A Szentendrei Teátrum rendezvényen belül a Becéző szavak c. előadásra kaptam jegyet a születésnapomra. Ez eredetileg egy Larry McMurtry regény: a Terms of Endearment alapján lett filmre adaptálva, Jack Nicholsonnal, úgyhogy lehet, hogy ezt még meg is nézem utólag (nem ismertem). A filmből adaptálták a forgatókönyvet színpadra.
Szerintem egy jó darab. Az egyetlen fontos dolog, hogy az ember NE úgy üljön be rá, hogy ez egy komédia. Mert én valamiért azt hittem, és így egy kicsit megfeküdte a gyomromat. De ha tudom, mit fogok nézni, akkor egy jól megszerkesztett, íves történet, visszatérő motívumokkal, mondanivalóval, szerethető főszereplővel. SPOILER.
Hernádi Judit szerintem az egyik legjobb mai magyar színésznő. Én személy szerint jobban szeretem, ha komoly, mint amikor vígjátékban játszik. Úgyhogy már eleve pozitívan indult az egész. Nagyon közelivé, emberivé, szerethetővé formálta ezt a karaktert a maga őszintesége, beszólogatása, nyafogása ellenére. A többiek is jól játszottak, és maga a casting is jól sikerült (alacsony-magas, stb.). A díszlet elég minimalista volt, de ez nem fáj a darabnak, nem kíván többet.
Nem tudom, hogy ez csak a hazai rendező bravúrja-e, vagy már korábbi adaptációkban is jelen volt, de nagyon tetszik a hajkibontás motívum. A nyakkendő is fontos szerephez jut. Minden, ami egy kicsit is hangsúlyt kap, újra előjön, nincs felesleges manír sehol.
A darab csúcspontja az, amikor először történik meg az, hogy Emma hívja fel reggel az anyját, aki alig veszi fel, és "nem ér rá". Azt hittem, hogy az addig közepesen vicces darab majd erről fog szólni, hogy az idősek egy darabig érdeklődnek utánunk, de ha lerázzuk őket, akkor utána már nem, és ha nem figyelünk rájuk, elfordulnak tőlünk.
Nem ez lett a darab második fele, hanem valami más, egy külső behatás, amely megváltoztatja mindannyiuk életét. A darab első felén lehet nevetgélni, a második felén megilletődött csönd volt a nézőtéren. Furcsa volt ez a kettősség, mintha a szerző "beetetett volna", és aztán nem teljesítené az elvárást.
Negatívumok:
1. Én el tudtam volna viselni kevesebb káromkodást. Volt, ahol a darab szempontjából hangsúlyos helyen, jól elhelyezve csattant, de volt bőven teljesen felesleges "csúnya szó". Tudom, konzervatív vagyok, és kussoljak.
2. Szétültem a popómat a rettenetes székeken. Szinte vállalhatatlanok ezek az ideiglenes műanyag popsitepsik, alacsony a támlájuk, kicsi az ülőfelületük, túl közel vannak egymáshoz; a végére tényleg majdnem mindenem fájt.
Az előadást viszont ajánlom, nyilván szépíti az élményt, hogy ezer éve voltam utoljára színházi előadáson, de akkor is.
Kisszínes: Interjú a női szereplőkkel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése