Heti exkluzív #5

Kezdek kifogyni azokból a témákból, amelyeket még a regény megjelenése előtt elárulhatok, de mára egészen kiváló ötletem támadt. A névválasztásról fogok írni.

Borzasztó fontos kérdés, nemcsak regényírásban, de bárhol, ahol nevet kell adni annak, amit csinálsz. Internetes nicktől MMO-beli néven keresztül írói álnévig mindenféle területen előjön ez a kérdés (hogy a gyermekünknek adandó névről ne is beszéljek), és ezek mindegyikéről tudnék hosszasan beszélni, de most a regény kapcsán a főszereplő nevének megválasztására fogom kihegyezni a témát.

Jó nevet szerintem elég nehéz választani. Kell, hogy tetsszen a szerzőnek, de figyelembe kell venni azt is, hogy az olvasó hogyan fog viszonyulni hozzá, hiszen neki költöztetjük bele az életébe. Legalábbis én figyelembe szoktam venni azt is, hogy egy olyan ember, aki épp akkor ismeri meg a szereplőmet, milyen asszociációk felé indulhat - nyilván akad olyan szerző, aki csak rádob egy nevet a karakterére, és kész.

Nyilván van pár dolog, ami meghatározza a nevet: származás (magyar, külföldi, fantasy?), nem, de akár társadalmi réteg, vallás, satöbbi. Emellett szerintem nagyon fontos a hangzás, főleg külföldi neveknél (magas hangrendű általában pozitívabb, míg mély hangrendű negatívabb konnotációhoz vezet - tehát pl. Lilien és Ursula közül szerintem tíz ember közül tíz Ursulát fogja gonosznak mondani), illetve a hossz. Általában szerintem nem szerencsés túl hosszú nevet választani, a rövideknél pedig a kéretlen asszociáció lehet probléma (a rövid neveket már rég "lefoglalták" a nagy klasszikusok).

Erre tevődik rá a szerző személyes preferenciája. Azaz hogy használhat neveket valós személyektől kölcsönözve, ha mondjuk hasonló karaktert akar megformálni, és segít neki az írásban; vagy akár bizonyos betűket kedvel, másokat meg nem, így amelyeket kedvel, azokat a pozitív (vagy fő-)szereplőinek adja, a nem kedvelteket pedig az antagonistáknak.

A Se vas, se tűz főszereplőjének neve igen kalandos úton keletkezett. A gyökereket 2005-ben kell keresni, amikor is megszületett a nickem az első WoW karakteremmel. Az elkövetkező években igyekeztem névalkotási szokásaimban hű maradni magamhoz, méghozzá úgy, hogy minden karakterem neve *MA betűkkel kezdődött. Viszont nem mindig volt időm fejből kitalálni fantázianeveket, így csentem: először A Vörös Halál karneváljából [Madeleine] (kedvenc karakterem a Giovanni vámpírcsaj), majd a Braveheart-ból [Maronne] (amúgy helytelenül, mert mint kiderült, a "máronn" kiejtést Murron-nak írják), közben persze néha poénból születtek ilyenek, hogy [Maáb, Mandulka, Margó, Manyi, illetve szintén poénból egy indiai autómárkáról Mahindra].
Mikor a regényt kezdtem írni, egy svéd, egyszerre komoly és játékos lánynak kellett nevet adnom, akit lehet akár becézni is. Szerencsére akkor épp svéd illetőségű cégnél dolgoztam, így elég egyszerű volt a napjainkban használatos nevek közül választani, csak ki kellett nyitnom az address book-ot.
Eleve kizártam azokat a neveket, amelyek először eszébe jutnak egy magyar embernek a svédekről [Ingrid, Hanna, Helga, Birgitta és társai], viszont nem akartam túl egzotikusat sem. Böngészés közben megakadt a szemem azon, hogy mennyi Maria van (a legnépszerűbb név odafent), és közvetlenül ez előtt pedig ott volt A NÉV.
Nem volt új számomra, sőt, kifejezetten kedves emlékek kötődtek hozzá (személyes vonatkozás), vegyes hangrendű, úgyhogy egyszerre komoly és vidám, viszonylag rövid, mert kiejtve két szótag, az address bookban volt vagy 4-5 ilyen nevű kolléga, tehát tényleg adnak ilyen nevet a svédek a lányuknak...

Úgyhogy jelentem, főszereplőm neve Madeleine.

Annyira belejöttem ebbe a nevezősdibe, hogy a jövő héten a jó becenevek fontosságával folytatom. Stay tuned.