Lemondás

Note to myself: ma volt az a nap, amikor lemondtam róla, hogy a leendő házban karácsonyozunk.

Csokiszíngyár

Egy hónap híján hároméves a kislányom. Az utóbbi időben rohamosan fejlődött a rajzkészsége. Amikor kicsi volt, nagyon szép köröket rajzolt krétával, de ez aztán annyiban maradt, és kb. egy évig alig lehetett rávenni, hogy rajzoljon. Ez most megtört: szívesen és sokat rajzol, és a képzeletével egészíti ki, amit nem sikerült papírra vetnie. Kedvencem egy nekem készített mű az oviból, a "csokiszíngyár". De rajzolt már szőrös bálnát, lufis kislányt, virágos rétet, épp ami eszébe jut. És szívesen színez is, ráadásul eszméletlen ügyesen! A színezés majdnem jobban megy neki, mint az öt éves tesójának.
A szerepjáték és a mesék még mindig uralják a napjait. Rengeteget játszunk például az ikeás babáival (Krullig és Klára), ők már mentek gombát szedni az erdőbe, bújócskáztak, táncoltak, satöbbi. De állatkák / babák nélkül is tud szerepjátszani. Múltkor boltosat játszottunk, és ő vásárolt. Betette a kosarába a plüss zöldségeket, aztán rám nézett:
- Veszek a kislányomnak egy Dörmit, mert ügyesen segített vásárolni.
Nem tudom, honnan vette... :)

Általában fel vagyok készülve a meséire, de azért néha még mindig meglep. Egyszer jött hozzánk uzsonnaidőben, és teljesen magától (nem beszéltünk erről aznap, de még azon a héten se):
- Születik majd a pocakomban egy baba, és az lesz a neve, hogy Kelingó.

Szóval nem unatkozunk, minden pillanat lehetőség egy újabb mesére, legyen az autóban utazás vagy ugrálás a trambulinon (mondjuk ez utóbbit lassan le kéne szedni, mert ilyen hidegben úgyse nagyon használjuk). Aktuális kedvence a három kismalacos (szalmaház, faház, kőház), ezt olvassuk is, nézzük is (a Disney-s verziót), és már mondta, hogy egyszer majd keressünk egy négy kismalacos mesét, amiben lesz papírház is.

A szófogadással még mindig gondok vannak, ha valamihez nincs kedve, akkor azt ötödikre se csinálja meg. A családi manók valamennyit segítenek, de csak ha egyébként is jókedvű. Van bőven műmorcogás, műnyafogás, miegymás, és van egy aranyos szokása, amikor úgy érzi, hogy ő most rettentően meg van bántva, és kellene mennie valahova (fürödni, fogat mosni, vagy csak fel az emeletre, stb.), akkor közli, hogy "Nincs lábam". Ez azt jelenti, hogy vegyük fel és babusgassuk kicsit. Persze felveszem, és végigjátszom vele a játékot, mert cuki.
És már mindjárt három éves, OMG.

Szorzótábla és melegpor

A hónap slágere öt éves kisfiamnál a szorzótábla. Tavaly karácsonyra kapott egyet fából, amelyiken rajta vannak a szorzások, és ha megfordítja, ott az eredmény, de akkor nem sokat foglalkozott vele, nyilván. Viszont mostanában elővette, matatott vele, rendbe rakta, szétszórta, rendbe rakta, és közben megjegyezte először a könnyebb szorzatokat, de végül az összeset, és mostanában felkel reggel, lerobog a lépcsőn, leül az asztalához, és rajzol egy 13x13-asat (vagy nagyobbat - a képen egy kezdeti verzió látható). 10x10-ig fejből tudja, talán a 11-eset is, a többit pedig úgy számolja ki, hogy az oszlopot tölti, és soronként ad hozzá.

Persze a sakk sem ment ki a divatból, rengeteget játszunk vele, arányosan nyer is, veszt is, de nagyon ügyesedik. Ha nem este 7-kor nyaggat, hogy játsszunk, mikor amúgy se tud figyelni, akkor ha én nem figyelek, simán megver. De a normális sakk mellett elkezdtünk "sakk-szerepjátszani" is, ami azt jelenti, hogy építettünk két palotát a sakktáblán, és ő van a fehérekkel, én a feketékkel, és a király elküldi a futót a hírrel, hogy meghívja vendégségbe a másik királypárt, és akkor szépen átsétálnak vagy átlovagolnak, és együtt eszik a négy figura, a gyalogok a szakácsok, stb. Nagyon vicces, én ezt gyerekként sokat játszottam - mondjuk saját magammal -, és az a vicces, hogy Kistücsök sosem szeretett szerepjátszani, a plüssöknek nem kölcsönöz hangot, mindig E/3-ban beszél róluk, és ezzel a módszerrel titokban rávettem, hogy beszéljen a figurák nevében. Azokat a neveket használjuk, amit a Polgár Judit-könyvből már megtanultunk (Vendi vezér, Keresztes király stb.).
Képzeletbeli játékot még egyet nagyon szeret, a főzőcskézést (ez már régebben is volt: számleves és társai), de most egy aranyosat mondott. Mikor magyaráztam, hogy már ősz van, és nem lehet fagyit enni, akkor eszembe jutott, és megemlítettem, hogy létezik téli fagyi, ami nem hideg. Onnantól csak téli fagyit "főzött", és tett bele melegport, hogy ne legyen hideg.

Másik vívmánya, hogy megtanult cipőt kötni. Kiszúrtam vele, mert cipőfűzős cipőt vettem neki, ami amúgy még menőbb is szerintem, mint a tépőzáras, és egy hét alatt megtanulta bekötni, nagyon ügyes. A "két nyuszifüles" módszert használja, és megbeszéltük, hogy ha kicsit ügyesebb lesz, akkor majd megtanulhatja az "egy nyuszifüleset" is. Egyelőre annyi hátrány van, hogy nem húzza meg eléggé, ezért sokszor kikötődik.
Ahhoz képest, hogy ősz közepe van, szerencsére nem voltunk betegek (talán csak egyszer, szeptember elején), viszont orrfolyás, némi pici köhögés majdnem folyamatosan van, ami kicsit elvesz a kedvéből, de azért még így is jobb, mint pl. tavaly. Viszont egy csomó idegesítő szokást tanult mostanában (én azt gyanítom, hogy az oviból, persze minden szülő mindig erre fogja), például hogy ha valami izgalmasat vagy furcsát lát, akkor bőgő oroszlánhangon jó hosszan elnyújtva megkérdezi, hogy "Miiiiiiiiiii?!", meg egy ideig mindenre azt mondta, hogy "őrült", de erről szerencsére leszokott (bár pont ma hallottam megint).
Még egy aranyos beszélgetésünk volt, amit feljegyeztem erre a hónapra. Amikor beszéltünk a Mindenszentekről és a töklámpásról, azt mondtam neki, hogy a töklámpást majd azért tesszük az ablakba, hogy a rossz dolgok ne tudjanak bejönni. Erre azt kérdezte:
- Mi van, ha egy rossz álom a fenti ablakon jön be?
- A rossz álmok nem tudnak repülni, kicsim.
- De mi van, ha egy szúnyog berepül, és behozza a hátán?
Aha, azt hittétek, kifogott rajtam. De én:
- Azért vannak a pókok a sarokban, hogy elkapják ezeket a csúnya szúnyogokat, és akkor a rossz álmok lepottyannak a földre, és összetörnek.

Restauráltam

Ja, meg amúgy a hétvégén restauráltam is.
Szeretem, ha valami régi dolog meg van őrizve, látszik rajta a gondoskodás. Anno a 70-es években még kézzel festették az utcanévtáblákat, és mára már nem sok maradt meg belőlük. De ez igen:

Persze készíthettem volna újat, szépet, saját betűimmel, díszítéssel. De úgy gondoltam, talán annak is van értéke, ha valami régivel fejezem ki, hogy mennyire értékes számomra a hely, ahol élni fogok.
Úgyhogy vettünk fehér és fekete Hammerite-ot, aztán zsírpapírra rámásoltam a betűket, ami megmaradt, a maradék betűket lemásoltam az utcában található egyetlen megőrzött másik ilyen tábláról, utána kivágtam a zsírpapírból körömvágó ollóval a negatívot, hogy át lehessen másolni az alapozásra. Aztán tettestársam lealapozta, én pedig átmásoltam rá a betűket/számokat:

Aztán pedig fekete Hammerite-tal megcsináltam a betűket és végül a keretcsíkot. Ez lett:

Nettó 3 óra volt. Remélem, most egy ideig nem kezd el majd rozsdásodni.

Egynyári sláger

Amúgy van egy pár aranyos gyerekmese, és minden mesesorozatban vannak jobb és rosszabb részek. Én igyekszem azt tanítani a gyerekeimnek, hogy nem kell mindig új epizódot nézni, néha vissza kell térni korábbiakra, elmesélni őket, megérteni eddig meg nem értett részeiket stb. (pl vezetjük füzetben egyes mesesorozatok epizódjait, hogy melyik számúban mi történt - ez persze nekem is segít, mikor el kell indítani Yatse-ban).
Viszont nemrég megtaláltam a tökéletes meseepizódot. A Mása és a medvében van, és az a címe, hogy Egynyári sláger. Csak orosz verziót találtam belőle, a magyar is tökéletes. Gyerekeknek is érthető, aranyos, felnőtteknek is élvezetes (amúgy az egész mese ilyen, csak ez a legilyenebb).

Sikerek és kudarcok

Szombaton egy "How to turn your failures into career advantage?" workshopra mentem, ahol többek között a growth mindsetről és a learned optimism-ről tanultam. A growth mindsettel kapcsolatban már tavasszal elvégeztem egy tökjó tanfolyamot, ez most kicsit máshonnan, a hibázásból, kudarcból indul ki, és azt hangsúlyozza, hogy a kudarchoz való hozzáállás, a kudarc értelmezése adja meg, hogy milyen sikereink lesznek a jövőben. És az a jó benne, hogy ennek látom gyakorlati példáit akár a saját életemben is: amikor a kudarcot úgy fogtam fel, hogy legközelebb majd jobban csinálom, akkor sikerült, amikor pedig lelombozódtam, és hagytam az egészet, akkor nyilván nem volt lehetőség sem a sikerre.

Ez a videó mutatja be a growth mindsetet a legjobban azok közül, amiket láttam. Mindenképpen ajánlom.
És sokadjára jut eszembe a témában Gaiman 2011-es újévi kívánsága. Make mistakes.
Az már más kérdés, hogy a gyakorlatban ezt mennyire vagyok képes alkalmazni, és mennyire torpanok meg egy esetleges kudarctól, vagy akár annak lehetőségétől. És mennyi kudarc kell ahhoz, hogy végül feladj valamit - mert az se jó, ha mindig nekimegy az ember a falnak, hogy ha elég jól csinálom, egyszer biztos betörik...

Vaják képregény 3

Közben túlvagyok egy újabb fordításon, úgyhogy most már jelenthetem: valamikor a Vaják képregénysorozat harmadik része is megjelenik Hollók átka címmel.
Történetben ez a legérdekesebb szerintem, és minden spoiler nélkül csak annyi, hogy talán ebben a legemberibb és egyszerre a leginkább kedvemre való Geralt. Van ugyan egy rész, ahol bele tudnék kötni a történetvezetésbe, de ez leginkább az én nyavalyám. Plusz ez a rész áll a legközelebb a játékokhoz, mert közreműködött benne egy CD Projektes szerző.
Ami a grafikát illeti, ez a rész talán kevésbé művészi, mint az előzőek, sokkal plasztikusabb. Nekem az előző jobban tetszett, de ez ízlés kérdése, és mint rajzok ezek is professzionálisak.
Szóval várjátok csak, jó lesz...

Nyavalyák

Szóval az van, hogy március óta köhögök. Nem mindig ugyanúgy, és vannak jobb meg rosszabb napok, de általában mindenki összerezzen tőle, és vagy csúnyán néz, hogy miért nem megyek haza meggyógyulni, vagy meg is jegyzi, hogy betegszabit kéne kérni.
Először csak azt gondoltam, biztos még a februári influenzából maradt. Aztán gyanús lett, hogy nem, akkor elmentem dokihoz. Ő azt mondta, szerinte reflux, szedjek rá gyógyszert. Kételkedtem a dologban, mert nekem mindig is nagyon jó volt a gyomrom, mindent meg tudtam enni, sokat is, nehezen emészthetőt is. Szeretem is a finom ételeket, és sosem fájt a hasam. Most se fáj, márciusban se fájt. Azt hittem, a refluxnál az embernek fáj a hasa meg büfizik meg minden. De elkezdtem szedni a gyógyszert, lássuk meg, mi lesz belőle.
Nem lett jobb egy hónap alatt. Akkor elküldött a doki helicobakter kilégzésre, tüdőröntgenre, allergiavizsgálatra, teljes vérképre és további gasztroenterológiára. Nem vagyok allergiás, minden negatív lett, kivéve a röntgen, ahol gyanakodni kezdett a néni, hogy amúgy nem látszik semmi, csak ha nagyon nézi, bele tud magyarázni valamit. Úgyhogy elküldött CT-re. Elmentem.
Kiderült, hogy hörgőtágulásom van. Ami általában csak a dohányosoknál alakul ki. Én ugye nem dohányoztam soha. Volt két tüdőgyulladásom, de erre azt mondta a pulmonológus, hogy már ezek is jó eséllyel azért húzódtak ennyire el, mert már akkor is megvolt ez a tágulás.
Erre nincs gyógymód, el kell viselni, kontrollálni kell, és mostantól minden influenza elleni védőoltást be kell adatnom magamnak.
Közben a gasztroenterológus megnyomkodta a hasamat, és mondta, hogy azt nem tudja, mi van a tüdőmmel, de szerinte tuti van refluxom, úgyhogy felírt erősebb gyógyszert. Ezt szedtem két hónapig.
Szeptember elején három hónap szedés után még mindig nem éreztem azt, hogy olyan nagyon meggyógyultam volna a köhögésből, és úgy döntöttem, inkább bizonyságot szerzek, hogy van értelme annak a sok gyógyszernek, amit beszedek. Úgyhogy bejelentkeztem gyomortükrözésre, és leálltam a gyógyszerekkel, hogy kimutatható legyen, ha van valami.
Kedden voltam gyomortükrözésen. Nem ez volt életem legkellemesebb élménye.
Cserébe kiderült, hogy tényleg van refluxom. Méghozzá elég csúnya, a gyomorszájam "tátong". Úgyhogy akkor vissza a gyógyszerekhez, és pápá paradicsom, csoki, édességek, fehér kenyér, tej, zsíros ételek. Hüpp.
Tök jó lenne, ha a köhögés elmúlna, mert eléggé zavar. De azt mondták, ezzel a refluxszal legalább 5-6 hónap.

Kiképezve

Szóval múlt héten végig tréningen voltam. Megtanultam a műszaki szövegírásban használatos statikus grafikák készítésének alapjait (itt grafika alatt elsősorban diagramot, ábrát, ilyesmit értünk, nem kézi rajzot). Ezt már korábban is viszonylag jól tudtam, de sosem árt a frissítés.
Utána elvégeztem azt a tanfolyamot, amelyért az egészet megszerveztem (hogy idejöjjön Németországból egy tréner, mert ezt a tanfolyamot nem lehet virtuálisan elvégezni): az infografikák világába nyerhettem betekintést. Nyilván nem lettem szakértő a témában, és nem fogok holnaptól Illustratorban dolgozni, de látom értelmét a tudásnak, mert a vizuális információátadás hatékonyabb és gyorsabb bizonyos esetekben, mint a szöveges.
Aztán voltam Photoshop alaptréningen. Nyilván már korábban is mókoltam ezt-azt, de azért más egy profi trénerrel gyakorlatokon keresztül megismerni egy alkalmazás csínját-bínját, nyilván egy nap alatt azért nem lettem szakértő ebben sem, de tanultam újat, és összeszedtem az eddigi tudásomat.
Csütörtök délelőtt a szakmámban egyre inkább népszerű információs videók ("how-to videos") készítéséről tanultam, amit már szintén elvégeztem korábban, de mindig jól jön a frissítés, meg én valahogy mindig fellelkesülök, amikor lehet efféle modern kommunikációs csatornákról beszélgetni. A Camtasia használatában is vannak még szürke foltok, de már kevesebb.
Utoljára pedig a promóciós videók világába pillantottunk bele, ebből lettünk a legkevésbé kiképezve, ez inkább afféle tájékoztató volt az alapelvekről, sok konkrétummal. Ez kapcsolódik talán legkevésbé a munkámhoz, viszont ennek is látom értelmét a jövőre nézve. Plusz érdekelt és tetszett. Akár még magánjelleggel is hasznosítható, elvégre legalább évente két videót készítek, hehe. Na persze a trénerünk itt már Adobe Premiere-rel és After Effects-szel dolgozott, ami nekem egyelőre kínai.
Nagyon élveztem, hogy ez egyszer nem kell kiadnom magamból semmit (jó, nyilván voltak gyakorlatok, de az más), hanem szívtam magamba a tudást, és engem kifejezetten feltölt, amikor olyan emberekkel találkozom, akik nagyon értenek a szakmájukhoz, és még szeretik is.