Tiramisu muffin

Ma végre sikerült megcsinálnom azt a desszertet, amit már nagyon régóta szerettem volna. Kicsit sokat néztem a Muffinháborút a TV Paprikán, és eszembe jutott egy saját ötlet (biztos más is kitalálta már, de direkt nem néztem utána):

Tiramisu muffin!

Amúgy nem nagy szám: a tésztában van a kávé, a tetején a mascarponés puding, a legtetején meg a kakaószórás. Viszont értékelhető lett, és azok számára is, akik nem szeretik a kávét. Például nekem.

És ha már itt tartunk, a mézeskalácsos nappal kapcsolatban elfelejtettem megemlíteni, hogy csináltam egy mézeskalács-karácsonyfát is, csak azt később, ezért nem volt a postban:

Asszem erre az évre kikreatívkodtam magam sütés terén.

Bankrablás bűvésztrükkel

Mivel mostanában ritkábban nézek filmet, és azt se moziban, tehát jócskán késéssel, meg kell válogatnom, mire szánom rá az időt (ez néha persze nem sikerül). Viszont így arányaiban több jó filmet nézek. Ilyen például a Now You See Me is, remek szereplőgárdával, érdekes, bár kitalálható sztorival, impozáns látványvilággal. Spoiler.

Első igazán családi karácsony

A Google megpimpelte a képemet. :) A bal alsó sarokban Picúr favonatának pályája. Sosem lehet elég korán kezdeni...

Színes írókával álmodom

Ma kreatív napot tartottunk a csajokkal, az eredmény:

Egy hatvanhatod

Mondanám, hogy ez volt életem eddigi legszebb fél éve, és persze igaz is lenne a mostani fejemmel - de ez a szép az életben, hogy minden kor és minden életfázis tud olyat mutatni, ami miatt érdemes, ami miatt az ember úgy érzi, hogy jó. Tizenhat évesen például a fene se gondolta volna, hogy leszek még kétszer annyi, sőt. És akkor is azt mondtam volna, hogy az volt életem addigi legszebb féléve.

De persze azzal kevés dolog vetekedhet, mint hogy a kisfiammal tölthettem az időt - hiszen már tizenhat évesen is elképzeltem őt magamnak (a valóság persze messze felülmúlta az elképzelést). Fél év az amúgy elég sok idő. Első belegondolásra úgy tűnik, hipp-hopp elrepült, de ha elgondolkodom, akkor azért nagyon sok mindent fel tudok idézni, mi történt, és valójában rengeteg minden. Életem egy hatvanhatoda.

Az új tudományok:

• 69 cm, 7,5 kiló
• Tud hátról hasra fordulni balfelé
• Már van olyan hajszála, amely több mint 3 cm
• Elkezdett almát kóstolgatni
• Ennek folyományaként volt már igazi emberkaki
• Megtett egy métert hátrafelé (fekvőtámasz, majd hátracsúszás módszerrel)

Ezenfelül két hete bőrkiütései voltak, amire kaptunk krémet, és az elmulasztotta, viszont 10 napig nem ettem tejet és tejterméket, hátha attól van (nem). Így volt alkalmam megállapítani: tej és tejtermék nélkül szinte lehetetlen élni.

A fél éves szülinapját pedig egy maratoni karácsonyi bevásárlással ünnepeltük meg, amit szerencsére békés szemlélődéssel tűrt. A Jóisten tartsa meg ezt a szokását!

Wannabe questing adventurer

Szerintem hajnali fél hétkor csak hozzám hasonló babás anyukák játszanak Hearthstone-t, és köztük nagy valószínűséggel nekem a legtöbb a ccg tapasztalatom, úgyhogy reggelente mindig nyerek. Ez azért jó, mert este viszont mindenki játszík, így ott kb. azonos mennyiséget nyerek és vesztek, és ha csak este játszanék, akkor sosem lépnék rangot.
Tetszik ez az új rangrendszer amúgy, kezd pofásodni a játék, most már lassan kiadhatnák élesben...

Zélet

Na, Picúr most már volt születésen, esküvőn és temetésen, úgyhogy most már felkészült a Zéletre.
Ráadásul mindegyiken tudta, mit kell: sírás-nevetés-sírás.

Lemezrágcsálók

Megdöbbenéssel láttam egy olyan vetélkedőt az osztrák tévén, amelyikben ostyából készült bakelitlemezeket ritmusra rágcsálásból kell kitalálni egy számot. Ez a Wetten dass...? sorozat egyik epizódja volt, a téma pedig az ABBA együttes (akikről nekem mindig is a koleszos évek fognak eszembe jutni, és ezért mindig nosztalgiával hallgatom).
Ami még durvább, hogy maga Björn Ulvaeus volt a meghívott vendég.
Ha jól látom, ez a videó az egész műsor.
Még mindig nem tudom eldönteni, hogy ez übermenő vagy gáz.

Facts

Tök érdekes, hogy azzal, ha valaki másra rettentően odafigyelünk, magunkat is jobban megismerjük. Ez persze spirituális értelemben sokkal érdekesebb, de az elmúlt öt hónapban az alábbi dolgokat tudtam meg magamról:

• 42 fokos vízben szeretek fürdeni
• elég 5-6 óra alvás naponta
• képes vagyok tíz percig feküdni és csak az ujjaimat mozgatni
• tudok fejből dalszövegeket, amelyek eddig az agyam egy elrejtett zugában porosodtak

Ezenfelül mostanában ha ránézek emberekre, akkor sokszor az jut eszembe róluk, hogy ők is voltak tehetetlen, falánk kismajmok, akiknek az volt a nagy tudomány, hogy hátról hasra fordulnak, és tíz percig lekötötte őket, ha az anyjuk az ujját mozgatta a szemük előtt.

Olcsó zsebkendőnek...

Most vettem ki az utolsó előtti zsepit abból a csomagból, amit Walldorfban vettem két évvel ezelőtt... Azért vicces, hogy csakazértis beletömtem a zsepiket a táskámba, hogy hazahozhassam a repülőn, és lám, mennyire megérte!

Karak

Tegnap ezzel érkezett a Mikulás, és ha már itt járt, itt is hagyta, hehe:

Furcsa, de ahogy az embernek egyre több gyertya van a szülinapi tortáján, úgy egyre kevesebb olyan élménye lesz, hogy valamiből az első. Na, ez most ilyen nekem: sosem volt még olyan forgalmi, amelybe az én nevem lett volna írva. Persze ha iszonyú gazdag lennék, akkor Leafet vettem volna, de jelen pillanatban a funkcionalitás volt a fontos (négykerekű esernyő, ha kell orvoshoz vagy védőnőhöz menni télen, stb.) az alacsony ár mellett.
A keresztségben a Karak nevet kapta.

Ringat a víz

Kaptunk egy ilyen állatot:

S minthogy rák, és minthogy (majdnem) minden állatnak van saját dala, elég egyértelmű volt, hogy e lénynek a dala a Ringat a víz lesz. Viszont szégyenszemre már nem is emlékeztem a szövegre, úgyhogy fel kellett kutatnom - először lejátszottam Pöttömkének youtube-on, aztán a zeneszövegről elénekeltem neki.
Egyrészt nosztalgikus érzéseim támadtak, mert ez a dal az én gyerekkorom dala, egy olyan életérzés, amikor a Balaton partján laktam, a strand volt az a hely, ahol a legtöbbet lógtam, több órán keresztül játszottuk Essz barátnőmmel, hogy hableányok vagyunk, és gyakoroltuk az uszony-vízből-kicsapást, és közben rettentően menőnek éreztük magunkat, és elképzeltük, hogy nekünk is van varázslat a világon...
Másrészt mekkora menő már ez a dalszöveg! "nem sóder ez, hanem föveny", zseniális! Meg "élünk és halunk, nincs semmi bajunk"... Megnéztem az angolt így huszonpár év után, de a magyar sokkal jobb.
Régen valahogy benne volt a spiritusz a filmfordításokban. Akkor nyilván nem futószalagon kellett csinálni.

Hajam mint a csillag

Levágták a hajam.
Próbáltam odázni, ameddig lehetett, de már nem lehetett tovább. Annyira hullik, hogy nem lehet hosszú, mert túlságosan lehúzza (bár mindig felkötöttem). Úgyhogy most kb. vállig ér.
Ezer éve nem volt ilyen rövid. Hüpp.

Nagykabát

Az elmúlt napokban azzal voltam elfoglalva, hogy megmagyarázzam Kistücsöknek: az alvás az jó dolog, kiváltképp éjszaka. De azért emellett szakítottam időt szervezkedni, fordítani, karácsonyra készülni és négykerekű esernyőt keresni (ez utóbbi egyelőre nem járt eredménnyel).
Közben megnéztem a Machete Kills-t (szörnyű volt), az éppen futó sorozataimat (TBBT, Castle -> mindkettőnek nagyon jó részei voltak most), felszereltük a hintát a teraszra, hogy lehessen levegőzni rossz időben is, megutaztattuk babucit, amikor dokihoz mentem - és közben a hirtelen jött hideg lassan birtokba vette a világot, és hajnalban bekapcsolt a termosztát, és elővettem a nagykabátom.
Közeleg a tél...

Keri

Tűzfény-sziget

Ja meg azt is meg akarom írni egy ideje, hogy nem vagyok valami nagy képregény-fan, viszont a FreakAngels-re anno durván rákattantam, plusz a heti egy epizódot még volt is energiám követni - és mivel pénteken volt mindig új, ezért volt valami jó is a pénteki munkanapban, hehe.
Na, most ez a fickó új cuccot kezdett, ráadásul fantasynak tűnik, és most kivételesen nem kell bepótolnom vagy nyolcvan epizódot, hanem az elejétől követhetem. Víííííííííí!
Eddigi pozitívumok:
- mobilról is lehet olvasni, mert egy hosszú szalag
- fantasy
- poén, hogy tapasztalatlan képregényolvasóként a mintából először nem vettem ki a szöveget
Negatívum:
- a FreakAngels rajzolása nekem jobban tetszett

No, kíváncsi leszek, milyen lesz.

Majdnem emberi

Na, azt akarom megírni már vagy három napja, hogy az Almost Human nekem tetszik.

Valakinek nagyon megtetszett Karl a Dredd újragondolásban, de ez nem is baj. Jó erre a szerepre, és kb. ugyanazt a karaktert hozza. Szerintem jó az alapötlet, az első két rész is nézhető volt, de ami igazán tetszik, az az apróságok. A kihajtogatható műanyag lap mint interaktív dokumentum, a futurisztikus díszletek, a témák... és a zsiráf!
Egyelőre nézős.

Kismaci

Pöttömke öt hónapos lett. Épp két hete, hogy elmeséltem neki: már csak még egyszer annyit kell élnie, mint addig, hogy tudja, mennyi ideig volt a hasamban. Ha belegondolok, eszméletlen hosszú az a kilenc hónap... De megéri, Isolde is megmondta.

Szóval az alábbiak történtek:

• Öt gramm híján megduplázta a születési súlyát
• Kinőtte a 62-es ruhákat
• Hátrafelé közlekedik (nemhiába rák az aszcendense)
• Jelenleg a M, B és ÁE hangokra gyúr, de a hangok összekötése még nem izgatja (egyszerre csak egyet elv)
• El tudja nevetni magát teljesen spontán
• Hátról oldalra fordul (remélhetőleg hamarosan hasra)
• Járt Dobogókőn
• Én jártam moziban úgy, hogy több mint két órát nem voltam vele
• A Kinder Bueno csokipapír a legérdekesebb tárgy a világon
• Beállt afféle napirendre (kopp-kopp): egy alvás délelőtt, egy alvás délután, négy óránként evés, kilenckor sláfen
• Már volt egy olyan éjszakánk, amikor kilenctől fél hatig aludt
• A cumit kiveszi a szájából, és ha a kezébe adom, be is teszi

Ezenkívül eddig kb. kétszáz embernek sugároztunk pozitív energiát azzal, hogy a macirucijában sétáltattuk. Tisztára megérte megvenni, így én is töltekezem a mosolygó arcokból...

Habos kakaó

Tegnap kihasználtuk, hogy még mindig kiváló kirándulóidő van november közepén, és tettünk egy rövid egy órás sétát Dobogókőn a Picúrral. Számunkra az újdonság az  volt, hogy most már angolul is hallottuk, ahogy rácsodálkoztak a mackóruhájában a kenguruban, hogy milyen cuki. Ő teljes lelkesedéssel végignézegette az egy órát, majd kómába esett, amint betettük az autósülésbe hazafelé. Hiába, sok az izgalom egy erdei sétán...
A kilátás pedig gyönyörű volt: a Duna vonalában megült a köd, mint egy tejhabos kakaó a hegyek csészéjében.

Szertartás

Kistücsök tegnap volt 21 hetes.
Átlagosan napi 7 pelenkával számolva eddig összesen 21*7*7 = 1029-szer pelenkáztam be.

Amit az ember százszor megcsinál, az monoton. Amit ezerszer, az szertartás.

Két, három vagy négy kerék?

Azt mondtam már, hogy felháborító, hogy ha szeretnék egy olyan biciklit, amelyiken nem olyan gyerekülés van, hogy ha eldőlök, akkor ő betöri a fejét, és nem is olyat, amelyiken az utánfutó kisodródik a kanyarban, akkor annyit kell fizetnem érte, mint egy használt autóért?!

Mjúzik cakk cakk

Közben előfizettem a Google Play Music-ra (mert ingyen volt egy hónap), hogy kipróbáljam. Még nem nyomkodtam túl sokat, de azt kell mondanom, megint egy cucc, amit nekem csináltak. Minden pont ott van, ahol kell, logikus és kényelmes az elrendezés, jó a keresője (hehe), és jól saccol számokat az ízlésemből, pedig még alig mondtam neki valamit. Anno Last.fm-et és később Jangót is használtam, de ez veri őket simán.
A legjobb új fícsör a számok közötti swype-olás, főleg a visszafelé menés, illetve ezzel párhuzamosan az, hogy már jóelőre látom a playlistet akkor is, ha csak ő állított össze nekem valamit.
Köszi, Google, megint nagyot alkottatok, megbocsátom a Gmailben a fejléc levételét...

Az én városom

Az utóbbi napok kicsit turbulensek voltak (kis segítséggel csináltam olyan spenótos quiche-t, amelyben nincs se tojás, se margarin, se tejtermék; Picúr megismerkedett a falkatesóival; játszottam egy új társassal - Forbidden Island), de már szerdán meg akartam írni, hogy most már igazán helyinek érzem magam. Arról már írtam, hogy a postás remek érzékkel választja azokat az időpontokat, amikor etetek vagy sétálok (teljesen random időpontban jön, nem lehet rá felkészülni), de azért úgy tűnik, mégis látta elégszer a fejemet.
Elmentem sétálni szokásos módon, kb. fél órával és tíz utcával később jön szembe a postás, először gyanakodva méreget, majd megkérdezi, hogy ugye én vagyok én. Mondom igen. Erre felderült az arca, "jaj de jó, mert van egy csomagom magának".
Ha már a postás is felismer arcról (amit szerintem Budapesten még sosem tapasztaltam), akkor tényleg "idevalósi vagyok".

Sweet November

Most, hogy az októbernek is vége, le kell szögeznem, hogy ez volt életem legszebb októbere - mind fizikai (végig gyönyörű idő és kellemes meleg volt), mind szellemi (hosszú séták Bömbölyeggel, cseperedésének otthon figyelése, általános életöröm) értelemben.
A november megérkezett esővel, hideggel, de az ilyenkor szokásos befordulásra már jóelőre kitaláltam / beszereztem pár ellenszert:

• pattogó tűz a cserépkályhában
• babanevetés
• sok olvasnivaló
• gondolkodás a karácsonyi ajándékokon
• motoszkáló regénygondolat

IMAXben jártam, jó filmet láttam

Hosszú idő után újra láttam egy 10/10-es filmet. Ráadásul IMAX-ben. Spoiler.

Bűvös hetes

Megtört a jég... Hetek óta maximum 6 győzelmet bírtam elérni arénában, de tegnap meglett a hetedik is!

Azóta persze elvesztettem a következő meccset, de sebaj, most jöhet a következő cél: a nyolc győzelem.

Vár a vár

Általában ördögtől valónak gondolok mindenféle MLM rendszerű illetve csomagküldős értékesítést, de most meg lettem fogva: az Editions Atlas kiadott egy a magyar várakról szóló, lapocskás, "vegyél-még-tízet-és-kapsz-ajándékot" lefűzős sorozatot.

Viszont szép színes, tele van infókkal és tudnivalókkal, az első ötven darab csak 900 Ft volt, igényes és up-to-date. És mivel a magyar várak eddig is nagyon érdekeltek, gondoltam, milyen fun lenne Picúrral az összeset végigjárni és kipipálni, ahol már voltunk.
Hősiesen ámde szégyenkezve bevallom, az eddigi mérlegem csak 10/50...

Mesefal

A hétvégén megkezdődött Kistücsök szobájában a mesefal kifestése. Nagyon menő lesz, az már most is látszik!

Érdeklődők ide vessenek egy pillantást.

Közeleg a tél

A karácsonyi kaktuszt behoztuk a teraszról, és az előszobába tettük, ahol jóval sötétebb van. Erre ő úgy döntött, mindjárt itt a karácsony, ideje virágozni. Szerintem ez egy Stark kaktusz...

Utolsó erejével

Amúgy tök megható, hogy az ősz beálltával a paradicsom, hogy már nem kap elég napfényt meg vizet, utolsó erejével még pont annyi levelet növeszt, hogy még pont jusson elegendő energia az utolsó kis paradicsomok megérlelésére - s közben ő maga elszárad lassan, megnyugodva: ő mindent megtett azért, hogy az utódai továbbélhessenek generációkon keresztül, míg világ a világ.

Éáóő

Kicsit összesűrűsödtek a babóról szóló postok, de evvan, sűrű a program. Ma például négy hónapos. Először is, cukkerebb, mint valaha.

Másodszor, átfordul hasról hátra, már egy hete, úgyhogy simán menő.
Harmadszor: meg lett keresztelve, úgyhogy most már a lelke is biztonságban van, nemcsak a kis teste.
Negyedszer pedig: beszél. Először úgy gondolta, hogy a magánhangzók az hülyeség, és az NG hangokat gyakorolta, ebből később elhagyta az N-t, és elkezdett gurgulázni, de mostanra rájött, hogy jók azért azok a magánhangzók is, úgyhogy ÉÁÓŐ-t gyakorol váltakozva. Mondom neki, hogy már megvan a nevéből az első két hang, de még nem rakta össze. Mindenesetre rendkívül szórakoztató.

Munkamegosztás

Amúgy meg milyen hülyeségeket tanítunk a gyerekeinknek: "...újra rakja fészkét a kakukk és rigó"?! Van elég sok két szótagos madárnevünk, miért kellett pont azt az egyet a dalszövegbe választani, amelyik nem rak fészket? Vagy úgy érti, mint az útmunkásoknál, Herbert a rigó és a kakukk a projekt menedzser?

Bioritmus

Felháborító, hogy a világ nem igazodik a fiam bioritmusához.
Egyrészt várom már, hogy a szomszéd zenetanár elköltözzön, mert kizárólag akkor tart furulyaórát, amikor Pöttömke aludni szeretne.
Másrészt a postás mindig azt a húsz percet választja ajánlott küldemény kézbesítésére, amikor eszünk.

Agyfordulás

Az agyam átállt. Eddig mindig, ha relaxáltam, meleg tengerparti naplementét képzeltem monoton hullámzó vízzel és sós illattal.

(kicsit kevesebb felhő jobb lenne)

Mostanában viszont furcsa módon erdei tisztást képzeltem el, térdig érő, lengedező fűvel és erdőillattal.

(bocs, nincs nagy füves rét képem)

Ami meglepő, mert egy csomó ideig még azt se értettem, mi a furcsa ezen.

Krokodil a sütőben

Ezt meg én alkottam tegnap:

Sütve

Nyersen

A receptet nem én találtam ki, innen vettem, de szerintem egész jól sikerült. :)

Pálcikával

Amúgy a minap ezt kaptam vacsorára:

Igazi kínai tésztából, nyamm <3
Mondjuk a pálcikakezelés terén még van tanulnivalóm...

Utána repülünk

Szombaton először fordult elő, hogy Bömbölyeg nem velünk (Apa és Anya) volt másfél órán keresztül - ráadásul még a környezet sem volt megszokott, úgyhogy két legyet ütöttünk egy csapásra. Esküvőre mentünk, és a nagyszülők vigyáztak rá, náluk (gyakorlatilag az egész babaszobát vittük, kiságyat kivéve). Szerencsére mindenki jól viselte a nyomást, és este senkit sem kellett altatni - kivéve Picúrt, aki viszont kukorékolt hajnalban, biztos azért, hogy teljesen meggyőződjön róla, még mindig odamegyek az ágyhoz, ha sír.
Jól bírtam a dolgot, azt hiszem. Furcsa volt nagyokat lépni a járdán, aztán rájöttem, hogy azért, mert most nem tolok babakocsit, és furcsa volt olyan emberekkel hosszan beszélgetni, akik értik is, amit mondok. Viszont élveztem.
Amúgy a nyakra gyúrás megtette hatását: babó simán tartja a fejét hason. Csak mostanában elhatározta, hogy megtanul repülni, és ezt úgy akarja elérni, hogy az összes végtagját felemeli a talajról, és a hasán egyensúlyozva próbál felemelkedni. Már próbáltam kiábrándítani, hogy nem fog menni, és maradjon inkább a kúszásnál, de nagy álmodozó a kincsem... A cím a Padlás c. musicalből van, ez-e:

Tűzgyűrű

Miután sajnos a moziba menés egyelőre nem játszik, kis késéssel néztem meg végre én is a Pacific Rim-et. Tényleg olyan, amilyennek hallottam: a sztorira nem igazán kell odafigyelni, viszont a robotok elképesztően látványosak, aprólékosan kidolgozottak és átgondoltak. Szóval ha az ember nem vár semmi mást ettől a filmtől (amúgy szerencsére nem is akar más lenni - ellentétben pár másik blockbusterrel), mint hogy baromi látványos legyen, és kikapcsoljon két órára, akkor még akár ajánlom is. Persze ettől még nem jó film, de a mostanában szokványos látványos, sztori nélküli akciófilmek sorában kiemelkedő.

Amúgy tök vicces, hogy rengeteg robotot építettek meg és képzeltek el, és ehhez képest a képernyőn egész keveset szerepelnek egyet kivéve. Lehetett volna még jobban háttérbe szorítani a sztorit és többet szerepeltetni a többi (japán, orosz stb.) robotot - és nem gondoltam volna, hogy én fogom ezt mondani.
Két gondom volt, amin nem tudtam napirendre térni. Spoiler.

Technofóbia

Azt eddig is tudtam, hogy a katonák néznek infrában a sötétben, de ma döbbenetes felfedezést tettem: az IP kameránk infra fényében átlátszik Kistücsök bodyjának oroszlános mintája az egyébként teljesen átlátszatlan rugdalózón.
Ami durva.

Dexter és a vég

Amilyen jó volt a Dr. House utolsó része, olyan szar volt a Dexteré. Pedig mindkettőben kábé ugyanaz történt, az egyiknél mégis következett a sorozatból, a másiknál meg nem. Spoiler.

Rövidujj Ewing, Hosszúujj Ewing

Ja, és még egy dolog, amit nem értek. Mi a létjogosultsága a babapólóknak? Már a pullóver is gyanús, ha plusz egy réteget akarok ráadni, akkor inkább az egész testére, nem csak felülre, de jó, az még meleg. De mi értelme van a (főleg rövidujjú) pólóknak azonkívül, hogy úgy néz ki benne a gyerek, mint egy kis felnőtt (ami egyébként is nagy baromság)? Lehet rá vicces feliratokat tenni - ja, de a bodykra is lehet. Viszont cserébe ez állandóan felgyűrődik a nyakáig.

A másik pedig, hogy jelentkezzen, aki kitalálta a felülről belebújtatós, hosszúujjú bodyt. Szeretnék elbeszélgetni vele egy sötét sikátorban...

Negyedév

Kisfiam ma három hónapos. El sem hiszem, hogy így elment az idő, persze közben ősz lett, úgyhogy lehet gyanakodni, ha már váltott egy évszakot... Viszont már néha ilyet szólok, hogy "régen így csinálta", ahol a "régen" ugye kisebb mint 3 hónap - ami vicces.
Mik változtak az előző bejegyzés óta?

• 6,39 kiló lett, úgyhogy már hármas számú pelenkát hord (bár azok általában még kicsit nagyok neki -> nem is értem, hogy a 4-9 kilós tartományban lévő pelenka hogy lehet jó egy 4 kilós gyerekre, ha rá is nagy).
• A védőnő csütörtöki mérése szerint 65 cm, de 62-es ruhákat hord (már kinőtt egy zoknit!!!)
• Átalussza az éjszakát, legalábbis 11-5-ig, ami már egész jó, majd még igyekszem kitolni 6-ig, és akkor lesz az igazi. 
• Kihullott a babahaja (csak egy kis csíkban hátul nem), és kinőtt az igazi haja, úgyhogy most már nagyon szép a sérója, főleg úgy, hogy van egy darab babahaj a feje búbján, amely kétszer olyan hosszú, mint az azt körülvevő sima haj.
• Mosolyog, nevet, gőgicsél, ezért mindenki el van alélva tőle
• Kinyúl és megfogja az előtte lévő dolgokat (amit tudtommal hivatalosan nem is kéne tudnia három hónaposan)
• Már emelgeti a fejét hason, bár még kevés sikerrel
• Kiadott egy csettegő hangot (még valószínűleg félig tudatlanul, de többször is)
• Rettenetesen sok nyálat termel, úgyhogy azzal ijesztgetnek, hogy nemsokára jön a foga

Az alábbi dolgokat tudjuk már csinálni együtt (tipikusan én csinálom, ő nézi munkamegosztásban):

• Főzés
• Strandolás
• Cserépkályhában tűznézés
• Edzés
• Mosogatás
• Mosás és kiteregetés
• Sétálás
• Zöldség-gyümölcs vásárlása

Meg voltunk a héten az ismétlő oltáson, most már nem is nehezményezte a szurit, csak derűs nyugalommal nézegetett körbe, meg rámosolygott a dokinénire, mire az ilyet szólt: 

- Olyan, mint egy lány. 

Csúnyán néztem rá, plusz szememben lángok lobbanásával visszakérdeztem: 

- A nyugodtság miatt?

- Nem, olyan szép az arca, mint egy lánynak.

Na azért.

És van pár dolog, amit nem értek. Például hogy miért kell a pelenkákat még megszínezni-mintázni, miért nem jó simán fehéren, legfeljebb még egy kis márkafelirat rá azt csá. Így még jobban szennyezzük ezzel a környezetet, mint egyébként (ami amúgy eléggé zavar, de ez van), és nehogy az legyen az érv, hogy "azért, hogy jól nézzen ki benne a baba", mert tájékoztatásul közlöm, hogy csak a brutálmeleg 40 fokban volt a gyerek egy szál pelenkában, ami életének eddig kb. 2%-a, és ez az arány egyre rosszabb lesz, ahogy megyünk bele az őszbe-télbe, és a ráadott ruhák miatt amúgy se látszik a kisoroszlán meg csiga meg nyuszi meg a többi állat a pelenkán, úgyhogy innen üzenem a gyártóknak, hagyják abba ezt a hülyeséget.

Ami engem illet, tegnap felvettem azt a nadrágomat, amelyiket közvetlenül az előtt vettük, mielőtt kiderült, hogy terhes vagyok, így nulla percet volt eddig rajtam - úgyhogy elégedett vagyok az eddigi edzésteljesítményemmel. Továbbra is iszom a napi négy litert, kiolvastam hét könyvet, brutálisan kiszáradt a kézfejem a sok kézmosás miatt, elkezdett kicsit hullani a hajam (betudom annak, hogy túl hosszú lett plusz itt az őszi bundacsere), a babával közös fényképeken mindegyiken borzasztó bénán nézek ki, de amúgy életemben először nem zavar, hogy nem csinálok semmit, és nem érzem úgy, hogy kárba vesznek a napok, ha nem alkotok valamit. Életem eddigi legszebb alkotásának csodálatával töltöm az időt, egyáltalán.

Lepetés

Tegnap névnapom alkalmából meg lettem lepve. Ami egyrészt alapból jól esett, másrészt még pluszban külön jól esett, mert egyáltalán nem számítottam rá. És még a szülinapomra kapott menő összecsukható vázát is alkalmazhattam.

És a menő gombás-petrezselymes-hagymás pirítós is nagyon fincsi volt vacsorára.
Az élet szép!

Mandzsi kártyázik

No, hát az történt, hogy azért nem írtam eddig, mert imáim meghallgattattak (azért a blogpost is segített), és kaptam Hearthstone bétakódot (köszönöm szépen!). Na, nem a Blizzardtól, hanem kedves ismerőstől, de ez nem von le a dolog értékéből, sőt!

Mindenesetre az elmúlt napokban a szabadidőmet ezzel töltöttem. Nem kevés practice, hasonló mennyiségű play, négy megalkotott pakli és két - nem túl fényes - arénameccs után kijelenthetem: ez tényleg nekem való játék. Biztos, hogy fogok játszani vele, ha már élesben lesz. Megvan a gyűjtögetés hangulata, megvan a saját dekk építésének varázsa, ember ember elleni játékban bőven van izgalom (és persze bosszankodás), a ranglétra pedig biztosítja a kihívást. Az aréna elég izgalmas, oda valók az igazán profik, akik minden lapot ismernek már (eddig nem vettem a fáradságot, hogy elolvassam az összes lapot, majd élesben), de azért nekem is termett némi kis babér.
Ígéretemhez híven először rogue, majd warrior, végül priest dekket készítettem, a régi szép időkre való nosztalgia okán. Picit bosszantó, hogy olyan napi küldit is kaphat az ember, amit olyan hőssel kell játszani, amit nem szeretek (a druidákat már a wowban is utáltam, tisztelet a kivételnek).
Eddigi legnagyobb sikerélményem, mikor poénból nyomtam egy rangsorolt meccset a warriorom épp akkor készített, három gyakorlás után minimálisan finomított, csak basic lapokból (és kettő darab commonból) álló dekkjével, és szénné aláztam egy fickót, aki tele volt legendaryvel és epickel... Nyilván rosszul is húzott, de azért jól meglepődhetett.
Viszont a bosszankodásom forrása is ez: hogy a matchmaking szerintem nem tökéletes. Folyamatosan olyanokkal kerülök össze, akik tele vannak legendary és epic lapokkal - ez mondjuk rangsorolt meccs esetén okés, mivel már egycsillagos platinum a rangom. De hogy az Unranked mode az miért a rangom alapján sorsol össze az ellenféllel, az számomra rejtély és nem elfogadható... így ugyanis nincs a játékban olyan lehetőség, hogy ember ellen próbáljak ki egy új kombót, egy fun dekket vagy csak egy bizonytalan dolgot úgy, hogy nem olyan erős ellenfelet kapok az arcomba, mint a normálisan kitesztelt dekk esetén. Magyarul jelenleg fun dekkel nyerni nem lehet, ha az ember már elért egy bizonyos rangot. Úgy kéne, hogy az unranked mode-ban a paklik erőssége alapján sorsoljon, ahol az erősséget a benne lévő kártyák ritkasága adja. És akkor igazán a skillen múlna (na meg a szerencsén).
Ezt meg is mondom a Blizznek.

Cthulhu Pie

Tegnap csináltam ilyet szülinapra:

Az ötlet nem saját, de szerintem egész jól sikerült... Tény, hogy sötét háttérrel jobban mutat, úgyhogy valóban áfonyából érdemes csinálni. De azért almával is nagyon finom lett...

Home is where...

Ó, magasságos Blizzard, légyszi dobj már meg egy Hearthstone bétakulccsal, ígérem, ezúttal küldök visszajelzéseket is, nemcsak játszom...
Ja, és ezúttal légyszi ne "soon" jelenjen meg, hanem tényleg idén, ahogy ígéritek. Köszi!

Libegés egy éve

Ma hosszú idő után újra elővettem egy térdfarmert, felpróbáltam, és jó volt rám! Amellett, hogy ez igen örvendetes hír, poén is: belenyúltam a zsebébe, és találtam két Libegő retúrjegyet tavaly szeptemberből... Azaz majdnem pont egy éve, hogy utoljára hordtam ezt a ruhadarabot. Durva...

IK30

No, kissé megkésve, emellett félve, de én is megnéztem a jubileumi István, a királyt. Félve azért, mert nekem nagy kedvenc, emlékszem, a kollégiumban véget nem érőn énekeltük, és azóta is ezerszer hallgattam-énekeltem. Talán az egyetlen olyan mű, amelynek a szövegét kívülről tudom.
Azt kell mondjam, az Alföldi-féle rendezés jó. Lehetett volna zseniális is.
A színészválasztás kiváló (ezzel kapcsolatban előzetesen voltak fenntartásaim, de maximálisan elmúltak), a díszlet, különösen a korona, lenyűgöző, a modern megjelenítés időtlenné tette, ugyanakkor rengeteg magyar szimbólum és utalás (kicsit talán túl szájbarágósak is, de hát manapság erre van szükség), minden apró részlet átgondolt... Hatásvadász, igen, de mi a művészet, ha nem hatni akarás?
A korábbihoz képesti ritmusváltások itt-ott nagyon nem tetszettek, de értem, hogy valaki így, más meg úgy, ez még elfogadható.

Viszont két dolog miatt haragszom: az itt-ott megváltoztatott szövegért - és a végéért. Mert egyoldalú az ábrázolás. Azt nem mondja el, hogy tényleg így kellett lennie. Vártam volna, hogy a véres-maszatos nép egyszer csak felvesz rendes ruhákat, és valamilyen módon megjelenik, hogy azért lehetünk most itt, azért adtunk rengeteg nagy embert a világnak, mert István úgy tett, ahogy. Van olyan kényszer, ami tulajdonképpen jó. A nép általában olyan, mint egy gyerek: fogalma sincs, mi a jó neki hosszútávon.
És az a rács... na, az otromba volt.

Hordoznám én...

Tizenegy hét tapasztalata alapján azt tudom mondani, hogy a hordozókendő nagyon jó, ha:
- nem megyünk messzire
- nem csak gyalog
- nincs túl meleg
- nincs túl hideg
- nem esik az eső
- gyermekünk épp nem élénk
- nem akarunk bevásárolni

Tehát sajnos elég ritka esetben lehet használni, és ha az ember gyermeke ráadásul még utálja is, ha becsomagolják a kezét, akkor szinte lehetetlen. Kivéve, ha annyira laposakat pislog, hogy azt is közönyösen tűri, hogy bebugyoláljam, és akkor esetleg azonnal elalszik.
De asszem én maradok a babakocsinál. Minden időben jó, lehet vele bevásárolni, és nem megy szét a hátam hosszabb sétáknál sem. Egyetlen hátránya van: közlekedési eszközre vagy boltba bevinni nehézkes. De eddig az előbbire nem volt szükségem, az utóbbit pedig megoldottam.