Tesla musical ajánló

 Hétvégén megnéztem a Tesla musicalt. Tök jó volt, bár az elején egy kicsit megijedtem, hogy rossz lesz. SPOILER.

A falu rossza

Tegnap nagyon hosszú idő után ismét voltam színházi előadáson. A Szentendrei Teátrum szervezésében A falu rossza c. előadást néztük meg. Korábban semmit nem tudtam sem a Déryné Programról, sem a Déryné Társulatról, de teljesen belopták magukat a szívembe. Kedves, szerethető darab egy láthatóan élvezettel játszó, tehetséges csapattól, és még a hangszereket is ők vonták be a darabba, ami külön piros pont.

A díszlet is jól volt kialakítva, hogy minden jelenetnek megfeleljen, de engem teljesen levett a lábamról, az a jelmezek. Gyönyörű minta mindegyik  fehér ingen, szoknyán, nem tiritarka az egész, mégis mindenkin másmilyen a nadrág, a felöltő, zseniális. 

Még egy megoldás nagyon tetszett: amikor Sándor részeg, és képzelődik. Azt nagyon jól sikerült színre vinni. 

Nagyon jól szórakoztam, kiváló volt, csak ajánlani tudom.

A dzsungel könyve

Tegnap láttuk A dzsungel könyve 25 éves jubileumi előadását. Persze online, de ez csak annyiban vont le az élményből, hogy nem tudtunk megfelelőképp visszajelezni a színészeknek, mennyire tetszett az előadás. A dalokat már rongyosra hallgattuk itthon, de most sikerült hozzá megnézni a többit is. Mivel én sem láttam, volt benne némi meglepetés: azt például nem tudtam, hogy ebben a színházi változatban Balu meghal az első felvonás végén, meg azt se, hogy a Bagirától elszakadás is ilyen keservesre van ábrázolva. Szegény kis öt éves Pindúrtündér így kétszer is elpityeredett az előadáson, de aztán a végén azt mondta, tetszett neki. Neki a majmos dal a kedvence, Kistücsöknek az Ember vagyok. Nekem személy szerint a Kegyelet egylet, annak a dallama is remek, de a szövege, na az egyszerűen zseniális. 

A színészi játék is remek volt, Reviczky Gábort nagyon régóta kedvelem már vicces és komoly darabokban is, hihetetlen, hogy mind az 1200 előadást ő csinálta végig. Akela szintén. Legmeglepőbb és ugyanakkor legjobb teljesítménynek viszont Ká alakítását tartom (Méhes László), a szünetben beszélt is róla, hogy az ő jelenlétét csak a többiek tudják eljátszani, de ez nem teljesen igaz, nagyon sokat tesz hozzá, kiváló alakítás. 

Az persze teljesen igaz, amit szintén mondtak a szünetben, hogy ha megpróbáltak volna igazi állatokat játszani a színpadon, az fals lett volna, érdektelen. De így jön ki Kipling történetének valódi ereje, hiszen a kirekesztésről szól, az útkeresésről, szereplői neki is emberiek, nem véletlenül.

Így utólag lehet, hogy várhattam volna még egy-két évet, hogy megmutassam a gyerekeknek ezt az előadást (közben belegondoltam, hogy én is inkább már 8 éves voltam, mikor láttam A padlást), de remélem, az érdekes részekre fognak emlékezni, nem a szomorúakra. 

Vastaps.

Becéző szavak

Szombaton színházi előadáson jártam. A gyerekek óta először.
A Szentendrei Teátrum rendezvényen belül a Becéző szavak c. előadásra kaptam jegyet a születésnapomra. Ez eredetileg egy Larry McMurtry regény: a Terms of Endearment alapján lett filmre adaptálva, Jack Nicholsonnal, úgyhogy lehet, hogy ezt még meg is nézem utólag (nem ismertem). A filmből adaptálták a forgatókönyvet színpadra.
Szerintem egy jó darab. Az egyetlen fontos dolog, hogy az ember NE úgy üljön be rá, hogy ez egy komédia. Mert én valamiért azt hittem, és így egy kicsit megfeküdte a gyomromat. De ha tudom, mit fogok nézni, akkor egy jól megszerkesztett, íves történet, visszatérő motívumokkal, mondanivalóval, szerethető főszereplővel. SPOILER.

Megtisztelni a színészeket

Tegnap megnéztük a Vígszínházban a Tévedések vígjátékát. Nekem tetszett a modernizálás, a színészek nagyot alakítottak. Jól ki lett használva a forgószínpad, a díszletek modernitásuk ellenére átgondoltak voltak, még az apróságokra is jól odafigyeltek. Szóval kiválóan szórakoztam.
Azon már évek óta túlléptem, hogy egyre jobban kimegy a szokásból megtisztelni a színészeket legalább egy minimális kiöltözéssel (nem teljesen hétköznapi ruházat, esetleg nem farmer, stb.). A magam részéről középutas megoldást választok: nem munkábajárós ruha, de nem estélyi. Persze még mindig ferde szemmel nézek azokra a gimnazistákra, akik csak azért jöttek el a színházba, mert az irodalomtanáruk elrángatta őket - a szüleik miért nem adnak rájuk legalább ilyenkor rendes ruhát a szakadt farmer, kilógó derék és/vagy seggmutogató szoknya helyett?
De oké.
De amikor mögöttem telefonját nyomkodó tizenéves leányzó ilyet enged meg magának, hogy:
- Mi is ez a szar? Vígszínház?
Aztán az előadás közben egy neki tetsző vagy nem tetsző (ezt nem bírtam eldönteni) jelenetnél félhangosan bebőgi, hogy:
- Baaazmeg!
Na az nemoké.

Halkan teszem hozzá: kicsit szomorúan állapítottam meg, hogy a darab rendezésekor bizony figyelembe kellett venni a fenti leányzó igényeit / érdeklődési körét, és ezáltal ezt a klasszikus darabot "felturbózni" meztelenkedéssel, viccesnek szánt harcjelenettel, sztriptíztáncosokkal és egyéb Amerikai pite színvonalú poénokkal, amelyek nélkül én jobban élveztem volna a darabot.

Felnőtt-tükör

A Jógyerekek képeskönyve című előadás jó.

Ajánlásra néztük meg, állítólag Tim Burton-rajongóknak kötelező. Ez mondjuk szerintem csak részben igaz, de az előadás nagyon sok szempontból tetszett. Kiválóak a jelmezek/maszkok, nem véletlenül nyert díjat. Szellemes, hogy a lánygyerekeket férfiak, a fiúkat pedig nők játsszák, a doktor és a szülők alakja telitalálat, de jók az arcfestések is, főleg a beesett szemek és a pengevékony, széles szájak. A doktor, Gálffi László színészi játéka tetszett a legjobban, de senki nem lógott ki a sorból, maximum énekhangban volt vékonyabb.

A magyar szöveg szerintem jó fordítás, sokszor persze fárasztó rímekkel, de összességében elegendő nyelvi humorral. A műfaji meghatározás szerint ez egy rémvarieté, és ez tulajdonképpen illik is: többször lehet rajta mosolyogni/nevetni, és nem egyszer sokkolnak morbid jelenetek, de a lényeg valahol az egész mögött, a háttérben lapul. Az ember először nem is veszi észre, csak amikor másnap elgondolkodik rajta, hogy ez nem véletlenül szól felnőtteknek: hiszen a felnőttek azok, akikben elnyomva ugyan, de ott lappang a gyermeki lélek, annak minden kíváncsiságával és gonoszságával együtt. Csak a társadalmi máz akadályozza meg, hogy ezek kitörjenek. Hogy is mondja a doktor: csapkodást hallunk, de ki tudja, hogy az angyal szárnya, vagy kutyakorbács-e.

Három olyan jelenet is volt benne, amely miatt már megérte megnézni, spoiler nélkül felsorolva: a kutyás, a tükrös és a karácsonyi ajándékos. Ez utóbbi miatt még ráadásul aktuális is - valamennyire.