Sárkány a vonaton

A névnapjára kapott matricás-feladatos füzet

Tudom, hogy mindig ezzel jövök, de még mindig meglep, hogy mennyire változatos és széles Pindúrtündér szókincse. Az elmúlt hónapban is többször felkaptam a fejem, de csak egyet sikerült leírnom gyorsan. A névnapjára kapott egy matricás feladatos füzetet, nagyon tetszett neki, úgyhogy szerette volna, ha levisszük a strandra is, hogy ott is csinálhassa. Kételkedve kérdeztem, "Hogy fogjuk ott fejteni?", mire ő: "Majd pompásan."

Most már a meséi is egyre szofisztikáltabbak. Szeret játszani a pónikkal, legófigurákkal, plüssökkel, de legutóbb elmondom, mivel játszott vagy fél órát: a tóparton szedett kavicsokat, és letépett fűből csinált nekik házat, majd az anyukakavics (!) elvitte a kisgyerek kavicsot (!) az oviba (ezt is megcsinálta fűből), és utána elment dolgozni a munkahelyére (ezt is), aztán felvette a kisgyereket és hazament. Mindezt többször.

Egy orrszarvú bogarat simogat éppen

Máskor pedig az autóban ültünk, és kapott egy régi, lejárt határidőnaplót, amelybe rajzolgathat, és ez ottmaradt az autóban, úgyhogy kinyitotta, és közölte, hogy most olvas belőle egy mesét. Így szólt: volt egyszer egy sárkány, aki nagyon szomorú volt, mert eltévedt, úgyhogy felült a vonatra, és a vonaton megismerkedett egy kislánnyal, aki aztán megmutatta neki a hazafelé vezető utat, és végül haza is ért a sárkány, és lett egy barátja is.

Imádja az állatokat, kicsit az én tesómra emlékeztet: lovagol, bogarakat gyűjt, az ablakunknak nekirepülő szédült madarakat itatja vízzel, satöbbi. Bátor is, nemcsak az állatokkal, de úgy suhant fék nélkül az apjával a bobpályán, hogy csak na. A vízben továbbra is elemében van, és már karúszó nélkül csapkod, alig látszik ki az orra hegye.

A minap megint kérte a Bogyó és Babóca világot lát mesét, amit már ezer éve meséltünk, de még ott van a polcon, és a mese után magától felsorolta a bolygókat sorban. Ami azért különösen kedves a szívemnek, mert míg a tesójával ugye 100%-ban tudtunk foglalkozni, ezért tömtük a fejét efféle marhaságokkal, vele már koránt sem tudok annyit mondókázni, beszélgetni, tanítgatni, és ezt egy kicsit el is engedtem (pl. hogy a betűket megtanulja), számolni már tud ötvenig elég üzembiztosan, de mondjuk nem vártam tőle, hogy tudja a bolygókat sorban (főleg az előtt, hogy a hónapokat tudja sorban). Úgyhogy ragad rá a tudás, mint a kosz. Mert okos kislány nagyon.

Meg hisztis.
Nem tudom, mennyi jön az oviból, ahol a kisebbektől tanulja a viselkedést, de én ugyan sose jutalmazom hisztiért, és mégis mindig kipróbálja, hátha most mégis. Nem tudom, mikor fog leszokni róla, de remélem, hamar. És néha meg tök nagylányos, és szépen kér, és utána még el is mondja, hogy "Látod, anya, most nem hisztiztem, hanem szépen kértem". Úgyhogy érti, csak még ott van a minta. Talán az egy hónap vakáció meghozza a kívánt hatást. Utána pedig másik óvodába fog járni, nála legalább fél évvel nagyobb gyerekek csoportjába. Talán kevesebb lesz a rossz példa.