Focikapu, retekcsíra

 A hétvégén csináltunk focikaput egy kiszuperált trambulinhálóból (már teljesen szétfoszlott az a része, amit a rúdra kell húzni) és némi lécből:

Nagyon menő lett, és remek activity a kertben. Mert mostanában gyakorlatilag folyamatosan ott vagyunk, amíg lehet. 

Meg vettem csíráztató edényt, mert már egy csomó ideje szeretnék ilyet, de mindig csak béna eszközökkel fogtam neki, most meg vettem egy rendeset. Nagyon poén látni, ahogy napról napra növekednek a kis csírák:

Holnap nagyon finom saláta lesz. :)

Meg tele van réti virágokkal a kert, és nagyon élvezem. De arról már tettem fel képet Instagramra, úgyhogy ide nem.

Éled a kert

Ma délelőtt és ebéd után is a kertben tevékenykedtem. Jól esett a fizikai munka, valahogy megnyugtat és kikapcsol, amikor gazokat kell kihúzni a földből, vagy metszeni kell egy bokrot. Hosszútávú energiabefektetés: ha jól dolgozom, akkor egész nyáron élvezhetem a gyümölcsét. És persze sosincs vége a kerti munkáknak, de igyekszem priorizálni, és örülni annak is, ami elkészül. Ma például sikerült egy már földön futó, többször legyökerezett, szerencsétlen díszbokrot megzabolázni, és újra bokorformájúra szabni, hogy körbe lehessen fűnyírni majd, és hogy ne nőjön a sűrűjében rejtett meglepetés (mint eddig). A rejtett meglepetések nálunk sajnos általában szúrósak, vagy ha nem figyelünk oda, erdei fák lesznek.

Meg még metszettem rózsát meg másik bokrot is (a héten meg már megvolt a levendula), összeszedtem egy csomó őszi levelet, és igazából csináltam volna még, csak elfogyott a zöldhulladékos zsákom.

Jövő hétvégére van előirányozva a gyümölcsfák megmetszése. Tavaly az is jól sikerült, idén már "rutinosak leszünk". 

Ja meg közben kibújtak a krókuszok, és nőnek a nárciszok is, úgyhogy éled a kert, éled a kedvem. 

Holnap tavasz.

49. nap

Ma pontosan hét hete (49 napja), hogy otthon vagyok. Még pár nappal a korlátozás előtt lettem hazaküldve a tüdőnyavalyám miatt. Azóta három kivételtől eltekintve nem találkoztam más emberrel élőben, csak a kis családommal és a férjem szüleivel, akik a szomszédban laknak (a három kivétel: egyszer vettünk speckó lisztet egy barátunknak, aki nem kapott sehol Budapesten, és azt átadtuk neki maszkban, kesztyűben, egyszer anyukám eljött Húsvét előtt, cseréltünk csokitojásokat, és beszélgettünk a kerítésen keresztül pár percet, illetve egyszer beszélgettem a szomszédasszonyommal a kerítésen keresztül fél órát). Ja, meg az erdőben ha valaki szembejött, akkor nagy ívben kikerültem, és köszöntem neki. Ez az összes személyes interakcióm.
Virtuális persze volt sok, még akár azt is mondanám, több is, mint amennyi személyes szokott lenni. Rengeteg mindent meg kellett oldanom, amik a korlátozás miatt változásként jelentek meg az életemben. Az iskola- és óvodapótlásról most nem írok, meg arról se, hogy felvállaltam egy kis szociális munkát azzal, hogy a kisfiam osztályában a szülőknek és tanároknak segítséget nyújtsak az MS Teams használatában. A napok összefolynak, a hét hét nagyon gyorsan elrepült, munka-tanítás-háztartás blablabla, nem hiszem, hogy újat mondok vele, hagyjuk.
Megváltozott életem részei _nem_ fontossági sorrendben:

• Meg kellett találnom az időt hangoskönyv-hallgatásra, ami idő a vezetés hiánya miatt esett ki. Még nem tökéletes a rendszer, de most épp mosogatás, teregetés és a ruhák hajtogatása közben "olvasok". A papíralapú könyvek olvasására továbbra sincs time window.
• Kertészkedem. Ha nem lenne ez a korlátozás, valószínűleg sosem vágtam volna bele ilyen nagy projektbe, de a kertünkben van egy kb. 3x16 m-es terület, amely tavasz elejéig full tele volt az erdőből beszabadult random bokrokkal (=dzsindzsa). A baj az volt, hogy ennek számottevő része szúrós bokrokból vagy legalább szúrós levelű növényekből tevődött össze, ezért nálunk sajnos semmilyen gumilabda nem élt túl sokáig. Na, ennek véget vetni akarván nekiestem a dzsindzsának. Sajnos nincs before képem, viszont miközben irtottam, igazi kincsekre találtam (még nincs kész az egész, de haladgatok):

Négy kis meggyfa, kívülről nem nagyon látszottak, viszont virágzanak is - most kibontottam őket

Szamócák a dzsindzsa közepén, van olyan is, amelyik virágzik

• Ahhoz, hogy elég legyen csak háromhetente vásárolnunk, fel kellett fedezni, hogy ki szállít hozzánk zöldséget és gyümölcsöt. Szerencsére megtaláltuk a Zöldség-Gyümölcs Plázát, így megtörtént életem első olyan rendelése is, amelyben 28 ezer forintért vettem zöldséget és gyümölcsöt. Sosem gondoltam volna, hogy ez egyáltalán lehetséges.
• Hajat viszont ritkábban mosok, mint eddig, próbálok kísérletezni a samponszappannal, nem mondom, hogy 100%-ig elégedett vagyok, de tudja, amit kell.
• Mindennap játszom 20-30 meccs Dobble-t, úgyhogy már álmomban is mintákat látok. Hamarosan át fogok látni a Mátrixon is.
• Előfizettem a WoW-ra megint. Ez mondjuk részben annak köszönhető, hogy csináltam a virtuális team outingot, és kellett support karakter, részben pedig annak, hogy ismét összeverbuválódott egy régi arcokból álló szuper kis csapat. Továbbra is tank vagyok Madleine-nel.
• Többet írok, mint valaha. Ez nagyrészt az írókörnek köszönhető, akikkel virtuálisan is tartjuk a kapcsolatot, kisrészt annak, hogy a kijárási korlátozásban szorítottam egy kis időt ennek is. Sőt, olyan nagyra török, hogy lehet, hogy még a végén regénybe is kezdek.

Kapa és gereblye

A hétvégén sikerült a ház környékéről végleg eltüntetni a sittet, elegyengetni a sok csatornaásás után maradt hepehupákat, és gyönyörű új termőfölddel, majd fűmaggal bevetni az egészet. 

Sajnos nem készült előtte-kép, de ez lett utána:

Itt eredetileg sittes földkupacok voltak ránőtt, térdig érő  dzsindzsával. Az én fő eszközöm az irtókapa és a gereblye volt.

Jól megérdemeljük a pihenést, ami pedig holnaptól jön: az idei nyaralásunk Balatonnál lesz, úgyhogy stay tuned, valószínűleg nem fogok közben írni.

A kapálás és kirándulás nemzetközi ünnepe

A munka ünnepét a magam részéről kapálással és kirándulással töltöttem. Az előttünk lakók eléggé elhanyagolták a kertet, és mi eddig csak részben tudtuk helyrehozni a dolgot. Úgyhogy tegnap kicsit nekiestem a kis opportunista gazoknak, felesleges bokroknak, magról nőtt vadszilváknak, és megritkítottam őket. Még van bőven dolog, de azért szépül a kert is. Valamint megalkottuk az idei veteményesünket is, két tő kaliforniai paprikával, hat tő különféle paradicsommal, némi cukkinival, két uborkával, és idén kísérleti jelleggel vettünk négy karalábét és négy zellert is, leginkább a gyerekeknek, hogy értsék, hogy vannak dolgok, amik a föld alatt teremnek. Ez a helyzet most:

Délután pedig elkirándultunk a házunktól 2,4 km-re levő Álló-rétre, ami nagy szám, mert ezt végigsétálta a 3 éves kislányom is (there is always a first). A motiváció persze a hátizsákjában lapuló finomság volt, de a cél szentesíti az eszközt.
És hogy mégegy közhellyel éljek, az út a fontos, nem a cél: láttunk ganajtúró bogarat, szőrös hernyót, gyászcincért és gyíkot, úgyhogy volt bőven böngésznivaló a Búvár zsebkönyvekben a kirándulás után.

Ágak-bogak

Legközelebb zöldhulladék-elszállító vállalkozást indítok. De most komolyan. Öreg gyümölcsfáink megmetszéséből és már korábbi hulladékból felhalmozódott kb. 15 köbméter zöldhulladék a kertünkben, amit már elég szomorúan kerülgettünk, mert tudtuk, hogy legalább három péntek este, mire elégetjük.
Gondolkodtunk a konténer-rendelésben, utánanéztem, egy 10 köbméteres konténer ára gyakorlatilag a fizetésem harmada, és akkor ugye nekünk kell beletenni, tehát nem ússzuk meg a cipelést.
Felhívtam először három sima zöldhulladék-elszállító céget, akik azzal fárasztottak, hogy kiállási díj, meg óradíj, meg ha nem tudnak közvetlenül mellé állni a teherautóval (hol tudnak?!), akkor még cipelési óradíj, és a végére többre jött ki, mint a konténer.
Aztán kaptam tippet, hogy daráltassam le, mert az milyen környezetbarát, és még olcsóbb is. Úgyhogy kértem két ágdarálós ajánlatot, akik szintén azon szenvedtek, hogy nem tudnak melléállni, és ők meg a másik véglet voltak: hasraütésre mondtak egy árat (alig kevesebbet, mint a konténer), de az csak a darálás, és legyünk szívesek mi kivinni az utcára a járdára, vagy ha nem, akkor még huszonötezer, ja, és ha még el is akarjuk szállíttatni, az még tizenötezer.
Már épp kezdtem lemondani az egészről, és megszervezni, hogy nekünk legyen három péntekünk, amikor metszegetjük az ágakat és égetjük a fát ahelyett, hogy végre pihennénk is valamit, amikor is jött megmentőnk, a kivitelező, akinek mindenre van megoldása. És ráadásul az a jó benne, hogy nem gyanús meg sanda megoldása, hanem ismeri a jó és becsületes embereket, akik képesek és hajlandóak jól dolgozni. Ajánlott valakit, akit tegnap felhívtam, ma reggel meg már jött is elvinni, olcsóbban, mint az összes banda, akiket megkérdeztem.
\o/