2011. június 16., csütörtök

Gém almost over

Már nem vagyok gamerlány.
Erre akkor jöttem rá, amikor olvasgattam az E3-as beszámolókat, és nem nyitottam meg minden trailert. Sőt, ami azt illeti, csak kettő ragadta meg a figyelmemet: a Mass Effect 3 és az SW The Old Republic. Ennyi. Hát ez régen azért nagyon máshogy volt, emlékszem, hogy vártam az új cuccokat, ámultam a grafikán, vitatkoztam, mennyire cool vagy fos valami, meg ilyenek. Mondják, hogy korral jár, és lehet is benne valami, de nem értek teljes mértékben egyet. Egyrészt mert ez a kor-dolog mára jelentősen fellazult, a számítógépes játékok már bőven nem csak a tizenévesek és az egyetemisták mókája, másrészt meg mert ebben az első félévben tényleg nem igazán volt időm. Ettől még trailereket éppen nézhetnék...
Viszont miután erre rájöttem, most kedden egy rövid beszélgetés keretei között felidéztük, kinek milyen gépei voltak, mivel kezdett, mivel játszott rajta, satöbbi. Úgyhogy arra gondoltam, hogy indulás* előtti utolsó postnak felidézem gamer-múltam legfontosabb állomásait.

Először is, én nagyon későn ismerkedtem meg a számítógéppel: 94 környékén, ha jól rémlik, egy 486-os költözött a nappalinkba. Először csak méregettük egymást, ott figyelt csendesen, én nem közeledtem, ő sem. Aztán gondoltam, köszönök neki. Leültem, piszkálgattam, tetszett. Meg persze muszáj is volt, rengeteg ismerősöm menőzött már gépekkel, játékokkal, érteni kellett a csíziót (és a beszélgetést).
Úgyhogy valahogy egymásra találtunk a géppel.
Négy játék különösen fontos ebből a korszakból:
1. Xixit. Hát ezzel órákat játszottunk, lehetett multiban is tolni, úgyhogy hugimmal ketten. Egyszerűségében rejlett a nagyszerűsége, és bár a zenéje akkor nagyon tetszett, általában inkább bömböltettünk valamit a háttérben.
2. Hexxagon. Fúúú, mennyire sokat játszottunk, a kis undorító trutyi vs. a pirula. Hugim mindig mérges lett, ha megvertem, de összességében nagyon sokat szórakoztunk vele.

3. Heretic. A Doom fantasy tesója. Ez már később, 97 környékén jött elő, és már kaptuk ismerősöktől, hogy jó. Persze Doomot is végigjátszottam, kötelező volt, meg menőzni kellett, hogy ismerem az összes secret-et és az összes csalást. De a Heretic az más. Azt "funból" toltam, Prodigy szólt a háttérben, a mai napig a Narayan c. számra a Heretic jut eszembe. Nyílpuska ftw!

4. Golden Axe. Kis visszaugrás időben, de mi ezeket kb. egyszerre toltuk. Hát ez valami eszméletlen menő játék volt, csak bosszantó volt állandóan újrakezdeni. Én többnyire az amazonnal játszottam, hugim a törpével, és nyomtuk. A hülye sárkánnyal simán meghaltunk úgy, hogy nem bírtunk átugrani a tetőn, de sebaj, azért kijártuk végül.

Aztán gimiben anyutól kaptam egy (az én szememben) übermenő, használt Canon laptopot. Még ma is megvan, sőt, be is lehet kapcsolni. Win 3.11 fut rajta, a számokra nem emlékszem, de éppen elfogyasztva az összes memóriát. Ezt a házi dolgozatokhoz és első írói szárnypróbálgatásaimhoz használtam. Különlegessége az volt, hogy tartalmazott egy beépített nyomtatót! Így ha az elején bedugtam a papírt, a végén kijött a kinyomtatott szöveg. Na, ez ma már nem működik.
Ez ugyan a pc-hez képest visszalépés volt konfigban, de nagyon élveztem - bepótoltam egy csomó játékot, amelyekről az ismerőseim állandóan beszéltek. Persze ezeket a játékokat nem lehetett windowsból futtatni, nem volt elég memória.
Pár emlékezetesebb példány innen: Bard's Tale 3, Master of Magic.

A laptop vonalról ezzel le is álltam, sosem volt ennél jobb. PC-ben utazom azóta is, és nem is bánom.
2000 környékén lett új gépem, azzal jöttek az akkori menő játékok (Diablo, Starcraft, Wizardry 8, Heroes of Might and Magic sorozat, Might and Magic sorozat, Dungeon Siege, Unreal Tournament és társaik), Diablo 2 volt az, amivel a legtöbbet játszottam akkor. Ez a LAN-partik időszakának utolsó csücske, de azért itt említem meg, hogy az egész hétvégén nem alvós, alkoholt ivós, Doomot és Tie Fightert LAN-ban játszós, 4k demókat nézős és mellesleg szerepjátszós kecskeméti Cache-partyk sosem fognak a feledés homályába veszni részemről.

Innen még egy játékot nagyon fontos kiemelnem, amelyet ugyan senki nem ismer, de én töviről hegyire végigjátszottam, és bár ez senkinek nem jelent semmit, az összes tündért befogtam. Ez pedig a Zanzarah: The Hidden Portal. Zseniális volt, és a maga idejében kiemelkedő grafikájú is.

Elérkezett a Warcraft 3 (a korábbiakkal nem játszottam), majd a kiegészítője, megfogott a világ nagyon. Mikor megtudtam, hogy lesz egy játék, amihez internetkapcsolat kell meg havidíj, viszont rengeteg másik emberrel lehet együtt játszani, még húztam a számat. Aztán 2004 végén kipróbáltam a betát. Azóta egy megszakítással folyamatosan játszom World of Warcraftot, korábban nagy, most már kisebb intenzitással. A tetőpont 2006 környékén lehetett, a BC idején, az Arathor szerveren, a Hunicum nevű guildemmel, amelynek guildmastere voltam.

Ezekre az időkre és emberekre szívesen emlékezem, sokuk meg is maradt wowon kívüli ismeretségnek.

Közben persze játszottam mást is, de nem maradt meg semmi hosszú ideig. Két kisebbet említenék meg, amelyek megfogtak, inkább jellegük miatt, mint azért, mert annyira jók. Az egyik a Secret Missions: Mata Hari and the Kaiser's Submarines. A hidden object játékokkal itt találkoztam először, de azonnal megtetszettek. Hangulatos grafika, jó sztori, új játékféle, megvett teljesen.
A másik pedig a Jewel Quest 1-2-3 volt, amelyektől függővé váltam egy időre, borzasztó és édes volt. Ennek folytatása később Facebookon érkezett meg, a Bejeweled Blitz formájában, és ugyan sokáig presztízst csináltam belőle, hogy nekem legyen minden héten a legtöbb pontom benne, már régen ráuntam.

Aztán elkerültem a CD Projekthez (ma PlayON) lokalizációs koordinátornak, ahol hivatalból játszottam sok-sok játékkal, de ez a korszak egy külön postot is megér. Innen egyetlen (nem CDP-s) játékot emelnék ki, kb. a legutolsót, amelyik hosszabb időre megfogott: Plants vs. Zombies.
Zseniális.
Aki nem tudja, nézze meg, aki meg tudja, annak minek magyarázzam?
Egy lengyel kolléga mutatta meg először egyébként, és az én kollégáim jól lehülyéztek, hogy milyen ostoba játékkal játszom. Aztán odaültek öt percre nézni. Aztán fél óráig maradtak. Aztán ki akarták próbálni mindenképp, csak egy kicsit, és szélsebesen lefogyasztották a trialomat. Aztán beszereztük. És nem lehetett letenni. Pontosabban csak akkor tettem le, amikor el kellett jönnöm onnan, és a mentett állásomat felpakoltam egy mappába, de sosem telepítettem fel többet az otthoni gépemre.

És hogy mi van most? Hááát... A múltamhoz képest elég gyér. Sakk, MindGames és Akasztófa a telefonomon, TrainStation és Gardens of Time a Facebookon... Becsszó megpróbáltam én nekiülni még a Dragon Age-nek is, de nem ment. Végigtoltam a Starcraft 2 campaignt, de multiban már nem játszom.
Vagy valami végleg elveszett - vagy várom az igazán nagy durranást. Blizz, lécci...


*Hajnalban Tenerifére indulok, legközelebb 26-án leszek netközelben - de ha lesz módom, adok hírt magamról azért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése