Mézeshold part 2

HÉTFŐ
Egy napra kibéreltünk egy csinos kis piros, dízeles Renault Cliót, és meghódítottuk a hegyet. Kb. ezer és kétezer méter között helyezkedik el a La Corona Forestal, azaz az erdőgyűrű, amelyben őslakos tenerifei fenyőfák találhatók. Ennek az a tápja, hogy a világ egyik legtűzállóbb fája, állítólag 500 fokos erdőtűznél is, ha megmarad a törzse, és leégett a külső kéreg, 6-8 év alatt teljesen magához tér, kinöveszti a tűleveleit, ágait, stb. Emellett az is a tápja, hogy ez az erdő felelős Tenerife édesvíz-ellátásáért, mert eső az ugye nincs a szigeten, viszont a passzátfelhőkből hajnalonként lecsapódik a pára a fenyőlevelekre, és az lecsöpög a földre. Mily zseniális a természet! És ezt testközelből láttuk-tapasztaltuk, ahogy mentünk felfelé a kanyargós szerpentineken.

A haverom

Aztán feljebb érve kisebb és ritkább fák, majd csak rekettyések, végül 2500 m felett pedig az ősvulkán kráterében a holdbéli táj, amely többek között Star Wars jelenetek hátteréül is szolgált. Itt található például a "királynő virága" fedőnevű növény, amelyik még éppen virágzott, és kb. úgy néz ki, mint egy nagyra nőtt... hát... bot. Virággal. Ebből van egész rét, na az aztán legalább annyira idétlen, mint amennyire szép.
Node nem szaporítom a szót, a nap egyik fénypontja az volt, amikor a térképről már kifigyelt, a Teide csúcsa közelébe felvivő lanofkát megostromoltuk, de szó szerint, mert láttuk, hogy épp áll be egy német busz tele turistákkal, úgyhogy nagyon kellett sietni. De sikeresen beelőztük őket, így békésen feljutottunk a tetőre, bár a fent hódító mintegy 80 km/órás szél miatt a lanofka felső beállójába csak több koppanás árán sikerült beállni.



Ő is a haverom

 Lent persze figyelmeztettek, hogy fent hideg van, de amit ott tapasztaltunk, az egészen különleges élmény volt. A valós hőmérséklet kb. 10 fok volt. Emellett brutális erővel tűzött a nap, tehát az ember a bőrén érzett egy 30 fokot, valamint olyan erős és hideg szél fújt, hogy simán lehetett volna 0 fok is. Ez a három élmény együtt érkezett, kézenfogva azzal a hihetetlen tapasztalással, hogy bizony mély levegőt kell venni, mert az oxigéntartalom erősen leesett (ugye 3555 méteren van a felső állomás).
A konkrét csúcsra, azaz a kürtőhöz egyébként csak külön engedéllyel lehet felmenni, amit a fővárosban kell kérvényezni, úgyhogy ezt kihagytuk, de azért el lehetett bóklászni egy kicsit lejjebb is, és gyönyörű, lélegzetelállító volt a kilátás. Még úgy is, hogy a sirokkó miatt a negyedét se láttuk annak, amit állítólag látni lehet tiszta időben.

Aztán szépen lelanofkáztunk, és autóztunk tovább Puerto de la Cruzba. Itt volt egy érdekes kis tréfa, mert egyébként nagyon pöpec és szépen térképpel előre befrissített telefonom kiválóan elvitt minket mindenhova, csak valahol a hegyről lejövetel közben elég hirtelen megtudtuk, hogy valamiért az opciók között bekapcsolva maradt a "földút: igen", így egy jobbkanyar és párszáz méter után hamarosan 60%-os emelkedőn, földúton ballagtunk lefelé... Izgalmasnak mondanám, mert nem én vezettem... J-nek más lehetett a véleménye.


Neki nem én voltam a haverja

 Node leértünk a célunkhoz, a Loro Parque-hoz, amely a sziget egyik fő látványossága. Alapvetően egy alapítvány, amely a papgájfajok megmentésére és fenntartására jött létre, de azóta elég komoly és nagyon alaposan és átgondoltan felépített állatkertté nőtte ki magát. Parkolásnál mondjuk megismerkedtünk a helyi hajléktalan-parkolásmaffia tagjaival, akik magyar viszonylatban szembántó összeget kértek, de kölcsönautót se illik megkarcoltatni...
Ezen kis kitérő után viszont feledhetetlen órákat töltöttünk a parkban. Az egyik kedvencem a Katandra Treetops volt, ahol kifeszített háló alatt szabadon szálldogáltak a madarak, plusz kiépített falépcsőkön az emberek felmehettek a fák tetejére, és mindezt nézegethették. De ezenfelül volt:

Orkashow

Delfinshow

Fókashow

Plusz papagájshow (matematikus papagájjal!), fehér tigris, pingvinárium, akvárium (cápákkal, szokásos), flamingókkal, meg még felsorolhatatlan mennyiségű látnivaló, amelyekre alig volt elég az a hat óra, amit ott töltöttünk. Nincs borzasztó sok állat, viszont azok a lehető legmegfelelőbb körülmények között vannak tartva. Sőt, az orkáknak például tavaly született orkabébije, Adán a neve, nagyon cuki, kijött ő is integetni.
Hazafelé már nem ért minket különösebb meglepetés, hogy kikapcsoltam a földút opciót, viszont láttunk méég szép vidékeket, és jól el is fáradtunk.

KEDD
Befizettünk egy közös, magyar idegenvezetővel tartott buszos túrára. Reggel 7:15-kor indultunk, ami igencsak fájó volt a nyaralás közepén, de azért megoldottuk. Először felmentünk ismét a Teidére, de most már megtudtunk mindenféle hasznos infókat is például a habkövekről, a királynő virágáról és egyéb növényekről, illetve ezen az úton tudtam meg a Teneriféről szerzett információim 90%-át, mivel az idegenvezetőnk, Zsófi gyakorlatilag végig beszélt az úton, mindenféle érdekességekről. Nem csupán a nevezetességeket mutatta meg, hanem beszélt a történelemről, földrajzról, vízellátásról, iskolákról, általában a mindennapi életről stb. A legjobb idegenvezető volt, akivel eddig találkoztam.

Draco Millenario

Aztán lemásztunk a hegyről Icod de los Vinosba, ahol is meglátogattuk a Draco Millenario-t, azaz az ezeréves sárkányfát. Ez a sárkányfa már önmagában is egy mesebeli növény, de ez a fa ez elképesztő volt. A sárkányfa nedve amúgy átlátszó, kivéve, ha oxigénnel érintkezik, mert akkor vörös lesz, mint a vér. Persze, hogy Martin és a varsafák jutottak eszembe.
Vegyük észre a kissé távolabb álló, opportunista kis pálmafát! Minden fotón, amely az ezeréves sárkányfáról készül, ott van. Bekúszik oldalról, még a "sárkányvérből" készült italok cimkéjén is rajta feszít...
Icod de los Vinos amúgy nomen est omen alapon a borairól is híres, itt tehát betértünk egy kis bazárba, ahol többek közt kétféle bort kóstoltunk, majd "sárkányvér" likőrt, banánlikőrt, pálmaméz-likőrt, ezután mindenféle szószokat (mojo néven), lekvárokat (banán, citrus, papaya stb.), illetve az én kezemre annyi aloe verás krémet kentek próbaként, hogy puha lett a bőröm, mint a babapopsi (aloe vera ugyanis úgy nő a szigeten, mint a gaz).

Tetején modern kilátás

Innen már csak egy ugrásnyira volt Garachico, a falu, amelyik arról híres, hogy 1706-ban elöntötte a láva. Két épület maradt épen: egy erőd és a templom. Az óceánba ömlött láva azóta megszáradt, üregesedett, és kiváló természetes medencéket alkotott, így most ott van az egyik legjobb strand. Emellett láttunk igazzy spanyol gazdag polgári házakat csinos erkéllyel, szűk utcácskákat, egy ferencesrendi apátságot, amely előtt pálmák álltak (tök menő volt), és itt költöttük el az ebédünket is egy autentikus kis vendéglőben, amelyik nekem nagyon tetszett, az örök elégedetlenkedő turistatársaknak persze nem.
A menü is hagyományos volt: rancho canario (mindentbele-leves), fokhagymás nyúlpecsenye, végül flan. Közben pedig száraz asztali vörösbort hoztak, szerintem finom volt.

Mamapálma és papapálma

A túrát a Masca-völgy zárta utolsó látványosságként. Ez az a völgy, amelyik pár évvel ezelőtt teljesen földig égett egy erdőtűz miatt. Látjuk az elszenesedett, fekete törzset, ugye? A trükk ugyanaz, mint a fenyők esetében: az őshonos pálma képes a teljes regenerációra 3-4 év alatt, ha a tetején megmetszik.
Ja, és mellesleg 42 fok volt. Ez ugyanis az a völgy is, ahol megül a levegő, felhő sose tér be, és ezért sikerül jól felmelegedni, főleg délután 4-re, amikor mi ott jártunk.

És ez még csak a kezdet

Még egy izgalom van a Masca-völggyel: az odajutás, illetve az onnan való kijutás. Ennek egyetlen módszere jelenleg a hegyek oldalában kanyargó kb. egysávos betonutacska, amelynek zárt hajtűkanyarjaiban a 40 fős busz nem tudott egyszerre befordulni, hanem szépen ipszilonozni kellett, összesen 21-szer. Buszvezetőnk Jesús névre hallgatott, néha szóltunk is hozzá egy-egy komolyabb kanyarban...
Mazochista hajlamú turisták egyébként gyalogtúrára is vállalkozhatnak ebben a völgyben, mi ezt kihagytuk, buszból és fél óra pihi alatt is elég szépnek nyilvánítottuk.
A hotelbe visszatérve első alkalommal próbálhattuk ki a hotelkomplexum a-la-carte lehetőségét, méghozzá az olasz étteremben. Már az előételtől jóllaktam, amely a toszkán tál fedőnévre hallgatott, és annyiféle hús volt benne, mint egy kisebb abc-ben a hűtőpulton, de utána kaptam pestós-spenótos töltött tésztát, aminek elfelejtettem a nevét, a végén pedig tiramisut választottam.

Itt kénytelen vagyok ismét megszakítani adásunkat, mert dolgozni is kell... stay tuned.