16-os ablak

Tegnap mi voltunk felelősek az ablakdíszítésért. Ez lett idén:

Expectation vs reality

Idén gondoltam nem LEGO adventi naptárat veszek, mert abból már van három, és azokat is már kétszer újrahasználtuk. Legyen valami különleges, érdekes. A választásom egy bűvészdobozra esett, erre.

Azt gondoltam, hogy nem lesz full csillivilli minőségű, és majd kell egy kicsit segíteni a gyerekeknek, hogy megfejtsék, melyiket hogyan kell használni, de azért a várakozásaimat eléggé alulmúlta az eredmény.

A doboz kinyithatatlan perforációval kezdte a bosszantást, szegény csemetéim simán nem tudták kinyitni az ablakokat. Aztán kiderült, hogy némelyik ablakban nincs ajándék, erre mondtam, hogy biztos szállításkor leesett egy alsó ablakba, majd onnan kivesszük, semmi gond. Aztán megtaláltuk az első olyan ajándékot, amelyiknek nem volt egyáltalán leírása (azt mondjuk hagyjuk is, hogy amelyikben van leírás, az mennyire segíti  a megértést a rossz angolsággal és béna ábrákkal).

Ez a valóság (felszakítottam az egészet, mert meguntam, hogy nem tudják kinyitni):

A játékoknak semmi köze nincs a feltett képekhez. És a méretük is sokkal kisebb - bevallom, arra számítottam, hogy azért kb. használható méretű lesz.

Értem én, hogy nehéz 24 kisméretű trükköt összevakarni, leírással mindennel együtt, de ahhoz képest nem volt annyira olcsó szerintem.

Azért vagyok szomorú, mert amúgy a gyerekek még ezzel a fossal is annyira nagy élvezettel játszanak, mindig mutatják a trükköket, csak ugye széttörnek a gagyiműanyag darabok, elszakadnak a bénán összetett láncszemek, stb. Mennyire jó lenne ez úgy, hogy tényleg azt kapom, amit kértem...

Az esernyőm története

Múlt héten egyik nap pont akkor volt a legnagyobb szakadó eső, mikor mentem a gyerekemért az iskolába. Mivel ugye nem lehet bemenni az iskola területére, kint kell állni a kapu előtt. Amikor jó idő van, az udvaron szoktak játszani a gyerekek, de esőben nyilván nem, úgyhogy tudtam,  hosszabb ideig fog tartani, mire sikerül összeszedni a csemetét. Tehát kivettem az autóból az esernyőmet, és odaballagtam a kapuhoz, és mivel ez a rendszer, szóltam Messengeren a tanároknak, hogy megérkeztem, leküldhetik őt.

Aztán vártam.

Mellettem egy fiatal (ránézésre 16 év körüli) lány állt, láthatóan szintén várt valakire, és ázott az esőben, mivel se sapkája, se kapucnija, se esernyője. Először megkérdeztem, hogy szólt-e már, jön-e, akit vár. Mondta, hogy igen, a tesóját várja, és hogy sose jött még érte, ez az első. Mondtam, hogy könnyebb, mikor nincs eső, és rámosolyogtam. Vártam fél percet, aztán szóltam neki, hogy álljon az esernyőm alá addig is. Megköszönte, odaállt.

Aztán vártunk még öt percet.

Aztán kijött az én gyerekem, az ő tesója meg még mindig nem. Úgyhogy odaadtam neki az esernyőmet, megmondtam, hogy én autóval vagyok, és hogy amikor legközelebb a sulinál jár, adja le a portára az esernyőt. Jó nagy szemeket meresztett meglepődésében, de szerencsére elfogadta, én meg gyorsan elmentem, hogy ne gondolja meg magát.

Ma végre eljutottam oda, hogy bementem a suliportára, és ott várt az esernyőm.

True happiness comes from helping others.

Receptek és zsebek

Idén a legtöbb időt egy olyan karácsonyi ajándékkal töltöttem, amelyről egyszer már írtam, XIX. századi és századfordulós receptek digitalizálása. Több mint kétszáz recept volt összesen, a legnagyobb munkát az jelentette, hogy kisilabizáljam a gyönyörű kézírásokat, és az egyes lapoknak megtaláljam a folytatását (néha nem is sikerült). Miután kész voltam a beírással, kiválogattam azokat, amelyek mai konyhában, mai környezetben, mai alapanyagokkal is elkészíthetőek, és nem ismertek annyira (nyilván volt püspökkenyér és mézeskalács recept, ezeket kihagytam). Ebből lett egy jó kis válogatás, amelyből mindegyiket meg akartam főzni/sütni, de persze erre már nem volt elég időm a munka és az egyéb készülődés közben, úgyhogy végül egy elég vékonyka kivonatot készítettem. Minden kipróbált receptet lefotóztam, és még InDesign alapképzésben is részesítettem magam, hogy szép legyen a kiadvány, amely végül készült belőle. Öt példányt nyomtattattam ki, és meg vagyok elégedve.

Fél év munkája (de nagyon élvezetes volt)

Az egyik étel: babtorta

Ha már ott voltam, akkor a saját recepteskönyvünket is összerendeztem és kicsinosítottam, persze erről elfelejtettem fotót csinálni... 

Aztán csináltam pár zsebes tárolót:

Meg a kisfiamnak készítettem a vonatkészletéhez egy fát (ebből majd talán készítek többet is, egyre volt időm):

És ipari mennyiségben gyártottam felakasztható cuki hóembereket:

Éééés még csináltam valamit, amit szintén elfelejtettem lefotózni, úgyhogy inkább le se írom, mert egyeseknek lelövi a meglepit...

Idén fehérrel írtunk

Überjó cuccokat kaptam idén karácsonyra! Remélem, hogy nekem is sikerült eltalálnom a megajándékozottakat... sokszor jobban izgulok, mikor az én ajándékaimat bontják, mint mikor az én lootom van a kezemben.
Pöttömkének az egész karácsonyból a lámpák tetszenek a legjobban. A Mennyből az angyal egyelőre nem jött be neki, és a csomagolás koncepciója is távol áll tőle, plusz szívesebben játszott a régi játékaival, mint az újakkal, de azért majd csak megismerkedik azokkal is.
Az idei mézeskalácsunk kiváló lett, és Mitával ketten rajzoltuk. Az idei karácsony-lekvár kiemelkedő lett, abban én nem tudtam részt venni. Most pedig jön a jól megérdemelt pihenés, háhááá!

Kreatívkod

Na, ilyen se volt még, hogy egy hete nem írtam... Mentségemre szóljon, hogy a szabadidőm nagy része kreatívkodással telik, és még nem vagyok kész. Majd mesélek, ha nem lövöm le a dolgot.
Emlékszem, tavaly nem volt ennyire karácsonyi hangulatom, Tavaly gyakorlatilag nem tudtam elmenni otthonról ajándékokért, és nem volt energiám kreatívkodni. Idén elég jó a helyzet, aludni meg majd karácsony után fogok.
Az a jó a kreatívkodásban, hogy amíg készíti az ember, addig folyamatosan arra gondol szeretettel, akinek csinálja, és így már az előtt hat a szeretet ünnepe, hogy ténylegesen eljönne.

Nyulat, halat, s mi jó falat

Amúgy az Angry Birds-ös papucs mellett és azon felbuzdulva varrtam még két mamuszt is karácsonyra.

Nemo

Nyúl

Miután már rájöttem, hogyan kell jól csinálni, már csak mintegy 20 óra nettó varrásidő ment bele a négy állatba. :) De megérte.

Ezt varrtam karácsonyra

Egyre inkább azt veszem észre magamon, hogy a kézzel készített ajándékoknak jobban örülök. Félreértés ne essék, természetesen nagyon örülök a vásárolt ajándéknak is, főleg, ha szükségem van rá, és valaki volt annyira alapos, hogy ezt kinyomozza. Rengeteg szuper dolgot kaptam idén is relaxgyertyától parfümig, sáltól kerámiatálig, teflonos sütőlaptól ruhaneműn át Erdélyről szóló gyönyörű könyvig, mégis a legjobban azoknak örülök, amelyeket saját kézzel készítettek, közben rám gondolva, hosszú-hosszú órákon át. Kaptam nagyon csinos terítőt, fonott kosarat, pompomot a sapimra és pokrócból készített, összepatentolható otthonkát.

Én magam is igyekszem gonddal készíteni vagy vásárolni az ajándékokat, az a módszerem, hogy év közben a telefonomban jegyzetet vezetek arról, amire a környezetemben valaki vágyik vagy érdeklődéssel tekintett. Aztán decemberben meg minden bkv-s ablakonkibámulás vagy olvasás helyett ezen gondolkodom.
Sajnos néha elég nehéz időt találni a konkrét kézzel készített ajándékokra, de most is megpróbáltam legalább egy kicsit. Ez lett belőle (a képen az én lábamon van, de természetesen nem nekem készült):

Emellett csináltunk ajándékba erdeigyümölcs-lekvárt, mandulás shortbreadet, sőt, idén először mézeskalácsot is készítettem, szép cukormáz rajzolattal meg minden, ahogy kell. Ahhoz képest, hogy első próbálkozás, sikert arattak - csak lefotózni felejtettem el. Sebaj, legalább lesz még egy post róla (vagy update).

Wish U a Merry Arm Grid to Shed

Békés, boldog Karácsonyt! Ne feledjétek el észrevenni a hétköznap csodáit...

P.s.: de aki még egyszer a közelemben kiejti azt a szókapcsolatot, hogy "kari aji", azt - szeretet ide vagy oda - bántani fogom...

Sárkánydömping kiskarácsony

Sugallatomra a kicsiny scrum csapatom felelevenítette azt a kedves szokást, hogy kihúzzuk egymás nevét, és mindenki hoz egy kis értékű, de személyes ajándékot. Ma tartottuk a kiskarácsonyunkat, és szerintem nagyon jól sikerült. Én egy taekwon-dos kollégát húztam, aki a Buday Klubban sportol, és arra gondoltam, talán örülne egy személyes bögrének.

Készülés közben

A kész mű

Én pedig egy nagyon menő sárkány papercraftot kaptam, félkész állapotban (a feje van meg, a testét nekem kell összeragasztgatnom). Ha kész lesz, akkor így fog kinézni:

Cukker

Hubble képek adventre

Akinek nincs otthon adventi naptára, az feltétlenül nézze meg minden nap a Hubble adventi naptárát.

Adventi alapozás

Megkezdődött az advent-szezon! Ezért (is) érdemes elviselni a hideget. Először is tegnap csináltunk mandulás shortbreadet.

Aztán ebből párat belerejtettünk szépen az adventi kalendáriumba. Néhány szám mögé csokit tettünk, hogy legyen meglepetés is.

Mint látható, az elsőt már meg is ettük. Még 23 van vissza...

Tudom, tudom. Milyen naiv is vagyok én, hogy még szórakozom efféle külsőségekkel, és milyen könnyű nekem, hogy nem tartom nyűgnek meg macerának az egész felhajtást, hiszen van szerető családom, barátaim... Sőt, kifejezetten szeretem azt a gondolkodást, hogy mindenkit valami olyasmivel lepjek meg, ami csak neki szól, neki pont passzol. Milyen unalmas, hogy minden évben ugyanolyan a Vörösmarty téri vásár. Milyen szar a hó, mert lapátolni kell.
De azért gondolkodom az ajándékokon (buszon ülve, ebéd közben, ilyesmi), szeretem és várom a havat, ki fogok menni a Vörösmarty térre sült kolbászt enni és forralt bort inni, és tök jó lesz. Mert az egész azért van, hogy ebben a gyorsan sötétedő, téli álomban egy kicsit jól legyünk.

Ja tényleg, és ennek megalapozására mindenkinek teljes szívből ajánlom szombaton este 7-kor a Szent István Bazilikában kezdődő adventi kórustalálkozót. Igazi élmény önmagában is, de teljesen meghozza az ember hangulatát. Az pedig felejthetetlen, amikor a külföldi és hazai kórusok együtt éneklik Kodály Esti dalát.