Mindennap cardio

Január 10-én akartam írni arról, hogy milyen Leányfalun lakni, mivel akkor telt le az egy hónap... de mivel ez elmaradt, legyen január végi összegzés.
Szóval másfél hónapja költöztem (nem végleges helyre, de ez most a beszámoló szempontjából mindegy). Ezalatt az alábbi benyomások értek:
1. A levegő még sokkal jobb. Eddig se laktunk xar helyen légszennyezettség szempontjából, de ennél nehéz lenne jobbat találni.
2. Az erdő ilyen közelsége (a szembeszomszéd mögött kezdődik) elképesztő szabadságot ad a kirándulásoknak, szabadidős programoknak. Ja, és a csend.
3. A hóeltakarítás / szórás elég gyatra. Többet várnék a hegyi utak takarításával kapcsolatban, főleg egy gazdagabb településen. Pozitívum: mindennap cardio, amikor hó van (le a hegyről, fel a hegyre gyalog).
4. Az emberek hozzáállása kedves. Egyszer egy tök ismeretlen fickó kedvesen letakarította az autómról a havat, mikor látta, hogy nekem csak kaparóm van, neki meg seprűje is.
5. Magyarország teljes poloskaállományának a fele ide koncentrálódott. Már-már immunis vagyok rájuk, mert másfél hónapja minden este kiteszek 6-8-at (nem túlzok), és mindig marad még egy-kettő, amelyik az esti játék közben a kezemre / monitoromra / nyakamba száll. Elég idegesítő.
6. Többet utazom, mint korábban. Ha pont elkapom a dugót, akkor fél órával is, ami némileg elkeserítő, mert amúgy csak 10 perccel több az út. Persze másrészről legalább többet olvasok is.
7. Még nem minden utcát bejárnom, de nem találtam meg minden nekem kellő boltot, ami korábban sétatávolságra volt. Ez persze valamit valamiért, hiszen például van a közelünkben strand, ami egy kicsit jobb. Jó lesz majd ki is használni.
8. Van szelektív üveggyűjtés!!! Ez nem volt korábban, úgyhogy nagyon örülök.

Az ideiglenességet megszoktuk nagyjából, most már csak az okoz folyamatos gyomorgörcsöt, hogy nem tudjuk, hol fog megállni az építkezés költsége (mert mi ugye nyilván úgy gondoltuk, hogy mi mások vagyunk, mint mások, és nekünk nem lesz több, mint amennyit ajánlatban kaptunk...) - és így már lassan fél éve spórolunk, mert addig, míg ez ki nem derül, mozijegyet venni is bűntudatom van, nemhogy esetleg új ruhát vagy bútorokat vegyek a leendő házba. És persze anno kategorikusan megmondtam, hogy nem költözöm be, amíg nincs teljesen kész a ház kívül-belül, mert ezer olyat láttam, hogy már bent laktak, és még kilátszott a szigetelés meg minden. És persze be fogunk költözni mi is úgy, hogy kívül még semmi nincs kész, és majd ott fognak dolgozni tavasszal a bácsik, miközben mi odabent éldegélünk.

Fontossági sorrendek

Naszóvalelnézést.
Az előző hét arról szólt, mint írtam, hogy becsomagoltam a közös életkénket. Igyekeztem eladni mindent, amihez nem fűzött nosztalgikus érzés, és túl nagy volt költöztetni, ez részben sikerült is. Ami durva, hogy ennek ellenére nem fértünk bele egy teherautóba, úgyhogy kétszer kellett fordulni.

Hétfő reggel kezdtük a költözést, délután fél négyre sikerült kezet fogni a költöztetőbácsikkal, akik valószínűleg a föld legjobb költöztetői amúgy. Úgyhogy jelentem, megérkeztünk ideiglenes szállásunkra.
A közös életkénk jelenleg egy fél garázsban, egy icipici, fűtetlen szobában és egy fél nappaliban van felhalmozva, nagyjából így:

Nyilván vannak fontossági sorrendek, tehát az első, amit elővettünk, az adventi LEGO naptár.
Azóta persze rendeződtünk valamelyest, sőt, eddig mindent megtaláltam, ami eszembe jutott, hogy kéne. Az elv pedig az, hogy a lehető legkevesebb dobozt nyitjuk ki, míg azt mondják a házunkat készítő bácsik, hogy be lehet költözni. Ez jelenleg január második felére várható. A ház szerkezetkész, szerda óta fűtés is van, úgyhogy ami visszavan, az a burkolás (hideg, meleg) és a festés.
Egy stresszfaktorral ezennel kevesebb lett az életkémben.

Movin'

Rajk László (mai Pannónia) utca
Hajnal utca
Csipke út
Üllői út
Szentendrei út
Ányos utca
Csipke út
Hajnal utca
(kolesz költözések ki-be)
Pannónia utca
Visegrádi utca
Zsálya utca
Pácoló utca
Búza utca
Istenhegyi út
Dobó István utca

Eddig ennyiszer költöztem. Ma +1.

Dobozolás

Ma ment el a konténeres az utolsó lomokkal, úgyhogy most már minden xart be kell csomagolni, ami itt maradt. Egyelőre tűrhetően állunk. A lomtalanítás legfájóbb tárgya ezúttal a párbajtőröm volt, amit kb. 10 éves korom óta cipeltem mindenhova, hogy majd jó lesz valamire, de nyilván nem lesz jó semmire.

A gyerekek ma a Nagyinál alszanak, közben azt a merényletet követtem el, hogy elraktam majdnem az összes játékukat. Ami elöl maradt: a legó, egy doboz tele kis kártyajátékokkal (pl. Bújócska, memory, agytorna, házi készítésű dominó, stb.), illetve a teljes asztaluk az összes rajzfelszereléssel. Ennek elégnek kell lennie másfél nap szórakozásra. 

Ruhát úgy csomagolok, hogy egy heti készlet megy sporttáskába, a maradék zsákba, lesz egy hetem kipakolni. A doboz vagy épp elég lesz, vagy épp nem, holnap kiderül. A függönyöket már leszedtem és kimostam, most száradnak. Még pont két nap van két mosásra, aztán a maradék az szennyes alakban költözik.

Kedvem lenne újraolvasni a Tótékat.