A szombati nap fő attrakciója az volt, hogy ettünk tri-tip szendvicset, amelyről korábban azt se tudtam, mi az, viszont zseniális volt. A közeli hegyekben erdei patak mellett, kellemes fák hűvösében volt a hely, amely teljesen elbűvölt minket. Több mint száz éve van ezen a helyen megálló, lóitató és étel, és a faházak elég réginek tűntek, fa cserepekkel. Eszméletlen hangulatos volt az egész, és mikor már kikértük a szendvicseinket (brutál adag marhahús egy kiflifélében, részemről almás tormával), akkor odajött egy aranyosnak tűnő bácsi, és közölte, hogy ő a tulajdonos, és köszöni szépen, hogy nála eszünk.
A délutánt megint az óceánparton töltöttük, egy másikat választottunk most. A szél erősebb volt, ennek ellenére a hullámok kisebbek. A szelet sajnos azóta se birtam megszokni, pedig igyekszem, úgyhogy kicsit fáztam a 25 fokban, maradtam a lábáztatásnál. A gyerekek nagyon kiterjedt alagúthálózatot épitettek, és utána kiválóan megfigyelhettük a dagály jelenséget, ahogy a hullámok egyre feljebb értek, és egyre inkább fenyegették a szép épitményt, úgy egyre nagyobb védvonalakkal, hullámtörőkkel láttuk el a művüket, és vidáman együtt dolgozott az egész család - fun volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése