Őt is kissé megviselte az óvodai ügyelet. Nem mutatta, de a szokásosnál is kevesebbet beszélt az oviról, és néha nagyon gyámoltalanul nézte, ahogy megyek el, mikor idegen szobában kellett hagynom idegen óvónénikkel. De most ennek szerencsére vége, és kezdődik a vakáció. Írtunk is vakáció-várót, halványan megírtam a betűket, és ő minden nap visszafelé kitölthette. Már kívülről tudja az Ó-IÓ-CIÓ stb-t.
A hónap legnagyobb izgalma amúgy a foci világbajnokság volt. Az elején nem nagyon érdekelte a dolog, meg nem értette, mit akarok mindenféle buta zászlókkal, de az elején csak annyit csináltunk, hogy kiszíneztük a fekete-fehér nyomtatott zászlókat, és meséltem a csoportokról, hogy négyből csak kettő jut tovább. Aztán én kezdtem a zászlók alá írni a pontokat (pöttyöztem, hogy követhető legyen), és ez már tetszett neki. Jól áthúztuk, akik nem jutottak tovább.
Aztán lerajzoltam kézzel az első 16-ot, meg az ágrajzot, és onnantól teljes érdeklődéssel volt az egész iránt. Mindig megnéztük a nyolc órási meccsek első tíz percét, és választott kedvenc csapatot is (a dánokat, amíg a horvátok megverték őket, aztán a horvátokat, gondolom, mert ott már jártunk). Közben észrevétlenül folyt a fejébe némi földrajztudás, mert a szülinapjára kapott szuper kis A4-es világtérképet és Európa-térképet is, úgyhogy mindig megnéztük, ki honnan jött. Most emiatt ott tart, hogy tudja a hat földrészt, tudja, hogy mi hol vagyunk, tudja a három óceánt (ezek nagyon tetszenek neki), és értette, hogy amikor kiestek a brazilok, onnantól csak európai csapat volt. Párnak megjegyezte a zászlóját is, ez gondolom majd később kiesik, de most szereti legóból is kirakni a zászlókat.
A legdurvább az volt, amikor a végefelé magyaráztam neki, hogy Magyarország egyik szomszédja Románia, de ők nem voltak a világbajnokságon, erre rámutatott Ausztria zászlajára, hogy ők is a szomszédaink, és ők se voltak a vb-n. Ehhez tudnia kellett, hogy szomszéd, fel kellett ismernie a zászlót, emlékeznie kellett az ország nevére, és emlékeznie kellett, hogy nem voltak az első 32-ben. Teljesen büszke voltam rá.Az ötéves védőnői vizsgálaton megállapították, hogy jól lát, jól hall, lúdtalpas, meg tudja különböztetni a színeket, egész mondatokban beszél, le tud rajzolni egy embert, és képes fél lábon ugrálni. A védőnő kérdéseit Kistücsök annyira banálisnak érezte, hogy a végére egészen felbosszantotta magát. Mikor a védőnő kérdezte egy kék tollról, hogy milyen színű, akkor ő, aki kb. másfél éves kora óta tudja a színeket, felháborodva közölte, hogy "Kéééék." Ja, és azt is megkérdezte a védőnő, hogy hány éves. Tompítani igyekezvén a kérdés egyszerűségén, azt is megkérdeztem, hogy én hány éves vagyok. Nyilván tudta azt is.
Szülinapjára rengeteg szuper ajándékot kapott, felsorolni is nehéz lenne. Ez évben először tartottunk szülinapi zsúrt is, jó sok kisgyerek eljött, szerintem Gábi nagyon élvezte. Volt jégtojás, zoknikeresés a kertben, meg rengeteg étel. De a legjobban az tetszett, hogy ő igyekezett mindenkihez odamenni egy kicsit. Talán csak annyit változtatnék a zsúron, hogy legközelebb nem kérünk ajándékot, vagy esetleg egy közöset, mert annyi ajándék volt, hogy alig bírtuk megjegyezni. Azóta is azokkal játszunk.
Itt csak egyet mesélek el, ez pedig az, amit én magam készítettem neki, bocs, önző vagyok. Vettem Kreaktív Hobbi-ban tíz darab mini üvegcsét, darabja 100 Ft. Felcímkéztem őket, töltöttem bele kb. az aljára fűszereket, majd vattával betömködtem, és kész. Ki nem jönnek a fűszerek, és tudja, hogy nem is lehet rázogatni, de tud vele játékfőzni, és lehet szagolgatni, igazi illata van. Nagyon sokat játszunk vele, nagyon szereti.Remélem, most a vakáció alatt majd sikerül vele picit többet foglalkozni. Kaptuk például az öt éves sakkos foglalkoztatót is, a négy éveset már végigcsináltuk, és nagyon szerette, úgyhogy ez biztosan terítéken lesz. Meg a sok pancsolás a tóban, és egyéb együtt játszások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése