Jane-in-the-Box (of all trades)

Tegnap a Ramada Hotel Aquaworldben voltam konferencián. Sosem jártam még itt, de ezek után mindenképp meglátogatom majd a vizes részt, mert indián a tematika, az meg +10 pont nálam...

Etettek-itattak minket, a végére már gurultunk, de nem ez a lényeg. Az én szakmámban keveset tudtam hasznosítani az elhangzottakból, mégis úgy érzem, megérte elmennem. Az egyik előadás különösen megfogott. A tíz legfontosabb pontról szólt, amelyek meghatározzák a fejlesztéseink irányvonalát a jövőben, és ezek között kiemelkedő fontosságot kapott a felhasználói élmény.

Szerintem ezt eddig is mindenki tudta, hogy amióta okostelefonok vannak, az emberek nem akarnak a dolgok mögé látni, elég nekik, ha működik, és lehetőleg egyszerűen és gyorsan. Viszont volt egy mondat ezzel kapcsolatban, ami elgondolkodtatott: hogy ezzel párhuzamosan, talán az internet hatására megjelent az a jelenség (az okostelefonoknál már sokkal korábban, de mindenképp aktuális korjelenségként), hogy az emberek egyre magabiztosabbá válnak, és egyre több mindenben vallják magukat hozzáértőnek (példaként a fotózás és a került elő). Ez azt eredményezte, hogy egyre kevésbé fordulunk szakértőhöz, mondván, hogy mi is meg tudjuk csinálni, és a szakértők (=szakmájuk kiváló képviselői, azok, akik tényleg értenek a dologhoz) megbecsülése, tisztelete egyre kevésbé jellemző.

"Nem kell fotós az esküvőre, a Pista sokkal jobb képeket csinál."
"Minek az orvoshoz menni, megnézem az interneten, mi ez, és hogy kell kezelni."
"A tanár csak ne akarja nevelni a kölyköt, majd nevelem én."
"Író szeretnék lenni, mondjuk olvasni nem szeretek, de van egy szuper ötletem, és hát Word-je mindenkinek van..."
"Semmi szükség építészre, én is meg tudom tervezni/építeni a házat."

A pénz egy dolog, és nem is erre a vonalra akarok kilyukadni, persze jó és kell spórolni, ahol lehet. Az nem helyes, ha a szakmabeli lenézése, vagy fordítva, a személynek önmaga hibás megítélése (mindent tud a témáról, beképzeltség, tévedés kizárása) társul a dologhoz.

Ezen persze nincs mit változtatni, ez napjaink ténye: mindenki mindenhez ért, mindennek a szakértője. Nekem ez azért volt elgondolkodtató és tanulságos, mert magam is beleesem ebbe a hibába, nem is ritkán (abba a verzióba, hogy azt hiszem, értek valamihez, mikor nem).

Ezzel a témával kapcsolatos furcsaság, hogy Amerikában, ha jól tudom, nincs szó a "szakbarbárra", azaz olyan emberre, aki csak egy dologhoz ért, de ahhoz nagyon. A görög bölcsőben nevelkedett európai hagyományok a polihisztort idealizálják, odaát viszont nagy tisztelete van az egy dologban való elmélyedésnek. Nos, én (sajnos, vagy szerencsére) az előbbi típus vagyok: igazi Jack-of-all-trades (in-the-box :) ), sok mindenhez konyítok egy kicsit, de semmihez sem igazán.