Itt nincs dolgom

Azt gondolom, elég jól megértem és átérzem mások problémáit. Sőt, szeretném is megoldani őket - amit a szűk környezetem már egész jól tolerál, csak néha megyek az agyukra (szerintem). Szeretem, ha a kis mikrovilágomban rendben mennek a dolgok, és a mikrovilágba nemcsak a családom tartozik bele, de szeretteim és közeli barátok is. Ha tehetném, én lennék Mr. Wolf, aki csak megérkezik, rendet csinál, és elmegy (csak nem olyan problémával).

Sokszor azon veszem észre magam, hogy párbeszédeket játszom le a fejemben, hogy hogyan lehet tálalni kedvesen, ha úgy érzem, tényleg van megoldásom egy problémára. Aztán most, hogy öregszem (hehe), már néha nem találok megfelelő tálalást, vagy csak simán inkább nem tolakodom. 

A fentiek fényében az pedig kifejezetten boldoggá tesz, ha elmegyek valahova, körbenézek, és azt mondom magamban: "Itt nincs dolgom." Ha úgy látom, rendben van minden, harmónia és elégedettség árad, és nincs az a fajta ki nem mondott feszültség, amelyre mindig ráhangolódnak az "antennáim".

Ma ilyen helyen voltam.