejeztük, és kérdezték, mi van odaírva, de nem bírtam hangosan szinkronfordítva felolvasni, mert elcsuklott a hangom.

"Love forms bonds between us, but not to hold us back.

They're meant to save us if we fail, or help us all climb higher.

Yes, things break beyond repair sometimes, but we can always build anew.

If our fire ever fades, it just takes a single spark to set it off again.

No matter how dark things get, we can all help light the way.

We can make this life beautiful, for ourselves and for each other.

And we all deserve to be here, whatever shape or colour we come in."

De ha mindez nem lenne elég, a Yarnie-k olyan cukiiiiiik! A pirossal játszottam én.

Köszönöm, várom a harmadik részt. 10/10

A két fős kalandozócsapat

Tegnap befejeztük a Jaws of the Lion-t (mármint a fő küldetést - maradt nyitva két mellékküldi, illetve nem találtunk meg további négyet). Nagyon jól szórakoztunk, és éppen annyira volt kihívás a játék, hogy még ne vegye el a fun factort, és mégis kelljen gondolkodni. Kicsit spoileres leírás következik.

Én a voidwardent választottam, J a demolitionist-et. Összességében úgy gondolom, ez egy jó csapat, végül is a demolitionist volt a tank/dps, én meg a healer/support. Pénzünk nem volt sok, mert semmit nem tudtunk lootolni, viszont elég robusztus felállásban haladtunk, és egyszer sem buktunk küldetést. Nálam bent volt mindig a három heal, a maradék lapjaimból meg jobbára curse-öket osztogattam, esetleg poisont. Az utolsó négy-öt scenarióban már nem tettem be a Master of Influence-et, mert egyszerűen nem érte meg azért plusz egy lap, hogy eldobhatós lapokat tápoljak vele.

Igazából ezt tartom a voidwarden egyetlen gyengeségének. Amúgy nagyon élvezetes volt vele játszani, és sokszor közvetve derült ki, milyen hasznos (nem ölt meg olyan sok ellenséget, de mikor már 6-8 curse volt az ellenfél dekkben, az tényleg számított). A lapok viszont úgy vannak kitalálva, hogy több játékossal jött volna ki igazán a szépsége, páros játékban pár lap egészen gyenge - és ehhez képest pedig az átlag 50 fölötti initiative-et kicsit erősnek érzem. Rengetegszer kellett újragondolnom, mit is fogok csinálni, mert én jöttem utoljára. A végére már meg is elégeltem, és inkább a gyorsabb, direkt lapokat választottam a lassú kombók helyett.

Az 5-ös szinten megkapott Ward viszont csudálatos. Onnantól kezdve jön ki a voidwarden igazi szépsége. Nagyon erős cucc, nyilván nem a játék elején kell kitolni, hanem a taktikailag legmegfelelőbb helyre - tipikusan legalább egy long rest után. Az, hogy mindenkit poisonol, aki mellette áll, az utolsó bossnál is eszméletlen jól jött, és a három hexes disadvantage aura meg számtalanszor mentette meg a popinkat.

A scenariók érdekesek, változatosak voltak, egyáltalán nem az utolsó csata volt a legnehezebb - bár amikor megláttuk a két sima és egy elit blood monstrosity-t, amelyek még csak az első pakk, egy kicsit elkerekedett a szemünk... Nekünk a Tainted Blood volt a legnehezebb, mert rengeteg objective, nincs obstacle, amit a demo szétverhet, nagyon sokat kell mozogni a szobákhoz, és kétszer is előfordult, hogy megütöttem egy asztalt, és nem sikerült lecsapnom, mert szar módosítót húztam. Ezt úgy tudtuk a végén megverni, hogy én már exhausted voltam, és a demolitionisnek az utolsó támadása volt az utolsó mob.

Az ez utáni scenario is elég nehéz, a Mixed results, de arra már sokkal jobban válogattam lapokat, és fel tudtam tartani az egyik oldalt, amíg a demo végzett a másik oldalon - és persze itt ideális volt a ward középen.

Mindent egybevetve kiválóan elköltött pénz volt ez a játék, és most már talán nekigyürkőzhetnénk a nagynak is...

Jaws of the Lion

Amúgy meg a házassági évfordulónkra megleptük magunkat egy Gloomhaven: Jaws of the Lion-nal. A sima Gloomhavennel nem játszottunk még, csak mindenhonnan hallottuk, mennyire jó, viszont sok a setup, és ez a kisebb testvér éppen ebben nagy: viszonylag kevés setuppal lehet nagyon hasonló élményt elérni. Mármint a vélemények szerint. Elég jó értékeléseket kapott, és a sok terraformálás után akartunk újra valami co-op játékot, úgyhogy belevágtunk a kalandba.

Eddig végigcsináltuk a Learn to Play scenariókat, és már ez önmagában is nagyon jól felépített: bizonyos kártyák lényegében csak arra vannak a dobozban, hogy elmagyarázzák a szabályokat, és nem kell senkinek két napig a füzetet bújnia, hogy a szabályok mesterévé váljon, mert a játék egy-egy scenarió közben mutatja be, hogyan is kell játszani, hogyan kell értelmezni a dolgokat. Még így is sok persze, de azért már kezdjük nemcsak ösztönből játszani, hanem taktikázni is.

A csomag amúgy teljesen hülyebiztos: mindenre rá van írva, mikor kell kinyitni, van a doboz legtetején egy papír, amelyik elmagyarázza, hogyan szedjük ki és szortírozzuk a darabkákat a bontáskor, és kaptunk egy szószedetet is, ha véletlenül valami mégse lenne világos. 

A karakterekből elsőre egyik se volt a kedvencem, de aztán a Voidwardent választottam, és egyelőre nem bántam meg. Krasha lett a neve. Kettes játékban nem annyira jön ki a support role szerintem, de még így is élvezetes, érdekes. Nagyon kell taktikázni azzal, kit mikor hova irányítok, és nagyon kell figyelni arra, hogy ne herdáljam el az alacsony initiative-es kártyáimat, de amúgy tetszik. Curse és poison a mesterségem címere. Hűséges csapattársam Demolitionist Flanny, aki mindent felrobbant, ha kell, ha nem. :)

Az első öt scenarióból a negyedik volt a legnehezebb, az nagyon pengeélen múlt: óriási pálya, és akkor már csak hand limittel lehet játszani, rengeteg ellenség, és ugye én közvetlenül nem igazán tudok sebezni, az objective-eket csak melee-ben lehetett ütni, úgyhogy kicentiztük, és a végén tényleg azon múlott, mit húzunk az utolsó attackra (szerencsére +1-et húztunk). Nyilván még a tapasztalatlanság is benne volt - és persze nem bánom, ha nehéz a pálya. De pl. az ötödiket, ahol a boss volt, kategóriákkal egyszerűbbnek éreztem.

Mindent egybevetve nagyon tetszik a játék, és kíváncsian várom a sztori kibontakozását. 

Két morgásom van amúgy. Az egyik a curse és bless kártyák. Mi a fenének van a monstereknek és a játékosoknak külön? Miért nem lehetett simán egyforma kártyákat gyártani, és azt pakolgatom mindenhova? Ez már nekem kicsit túlzásba hajló, felesleges overengineering. A másik meg az, hogy az insertet nem úgy csinálták, hogy beleférjenek a kártyák bugyiban is, így nem tudjuk használni. A doboz tartalmát így némileg kaotikusan beömlesztve tároljuk, de majd kitalálok valamit.

All in all, 9/10 eddig.

Marinche

A június az mindig sűrű nálunk, szülinapok, évfordulók, miegymás. Éves videót kell csinálni, zsúrra kell készülni, és most még a munkában is sok a dolog, és van két éles határidőm írásra is.

Ezért (vagy nem ezért, de emellett) pontosan egy héttel a kapu megnyitása után én is átléphetek Outlandre a Burning Crusade Classic-ot megkezdeni. Kicsit piszokság volt a Blizztől, hogy összesen két hetet hagyott a felkészülésre, mert nekem három hét kellett hozzá. Ja, mert nyilván sámán kellett, minden más karakterből Dunát lehet rekeszteni már, és azt mondjuk megértem, hogy sámánt nem lehetett boostolni. Így most valami ordenáré sok mennyiségű segítséggel, kicsit őrült hajrával, de tegnap valamivel éjfél előtt meglett a lvl58.

Igen, nem akartam classic-ozni. Nem, nem tervezek raidelni. Igen, kemény volt, büszke is vagyok rá.

A Burning Crusade volt életemnek az a szakasza, amikor a legtöbbet játszottam (átlag napi hat órákat). És ez volt az a szakasz is, amikor teljes felelősséggel vittem a guild masterséget, raid leaderséget, rengeteget tanulva a vezetői szerepről, az emberek lelki világáról és a csapatirányításról - ezekből élek mind a mai napig. Ez a szakasz elmúlt most már elég régen az életemben, és először távolságot akartam tartani, de most úgy gondolom, fun lesz ezeket a vidékeket kötöttség nélkül, szabadon, kettesben végigsétálni.

Hajsza Európában

Szóval kaptunk még régebben egy kicsit leharcolt állapotban lévő, 80-as évekbeli társast, amelynek Holiday a címe. Elolvastam a játékszabályt, de bonyolult is volt, elavult is volt, és mostanában elég sok kompetitív társasunk lett, úgyhogy nem is nagyon akartam még egyet. Ámde jött a villanykörte: ugyanezzel a táblával és ugyanezekkel az elemekkel csináljunk ko-op játékot!

Először is felfrissítettem a játéktáblát a jelenlegi országhatárokkal. Leragasztottam nem szilikonos sütőpapírral, hogy látszódjon az eredeti grafika, de mégis átrajzolhassam Csehszlovákiát, Jugoszláviát és a többi változást. Megrajzoltam a tengerpartokat is, és minden országra közvetlenül ráírtam az ország nevét, hogy az öt és fél éves gyerekem is mindig el tudja olvasni, melyik melyik ország. 

Itt ragasztom

Elkezdtem berajzolni

Kész a tábla

A megváltozott országokhoz új országkártyákat is kellett nyomtatni, de ez mondjuk nem olyan nagy meló.

Ezután már csak az általam kitalált szabályok írásba öntése maradt, amit ma meg is tettem. Bárki, akinek van otthon ilyen társasjátéka, és szeretne könnyebben érthető, ko-op játékot belőle, nyugodtan használja. :) Nyilván lehet a régi országokkal is játszani. Nem találtam fel a spanyol viaszt, a játékmechanizmus sokat merít a Drakula dühe c. társasból, de így legalább mindkét gyerekem élvezi.

Kiadók is keressenek bátran :D

***

Hajsza Európában

Nyomozós-bűnözős játék a Holiday c. társasjáték elemeivel

2-4 főre

 

Az egyik játékos mindig a bűnöző, a többiek pedig a nyomozók, akik együtt vannak a bűnöző ellen.

Nyomozók száma:

1. Egy nyomozó játékos esetén: 4 nyomozó, 2 autóval

2. Két nyomozó játékos esetén: fejenként 2 nyomozó, 1 autóval

3. Három nyomozó játékos esetén: fejenként 1 nyomozó, 1 autóval

 

A játéknak vége az alábbi esetekben:

1. Ha a bűnöző összegyűjt 8 győzelmi pontot (GYP), akkor ő nyert.

2. Ha a nyomozók felfedik a bűnöző utolsó célkártyáját is, mielőtt az összeszedné a 8 GYP-t, akkor a nyomozók nyertek.

3. Ha a nyomozók letartóztatják a bűnözőt, akkor is ők nyertek.

 

A játék kezdete:

Mind a bűnöző, mind a nyomozók Magyarországról indulnak. A bábujukat helyezzük fel a táblára. Ezután a bűnöző egy-egy maga által választott országra tegye fel a két Bank jelzőt. Nem lehet ugyanarra az országra tenni a két jelzőt.

Ezután a bűnöző húz négy célkártyát. Ebben a négy országban tervezi végrehajtani a bűncselekményt.

A nyomozók kapnak fejenként 10 zsetont. Ha a nyomozó játékos egyedül van, azaz ketten játszanak, akkor a nyomozó 20 zsetont kap.

Ha ezzel megvagyunk, akkor kezdődhet a játék az első körrel.

 

A játék körei:

1. Bűnöző lép

2. Nyomozók lépnek általuk megválasztott sorrendben, és mindegyik végrehajt egy akciót

 

1. A bűnöző köre

A bűnöző az alábbi három cselekedet közül választhat a körében:

a.) A bűnöző rejtve lép. Amikor ő jön, akkor le kell venni a tábláról (ha eddig fenn volt), majd az őt irányító játékos eldönti, hogy egy vagy két országnyit lép-e. Amennyiben egy országnyit lép, akkor nem kell semmit tegyen. Ha kettőt lép, akkor az első útba ejtett országra le kell tegyen egy nyomot (az eredeti készletben egy sárga állvány).

Javaslat: A bűnözőt játszó játékos az egyszerűség kedvéért írja egy papíron, hogy mikor hova lépett.

b.) A bűnöző végrehajtja a bűncselekményt a célországban, majd egyet lép. Ez esetben le kell tennie egy Tettes jelölőt a célországra, és fel kell fednie a célkártyáját, amiért megkapja a megfelelő mennyiségű GYP-t. Ha elérte a 8 GYP-t, a játéknak azonnal vége.

Figyelem: a bűnöző a bűntett végrehajtása után mindig lép egyet, tehát azzal az országgal szomszédos országba menekül.

c.) A bűnöző végrehajt egy kisebb bűntényt abban az országban, ahol az egyik Bank jelölő van, majd egyet lép. Ez esetben le kell venni a Bank jelölőjét az országról, és a bűnöző kap 1 GYP-t.

2. A nyomozók köre

Minden nyomozónak két cselekvése van, ezeket nyomozónként kell végrehajtani (tehát nem az összes nyomozó lép, majd az összes nyomozó cselekszik, hanem egy-egy nyomozó végrehajtja a teljes körét).

a.) Lépés

A nyomozók utazhatnak vonattal/hajóval, ez esetben csak egy szomszédos országba léphetnek, és ennek díja 1 zseton. Vagy a nyomozók beülhetnek egy autóba, és az autóval mehetnek két országnyit – ennek díja nyomozónként és országonként 1 zseton. Egy autóba két nyomozó fér. Ez a két nyomozó lehet két különböző játékos nyomozója is, viszont mindig kell egyen egy pihent nyomozó, aki az autót vezeti.

Példa: Jani átlép Magyarországról Szlovákiába, ahol már eleve ott tartózkodik Jenő nyomozója egy autóval. Ez Janinak 1 zsetonba került. Jani nyomozója beszállhat Jenő autójába, mert ugyanbban az országban vannak. Ezután Jenő elmegy Lengyelországon keresztül Németországba az autójával, és viszi magával Jani nyomozóját is. Ő 4 zsetont fizet.

A narancssárgával jelölt hajóutak által összekötött országok szomszédosnak számítanak, tehát át lehet menni mind gyalog, mind autóval egyikből a másikba, ez is egy lépésnek számít.

Ha egy nyomozó egy olyan országban fejezi be a mozgását, ahol egy nyom van, akkor azt a nyomot automatikusan megkapja (nem kerül akcióba). Amennyiben ekkor elkölt 2 zsetont, akkor felfogad egy detektívet is (kap egy Detektív jelölőt a készletből). A detektív jelölőt egyszer egy kockadobásnál be lehet dobni, és akkor az a dobás automatikusan 6-os.

b.) A nyomozók akciói

Ezek közül az akciók közül minden egyes nyomozó bábu egyet hajthat végre.

-        Kapcsolatba lépés a helyi rendőrséggel: Ez az akció csak akkor hajtható végre, ha az adott országon nincs behajtani tilos tábla.

A nyomozó dob egy kockával. Az eredmény attól függ, hogy a bűnöző abban az országban van-e. A bűnözőt irányító játékos értékeli ki a dobást, és adja meg a dobás szerinti előnyöket vagy hátrányokat.

o   Ha a bűnöző nincs az adott országban, és a dobás eredménye:

1: a helyi rendőrség nem együttműködő, helyezzünk egy behajtani tilos jelölőt az országra.

2-4: a helyi rendőrség nem tud érdemi információval ellátni

5: a helyi rendőrség minden erőforrást megad a nyomozáshoz, a nyomozó kap 1 zsetont

6: a helyi rendőrség rávilágít egy összefüggésre, a nyomozó kap 1 zsetont és 1 nyomot

o   Ha a bűnöző az adott országban lapul, és a dobás eredménye:

1-2: a helyi rendőrség nem tud érdemi információval ellátni

3-4: a helyi rendőrség minden erőforrást megad a nyomozáshoz, a nyomozó kap 1 zsetont

5-6: a nyomozó a bűnöző forró nyomát leli, a bűnöző figurát fel kell helyezni a táblára

-        Színhely megvizsgálása: Amennyiben a nyomozó a bűntett színhelyén áll, dönthet úgy, hogy megvizsgálja a helyszínt. Ekkor a Tettes kártyát le kell venni a tábláról, és a nyomozó kap cserébe két nyomot.

-        Támogatás kérése: A nyomozó dönthet úgy, hogy az adott körben további pénzt próbál szerezni a szervezettől. Ekkor a játékos dob egy kockával, és az azon szereplő összeget kapja meg zsetonban.

-        Letartóztatás: Ha egy nyomozó egy olyan országba lép, ahol már a táblán látható a bűnöző (azaz egy korábbi nyomozó már felfedte), akkor egy nyom elköltésével letartóztathatja. Ekkor azonnal vége van a játéknak, és a nyomozók nyertek.

Ingyen cselekedetek (nem kerülnek akcióba, és bármikor végrehajthatóak a kör során, lépés előtt és után is):

-        Csere: ha két nyomozó játékos bábui egy országban vannak, akkor bármit és bármennyit cserélhetnek egymással (pénzt, nyomot, detektívet).

-        Leleplezés: ha egy játékosnál összegyűlik a megfelelő mennyiségű nyom, akkor annak elköltésével leleplezheti a bűnöző egyik célkártyáját.

Az első leleplezés 4 nyom, a második 5 nyom, a harmadik 6 nyom, a negyedik 7 nyomba kerül.

Amikor ez történik, akkor a nyomozót irányító játékos elhúz egy célkártyát a bűnözőtől, amelyet azonnal fel is fed. Ha ezáltal a bűnözőnek nem marad célkártyája, és még nem érte el a 8 GYP-t, akkor a játéknak azonnal vége, és a nyomozók nyertek.

A Mars terraformálása

Szóval a karantén előnye, hogy 23-án este mindennel elkészültem Karácsonyra, és elég sok mindent vállaltam. Majd mutatom.

Most viszont egy picit a Mars terraformálásáról, amely szintén most költözött be a háztartásunkba. Kicsit tartottam tőle, mert annyi ideje játszunk ko-op játékokat, hogy nem tudtam, mennyire való ez nekünk, de aztán belejöttünk. Az első játékban még leginkább passziánszoztunk magunk előtt, a másodikban már egy kicsit jobban nyomtuk, kétszer annyi pontot írtunk, mint az elsőben.

Nagyon tetszik, hogy igekeztek nem teljesen elrugaszkodni a valóságtól: generációkban mérjük az időt, és az oxigénszint, hőmérséklet és vízfelszín mint globális jellemző dönti el, hogy mit tudunk tenni már a terraformálás érdekében. Nyilván van benne egy jó adag scifi, de a marsi régiók is rendben vannak, szóval összességében jó a kiindulás. 

A játékmechanizmust (erőforrások, mindegyiket egyféle jelölő jelzi) kicsit nehéz volt megszokni, de miután belejöttünk, már rutinszerűen ment a tologatás. Egy baj van ezzel: a papír playmat nagyon könnyen mozdul meg, és a kis kockák azonnal arrébb csúsznak rajta, aztán győzzed tudni, hol is voltak. Szóval egy kicsit robusztusabb playmat nem árt, meg egy-két tégely, amelyből ki lehet venni a jelölőket.

Nagyon tetszik, hogy _rengeteg_ projektkártya van, két játék után is kb. a felére emlékszem. És a speckó játékmódot még ki se próbáltuk, amelyben még van 50+. Ez növeli az újrajátszhatóságot, és egészen a végéig nincs biztos győztes. Persze múlik a szerencsén, hogy ki mit húz fel, de mivel négyet húzol, és abból kell eldönteni, melyik maradjon meg, lehet stratégiázni.

Összességében nagyon tetszik a játék még úgy is, hogy kettőből kétszer vesztettem.

Life begins @lvl60... again

 

Már pénteken megvolt a ding, kb. utolsónak a guildben, csak most jutottam el idáig, hogy meg is írjam. 

Szóval tetszik a Shadowlands. Nem annyira fantáziadús az egyes alvilágok megalkotása, különösen Ardenwealdben éreztem a rókabőrt, de maga az egész koncepció jó lett, a grafika és a vizuális rész nagyon oda lett téve, és a mechanizmusok is tetszenek. 

Ez a karakter ugyanaz, akivel 2006 elején rerolloltunk hordáról allyra, közben volt egy kis kitérő egy draenei pappal, de most sztori van, mert ez már a második kieg, amikor Sylvanast bántani tervezem Teldrassil miatt. Remélem, ezúttal találkozunk /kezeit ropogtatja.

Saját kártyajátéka van

Közben meg Kistücsök előállt élete első igazi kártyajátékával, amelyet most soron kívül, teljes egészében közlök. Ha egy másik idősíkon ezt nem teszem közzé, és ebből gazdagszunk meg, akkor bocsi. Azért az ihlető kártyajátékok behatása még látszik a designon...

Deka (munkacím)

2 játékos részére

A játék célja: vagy elérni 10 kártyalapot, vagy a másik játékos lapjait elfogyasztani.
Kezdés: meg kell keverni a kártyákat, majd 4-4 lapot osztani. A kártyákat arccal felfelé kell fordítani, hogy mindenki lássa. Fel kell csapni egy kártyát, amely csak számos kártya lehet. Ez a kezdőkártya, minden más kártyát ennek a tetejére kell tenni.

Annak a játékosnak, aki soron van, kötelezően raknia kell egy lapot, ha tud. Ha nem tud, akkor húz egy lapot a pakliból.

A játékban hét szín van: kék, narancs, zöld, sárga, lila, fekete és piros. A színes kártyákat rá lehet rakni szürke kártyákra vagy ugyanolyan színűre. A pakliban 1-7-ig vannak számok, mindegyik más színű.
Speciális színes kártyák:

• Csillag: ha ilyet teszünk, húzhatunk az ellenféltől egy véletlenszerű lapot.
• +1: letesszük a lapot, és rögtön húzunk helyette.

Szín nélküli kártyák (bármire rá lehet tenni őket, és ezekre is lehet tenni bármilyen színű kártyát):

• +2: letesszük a lapot, és rögtön húzunk helyette 2 lapot.
• Dobókocka: letesszük a lapot, dobunk egy dobókockával, és mindenkinek az összes olyan számú számos kártyáját be kell tennie középre. Ha nincs olyan számú kártyája, húz egy lapot.
• +3: letesszük a lapot, és rögtön húzunk helyette 3 lapot, és kérhetünk egy színt. Ellenfelünknek olyan színű kártyát kell tennie (vagy szürkét).
• Színkérő: ha ezt a lapot tesszük le, kérhetünk egy színt. Ellenfelünknek olyan színű kártyát kell tennie (vagy szürkét).

Ha a húzópakli elfogyott, akkor a dobópakli legfelső lapját megőrizzük, a többit pedig megkeverve újra húzópaklinak tesszük.
Aki előtt 10 lap van, azonnal megnyerte a játékot. Aki előtt elfogyott a lap, azonnal elvesztette a játékot.

***

Már játszottunk vele vagy harmincat, úgyhogy a tesztelés is megvolt. Igény szerint csinálunk belőle print&play-t. :)

Under Dark Waves

Hétfőn megjött az Under Dark Waves, juhú! Az úgy volt, hogy múlt szerdán reggel ránéztem a FF oldalára, és még mindig csak annyi volt ott, hogy Q3/2020, és preorder. Aztán elmentünk ebédelni, és ebéd közben eszünkbe jutott ránézni Amazonra, és ott volt, "1 left in stock". Nyomtuk a gombot azonnal, és szerencsére a miénk lett. Úgyhogy kétszeres juhú!

Ki is próbáltuk még hétfőn. Kicsit hosszabbra nyúlt, mint az alap scenariók, bár valószínűleg csak a lapolvasgatás miatt, mert amúgy mechanizmusban nem lett bonyolultabb. A Tyrants of Ruin scenariót játszottuk, amely a dobozon is szereplő mélyvízi nagy öregeket, Dagont és társát hozzák elő, ezenkívül még három scenarió van, ami tök jó sok. 

Az, hogy külön helyszínekre is lehet menni (Kingsport, Innsmouth), nem lassít különösebben, Arkhamban kevesebb a helyszín, és a travel rendszer tök egyszerű. Mondjuk az asztalunk hamarosan nem lesz elég nagy hozzá, ha még jön egy kieg... Már így is lefolyik a cucc az asztalról néha. De a lényeg: hangulatosak az új helyek, különösen a börtön a szerencsétlen börtönőrrel. 

A scenarió nem igazán izzasztott meg minket, de ez szerintem leginkább az új pap karakternek köszönhető, az alapból 3-as influence most nagyon kellett. "Ashcan" Pete (portrayed by myself) csak hentelte a szörnyeket baseball-ütővel közben. :) A bossokat meg a harpoonnal bántottuk, exploitoltuk, hogy a "pursuit" képesség miatt ide-oda lehet rángatni (távolról megsebezni varázslattal), és sosem ütött vissza.

A fear rendszer jópofa újítás, nem túl bonyolult, és mégis tud izgalmat adni, és személy szerint már kicsit elegem volt az anomáliákból, úgyhogy nagyon jó itt a változatosság.

Nyilván még rengeteget kell játszani, hogy mindent megtapasztaljunk a kiegből, de szerintem kifejezetten élvezetes és jól eltalált lett, amennyi egyéb lapot elolvastunk, azok mind jól illeszkedtek az eddigiekbe. Köszi, FF! :)

49. nap

Ma pontosan hét hete (49 napja), hogy otthon vagyok. Még pár nappal a korlátozás előtt lettem hazaküldve a tüdőnyavalyám miatt. Azóta három kivételtől eltekintve nem találkoztam más emberrel élőben, csak a kis családommal és a férjem szüleivel, akik a szomszédban laknak (a három kivétel: egyszer vettünk speckó lisztet egy barátunknak, aki nem kapott sehol Budapesten, és azt átadtuk neki maszkban, kesztyűben, egyszer anyukám eljött Húsvét előtt, cseréltünk csokitojásokat, és beszélgettünk a kerítésen keresztül pár percet, illetve egyszer beszélgettem a szomszédasszonyommal a kerítésen keresztül fél órát). Ja, meg az erdőben ha valaki szembejött, akkor nagy ívben kikerültem, és köszöntem neki. Ez az összes személyes interakcióm.
Virtuális persze volt sok, még akár azt is mondanám, több is, mint amennyi személyes szokott lenni. Rengeteg mindent meg kellett oldanom, amik a korlátozás miatt változásként jelentek meg az életemben. Az iskola- és óvodapótlásról most nem írok, meg arról se, hogy felvállaltam egy kis szociális munkát azzal, hogy a kisfiam osztályában a szülőknek és tanároknak segítséget nyújtsak az MS Teams használatában. A napok összefolynak, a hét hét nagyon gyorsan elrepült, munka-tanítás-háztartás blablabla, nem hiszem, hogy újat mondok vele, hagyjuk.
Megváltozott életem részei _nem_ fontossági sorrendben:

• Meg kellett találnom az időt hangoskönyv-hallgatásra, ami idő a vezetés hiánya miatt esett ki. Még nem tökéletes a rendszer, de most épp mosogatás, teregetés és a ruhák hajtogatása közben "olvasok". A papíralapú könyvek olvasására továbbra sincs time window.
• Kertészkedem. Ha nem lenne ez a korlátozás, valószínűleg sosem vágtam volna bele ilyen nagy projektbe, de a kertünkben van egy kb. 3x16 m-es terület, amely tavasz elejéig full tele volt az erdőből beszabadult random bokrokkal (=dzsindzsa). A baj az volt, hogy ennek számottevő része szúrós bokrokból vagy legalább szúrós levelű növényekből tevődött össze, ezért nálunk sajnos semmilyen gumilabda nem élt túl sokáig. Na, ennek véget vetni akarván nekiestem a dzsindzsának. Sajnos nincs before képem, viszont miközben irtottam, igazi kincsekre találtam (még nincs kész az egész, de haladgatok):

Négy kis meggyfa, kívülről nem nagyon látszottak, viszont virágzanak is - most kibontottam őket

Szamócák a dzsindzsa közepén, van olyan is, amelyik virágzik

• Ahhoz, hogy elég legyen csak háromhetente vásárolnunk, fel kellett fedezni, hogy ki szállít hozzánk zöldséget és gyümölcsöt. Szerencsére megtaláltuk a Zöldség-Gyümölcs Plázát, így megtörtént életem első olyan rendelése is, amelyben 28 ezer forintért vettem zöldséget és gyümölcsöt. Sosem gondoltam volna, hogy ez egyáltalán lehetséges.
• Hajat viszont ritkábban mosok, mint eddig, próbálok kísérletezni a samponszappannal, nem mondom, hogy 100%-ig elégedett vagyok, de tudja, amit kell.
• Mindennap játszom 20-30 meccs Dobble-t, úgyhogy már álmomban is mintákat látok. Hamarosan át fogok látni a Mátrixon is.
• Előfizettem a WoW-ra megint. Ez mondjuk részben annak köszönhető, hogy csináltam a virtuális team outingot, és kellett support karakter, részben pedig annak, hogy ismét összeverbuválódott egy régi arcokból álló szuper kis csapat. Továbbra is tank vagyok Madleine-nel.
• Többet írok, mint valaha. Ez nagyrészt az írókörnek köszönhető, akikkel virtuálisan is tartjuk a kapcsolatot, kisrészt annak, hogy a kijárási korlátozásban szorítottam egy kis időt ennek is. Sőt, olyan nagyra török, hogy lehet, hogy még a végén regénybe is kezdek.

A titkos kijárat

Amúgy meg a Super Mario World készítőivel szeretnék egyszer találkozni, hogy válogatott módszerekkel bántsam őket. Már a Forest of Illusion-ben is átkot szórtam a fejükre, mikor bolyongtunk vagy két hétig, mire megtaláltuk, hogy melyik secret exit vezet tovább, és melyik valami offtopic kis bónuszpályára (egyiket se tudtuk megcsinálni amúgy), mert ugye ha csak simán megcsinálod a pályát, akkor csak tévelyegsz az erdőben.
Nade most már a Chocolate Island-en vagyunk, és a harmadik pályán akrobatikáztunk most már második hete, nem jutván előrébb. Azt kell tudni erről a pályáról, hogy folyamatosan körbemenő platformokon kell ugrálni, nagyjából így:

ez csak a pálya negyede

De ma!!!!
Ma végre megcsináltam a nyomorult pályát, és nagy elégedettséggel beértem a célba, leszakítottam a célszalagot, megveregettem gondolatban a vállamat, és éreztem, hogy én vagyok az élet császára...
Majd kiderült, hogy ennek a pályának a "normál" megcsinálása az csak körbe-körbe visz a világtérképen, és valójában egy titkos MÁSODIK KIJÁRAThoz kell elmennem, amit ugye csak repülve lehet, tehát nem elég végigcsinálni a pályát, meg kell őriznem a köpenyemet is.

00:53-tól látszik a "normál" kijárat, és ott kell elrepülni jobbra.

/%!==/%(=/%/%+%+%"!+"=/)(=/(=!%
***CENSORED***

Team In-ing

A héten valósult meg a kis céges csapatunk első virtuális team outingja, amit elneveztem Team In-ingnek, mert hogy nem mehettünk OUT, így szervezőtársaimmal kitaláltuk, hogy menjünk IN...
Három kritérium volt:

1. Legyen ingyenes a móka
2. Mindenki részt tudjon venni benne (27 fő)
3. A szervezők értsenek a dologhoz, hogy legalább valamennyire előre lehessen készülni

Úgyhogy hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, letöltetünk mindenkivel 64 gigát. Merthogy az egyetlen ilyen online dolog, ami megfelelt a három kritériumnak, az a World of Warcraft demo verziója volt. 

Két csapat küzdött hősiesen az általam kitalált gonoszabbnál gonoszabb feladatokkal, az orkok és a trollok, mert ezek viszonylag közel kezdenek egymáshoz. Aztán a trollok nyertek. 

Aztán meg csináltunk ilyet is.

Szerintem fun volt, lopni ér a forrás hiteles megjelölésével.

Újabb Vlad sztori

És hétvégén befejeztük a Magicka 2-t is, juhú! Ez amolyan tipikus második rész volt szerintem, javítottak az első hibáin, de még ezzel együtt se tudott akkorát ütni, mint amilyen egyedi volt az első. A cuki halandzsanyelvtől a viccesnek szánt nem-vámpír karakteren keresztül a friendly fire-ig azt kaptuk, amit az első rész után vártunk, de ez mégis csak arra elég, hogy kipipáljunk egy újabb achievementet. Wow-effect nem volt benne.

Mondjuk az utolsó fight elég érdekes volt, az elején nem is értettük pontosan, aztán meg bénáztam a labdával, de ez is olyan, mint minden: gyakorlás kérdése.
Nyarlathotepet kihagytuk, az még ebben a játékban is durva fight.

Shadowrun: Hong Kong

Éééés még képes vagyok egy offline, single player játékot végigjátszani, yay! Tavaly októberben kezdtem el, és kb. hetente egyszer-kétszer sikerült leülnöm hozzá, többnyire 20-30 percet, a vége  felé mondjuk belehúztam, de a harcok maguk is több mint egyórásak voltak.
A Shadowrun első és második részét is nagyon élveztem, de azt hiszem, ez a karakterem sikerült a legjobban. Most azt találtam ki, hogy ha én magam vagyok a dekás, akkor nem kell cipelnem magammal egy majdnem felesleges karaktert csak azért, mert vannak a Mátrixban megoldandó feladatok. Ráadásul azonkívül, hogy pár kis IC-t meg kell ölni valahogy, a Mátrixban a legnagyobb feladat mindig a hack, az pedig kb. független attól, hány pontom van deckingen, az csak számok megjegyzése és formák felismerése IRL. Úgyhogy tettem 5-5 pontot Intelligence és Deckingre, aztán minden más ment close combatra Ares Razorokkal. Közelütős, igen, de mivel Gobbet mindig tett rám nyuszit, körönként négyszer kettőt ütni és AP-veszteséget okozni mindig jó. :)
Egy helyen nehezített egy kicsit, hogy én vagyok egyszerre a dekás és az ütőember is, Prosperity Tower-ben, ahol ki kellett kapcsolni minden szinten a riasztást, ÉS közben lekapcsolni az érkező ellenségek hadát. De azért ott is megoldottam - csak nem akartam elhinni, hogy ezt a részt kizárólag harccal lehet megoldani, nem lehet kidumálni magamat.
A végső fight aztán már nem nagyon izzasztott meg, miután rájöttem, hogy a jobb alsó sarokban még sunnyog egy gyertya...

A sztoriról annyit, hogy maga a történet eszméletlen jól lett kitalálva, de itt éreztem a legkevesebb energiát az egyes párbeszédekben (sokszor nem volt igazi választás, amiket mondtam, ugyanoda vittek). Ennek ellenére nagyon jók voltak a karakterek, főleg Kindly Cheng, és a helyszín is hangulatos volt (nyomasztó, és a legjobban szerintem a végén lévő riporter szövege a legkiábrándítóbb kritikája napjaink valóságának).
"Everything you see, everything you've been taught, every official you "elect", all bought and paid for by the people pulling the strings."

Pink fanyűvő

Van egy játék, amivel szerintem kötelező lenne játszania minden embernek, aki csapatban dolgozik (vagy csak simán mindenkinek).
Az Unrailed! (hivatalos oldal itt) az utóbbi idők legjobb játéka, egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Adott egy vonat, ami elindul, neked meg kell fa, amit favágással kell szerezni, kő, amit kőfejtéssel, ebből lesz a sín, amit le kell tenni, és közben még hidat építeni a vízre, és figyelni, hogy ne gyulladjon ki a mozdony. Eléggé hasonlít az Overcooked-hoz, csak egszerűbb, kisebb, meg hát ugye vonatos.
A legjobb, hogy négyen is lehet játszani egy képen, és egyszerűen addiktív. Jól látható, hogy amíg az elején lehetetlennek tűnik, hogy elérj száz méterig, lassan, de biztosan összeszokik egy csapat annyira, hogy a háromszáz méter is könnyedén menjen, megoszlanak a feladatok, és mindenki hozzájárul a sikerhez. Én általában a fanyűvő vagyok, pink hajjal. Ezen a játékon aztán meg lehet tanulni a LEAN összes alapelvét tervezéstől a termelésig.
Nem olyan rég beszélgettem a Zen Studios egyik vezető játékdesignerével arról, hogy min múlik egy játék sikere. Ez a döbbenetes számomra, hogy adott egy játék végletekig leegyszerűsített grafikával, egyszerű játékmenettel, de csapatmunkával, megfelelően beállított nehézségi fokozatokkal, és terjed, mint a bozóttűz.

Battlegrounds

Amúgy meg közben megérkezett a Hearthstone szerintem eddigi legérdekesebb játékmódja, a Battlegrounds. Nem mintha most lenne időm játszani, de legalább jó az eddigi állásom. :) (3-ból 3 win, ahol a win az, hogy mind a hét másik embert megvertem)
Kicsit stresszes az időkorlát miatt, de csak mobilon, ott elég lame, hogy rá kell kattintani a kezemben lévő lapokra, kiválasztani, letenni, visszakattintani a pályára, úgy cserélgetni, stb. De azért még így is nagyon élvezetes kis cucc lett ez. A mechanika persze nem új, szokásos Blizz módon szintetizálják a már meglévő jó autochess játékokat, de jól. Jó lenne, ha már tudnék többet teng-lengni.