Korábban vagy az történt, hogy már mikor kitaláltam a témát, tudtam a címét, vagy pedig az írás közben jött a megvilágosodás, hogy de hiszen ez mennyire jó cím.
Na, most ez elmaradt.
A címadásról sosem gondolkodtam korábban, legalábbis nem mélységeiben. Ami eszembe jutott, az lett. Viszont most, ha már így utólag kell elnevezni a gyereket, próbáltam valami koncepciót belevinni, és elkezdtem olyan motívumokat keresni, amelyek átszövik az egész szöveget.
Címből többféle prototípus van. Még sosem jutott eszembe, hogy tipológiát gyártsak a címadáshoz (másnak nyilván eszébe jutott már, viszont annak meg nem néztem utána), de tegnapi elmélkedésem során az alábbiakat állapítottam meg:
- A legkommerszebb (szerintem) a "valakinek a valamije" típus, azaz a birtokos szerkezet. Pl. A hattyúk tava, Jadviga párnája, Az Ezüst-tó kincse, A Tűz serlege stb. Itt kell megjegyeznem, hogy A Viharfaló titka némileg szándékos választás volt, mivel ifjúsági. Ennek eggyel bonyolultabb verziója, ha még teszünk bele valami jelzőt is, pl. A király új ruhája, Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája, stb. Ennek ugye hátránya, hogy már minimum három szó, tehát hosszú.
- A második legkommerszebb (szerintem) az "ésezés", azaz a mellérendelő szerkezet. Pl. Vörös és fekete, Szépség és a Szörnyeteg, Az öreg halász és a tenger, Tükör és füst, Büszkeség és balítélet stb. A régebbiek a maguk idejében nyilván nem voltak kommerszek, de manapság ilyen cím már nem igazán figyelemfelkeltő. Az egyik Bíborgyöngyös novellám címe ugye Bíbor és kék, hát nem is borzasztó meglepő.
- Aztán elég egyszerű választás a jelzős szerkezet is. Pl. A kétbalkezes varázsló, Láthatatlan ember, Nagy utazás, A kék lagúna stb. Ebből persze már nem mindegy a jelző és a jelzett szó viszonya, és tudunk igen meglepő címeket is generálni így, pl. Rozsdamentes acélpatkány, Szintetikus álom stb. Ebben a kategóriában még abszolút hódító a hely/származás mint jelző, pl. Az eastwicki boszorkányok, Az azkabani fogoly, Amerikai istenek stb.
- Ha nem akarunk a fentiekkel élni, és valami frappánsat szeretnénk, megpróbálkozhatunk egyetlen szóval is, pl. Alapítvány, Érintés, A vihar, Alkonyat, Pankrátor stb. Ezzel ugye az a baj, hogy ha ilyet akarunk adni a művünknek, szinte tuti, hogy már van ilyen című könyv. Az eggyel bonyolultabb, ha szóösszetétel, mert itt már nagyobb a kombinációs lehetőség. Pl. Játékmester, Kártyavár stb. De a legjobb itt szerintem a meglepő szóösszetétel: Üvegtigris, Tündértemető, Patkányháború, Gyufalevelek stb.
- Eddig mindegyik pont névszói szerkezet volt, úgyhogy ki kell térnem az igei szerkezetre, amely szerintem nagyon érdekes választás lehet. Pl. Állítsátok meg Terézanyut!, Szóljatok a köpcösnek!, A Birodalom visszavág, Akiért a harang szól, Kapj el ha tudsz stb. Itt szerintem két gond van. Az egyik a hosszúság, de ez talán a kevesebb, mostanában ugyanis egyfajta divat a hosszú cím. A másik viszont az, hogy az olvasó az ige miatt közelebb érzi magához, viszont könnyebben utasítja vissza ("dehogy állítom", "kit érdekel, hogy visszavág?"). Úgyhogy ezzel nagyon csínján kell bánni, mert visszaüthet, főleg, ha valami olyasmivel nem számolunk, amivel aztán gúnyt tudnak űzni belőle.
- Szerintem nem szerencsés választás, de mindenképpen opció az idegen szó vagy név: Frankenstein, Robin Hood, Harmonia Caelestis, Tron stb. Persze akkor rögtön jöhet a kérdés, hogy az első regényem miért éppen ilyen című? Elárulom a nagy titkot. Az eredeti címe az alcíme volt: Sorsvető. Csak mire megjelenésközelbe került, Alan O'Connor kolléga megírta a Csillagvető c. regényét, és borzasztó hülyén nézett volna ki a kettő egymás mellett. Ezért megegyeztünk abban, hogy inkább legyen az enyém címe Shajaran, az alcíme pedig a Sorsvető.
- Ha már Sorsvető, elvergődhetünk a melléknévi igenevekig is, ebből is sok van. Pl. A bosszúálló, A boldogságcsináló, Homályhozó, Városalapítók stb. Ez lehet jó, de néha sikerül nagyon erőltetettre. Főleg ami angolból fordítás, mert ott kicsit egyszerűbb a szerkezet. Nem cím ugyan, de pl. Martinnál is előforduló probléma volt, hogy Sam the Slayert ugye nem lehet "Sam, az Ölő"-re fordítani, mert hiába ugyanaz a szerkezet, magyarul szörnyű. Így - helyesen - a fordító inkább főnévre cserélte (Sam, a Gyilkos), ami persze nem fedi teljesen az eredeti jelentést, de legalább jól hangzik magyarul.
- Humor: igen, lehet ilyet is. Manapság tipikusan filmfordításoknál követik el, általában szóvicc formájában. Nagyon kényes mezsgye, nagyon visszarúghat, mert a humor ugye egyéni, s mint ilyen, biztos, hogy nem fog tetszeni mindenkinek. Viszont szerintem lehet ebből is jót, pl. szerintem kedves a Bambanő, és tetszett a Zsenikém is. Könyvben ez sokkal kevésbé megengedett, és nagyban függ attól is, mit írtunk, milyen stílusban.
- És akkor ugye van a maradék, amelyek semelyik kategóriába sem illenek bele. Na, szerintem ezek a legjobbak. És a legnehezebb kitalálni őket. A fentiekből táplálkoznak, de valahogy meg vannak bolondítva. Mondok pár jót: Tigris! Tigris!, A bolygó neve: Halál, Jó széllel toroni partra, A pillangó-effektus stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése