Utána repülünk

Szombaton először fordult elő, hogy Bömbölyeg nem velünk (Apa és Anya) volt másfél órán keresztül - ráadásul még a környezet sem volt megszokott, úgyhogy két legyet ütöttünk egy csapásra. Esküvőre mentünk, és a nagyszülők vigyáztak rá, náluk (gyakorlatilag az egész babaszobát vittük, kiságyat kivéve). Szerencsére mindenki jól viselte a nyomást, és este senkit sem kellett altatni - kivéve Picúrt, aki viszont kukorékolt hajnalban, biztos azért, hogy teljesen meggyőződjön róla, még mindig odamegyek az ágyhoz, ha sír.
Jól bírtam a dolgot, azt hiszem. Furcsa volt nagyokat lépni a járdán, aztán rájöttem, hogy azért, mert most nem tolok babakocsit, és furcsa volt olyan emberekkel hosszan beszélgetni, akik értik is, amit mondok. Viszont élveztem.
Amúgy a nyakra gyúrás megtette hatását: babó simán tartja a fejét hason. Csak mostanában elhatározta, hogy megtanul repülni, és ezt úgy akarja elérni, hogy az összes végtagját felemeli a talajról, és a hasán egyensúlyozva próbál felemelkedni. Már próbáltam kiábrándítani, hogy nem fog menni, és maradjon inkább a kúszásnál, de nagy álmodozó a kincsem... A cím a Padlás c. musicalből van, ez-e: