Vasárnap

Gyönyörű helyen jártunk ma, a Santa Cruz szigeten, amely a Channel Islands egyike, és kiemelten természetvédelmi terület. Az a csodálatos benne, hogy sosem tartozott a szárazföldhöz, és ezért egészen különleges flórája és faunája alakult ki. Van egy kis rókaféle, amely csak itt él, és csak ezen a szigeten találtak törpemammut-csontokat is. Hajóval egy óra volt az út, közben láttunk delfineket, fókákat, pelikánokat, kormoránokat.... és olajfúró tornyokat. A viz elég csendes volt, nem dobált a hajó, senki nem lett rosszul. 

Odaérve azt javasolta az idegenvezető, hogy ha szeretnénk a vizbe menni és halacskákat nézegetni a hinárban (amit szerettünk volna, plusz snorkeling a felnőtteknek), akkor azt mielőbb tegyük meg, mert a kajakozók felkavarják a vizet. Úgyhogy ezzel kezdtünk, a viz 18 fokos volt, úgyhogy nekem kicsit akarni kellett bemenni, de az élmény abszolút megérte. A kajakozók tényleg felkavarták a vizet sajnos, de amint átúsztunk egy komolyabb hinárerdőn, ott már tiszta egészen a tengerfenékig el lehetett látni, és megfigyeltünk narancssárga meg barna halakat, tengeri csillagot, és persze az oda-vissza ingó-ringó hinárerdőt, amely amúgy elég impressziv. A gyerekek csak a part közelében nézelődtek sima úszószemüveggel, de ők is láttak pár halat, sőt, a legmenőbb az volt, hogy egy fóka is felbukkant a közelünkben, és nézte, hogy mit csinálunk. 

Miután a nap megszáritott minket, plusz megebédeltünk (mert azt ugye már tudjuk, hogy az ebéd milyen fontos), elindultunk a sziget belseje felé kirándulni. Óriási eukaliptuszfák árnyékában mentünk egy darabig, és találkoztunk a szigeti rókával, amely úgy nézett ki, mint egy rókakölyök, nagyon picike volt (és cuki). Összesen 7-et láttunk az utunk során. 

A kanyonban már nem adott semmi árnyékot, és jól meg lehetett figyelni a mészkőrétegeket, amelyek kiemelkedtek a tengerből az amúgy vulkáni szigeten. A kanyonból visszafordultunk, mert arra nagyon nehéz túra vitt fel a hegy tetejére, és visszamentünk a barátságos túrára, amely szintén elég komoly emelkedő volt, de viszonylag rövid, és a végén fenséges látvány tárult elénk: az óceán végeláthatatlansága és kéksége, és döbbenetesen meredek, magas sziklák. 

A túránk végén visszaértünk az eredeti kikötőbe, ott még molyoltunk egy kicsit a kövek között, aztán hajóút visszafelé.

Ezt a tökéletes napot egy zseniálisan finom kézműves fagyival zártuk (a tölcsért is ők csinálták). Vicces volt, hogy mikor bementünk rendelni, még sütött a nap és megsültünk a melegtől, és mire kiadták a rendelésünket, addigra bekúszott a köd az öbölbe, és tiz fokkal hidegebb lett és fújt a szél, és majdnem megfagytunk a fagyi után. De ez semmit sem vont le az értékéből természetesen.