The time of my life

Eljött az én időm (bár most, amikor kinézek az ablakon, nem stimmel annyira, de...): nyár, napsütés, fáról cseresznyeevés (!), cseresznyefülbevaló, lábujjköz papucs, tóparton heverészés, vízillat, meg ilyenek.

A hétvégén építettünk szép mászókát a paradicsomoknak, és éppen időben, mert majdnem közvetlenül utána leszakadt az évtized leghosszabb jégesője. Borsónyi darabok estek, tehát az nem brutálnagy, viszont legalább negyed órán keresztül, amilyet még sztem nem is láttam. Igyekeztünk esernyővel megvédeni a kis paradicsomkezdeményeket, de azért volt sérülés.

Viszont ezen felül volt napsütés is bőven, meg erkélyen, (félig) szabad ég alatt alvás, és lementünk a tóra is, bár még nem fürödtem, de akár fürödhettem volna, mert a vízhőmérséklet kiváló volt. Meg vízpart-illat, amiről mindig a Balaton jut eszembe, meg a gyerekkor, meg a révfülöpi csúszda (tényleg, asszem fogok írni egy postot Révfülöpről). Szeretem a nyarat, mert tele van jó és vidám dolgokkal.

Például ma mentem ebédelni a munkahelyem épületében lévő étterembe, és a fenti fényképen látható dinnye fogadott csak úgy, díszítésként. Pont mikor csodáltam, akkor odajött a szakács, megkérdeztem, ki csinálta, ő meg mondta, hogy ő. Gratuláltam neki. Nem is tudja szerintem, hogy feldobta a napomat.

(Amúgy a The Time of My Life egészen sokáig az egyik kedvenc számom volt, mint ahogy az egész Dirty Dancing soundtrack album meg maga a film is.)