Dolgozom én, csak otthon

Na úgy most kezdem el furcsállani, hogy reggel nem kell bemennem dolgozni. De leginkább az a furcsa benne, hogy eddig éveken keresztül együtt indultunk el reggel, most meg én csak integetek kifelé az ablakon. Amúgy van mit csinálni, eddig az alábbiakkal töltöttem az időt:

• függönyvarrás
• dobozokból kipakolás
• teszvesz, vatera és apród nézés hiányzó bútorok beszerzése céljából
• babakelengye összevadászása
• főzés kb. minden másnap ebédre
• anyának levésre felkészülés tipikusan könyvekből
• olvasás
• sétálás a környéken
• Might&Magic Heroes VI játszás
• délutáni szunyókálás (kihasználva a maradék egy hónapot)

Illetve persze egyre gyakoribb vizsgálatokra járás HÉVen zötyögve.

Amúgy elképesztő, mennyivel könnyebb így a lakásban (pl. a konyhában) rendet tartani, apró meglepetéseket készíteni hazatérő férjnek, illetve haladni a tennivalókkal. Annyira azért nem volt hülyeség az az elképzelés, hogy a nő maradjon otthon, és vigyázzon a "család tüzére".
Ja, és blogolni is sokkal egyszerűbb így, hogy van rá idő...

Persze a társaság sokszor eszembe jut, ezentúl meg kell szerveznem, ha beszélni szeretnék emberekkel - igyekszem majd.

Star Trek Sherlockkal

Tegnap csak elmentünk moziba, szerintem sokan furcsállották, mi az a vastag pokróc a kezemben, de leghátul ültem, és ráterítettem a pokrócot a hasamra, hátha tompítja a hangeffekteket. Jobb volt, de így is ez volt az utolsó most a T0-ig.
Nadehát a Star Trek: Into Darknesst azt mindenképp meg kellett nézni!

A címét amúgy nem igazán értem, hacsak nem az utolsó öt percre vonatkozik, mert egyébként darkness az nem nagyon volt benne (személyes elméletem: a filmek második részét mostanában divat valahogy a sötétséghez, sötét oldalhoz kapcsolni, ld. Batman, mert az coolul hangzik). Cserébe nekem nagyon tetszett, a szereplők továbbra is kiválóan vannak megválasztva (Spock ftw), Sherlock a saját stílusában csatlakozott a bandához, nagyot alakított, mint mindig. A Star Trek  feelingre és legacyra annyira vigyáztak, hogy az már-már szinte túlzás volt, de SPOILER a radioaktív kamra jelenete ütött nagyon.
Bármikor nyugodtan csinálhat Abrams bármennyi ilyen Star Trek filmet, megengedem.

Kicsi a világ

Az meg mennyire durva már, hogy a kismama jógán az egyik lány, aki most jött harmadszor, egyszer csak megkérdezi tőlem, hogy kung-fuztam-e. Mondom nagyon régen. Aszongya relatív, olyan 2001 körül, ugye? Az Óbudai-szigeten. Mondom, igeeeeen...
Aztán kiderült, hogy együtt jártunk arra is, aztán nekem abba kellett hagynom a térdem miatt, ő még járt egy darabig. És most egy tök más helyen, tök más szituációban találkoztunk, csak négy héttel van mögöttem a várandósságban, és szégyellem, de egyáltalán nem emlékeztem rá, én sose jöttem volna rá, hogy valaha már edzettünk együtt.
Micsoda egybeesések! Tényleg kicsi a világ...

Joghurtkészítés otthon

Még anno több kolléga kérdezte, hogy mit eszem délután háromkor a furcsa kis üvegben, és mikor mondtam, hogy otthon idomított joghurtot, akkor nagyot néztek. Ez úgy van, hogy mi már kb. 2-3 éve csinálunk natúr joghurtot otthon, nem valami bonyolult, persze egy ilyesmivel sokkal könnyebb (nekünk múlt karácsony óta van):

A lényeg a lényeg, hogy az ember vesz egy Cserpes natúrjoghurtot, majd vesz egy liter minimum 3,5%-os tejet (mi a fekete Mizót vesszük, de bármilyen tej jó, ami tényleg tejből van és kicsit zsírosabb). Ha nincs a fenti joghurtidomátora, akkor fogja a tejet, tesz bele egy fél evőkanál cukrot (don't worry, ez a végén nem lesz benne - és a fenti gép megléte esetén nem is kell), beteszi a mikróba annyi mp-re, hogy kellemes 40 fok körül legyen (már egy picit melegnek érzi az ember ujja, de semmi több, mert meghalnak szegény élőflórák). Belekapirgálja a joghurtot, lezárja az edény fedelét, picit bebugyolálja valami konyharuhába, és nyáron simán ott hagyja a konyhapulton, télen a radiátor közelébe teszi. A flórák elkezdik megkajálni a cukrot, és 6-8 óra múlva kész az 1,25 liter natúrjoghurt. Ha gyorsan fogy, akkor a maradékból még meg is lehet csinálni a kövi adagot.
Fontos: amikor elkészült, hűtőbe vele, mint egy normális joghurttal.

Ügyintézési nehézségek

Ma két szempontból is első napom volt.
Első munkanap, amikor nem mentem dolgozni. Ez egyszer jutott eszembe, egyébként egyelőre olyan érzés, mintha hosszúhétvége lenne. Majd a hét vége felé nyilván már belémnyilallik majd a dolog.
Első nap, hogy igazán pomázi polgárnak érzem magam. Már két hete itt lakunk, de most először kellett egyedül, önerőből megoldanom, hogy a központba jussak, ott vásároltam a patikában, majd felültem a HÉV-re, és utaztam egy jó nagyot (amúgy az emberek cukik, átadták a helyüket, sőt, egy nő még a HÉV-ről is le akart segíteni). Még mindig tanulom persze, hogy mi hol van a városban, de jó érzés volt az árnyas utcákon sétálni, és meglepően zsúfoltnak éreztem a 4-6-os villamost.

Amúgy az ügyintézési képességem már nem a régi. Összeírtam, hogy miket szeretnék elintézni ma, és csak a fele sikerült - és meg kell mondanom, még annak is örülök, úgy elfáradtam. Kezd hülyeségnek tűnni, hogy mostantól szombatig minden napra beterveztem valamit, ami miatt be kell mennem Budapestre...

Pi élete

Tegnap megnéztem a Life of Pi-t (mostanában különleges eseménynek számít, ha nem alszom el egy filmen). Valami hasonlóra számítottam, pedig csak a posztert láttam belőle korábban. A látványvilága lenyűgöző, a felépítése klasszikus interjús, a kissrác színészi játéka remek. A tigrist tényleg nem láttam, hogy mikor igazi, mikor cgi. A leghatásosabb jelenet SPOILER az, amikor elfogy a ceruzája. Az zseniális.
Valami mégis hiányzott nekem. Értettem én a mondanivalót, többet is (fantázia, kitartás, hit, ilyenek), de túlságosan az arcomba volt nyomva. A végén, amikor elmondja a valódi történéseket röviden, az lehetett volna sokkal finomabb, indirektebb. Ugyanígy a legnagyobb vihar, amelyben mindent elveszít: ott (és a film többi beszélgetésében) lehetett volna indirektebb a vallásra, Istenre, a természeti erőkkel való felesleges küzdésre utalás.
Persze még így is bőven megér egy megnézést, nálam 7/10 pontot kapott.

Agykontroll

Azt kell mondanom, hogy az agykontroll alapvetően jó dolog. Én legalábbis elég sok gyakorlatot tudtam hasznosítani életem során, pedig csak a gyerektanfolyamot végeztem el anno 14 évesen (ha jól rémlik, a jobb oldali könyvből tanultunk).
Ez most azért jutott eszembe, mert ma megpróbáltam megkeresni egy konkrét dolgot a dobozrengetegben, és először csak simán kibontottam párat, amiben tippre benne lehetett, de nem volt egyikben sem, úgyhogy megelégeltem a dolgot, és leültem gondolkodni. Felidéztem pontosan, hogy milyen formájú dobozba tettem, kb. a dobozolás melyik szakaszában, és mikkel együtt tettem el.
Aztán szépen odamentem a megfelelő dobozhoz, és simán kivettem belőle.

Anouk és Alex

Az Eurovíziós dalfesztiválnak csak a döntőjét szoktam megnézni, mert egyrészt minek hallgassam meg többször ugyanazokat a dalokat, másrészt még a döntőben is van olyan dal, ami szerintem borzasztó, úgyhogy elég ez a válogatás is.
Az idei felhozatal egyébként jobban tetszett, mint a tavalyi, arányaiban kevesebb a tüci-tüci popos fos, és volt több kifejezetten értékelhető, sőt, meglepő is. Is it just me, vagy tényleg sokkal több idén az anyanyelvi dal? Szerintem ez jó trend, ha már a dalok nem tartalmaznak a népre jellemző zenei elemet, legalább a nyelvben megmutatkozhat egy kis sajátos jelleg.
Számomra a legnagyobb meglepetés Anouk volt, akit én 2006 óta (egy holland ismerős hatására) ismerek és kedvelek, nagyon örültem, hogy itt volt, a száma is kiváló, teljesen egyedi, ahogy GTG is mondta, egyáltalán nem fesztiváldal. De ez nem baj. Meg is jött a kedvem meghallgatni azokat az albumokat, amelyekről lemaradtam az utóbbi időben...
Performansz szempontjából nálam egyértelműen az azerbajdzsáni előadás vitte a prímet, zseniális volt az árnyék, tökéletesen illeszkedett, jó volt a hosszú vörös ruhás csaj is. Maga a dal nem volt valami nagy szám, és a fickó szegény nálam abszolút esélytelenként indult, de maga az előadás kiváló volt.
Kinézete alapján +10 ponttal indult nálam az izlandi srác, de sajnos így sem volt elég, szánalmasan középszerű dalt hozott, és az előadás sem fogott meg. Kár érte.
Eszem ágában sincs pénzt költeni szavazásra meg ilyesmire, de idén, ha szavaztam volna, azt hiszem, a görögök kapták volna a szavazatomat. Aranyos volt, összeszedett volt, népi is volt, popos is volt, fülbemászó is volt, szóval jó volt, na.
További kommentek:

• Kiráz a hideg a női hangon éneklő férfiaktól.
• Majdnem minden női előadónak fehér volt a ruhája - vártam volna kontrasztként egy goth csajt
• Nagy reményeket fűztem a rockbandához, de elég lagymatag volt
• A spanyol csaj hamisan énekelt, és ez borzasztóan bosszantott
• Minden tiszteletem Bonnie Tyleré, de ezt nem kellett volna elvállalnia
• A svédek humora a svájciakéval vetekszik

És ami a legfontosabb: ByeAlex megtanult énekelni. Így még jobban tetszik a szám, mint elsőre.

Tippelni nem fogok, mindig más szempontjaim vannak, mint a szavazóknak, sose jön be.

Feels like team spirit

Naszóval, ma mentem utoljára dolgozni egy darabig. Azt hiszem, egyelőre nem is fogtam fel igazán, mert reggel azzal voltam elfoglalva, hogy a férjem minden cucca meglegyen a vitorlázáshoz, amelyre ma indult el. Bár az is igaz, hogy sütöttem egy tepsi sütit, hogy méltóképpen búcsúzhassak el a product teamemtől (asszem tűrhető lett, de mivel ezt sem kóstoltam meg, csak a reakciókból tudtam lemérni). Kaptam tök szellemes és/vagy személyre szabottan átgondolt ajándékokat (pl. "Anya" feliratú Coke Zero-t és Gabi fürdetőt) illetve egy diabetikus tortát, amelyről azt állították, hogy 1/16-od szeletben csak 5g szénhidrát van (nem hittem el, de azért ettem belőle 1/32-edet).

Meg kaptam rengeteg búcsúpuszit, jókívánságot, és teljesen meg voltam hatva. Eddig is tudtam, de ma valahogy egészen mélyen, szívből éreztem, hogy szeretek ennél a cégnél és ebben a teamben dolgozni, és csak remélni tudom, hogy a projekt lesz még két év múlva is...
A leggyakoribb kérdések, amelyek ma elhangzottak:

• De mit fogsz csinálni otthon egész nap? (esetleg hozzátéve: én biztos szétunnám magam) (vannak ötleteim bőven így a költözés után illetve a Nagy Esemény előtt)
• Mikorra is vagy kiírva? (júli 5)
• Mikor tervezel visszajönni? (másfél-két év, fogalmam sincs, nem értek hozzá)
• Ki fog helyetted sütit sütni? (majd kiderül) / Sütsz nekünk sütit, és majd valahogy bejuttatod? (nem)
• +1, amely a fentiekkel ellentétben meglepett: Fogsz továbbra is blogot írni? (igen, és igyekszem nem babás bloggá válni)

Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor örülök a döntésemnek, hogy nem az eredeti elképzelés szerinti május végén, hanem május közepén megyek el: már azért elég nehéz volt ülni egész nap, a koncentrálásról nem is beszélve. Jobb így... én magam sem szeretnék úgy dolgozni, hogy nem nyújtom a megszokott "színvonalat". Ahogy egy kolléga viccesen megkérdezte:

- Na, hülyülsz már?

- Hát, tulajdonképpen igen, egy kicsit - mondom.

- Ne aggódj, ez így is marad. És ami még jobb, hogy emiatt pedig agresszív leszel.

Mire én:

- Akkor majd biztos örülni fogtok nekem, mikor visszajövök hülyén és agresszíven...

Most jó

Amikor friss egyetemista voltam, akkor arra vágytam, hogy "normális" legyek. Ne legyen bizonytalan a nevem (akkoriban még pedzegettük, hogy esetleg visszavenni a Grandpierre nevet), ne legyen bizonytalan, hol lakom (albérlet, de az állandó lakcímem a nagymamámnál) illetve legyen egy saját otthonom, legyen párom, akivel kölcsönösen szeretjük és tiszteljük egymást, legyen háziorvosom (még a révfülöpi volt, sose láttam), fogorvosom (nem volt), munkahelyem fix bejelentett fizetéssel (feketén tanítottam angolt magánúton), ami pénz elég ahhoz, hogy megvegyem, amire szükségem van, legyen ügyvéd ismerősöm, fodrászom, kozmetikusom (akikben megbízom), szóval összességében legyenek rendezettek körülöttem a dolgok.
Tegnap ez jutott eszembe este fél 12 magasságában, és az, hogy most jó.

Még három nap

Már pénteken akartam írni, csak akkor elmaradt, hogy a KM-es kollégák egy héttel előbb búcsúztattak, mert nem mindenki van az irodában ezen a héten. Teljesen meghatódtam: mindenféle gyümölcs volt, egy kuglóf a többieknek, és egy olyan torta, amit én is meg tudok enni!

Na nem túl sokat ettem belőle egyszerre, mert szénhidrát az van benne bőven, de mandulalisztből készült, 70%-os diabetikus étcsokoládéval, mindenféle cukor nélkül. Zseniálisan finom volt, és megmértem utána a vércukromat, 5,6 lett, szóval nem is terhelte meg a szervezetemet.
Kaptam ajándékokat is, könyvet, vásárlási utalványt, és egy eszméletlen cuki és geek bababodyt, de ezt majd csak akkor mutatom, ha már fel is adhatom.
Tegnap pedig az egyik csapatommal mentünk ki délután az Óbudai-szigetre, bográcsban gulyás, grilsütőn pedig sok-sok finom husi készült, ennyit nem ettem szerintem két hónapja. Persze beszélgettünk meg napoztunk is kicsit közben.
Nagyon el vagyok kényeztetve itt.

Felavatva

Tegnap fel is avattuk a lakáskát (mostanában több ilyen lesz, több társasággal, mert az egész ismerősi kör azért még ide se fért volna be egyszerre). Az új kanapénk (amit amúgy egy tök jó és elég olcsó helyről szereztünk be, ráadásul Pomázról, úgyhogy helyi) az utolsó pillanatban, azaz pont tegnap érkezett, így már nem kellett attól félnem, hogy mindenkinek állnia kell majd.
A népszerűségben a lányoknál a "gardróbszoba" és a mosókonyha, a fiúknál és a gyerekeknél a kert vitte a prímet, a hűvös idő ellenére is jól tettük, hogy megvettük délelőtt a hat darab műanyag kerti széket.
Az alábbi menüvel készültünk:

• spenótos quiche
• fasírtgolyók
• majonézes burgonyasaláta
• muffin
• sajtos csiga

Itt a fasírtgolyók nyertek toronymagasan, pedig most csináltunk először. Vicces volt, hogy a menüből én csak a fasírtgolyókat fogyaszthatom jelenleg... úgyhogy a sajtos csiga sótlan lett, mivel meg sem kóstoltam.

Ajándékba pedig nagyon sok kedves dolgot kaptunk, mini-sütőformától virágokon keresztül finomabbnál finomabb borokig, a fő attrakció persze egy bogrács volt három sütőkővel, ezeket is fel kell avatni majd valamikor. 

Én a magam részéről eléggé elfáradtam, de ez már lassan megszokássá válik a nap végére. Viszont két új megállapítást tettem a Zélet, a világmindenség, meg minden terén:

1. A mosogatógép egy zseniális dolog.

2. Amit nem szeretnél, hogy egy gyerek fogjon meg / szedjen le / vigyen máshova / kóstoljon meg, azt ne tedd másfél méternél alacsonyabbra.

Vidéki élet

Szóval beköltöztünk, próbálunk otthonosságot varázsolni a dobozokból, minden nap halálosan el vagyunk fáradva (rengeteg a tennivaló), de nagyon élvezzük.

Jó:

• Először is a levegő összehasonlíthatatlan: tiszta, finom, szellős.
• Ki tudom rakni a ruhát a teraszra száradni.
• Bármikor kimehetek a kertbe egy kicsit.
• Elképesztő, mennyivel jobb buszmotor helyett madárcsicsergésre ébredni.
• Amikor a naplemente besüt a konyhába, és kinézve ott vannak a pilisi hegyek, az priceless.

Nem annyira jó (de maximálisan megszokható):

• Rengeteg a bogár, főleg egy bizonyos fekete drágaság szeret belátogatni hozzánk, eddig kb. 22-t tessékeltem ki a nappaliból.
• A bejárási útvonalakat és időpontokat még ki kell kísérletezni, mert reggelente elég kemény a forgalom.
• Még meg kell ismerkedni a lakáska szeszélyeivel.
• Vannak bizonyos tevékenységek, amelyek így bazi messze lettek, pl. valamikor el kéne mennem a 11. kerületbe...

Összességében minden egyszerre új és izgalmas, de ugyanakkor meghitt és ismerős.

Epigramma a köldökömhöz

Egy hete látom a hősies küzdést, sajnos hiába...
Elfogyott végleg, és nincs már hova nőni tovább.

Megszámoltuk a sarkokat

Nemcsak Jet Li

Ez amúgy csak a cucc fele kb

Azaz sikeresen összepakoltunk mindent egy nagy hajrában, sikeresen kitakarítottuk az új lakáskát (hathatós segítséggel), és sikeresen átköltöztünk. Ma már az új helyen alszunk, nagyon izgi...

Pillanatkép orgonával

A bejáratunknál virágzik az orgona

Mostanában kicsit zárójelbe tettem a helyzetjelentést, kicsit turbulens volt ez a hét is.
Mindenesetre délután három óra, híreket mondunk:

• Május 17-ig tervezek dolgozni, ezt most beszéltem le a line manageremmel is, úgyhogy még két hét. Ennek megfelelően sok a dolog bent munkában, azért is volt ez a szűkszavúság: igyekszem mindent átadni és lezárni, amíg tudok. Az utódom megvan: a padawanom, akit meghosszabbítottak.
• Hétfőn költözünk. Tetőablakcsere kész, festés kész, kisebb egyéb munkálatok kész, a lakás meg úgyse lesz soha kész, viszont maximálisan beköltözhető állapotban van. A jelenlegi tervek szerint szombat brutáldobozolás, vasárnap übernagytakarítás a lakáskában, és hétfőn jönnek az erős bácsik átvinni a cuccokat. Nagyon várom!
• Hasizsák egyre kevésbé fér el a helyén, úgyhogy néha egészen furcsa kitüremkedések jelennek meg a hasamon, a legviccesebb, mikor az egyik oldal kétszer akkora, mint a másik. Múlt héten 1632 gramm volt, de majd jövő héten megmérjük megint. Közben lassan a heteim száma beéri az éveim számát.
• A lábam jól bírja a gyűrődést, ellenben a csípőm néha ijesztőeket roppan reggel, illetve elértem azt a fázist, hogy nem tudok semmilyen ruhát úgy felvenni, hogy a hasam alatt legyen a gumírozott rész.
• Mindent kiejtek a kezemből. Ez az új skill nem jön túl jól a pakolásnál.

Harmónia helyett pusztító vihar

Lelkemre legyen mondva, sokáig próbáltam olvasni a Harmóniát, de nem sikerült. Újabb könyv, amit abba kell hagynom... Remélem, ebből azért nem lesz rendszer. Azt hiszem, amúgy egy jó könyv, csak most annyira nem aktuális, hogy szinte fáj olvasni. Majd visszatérek rá egy kicsit később.
Most pedig úgy gondoltam, hogy valami lightosabba fogok, hátha az megy (úgyis mindig bealszom este, tök mindegy, milyen könyvet próbálok olvasni). Úgyhogy kolléga ajánlására megismerkedem Jim Butcherrel, és megnézem, tényleg hasonlít-e a Zenitre, amit ír.

A cím csak a könyvválasztásomra vonatkozik, minden másban fordítva van. :)