2022. augusztus 15., hétfő

Középszerűség

És akkor üröm az örömben: a szokásos évi nyavalygás. Megint nem kerültem be, és megint ott vagyok a vállveregetés listán (Sziloszán és Vitriya). Jó volt, de mégse.

Szokás szerint le vagyok sújtva.

Talán most kicsit jobban, mint tavaly, mert tavaly tudtam, hogy vaj van a fülem mögött, és nekem ugyan tetszett, amit beküldtem, de azt is értettem, hogy másoknak miért nem, most viszont a lelkemet is beletettem ebbe, mindent beleadtam, semmit nem tartottam vissza, ez lett az eddigi legjobb. Sőt. Nem tudok ennél jobbat írni. Ez a max. 

Lehet, hogy ha több időm lenne tanulni, akkor tudnék még rajta fejleszteni, de nincs. Úgyhogy most úgy érzem, el kell búcsúzzak a novella műfajtól, mert ha nem tudom immár tendenciózusan elég jól csinálni ahhoz, hogy kiadható legyen, akkor inkább nem csinálom. Középszerűségre kár az időt fecsérelnem.

1 megjegyzés:

  1. Ne legyél túl szigorú önmagadhoz, ez szubjektív műfaj.
    Jusson eszedbe Van Gogh, Nikola Tesla vagy teszem azt Melville: a halálod után még téged is elismerhetnek :D

    Én nemrég készítettem el a Circus Electrique fordítását és tök csalódott vagyok miatta. Életem egyik legjobb játékfordítása lett, de persze muszáj volt mindenkinek belekontárkodnia. A cirkuszi mutatványosok (!) skilljei nem maradhattak mutatványok, hanem képességek lettek, az átélésből (devotion, ilyen MP-szerű cucc) meg lelkesedés lett. Az volt az elképzelésem, hogy "annál hatásosabbak a mutatványok, minél nagyobb átéléssel adják őket elő", rengeteg szöveg erre lett felfűzve, de ez nem jó, mert van olyan ellenfél, aki nem is mutatványt ad elő... mármint a pantomimesen meg egy csomó másikon kívül, de van olyan! Mert aztán sokkal jobb így, hiszen az erőember pózolása vagy a trombitaszó az nem mutatvány, hanem képesség... érted. Az egyik ellenfél, a lehányka is nemes egyszerűséggel leányka lett, bár szerintem kifejezetten illett a poén a játék hangulatához, de úgy tűnik, egyeseknek ez már túl rock n' roll.

    Ha lefordítom, ami oda van írva angolul, akkor az a baj, hogy miért nem valami tök mást írtam, de ha meg kapnak egy kiemelkedő minőségű magyar szöveget, akkor jaj, ragaszkodni kell az eredetihez (mondjuk a devotion aztán marhára lelkesedést jelent... a lelkesedéstámadás meg olyan jól néz ki így leírva).

    Szóval kiherélték a gyönyörű fordításomat, aztán nem csoda, hogy a közvélekedés szerint szarok a magyar játékfordítások és mostohán kezelt műfaj.

    Amennyire én tapasztaltam, a többség nem hogy nem értékeli, de fel sem ismeri a zsenialitást. Én úgy vagyok ezzel, hogy kapják be :D

    VálaszTörlés