Bőrkötéses

 Amúgy meg ezt kb. már egy hónapja akarom megírni, hogy ezt figyuzzátok, milyen menő minikönyvet kaptam a névnapomra:

Igazi bőrkötéssel, meg minden, kézzel készítve hugim által <3.

Az a baj, hogy annyira menő, hogy nem tudom, bele merek-e majd írni, ha kitaláltam, mit is írjak bele.

Piro(gráf)mánia

Ezt nézzétek, milyen gyönyörű lett a telefontokom! Karácsonyra kaptam hugimtól igazi fára pirográffal rajzolt egyedi, kézzel készített csudálatos kis táblácskát lótuszmintával, és megtaláltam a tökéletes helyét.

Előszülinapi aji

A valaha volt egyik legjobb előszülinapi ajándékom:

Óóóóó jeeee! Viszlát szétnyomott és fájóan piros hüvelykujj, viszlát jobb kézzel szenvedés.
Már csak egy dolgot kell megszoknom: hogy a másik oldalon kell nézni a papírt. :)

Custom case

Amúgy most, hogy menő a telefonom, gondoltam, keresek rá valami dizájnosabb burkot, mert hát fekete a szentem, és a fekete az nem az én színem.
Nézegettem mindenfelé, de ami fogjuk-rá-tetszett-volna, az már ilyen 2-2,5 ezer forintba került volna, úgyhogy bátorkodtam rákeresni, mennyibe kerülne egyedi tokot csináltatni hozzá.
És csodák csodája, találtam egy oldalt, ahol szállítanak kis hazánkba, és a custom case kb. átszámítva 3k HUF. Na, gondoltam, ennyit megér egy próbálkozás.
És tényleg megérte:

Korrektek voltak, mert az első csomag nem érkezett meg, és újraküldték, plusz a cucc minőségével is elégedett vagyok, úgyhogy pörfikt.

A pisai ferde torony

Azt meg elfelejtettem írni, hogy rengeteg jóságot kaptam karácsonyra: fánkkészítőtől sapkáig és sálig, illatos gyertyától tányéralátét-készleten keresztül 40 Hearthstone-csomagig, de azt hiszem, a leglátványosabb ajándékom a LEGO Architecture sorozatból a pisai ferde torony. Jól megférnek egymás mellett a Big Bennel:

Nagyon élvezem ezeknek az összerakását, itt külön firnyák kellett ahhoz, hogy a ferdeség meglegyen. A LEGO az jóó. Nekik kéne technical writingolni, hogy kapjak ingyen, csak sajnos náluk vezérelv, hogy nem kell olvasni tudni a kézikönyvhöz...

Két, három vagy négy kerék?

Azt mondtam már, hogy felháborító, hogy ha szeretnék egy olyan biciklit, amelyiken nem olyan gyerekülés van, hogy ha eldőlök, akkor ő betöri a fejét, és nem is olyat, amelyiken az utánfutó kisodródik a kanyarban, akkor annyit kell fizetnem érte, mint egy használt autóért?!

Vár a vár

Általában ördögtől valónak gondolok mindenféle MLM rendszerű illetve csomagküldős értékesítést, de most meg lettem fogva: az Editions Atlas kiadott egy a magyar várakról szóló, lapocskás, "vegyél-még-tízet-és-kapsz-ajándékot" lefűzős sorozatot.

Viszont szép színes, tele van infókkal és tudnivalókkal, az első ötven darab csak 900 Ft volt, igényes és up-to-date. És mivel a magyar várak eddig is nagyon érdekeltek, gondoltam, milyen fun lenne Picúrral az összeset végigjárni és kipipálni, ahol már voltunk.
Hősiesen ámde szégyenkezve bevallom, az eddigi mérlegem csak 10/50...

Hordoznám én...

Tizenegy hét tapasztalata alapján azt tudom mondani, hogy a hordozókendő nagyon jó, ha:
- nem megyünk messzire
- nem csak gyalog
- nincs túl meleg
- nincs túl hideg
- nem esik az eső
- gyermekünk épp nem élénk
- nem akarunk bevásárolni

Tehát sajnos elég ritka esetben lehet használni, és ha az ember gyermeke ráadásul még utálja is, ha becsomagolják a kezét, akkor szinte lehetetlen. Kivéve, ha annyira laposakat pislog, hogy azt is közönyösen tűri, hogy bebugyoláljam, és akkor esetleg azonnal elalszik.
De asszem én maradok a babakocsinál. Minden időben jó, lehet vele bevásárolni, és nem megy szét a hátam hosszabb sétáknál sem. Egyetlen hátránya van: közlekedési eszközre vagy boltba bevinni nehézkes. De eddig az előbbire nem volt szükségem, az utóbbit pedig megoldottam.

Peace, love, gingerbread

Elég jó eséllyel ez az utolsó postom az évben, de mivel az egyik teamemben én vagyok bent egyedül, a másikban pedig hárman lézengünk, gondoltam, adok egy kis életjelet.
A karácsony szuperül sikerült, célba találtak az ajándékaink. Számomra ez mindig fontosabb, mint hogy mit kapok, és nagyon igyekszem mindig sokat gondolkodni azon, kinek mit.
Idén is jutott egy kicsike kis időm kézzel készített ajándékra, arról majd lesz külön post. Szerintem egész jól sikerült. Plusz csináltam mézeskalács-házikót, idén először. Itt voltak akadályok és bonyodalmak, de leküzdöttem őket.

Persze amúgy a szokásos: én is szuper ajándékokat kaptam, emellett rengeteg fincsi dolgot ettem, leöblítve saját készítésű mézeskaláccsal:

...és persze rettentő sok zselés szaloncukorral, meg még mikulásról maradt csokikkal. Plusz az elmaradhatatlan karácsonyi narancstorta by Anyu.

Én is kaptam sok-sok szuper ajándékot, hasznosat is, szépet is, többségüket már beépítettem a mindennapokba, amit lehetett, összeépítettem (nagyon király lett):

Még van pár nap az évből, úgyhogy egyelőre nem kiabálom el, csak lekopogom: egész jól sikerült év volt ez. A többi összegzést majd januárban.

A tablet és a modem

Na, az történt, hogy anyunak vettem karácsonyra egy WayteQ xTAB-70dc tabletet (előre megkapta, hogy tudja használni). És ebben a pillanatban az univerzum összeesküdött ellenünk, hogy ehhez a tablethez márpedig nem fogok tudni internetet csatlakoztatni.

Búcsú Sheinától

Eladtam a Kiválasztottak kártyáimat.
Eszméletlenül sokat gondolkodtam rajta, és amikor először kerestek meg ez ügyben, akkor nem is mentem bele. Tíz évvel ezelőtt kb. napi szinten játszottam ezzel a gyűjtögetős kártyajátékkal, hetente-kéthetente jártam versenyre, és 2002 körülig, amikor is teljesen abbahagytam, elég szép gyűjteményt sikerült összeállítanom (nem önálló teljesítménnyel). Egyetlen lap hiányzott az összes közül.
Szerettem játszani ezt a játékot, már maga a paklialkotás is a játék része. Ráadásul az akkori kedvenc világom szereplői kerültek a lapokra, úgyhogy megvolt az a bizonyos plusz, amely miatt még inkább hangulatos volt.
De mikor másodszor kerestek meg, hogy adjam el a kártyákat, akkor hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, belemegyek. Miért?
1. Mert négy éve elő sem vettem a mappákat.
2. Mert a világ, amelyhez kapcsolódik, már nincs a szívemben.
3. Mert versenyre sosem fogok elmenni, ha pedig otthon szeretnék játszani, akkor kinyomtatom a lapokat a hivatalos honlapról.
4. Mert úgy érzem, hogy akinek adtam, az igazi gyűjtő, és jól fog bánni a lapokkal.
5. Így visszakerülnek a verseny vérkeringéséből kiesett lapok a forgalomba.

Emlékként ott van a falamon Hania Cíh Cyuhann képe eredetiben, amely az első képem Rene-től (aki a Se vas, se tűz c. regényem borítóját is készítette).
Itt pedig belinkelem a valaha volt kedvenc lapomat, Sheinát. Versenygyőzelemért lehetett kapni, le volt pecsételve, és csak a pecsétessel lehetett versenyre menni. Harcművészes pakli, legjobb!

I'm only half evil

Tegnap kaptam egy zseniális ajándékot Essztől! Annyira örültem neki! Aki olvasta a Se vas, se tűz c. könyvemet, az érti.

Annyira jó, hogy még az arca is gonosz meg a szeme is nagy! Végre mindenki láthatja, hogy nem én találtam ki a gonosz elfeket.

Babnevelde

Van egy olyan dolog, hogy Jumping Bean. Ez egy olyan magszerű barna dolog, amelyikben egy lárva él, fogyasztja a mag puha belsejét, és ha melege van, akkor ugrál.
Na, én kaptam hat darab autentikus ilyet szülinapomra Ámerikából egy kis átlátszó dobozban, tökre örültem neki. Néha éjszakánként persze el kellett gondolkodnom, mi a fene kopog a szobában, de aztán rájöttem, és tulajdonképpen megnyugtató.
Node a lényeg: két napja kikelt három lárvám, és aranyos molylepkék porozták be a dobozomat. A bean-eken kis lyuk látszik, ott jöttek ki, és a dobozban ott van a bábhéjuk is.

Persze elengedtem őket, ne haljanak már meg a dobozban úgy, hogy sose látták a nagyvilágot... úgyhogy ha egy hónapon belül Magyarországot ellepik a mutáns vérmolylepkék, akkor igen, én voltam.

Lassan írj, tovább érsz

Ezt kaptam szülinapomra még:

(Gondoltam, jól mutat a Shakespeare-múzeumból szerzett tussal)

Ami amúgy érdekes, mert én sosem írtam írógéppel. Kezdetben kézzel, később már számítógépen pötyögve. Ugyanakkor talán megvan a bája és a haszna ennek is: a számítógépen írással ellentétben itt előre ki kell gondolni szépen, mit akarok leírni, mert a sok kihúzás csúnya, a kézírással ellentétben viszont ezt később egyszerű beszkennelni és felismertetni.
Asszem ki fogom próbálni.

//Háttérben a Loch Ness-i szörny a coral beach koralljában...

Ars Poetica csuklóméretben

Kaptam egy karkötőt. Ez most az új kedvencem. A következő feliratok szerepelnek rajta:

Dream big.
Love much.
Inspire all.
Laugh often.
Hope.

Ez akár afféle ars poetica is lehetne... Sőt. Asszem, itt az ideje lassan lecserélni a régit - az előzőt mégiscsak 1996 körül írtam. Mondjuk nem estem messze a fámtól, mert az így szólt:

"A csillag lehull,
és fénye kiég.
De boldog lett tőle,
ki látta, hogy ég."

Tudom-tudom. Mentségemre legyen szólva, tényleg régen íródott.

Ez aztán derék

Amúgy sosem gondoltam volna, hogy a derékmelegítő ekkora találmány. Persze láttam már másokon, tetszett, hogy színes, de nem tudtam elképzelni, hogy farmerra is fel lehessen venni, bénán néz ki, ha kitüremkedik a zseb vagy az övtartó, úgyhogy hagytam.
Aztán volt egy elég kedvező akció a Hippsynél, rendeltem pár garbót/felsőt/pulcsit, és ha már ott jártam, gondoltam, beszerzek egy derékmelegítőt is, hogy legyen.

A Mátrában kifejezetten jól jött, mikor a verőfényes napsütéstől megvadulva kint játszottunk a teraszon a tizenöt-hat fokban, és ülés közben kilátszott volna a derekam, de nem látszott ki, mert szuperül megvédte ez a kis egyszerű, csőszerű ruhadarab. Kifejezetten örülök, hogy most ez a divat a kilógó derék helyett, és bár nem kaptam juttatást a reklámozásért, mindenképpen ajánlom minden nőnek.

Farewell from Semcon

He has a good home now

/hugs guys

Szuzi a tekergő

A tárgyak igenis az ember szívéhez nőnek. Hát még az autók, akiknek lelke van!

Szuzival 2008-ban ismerkedtem meg közelebbről, amikor nyaralni indultunk Hallstattba. 2000-ben született 993 köbcentis motorral, öt ajtóval, a keresztségben még a Swift nevet kapta a családnevén kívül. Csinos kis ezüst színe ugyan nem emelte ki a tömegből, viszont megbízhatóságot sugárzott, és ez a legnagyobb erénye most is. A közeledésre mindig barátságos hangon válaszol, nem kér sokat enni, szerény de állhatatos. Egyből megszerettem. Aztán 2009-ben, mikor végleg a miénk lett, tekeregtünk vele mindenhová: kirándulni, belföldre, külföldre... A legnagyobb útja 8011 km volt két hét alatt, a skandináv körtúránk alkalmával.

Ez a post most róla szól, mert nászajándékként megörököltük Ufót, így szegény Szuzi most már egy parkolóban szomorkodik, új gazdára várva.

Hétvégén végignéztem a fotóalbumokat, és meglepően kevés képet találtam róla, pedig sok helyen jártunk vele... csak éppen ő inkább szerényen meghúzódott a háttérben, amíg mi a tájat vagy egymást fotóztuk. De azért jól látszik, hogy jártunk vele kirándulni:

Szilvásvárad, Szalajka-völgy

Cseszneki vár

Még akkor is, ha a hó alól kellett kivakarni Dobogókőre menéskor:

Szánkózás lesz

De járt ő messzebb is, méghozzá, mint említettem, Norvégiában, a Lofoten-szigeteken, bő két fokkal az Északi-sarkkör fölött:

Viking Szuzi

Campingezésre is kiváló volt:

Steinkjer

És a legfontosabb útra is elkísért bennünket, Bakonybélbe, ahol is tanúja volt a kezem megkérésének.

Szóval szuperül elvoltunk így mi hárman, Szuzi már igazi veterán, nincsen semmi baja, sőt, új lengéscsillapítókat is kapott, bár a réginek se volt baja. Szerintem menne még szívesen úgy százezer kilométert is, csak vezesse valaki. És ha lehet, valaki olyan, aki úgy szereti, ahogy mi.