Tenerife

Makett a szigetről a reptéren

Tenerifében az a jó, hogy van a közepén egy bazi magas hegy, és ettől sokkal érdekesebb lesz, mint bármelyik másik sziget, és jól megbolondítja az időjárást, a felhők vonulását, mindent.
A Kanári-szigetek legnagyobbika területre is, magasságra is. Amúgy a Kanári-szigetek nem a kanárikról kapták a nevüket, hanem az ottani kutyákról, amelyet a helyi őslakosok szent állatként tiszteltek. De az őslakosokról majd még mindjárt írok.

A sziget egészen szabályos-szerű, kicsit dagi háromszög alakú. Állítólag összesen tizenhárom éghajlati zóna található rajta, de ez persze kicsit csalás, mert különválasztanak minden ezer méternyi emelkedést. Ennek ellenére tényleg érdekesen alakul a klímája: északon csapadékos, délen szánsájn, keleten óceáni, középen hegyvidéki és holdbéli. A növénytakaró is ennek megfelelően változatos, és az egy hét alatt, amit itt töltöttem, annyi érdekes botanikai információt tudtam meg, hogy egészen a főszereplőm bőrében éreztem magam a csodálkozástól.

Piroska, a kedvencem

Ott van mindjárt a kaktusz-szerű növény, amelyik annyira mérgező, hogy szembe kerülve azonnali vakságot okoz, és az őslakosok halászatban hasznosították (megbénultak a halak a vízben). Aztán nyilván a rengetegféle pálmafa, a hozott kaktusz, amelyik ugyan ehető, de csak azért termesztették, mert élt rajta egy állatka, amelyikből kiváló vörös festékanyagot lehetett kitermelni...
Meg a madagaszkári majomkenyérfa, nekem ez tetszett a legjobban (ld. oldalt). Aztán a nagyon híres és egészen különleges sárkányfa, amelyből a legenda szerint akad egy ezeréves példány is. Fentebb fenyőerdők, aztán mindenféle rekettyés, a királynő virága, majd mutatok mindent.

Teide

A sziget, és egyben Spanyolország legmagasabb pontja a Teide-hegy, 3718 méter. A magamfajta turista 3555-ig mehet fel, onnan csak külön engedéllyel lehet továbbmenni a kráterhez, amelyet a fővárosban adnak meg, minden nap csak meghatározott számú embernek. A hegyvidéki érdekesség azonban az ősvulkán krátere és az egész természeti park is. A sziget a keletkezését nem ennek a vulkánnak köszönheti ugyanis, ez kb. a legutolsó, amelyik kiemelkedett a környékről, és összekötötte a korábban kiemelkedett szárazföldeket. Mi nem a turistaparadicsomban laktunk egészen délen (Las Americas), hanem a legrégebbi kövületeknél, amelyek majdnem úgy emelkedtek ki a vízből, mint a norvég utunkon látott hegyek. Az volt a sziklák neve, hogy Los Gigantes. Az óriások.

Ősi guacho fénykép

Node essék egy pár szó az őslakosokról is. A nevük "guache", vagy magyarul a guacsók, egy berber népféle, akiket az összes ide vetődő nép mgpróbált leigázni, de végül a spanyoloknak sikerült - olyan "jól", hogy szinte teljesen eltűntek, csak néhány genetikai jegy alapján lehet találni egy-két leszármazottat. Az eltűntek itt azt jelenti, hogy a többségüket nem simán lemészárolták, hanem eladták/elvitték rabszolgának. Emellett elég sokan lettek öngyilkosok, több legenda is fennmaradt, az egyik éppen a szomszéd, 30 km-re lévő sziget, La Gomera hegyének nevét adta (Garajunay). Nagyon depis történet, inkább el sem mesélem.

De a legmegdöbbentőbb egyébként nem a földrajzi magasságok és mélységek voltak, hanem a "vertikális", azaz a szociális különbségek. Kiváló és aranyos túravezetőnk, Zsófi nemcsak botanikai ismereteinket bővítette, hanem a spanyol és kanári-szigeteki életről és viszonyokról is mesélt. Majd én is. Megszemléltük a gazdag turistákra berendezkedett hotelek csillogó világát és a válság miatt félbemaradt betonépületek kibelezett hulláit, megtudtuk a veszteséges banántermesztés nehézségeit, láttunk rengeteg bezárt boltot és éttermecskét, mert a régi jó klasszikus felépítés, miszerint a tengerparton shopok és éttermek látják el a turistákat, már nem működnek az all-inclusive hotelpaloták világában... És azt is megtudtuk, hogy a civilizáció egész későn érkezett meg ezekre a szigetekre, főleg La Gomerára, a benzin árát pedig mesterségesen tartják 1 EUR alatt, mert a távolsági közlekedés csak buszokból áll, és a járművek lényegében csak személyautók, máshogy nem lehet közlekedni a falvak között.

Majd lesz Baywatchos kép is becsszó

Szóval Tenerife, legalábbis nekem, egyáltalán nem a tengerparton döglés helyszíne volt (bár az is tény, hogy van varázsa a fekete vulkáni homokon fekvésnek), pihenés helyett és mellett annyi mindent láttunk, hogy arra még legalább két post el fog menni - de az már holnap.