Futás, kosár, gondevés

Elkezdődött a suli, Kistücsök negyedikes lett. Még mindig kicsit dilemmázok azon, hogy megszivassam azzal, hogy kevesebb mint tízévesen kell felvételiznie, de nagyon szeretném, ha ötödiktől nagyon erős matekja lenne. A környéken nem nagy a választék nyolcosztályosból, még tanakodunk. 

Amúgy jól indult az év, az elején mindig otthon vagy a suliban hagytunk valamit, de sikerült belerázódni mindenkinek. A házi feladat írása még hagy kívánnivalót, volt, hogy csütörtök reggel hattól csináltunk házit, hogy kész legyen, de azért egyre jobb a helyzet. 

Már nyáron megbeszéltük, hogy idén muszáj már valami mozgós különóra, mert nem bírja levezetni az energiáit. A kosárlabdát választottuk közösen a környéken elérhető sportegyesületek listájáról, eddig kétszer voltunk, és úgy tűnik, tetszik neki. Eddig is jól bánt a labdával, és a kidobózás a kedvenc elfoglaltsága, tehát nemcsak a focit, de kézben tartott labdát is kedveli, valamint valószínűleg magas is lesz, örökölt magasság lehetőséget a felmenőktől mindkét oldalon. Persze még korai bármit kijelenteni, de szerintem tarthatóbb lesz, mint az úszás, amit minden évben elkezdünk, aztán a sátor késői felépítése, hideg, eső és betegség miatt mindig abbamarad valahogy. Utazni kell ugyan kicsit, de nem vészes.

Idén nincs iskolatej, úgyhogy Kistücsök folyadékbeviteli forrásának 60%-a megszűnt (eddig ivott egy bögre tejet reggel és egyet este, és a kettő között kb. csak iskolatejet odabent), úgyhogy most már minden reggel viszi a kis palackját, legtöbbször fél liter mentateával, aminek a felét egyelőre hazahozza, de  küzdünk, hogy jobb legyen az ivása.

Arra meg ultrabüszke voltam, hogy mikor a gyerekeknek beküldtem Actimelt reggel, hogy pótolják az iskolatej miatt kiesett tejterméket, plusz szegény Kistücsök ne haljon éhen ebédig, mert idén 13:20-ra jutnak az ebédlőbe, és mind a két gyerek _előzetes egyeztetés nélkül_ kimosva hazahozta az actimeles palackot, hogy a szelektívbe tegyük. <3

Nyilván a hónap legnagyobb eseménye, hogy ő is részt vett a Crazy5K versenyen, az elején teljesen idétlenül és energiapazarlóan futott, persze ki is fulladt párszáz méternél, aztán elkezdtünk együtt levegőt venni, sétálás közben nagyokat lélegezni, aztán együtt futni, és folyamatosan tanítgattuk, hogy mivel tud hatékonyabb lenni, és az utolsó 500 méter hossznál már egész értékelhetően futott. Szerintem a futást magát nem élvezte (nyilván), a mászást annál inkább, és a végén megértette, hogy ez egy teljesítmény, és hogy büszke lehet rá. Örülök, hogy még egy lépést tettünk a mozgás szeretetének ösvényén, mert szüksége lesz rá később.

Végre elindult a Logiscool is, azt nagyon várta, és most idén jónak tűnő online oktató van, aki értelmesen tud beszélni, megosztja az arcát, és kérdezgeti a gyerekeket. Nagyon kíváncsi vagyok, hová tud eljutni majd velük, többen is vannak, mint a szokásos 3-4.

Az elfoglaltságok között továbbra is kiemelkedő sláger a folded art surprise, amiből most nyitottuk a negyedik vázlatfüzetet. Emellett továbbra is készülnek a képregények, csak lassabban, mert most robotokról van szó, és azokat kicsit nehezebb megrajzolni, mint egy citromot. Emellett még a repülős akármennyitjátszhatszatelefonon-ból megmaradt a Sliding Seas szeretete, napi négy pálya engedélyezett, mostanában ebből inkább hat is lesz, de ennyi talán belefér, plusz szerintem ez egy nagyon cuki játék, és jól is van megcsinálva, hogy kihívás is legyen, sikerélmény is, gyűjtögetés is, meg csak simán a sziget nézegetése is.

Ja, még egy dolog: köröm- és kézbőrrágás. Ezt egészen magas szinten űzte eddig Kistücsök, már mindennel próbálkoztunk, keserű körömlakktól rágóékszeren keresztül leukoplastig, és végül úgy tűnik, az akaratára apellálva tudunk előrehaladni. Azt mondtam neki, ha két napig nem rágja a kezét, akkor megveszem neki a Jégkorszakos Switches videojátékot (pont le volt akciózva, nyugi). És akaratból megállta három napig. Most persze nincs igazán motiváció, mert azért nem veszünk minden héten videojátékot, de most már értem, hogy csak akkor fogja abbahagyni, ha megvan rá az akarata, úgyhogy ezzel megyünk tovább.

Még egy dolog volt ebben a hónapban: egy rémálom. Napokig csak felébredt éjszaka, és jött, hogy rosszat álmodott, és nem tudtuk kiszedni belőle, mi lehetett a baj. Aztán szerencsére leírta a gondevőnek, és végül sikerült beszélgessünk egy kicsit. Attól félt, hogy erdőtűz lesz az erdőben, és az bejön a házba, mivel az erdő tőlünk egy percre van. Meg persze attól is, hogy amíg alszik, addig tűz üt ki a ház belsejében is. Elég sokat dumáltunk a tűzbiztonságról, és megnyugodott szerencsére. Legyen a gondevőnek halleluja!