Mézeshold

Naszóval. A hotellel kapcsolatban összesen kettő db negatívumot tudok felhozni: 1) nem volt free wifi (bár ez végül is nézőpont kérdése -> nem tudtam blogolni és képekkel bombázni az ismerősöket, cserébe egy csomó mást csináltam), 2) a harmadik naptól az egyik taknéni úgy gondolta, nekünk nem kell szappan, és elvitte az 1%-ban használtat, nem téve ki újat.
Ettől eltekintve minden tökéletes volt, mindennel meg voltunk elégedve, sőt, egészen elképedtünk, mik is vannak.

Főépület első este

A turistaparadicsomként számon tartott Las Americastól mintegy 1 órányira északra, de még mindig a nyugati parton laktunk, Puerto de Santiagóban. Suite-ot kértünk, all inclusive ellátással. Amikor megérkeztünk, sajnálattal közölték, hogy tele vannak, nincs suite, ezért "csak" egy double room-ot tudnak nekünk adni, cserébe a hagyományos szürke ai karszalag helyett sárga, vip ai-t kapunk. Ez annyit tett, hogy a "normális" vendégekkel ellentétben mi bármilyen alkoholt kérhettünk (importáltat is), bármikor mehettünk a spa-ba a jegyünkkel, bármennyi a-la-carte vacsorára bejelentkehettünk volna (ezt nem használtuk ki), és éjfél után is kérhettünk bármi a büféből (ezt sem használtuk ki). Belementünk a dologba, a recepciós fickó nagy megkönnyebbülésére, úgyhogy el is foglalhattuk a szobánkat. Már az is komoly séta volt, mire odaértünk (legalább 3 perc), és közben végighaladtunk a hotelkomplexum majdnem összes épülete előtt: főépület (reggelihez és nem a-la-carte vacsihoz), étterem (ebédhez és a grill a-la-carte-hoz), spa-wellness részleg, fűtött úszómedencék rengeteg napozóággyal és kis bodegával, ahol mindenki kedvére választhatott az alábbi felhozatalból: csapolt sör, fehér bor, vörös bor, sangria, négyféle jégkása, ásványvíz, kávé; a révfülöpéhez hasonló méretű csúszda a gyerekeknek. Amit ekkor nem láttunk, de később megtaláltunk: mééég úszómedencék, a-la-carte olasz étterem, kalandpark a gyerekeknek, teniszpálya, focipálya, tekepálya, biliárd- és csocsóasztalok, pingpongasztalok, ingyenes gym, nagyszínpad, kisszínpad, lounge + koktélbár.
Meg kell jegyeznem, soha életemben nem voltam még ilyen hotelben, úgyhogy először egyik ámulatból a másikba estem. Aztán rögtön az első étkezésnél kiderült, hogy most egy hétig gyakorlatilag bérletet váltottunk a Trófea étterembe, azaz _minden_ volt a kajáldában. Két napig kajaeufóriában voltam, háromfogásos mindentmegkóstolok plusz desszert, aztán szép lassan jött elő a józan ész, és kezdtem módjával és beosztva. Persze a desszert + fagyi kötelező elem maradt, de valami elképesztő, milyen kajamennyiséggel dolgozik egy ilyen komplexum. Mondjuk segített az észhez térésben az is, hogy a vendégközönség 80%-a bőven mázsa fölött járt, és púpozva vitte a tányért a helyére...

A pincérek mind beszéltek az anyanyelvük mellett angolul és németül (és jól, nem csak úgy, ahogy az ember gondolná, hogy egy spanyol beszél), és mikor leültünk, a sárga karszalag miatt azonnal hozták az itallapot és ajánlották a legdrágább bort - igazán finom borokat ittunk az ebédhez, vacsorához. Tenerifén a borok túlnyomó többsége asztali, száraz, csak fehérborból készítenek félédeset, de ez egyáltalán nem volt baj, sőt. Nekem az egyik rosé ízlett a legjobban.

Mivel elég hosszú lére eresztettem a mondandómat, és még el se kezdtem mesélni, inkább most lebontom napokra, mi történt, aztán ha már túl sok, akkor holnap folytatom. :)

PÉNTEK

Ezt akartam feltenni
első nap

Hajnali 3-ra kellett a reptéren lenni, 5-kor indult a gép, 5 órát töltöttünk levegőben, így egy kicsit kótyagosak voltunk megérkezéskor. Elfoglaltuk a szállást, körbejártuk a helyet, majd azonnal szereztünk egy hupikék jégkását, és lefeküdtünk a medence mellett az egyik nyugágyra, és elaludtunk. Duruzsoltak a vendégek, csobbangatott a medence, hűvös szél lengedezett, és alapjában véve nagyon meglepődtünk, de elégedettek is voltunk, hogy a várttal szemben nem 30+ fok volt, hanem 25. Igazán kellemes meleg volt, persze a nap délután 1-kor pontosan a fejünk felett sütött, úgyhogy azért kellett vigyázni.


Isa por és hamu

Amit elfelejtettem elmesélni, hogy kb. az érkezésünkkel egyidőben jött a szigetre a Szahara felől a sirokkó, vagy a helyiek nyelvén calima, azaz a forró sivatagi szél, amely hozta magával a homokot is, ezért bár a fejünk felett sütött a nap, a láthatár eléggé lecsökkent. A 30 km-re levő szomszéd szigetnek csak a teteje látszott, csillagokat szinte egyáltalán nem láttunk, viszont felhő is kevesebb volt. Ez egy amúgy különleges (értsd: kiszámíthatatlanul megjelenő, 2-10 napig maradó, de nem normális) jelenség ott, viszont maradt, amíg mi ott voltunk, így nem tapasztaltuk meg a "normális" helyzetet. Egyszerre előny és hátrány volt ez, de egyesével részletezem. Első nap például örültünk neki, mert az ég nem volt felhős, és jó képet lehetett csinálni a nap eltűnéséről a porfelhőben.

Első este megláttuk, hogy a nagyszínpadon fél 10-től Queen emlékkoncert lesz. Hű, mondtam, erre kíváncsi vagyok. Egy elég nagy bárszerűség volt berendezve közepén színpaddal, csak az volt a baj, hogy előtte fél 9-től gyerekprogram volt a teremben, így minden család ott maradt, és hely alig akadt, viszont annál több visítozó-szaladgáló-nyavajgó-nevetgélő-bosszantó gyerek. Rengeteg kisgyermekes család volt, nekik kínálták a legtöbb programot amúgy, ami nem is lett volna baj, de egyik-másik annyira neveletlen volt, hogy az megdöbbentő.
Visszatérve a koncertre, nekem tetszett. A fickó abszolút nem hasonlított Freddyre, annál inkább a volt főnökömre, viszont eleve minden elismerésem, hogy ilyen nehéz számokat bevállalt, és kifejezetten meg voltam elégedve vele, jó hangja volt, jól adták elő a számokat. Utána már nem maradt más hátra, mint lepihenni a hosszú, utazós nap után.

SZOMBAT
Reggel jött hozzánk a helyileg telepített informátor, hogy milyen lehetséges programok vannak, és elég sok időt eltököltünk, mire ő is elmondta, amit akart, meg mi is kitaláltuk, hogy mit szeretnénk. Mindenesetre jól bevásároltunk nála, és ekkor döbbentünk rá, hogy ez a sziget nemcsak arról szól, hogy fekszem a parton és döglöm, hanem annál sokkal érdekesebb és összetettebb.

Baywatch nyúl módra

Miután mindent szépen elrendeztünk, megebédeltünk (durván), lementünk az óceánpartra. Én még sosem jártam óceánparton korábban. Nagyon tetszett, a víz sem volt olyan hideg, mint képzeltem, és maradt a 25-28 fok napközben, így kiválóan éreztük magunkat. A fekete vulkáni homok nagyon tetszett, attól eltekintve, hogy nyakig ránkragadt. Az már nem tetszett annyira, hogy átöltözéshez egy darab bodegát sem bírtak a strandra helyezni, a wc-ben viszont pénzt kértek, úgyhogy toll a fülükbe, átöltöztem a törölköző alatt.
Strandolás, lazulás, pici városnézés (ekkor döbbentünk rá, hogy nem minden csillogás, hanem vannak bezárt boltok, éttermek, rengeteg eladó lakás-ház, üres betonszörnyek, félig lebontott házak stb.), majd vissza a hotelbe. Úgy döntöttünk, megnézzük magunknak a spa létesítményt.
A spa részleg legnagyobb vonzereje az volt, hogy gyerekeket nem engedtek be, s ilymódon kb. teljesen üres volt, amikor bementünk. Ilyet se tapasztaltam még, hogy egy wellness létesítményben ne szardíniaként kelljen nyomorogni és ne kelljen várni a többiekre, amíg méltóztatnak arrébbmenni a vállizom-gyilok alól. Itt annyi időt töltöttünk, amennyit akartunk, volt egy nagymedence mindenféle bugyogással és vízsugárral, egy jakuzzi kicsit hidegebb vízzel és még több bugyogással, négyféle zuhany (váltakozó hőmérsékletű, spray, jéghideg és nagyon meleg), finn szauna és a hozzá tartozó jéghideg medence, törökfürdő, római fürdő, egy mini beugró, ahonnan konkrétan jégkása potyogott, ha neadjisten valaki ezzel kívánja dörzsölgetni magát (not me), plusz egy olyan cucc, amilyet még nem láttam: flotarium névre hallgatott. Na, ez tetszett a legjobban. Gyakorlatilag telített sóoldat volt benne, belenyalni nem igazán érdemes, viszont lehet lebegni a tetején, és az baromi pihentető dolog.
Az egész spa befejezéseképpen pedig az ember fincsire melegített csempés lávakő nyugágyon relaxálhatott halk zenére. A klasszikus apróságok, mint korlátlan vízfogyasztás, kapott papucs, fürdőköpeny is megvoltak. Kifejezetten üdítő, pihentető élmény volt, megfejelve azzal, hogy mintha csak nekem lett volna ott.
Este a nagyszínpadon artisták léptek fel, kicsit bohóckodtak a gyerekeknek, de azért toltak elég kemény mutatványokat is, kifejezetten szórakoztató volt.
Kb. eddigre kezdtem elhinni, hogy itt vagyok, de még mindig kicsit wonderland szédülésben voltam. Persze tetszett nagyon.

VASÁRNAP
Nyakunkba vettük a csomagot, és kipróbáltuk a helyközi buszjáratot. Na, ez hasonló volt a Miskolc-Budapest 4,5 órás libakergetőhöz: minden kulipintyónál megállt, minden minifaluba betért, a sofőr mindenkit ismert, és egy ideig szórakoztató volt hallgatni, ahogy beszélget az emberekkel spanyolul (eddigre már kezdtem érteni a beszédet). Néztük a tájat, a banánültetvényeket, a csillivilli hoteleket, a kiégett fűszerűségeket, a kaktuszokat, és kacsintgattunk mind az óceán, mind a magas hegy felé, mondván, meghódítunk mi még, háháá.

Háttérben a Giant, a
Power Tower és a Dragon

Úticélunk eznap a Siam Park volt, egy gigantikus vízipark. Én jártam már párban, de ez messze verte az összeset. És nem feltétlenül a csúszdák izgalmasságában (bár abban is volt élmény), hanem inkább az átgondoltságban (burjánzó növények, ügyesen elrejtett mindenhol hallatszó zene, napernyők a várakozáshoz, mindenütt lifeguardok), szervezettségben, és ami a legfontosabb: biztonságosságban. Az eddig tapasztaltakkal ellentétben most egyszer sem éreztem, hogy ki fogok esni a csúszdából/matracból, hogy beütöm a kezemet/fejemet/könyökömet, lehorzsolom a térdemet, a csúszdák illesztései sem kezdték ki a testrészeimet. Két "sérülést" szereztem összesen: a fejbőröm kicsit leégett a hajelválasztásnál (/me noob), és a talpam picit megégett, mire rájöttem, hogy a lávakövön alapvetően húst sütni szoktak, úgyhogy délután inkább papucsot kéne viselni két csúszdázás között.
Viszont mindenen legalább kétszer lecsúsztunk - a fokozatosság elvét követve, tehát a Lazy Riverrel kezdtünk, és részemről a Dragonon fejeztem be az izgalmakat. Amit még fontos megemlíteni, az a hullámmedence, amely régi harkányi emlékeket ébresztett bennem, de ugye ég és föld különbséggel - ez a cucc négyméteres hullámokra képes, és teljesen más technikát használ. Viszont itt találkoztunk az első olyan medencével, amelyikben teljesen édesvíz volt. Nagyonsok köbméter. Durva.
Ez az egész ilyen kedves thai feelinggel körítve. Mindenkinek ajánlom.
Fotógépet nem vittünk érthető okokból, a fenti a telefonommal készült.

Igen, az ott muskátli

A nap végén kis visszazötyögés busszal, újabb kupacnyi vacsi a "Trófeában", fagyi, süti, miegymás. És este kipróbáltuk az előregyártott koktélokat (nem viccelek, a legnépszerűbbeket előre összekeverték egy vajlingban, hogy ne kelljen annyit sorbaállniuk a vendégeknek).
A tejfehér coco loco és a rózsaszín, speckó pohárban kínált "margarita"-szerűség volt a legnépszerűbb, de nekem a neonzöld ízlett valamennyire. Azt mindenesetre leszögeztük, hogy nem spóroltak az alkohollal, minden koktélban kb kétszer annyi volt, mint amennyi egyébként való bele.

A többi nap elindultunk a sziget felfedezésére, tehát mondhatni eseménydúsabbak lettek a napok, viszont most elfáradtam, úgyhogy holnap folytatom.